Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
Fiatalok életükről, munkájukról Vásárlói kalauz Á pálya kezdetén A hibátlan áru cseréje Békéscsabáról való, Gödöllőn tanult, mindig Szarvasra vágyott, és most Mezőkovácshá- zán él, dolgozik. Megtalálta a helyét. Egy fiatal szakember elindult a pályán — egy fiatal ember megtette az első lépéseket egy szépnek, tartalmasnak ígérkező élet úton. Forró fejjel, nagy tervekkel 1975. június 27; Diplomaosztás a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Ünneplő ruhában, es többé kevésbé leplezett, ünneplő érzésekkel veszik át a fiatalok, — közöttük Bukó György az — okmányt, amire éveken, sőt, több mint 15 éven át gyűjtött tudásukkal nyertek jogot. — Annak idején sokszor hallottuk, hogy: addig jó, amíg egyetemista vagy! Nem hittük, hogy így igaz — idézi fel a nem is olyan távoli múltat a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz főállattenyésztő-helyettese — nagyszerűek voltak azok az évek! Kitűnő tudásalapot kaptunk az egyetemen, es úgy érzem, amit a szakmáról, az állattenyésztés bármely ágában tudni kell, azt tudom. Rögtön hozzáteszem, hogy ezt az elméleti ismeretekre, tudományos felkészültségre ertem. de ehhez még kellő gyakorlatra van szükség. Amikor forró fejjel, nagy tervekkel magunk mögött hagytuk az egyetemet, az életben sok minden más lett, mint ahogyan képzeltük. Számos gyakorlati feladat előtt felkészületlenül álltunk. A munkám nagy részét például az operatív irányítás, az emberekkel kapcsolatos ügyes-bajos dolgok kötik le. ezt pedig csak itt, munka közben lehet megtanulni vagy inkább megismerni. Egy irányba tartunk A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben tíz éven át minden nyári szünetben feltűnt egy nyúlánk, csendes. de határozott fiú, fiatalember. Segédmunkákkal kezdte, aztán évről évre, vagyis nyárról nyárra komolyabb feladatokat lehetett rábízni. Az intézetben ekkor már többen azt is megjegyezték, hogy Bukó Györgynek hívják a szorgalmas és kíváncsi fiút, aki nem titkolja, hogy egyetem után ott szeretne dolgozni. — Most. mégis itt, a kovácsházi tsz irodájában beszélgetünk. Miért ment füstbe az eredeti terv? — Még az V. félév után is | úgy volt, hogy Szarvasra kerü- j lök. A diplomamunkámat is a haltenyésztés-, halszaporításból írtam. — Beszélgetésünk kezdete óta most először valahol mögöttem a falat fürkészi, s a szemüvegét igazgatja. — Én ott, mint embertől es mint szakembertől is sokat tanultam Zoli bácsitól (Zakar Jánosnak hívják. de mindenki Zoli bácsinak szólította), és Szalai Mihály igazgatótól, aki 1974 őszén meghalt. Hogy végül másként alakult minden, mint elterveztem? Mondhatnám erre, így _ hozta a sors. De az igazság végső soron, hogy én döntöttem így. 1974-ben ugyanis megtartottuk az eljegyzést egyetemi csoporttársnőmmel. a diploma- osztást követő napon pedig házasságot kötöttünk. A család az felelősség, és a családalapításhoz, az induláshoz Szarvason szinte semmi segítséget nem tudtak volna nekünk adni. Szüleim pedig éppen eleget áldoztak rám, míg kitaníttattak, több anyagi támogatást nem fogadhattunk el tőlük. Kénytelen-kelletlen más munkahely után néztünk és itt kopogtattunk, miután egy nyári gyakorlat, meg egy tanulmányút révén egy kicsit már megismertem az Űj Alkotmányt. A kutatóintézet egy ideig még fájó pont volt Bukó György | számára, ma már —, ahogy | mondja, és kezével az irodából kifelé intve ad szavainak nyo- matékot —, ma már Szarvast