Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-19 / 42. szám
Megyei újságírók a kamerák előtt Ma délután háromnegyed hatkor sugározza a televízió a Tervek és lehetőségek című műsort, amelynek részvevői megyei lapok munkatársai. A műsor előzménye, hogy hasonló címmel került adásba a múlt év decemberében egy riportösszeállítás, amelyben Balog Mária szerkesztő-riporter azt igyekezett bemutatni, hogy mit lehetne, kellene tenniük a vállalatoknak a munkaerőhiány enyhítéséért. A tv-adást követően a megyei és városi lapok munkatársai heteken át, cikkek, riportok százaiban azt vizsgálták, honnan vegyék a vállalatok és szövetkezetek azt, ami papírforma szerint gyakorlatilag már nincs: azaz a szabad munkaerőt? Illetve azt, hogy ahol van, ott miért nincs? Miként lehetne a rejtett és kevésbé rejtett munkaerőtartalékokat mozgósítani, a meglevő erőket okosabban, ésszerűbben, hatékonyabban foglalkoztatni? Ez volt az első alkalom, hogy esy adott témával — s méghozzá milyen fontos témával! — a televízió és a me-^'ei lapok közösen foglalkoztak, az eközben szerzett tapasztalatok, tanulságok óriási mennyisége és minősége arról tanúskodik, eredményesen. A mai stúdióbeszélgetés keretében kollégáinkat Balog Mária faggatja ki a közös munkában szerzett legfontosabb észrevételeikről, javaslataikról. hogy mindaz, ami az ország nyilvánossága elé kívánkozik, oda kerüljön. Munkaadók és munka- vállalók okulására, a „hivatásos gondolkodókénak továbbgondolásra, a döntésre jogosultaknak pedig intézkedések sugalmazá- sára, netán sürgetésére. Gy. Z. meg: „A tapasztalatok átvétele nem jelenti azok mechanikus másolását. az önállóság csorbítását. Minden párt maga felel azért, hogy figyelembe veszi-e mások tapasztalatait, s ho_ gyón alkalmazza azokat”. Az egész mozgalom előtt álló feladatok ugyanis nem hajthatók végre anélkül, hogy a nemzeti jellegű feladatokat a pártok ne oldanák meg a lehető legjobban, legönállóbban. Enrico Berlinguer véleménye szerint: „Az internacionalizmus azt fejezi ki, hogy pártjaink részvevői, főszereplői mindannak, ami a saját országukban es nemzetközi szinten a dolgozók és a népek társadalmi és politikai jogai teljes érvényesítéséért folytatott harcban, a nemzeti függetlenségért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban az egész világon történik”. Ebben a megközelítésben a kommunisták nemzeti felelőssége összeforr internacionalista kötelezettségükkel, a marxizmus—leninizmus iránti hűség a haza iránti odaadással, a nemzet létérdekeinek védelmében. Éppen ezért azok a próbálkozások, hogy szembeállítsák egymással a világ forradalmi erőinek két osztagát, a szocialista világrendszert és a fejlett tőkés országok munkás- mozgalmát, nemcsak a megvalósuló szocializmus ellen irányulnak, hanem komoly károkat okoznak a demokráciáért, társadalmi haladásért küzdőknek a kapitalizmus világában. A nemzetközi munkásmozgalomban a kommunisták ösztönzésére erősödik a szakszervezeti