mindenben pótolni tudja, amit Kovácsházán megkapott. Szereti a munkáját, egy nyelven beszél az emberekkel, a munkatársaival, a vezetői bíznak benne, elismerik a tudását, elfogadták öt. Rábízzák, ami a feladata, birkózzon meg vele . önállóan, de nem egyedül! A kollégái átsegítik a buktatókon. ■ ,.Egy irányba tartunk és ez szerintem meglátszik az eredményeken is — így mondja, és &z a tény, hogy az Üj Alkotmány Tsz-ben az állattenyésztés eddigi legeredményesebb éveként jegyzik 1976-ol, őt igazolja. Magasabbra a lécet Amint a jelen, a munka kerül szóba, kezdeti zárkózottsága tovább oldódik. Azzal kezdi, hogy ami most a leginkább foglalkoztatja; az izgalmas szakmai feladat, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben mit kell, és mit lehet tenni az idén a tavalyi, kiugróan ió tejhozam megtartásáért. Ahogy magyarázza, pillanatnyilag olyan helyzetben vannak, mint a magasugró. A lécet 10 centivel, azaz a tervet 8—10 százalékkal magasabbra állították. Csakhogy könnyebb átugorni, ha mondjuk egy méterről 1.10-re teszik, mintha 1.50-ről l.&O-ra. Náluk pedig ez utóbbiról van szó —s éppen emiatt tartja izgalmas, igazi feladatnak. — Gondolom, egy kezdő szakember leginkább a jó gazdaságokban szerezhet kellő szakmai gyakorlatot. Márpedig nekem most ez a fő célom, s ehhez itt minden lehetőség adott! Aztán a magánéletre, a családra terelődik a sző. — Amint elvégeztem az egyetemet, elsősorban önálló akartam lenni, saját külön életemet élni, irányítani. Őszintén szólva, ezert nem is néztem állás után annak idején Békéscsabán. Itt szép kétszobás szolgálati lakást kaptunk, és itt szeretnénk megteremteni magunknak azokat a feltételeket, körülményeket, amikhez mások szülői segédlettel, esetleg gyorsabban hozzájutnak. A feleségem, aki szintén a tsz-ben kapott képzettségének megfelelő állást, most otthon van. tavaly áprilisban született ugyanis a kislányunk. Az ;fjú anyuka egyébként jugoszláv állampolgár, a szülei Szabadka mellett élnek. Természetes. hogy eleinte gyakran ha. zagondolt, de a munka a kis család, a kellemes baráti társaságról gondoskodó férj átsegítette ezen. Ha itt volna a Thália — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk — ül vissza a fotelba rövid telefonbeszélgetés után a fiatalember —, hogy a közelben hat volt egyetemi társam dolgozik, akikkel tartjuk a baráti kapcsolatot, közös programokat szervezünk. Egyetemista koromban nagyon szerettem színházba járni. De itt elsősorban dolgozni kell, és ha helyben volna a Thália Színház, akkor sem jutnék el annyiszor, mint diákkoromban. De ezt nehogy panaszkodásnak vélje! Ahová nagyon akarunk, most is eljutunk, és egyébként is: akinek belső igénye a kulturálódás. az a könyvekben, rádióban, tv-ben, újságokban megtalálja A fő gond inkább az, jut-é rá elég idő. — Párttag? Nem lepődik meg a kérdésen, és most nem a hátam mögé néz: — Az egyetemen pezsgő KISZ-élet volt, amiből én sem maradtam ki. Ha nagyon akarom, nyilván itt is folytathattam volna, de a munka, a pályakezdés teljesen leköt, pillanatnyilag erre koncentrálok. Nem vagyok párttag, még nem. De — talán ez a megfelelő kifejezés — magamban készülök rá. Tudom, akit a tagságra méltónak találnak, annak többnek, különbnek kell lenni. Itt pedig olyan emberek között dolgozom, akik ezt tettekkel bizonyítják. Én közöttük szeretnék maradni — és egyszer majd közéjük tartozni. Tóth Ibolya ^gyes áruházakban a karácsony utáni napokban külön részleget állítanak fel az ajándékok cseréjére. Ilyenkor általában minden különösebb indoklás nélkül, valamennyi üzletben visszaveszik, becserélik a hibátlan árut is. És máskor? A Kereskedelem Általános Üzleti Szabályzata szerint o boltok kötelesek a hibátlan árut is kicserélni, ha a vevő úgy kívánja. Ennek feltétele, hogy kívánságunkat a vételtől számított 8 napon belül jelezzük, s hogy a terméket használatlan állapotban vigyük vissza. Természetesen oda, ahol vettük, s a vétel helyének és idejének igazolására ebben az esetben is jó, ha fel tudjuk mutatni a blokkot. Az idézett szabályzat kivételt tesz .az élelmiszerek, az egészségügyi, a kozmetikai, az alsóruházati cikkek és a gyermekjátékok esetében, amelyek cseréjét egészségügyi okokból tiltja. Ám ba e termékeket sértetlen gyári csomagolásban visszük vissza, akkor nincs ok a csere megtagadására. A könyvek cseréjét az előírá- ! sok a boltvezetőkre bízzák, akik j ha hibátlannak találják a könyv I valamennyi lapját, a vételtől szá. A vártnál gyorsabban hányát- | Hk a Duna—Tisza közének tanyavilága. Az agrárgazdálkodás j korszerűsödése, a szántóföldi I termelés szakosodása sietteti a I pusztai életforma felszámolá- | sát. A gazdaságok — és példá- | jukat (host a termelőszövetkezetek is követik — a külterületi lakosokkal egyetértésben bontották le a tanyákat, s építették fel a közbeeső településeken vagy létesítettek újabb falut a munkahelyek közelében, így épült fel például Kunfehér- j mított 8 napon belül általában készséggel kicserélik. Bonyolultabb azoknak a tartós fogyasztási cikkeknek a cseréje, amelyéket jótállással árusítanak. A garanciáról szóló rendelet szerint ugyanis ha a termék a vásárlástól vagy az üzembe helyezéstől számított 3 napon belül romlik el, akkor nemcsak a díjtalan javíttatásra van mód, hanem a cserére is. A jótállás azonban csak arra az esetre terjed ki, ha a készüléket már használatba vettük, s az hibásnak bizonyult. Ezért az eladók, a boltvezetők néha nem igazodnak el, mit kell tenni, ha a vevő hibátlan, jótállással eladott termék cseréjét kéri. .Ugyanúgy ki kell cserélni — természetesen csak ha még nem vettük használatba — mint egyéb, hibátlan terméket a vásárlástól számított 8 napon belül. A kereskedelmi dolgozók tájékozatlanságát legfeljebb azzal menthetjük, hogy az ilyen eset ritka,: a rádiót, a televíziót, a hűtőgépet általában a vétel után azonnal bekapcsoljuk, s többnyire nyomban használatba vesszük a többi tartós fogyasztási cikket is. S ilyenkor már nem a szavatossággal, hanem garanciális jogainkkal élhetünk. tó, amelynek minden épülete új, s több utcasorból áll. Az összevont települések közművesítéséről, szociális ellátottságáról is gondoskodnak az állami gazdaságok. 1980-ig a lakásépítési akció fenntartása mellett csupán az óvodák támogatásara, illetve újabbak létesítésére 75 millió forintot költenek. Dolgozóik otthonalapítását több millió forinttal segítik, s a tervidőszak végéig újabb 718 családi ház épül fel támogatásukkal. Csökken a tanyák száma SZAKADÉKOK. A délelőtti hóeesésben töpörödött öregasszony áll a tanyasi buszmegállóban. Néha kilép az útra, hogy megnézze, nem jön-e már a busz. Az utolsó percben indult tanyájából, s nem reménykedett abban, hogy el is éri a városba menő járatot. Amióta az ura meghalt, rámaradt a tanya gondja a jószágokkal, a darabka földdel. — Késtünk egy keveset — szólt a nyíló autóbuszajtóból a kalauz köszönés helyett. — Rossz az idő, csúszik az út — mentegetőzött. — Rossz bizony — válaszol az öregasszony, miközben felkapaszkodott a buszra. A bent ülőket hangos jónapottal üdvözölte. A kosarat letette a padlóra, a- gyékényszatyrot pedig féltő gonddal az ölébe szorította. Ismerős emberek utaznak errefelé. nagyrészük itt nőtt fel, s itt is öregedett meg a tanyavilágban. Ott elöl ül a Füstös Balogh, középen a Zsóri házaspár. Annak idején a Balogh gyerekek technikumban tanultak. Aztán mind a három Zsóri testvér gimnáziumba ment és végül az ő három csemetéje is. A három gyerek szinte észrevétlenül kirepült a családi fészekből. — Hallod apjuk, magunkra maradtunk — szólt egy alkatommal, feiés közben férjéhez Tóth néni. Már nem nekünk való a jószággal való vesződés. Lépj be a tsz-be. — Csak azt ne! Akkor éhen halunk.— állt meg a villa az öreg Tóth kezében. — Soha! Inkább meghalok! Aztán megbeszélték a dolgot. A szerszámok, a fogat, a föld és az állatok egy része átkerült a közösbe. Az új tag pedig a közeli major tehenészetében kapott munkát. — Eleinte féltem, de ma már jól mennek a dolgok. Szántunk, vetünk, kapálunk es keresünk is — mondta az idősebbik fia esküvőjén. A mennyegzőt követő hónapokban Dénes a pártbizottságra került munkatársnak. — A megyénél van, amolyan főnökféle — dicsekedett a mama a zárszámadáson. Az egyik nap élesen csengett a telefon Dénes íróasztalán. — Tessék, Tóth Dénes vagyok — mondta és zsebében cigaretta után kutatott. A vonal túlsó végén az orvos beszélt. — Kiszabadultak a bikák a majorban, és édesapja be akarta őket kötni... — Súlyos? — A lehető legsúlyosabb... Májrepedés, koponyacsonttörés... Már nem tudunk segíteni... Anyjuk egyedül maradt a lányán az aprójószágokkal, a tehénkével és a földdel. Zsófi férjhez ment a szomszéd városba. Körzeti orvos. Józsika elvégezte az egyetemet, építész lett. Közben megérkeztek a városba. Az utasok fázósan szálltak ki. — Tessék adni a kosarat, majd segítek — nyúitotta karját a kalauz. — Melyik járattal tetszik visszajönni? — Melvikkel is? — állt meg egy pillanatra. — Hát a délutánival — felelte dünnvögve az öregasszony, s apró léptekkel megindult a téren át. — Ne tessék késni! — kiáltott utána a kalauz. — Melyik gyerekhez is menjek előbb? — tétovázott egy pillanatra. — Józsikáékhoz! — döntötte el félhangosan, s eltünc tgy szűk- utcában. Tudta, a menye otthon van, mert tanul, a gimnázium második osztályát végzi. Az ajtó előtt leverte lábáról a havat, majd tétova mozdulattal megnyomta a csengőt. Belülről tompán válaszolt a bim-bam. — Már megint mit akar? — dohogott magában Mari. a menye, amint a kémlelőnyíláson át felfedezte anyósát. — Hoztam tojást, túrót, tejfölt — lépett be az öregasszony, s megindult a konyhába. Szaporán kirakta a csomagokat, letelepedett az asztal mellé. — Majd elfelejtettem: egy zacskó dió a porontyoknak — nyúlt a szatyor aljába. — A gyerekek... iskolában? — érdeklődött. — Hol lennének?! — válaszolta ingerülten a menye. — Jól vagytok? — próbált beszélgetni az öregasszony. — Igen. jól' — hangzott léire nem érthető hangsúllyal a válasz. Felállt, összehúzta derekán a fekete nagykendőt. — Na, szervusz! Puszilom a gyerekeket és Józsikát — s megindult kifelé. Déltájban a főutcán niegállt mellette vegv Wartburg. Józsika szállt ki 'belőle. — Dénesékhez indultam, viszek nekik is eav kis ünnepre valót. Holnap Zsófiákat is megkeresem — s megcsókolta a fiát. — De jöiiön édesanvám, ebédeljünk együtt. Mari otthon van, főz... — invitálta anyját.
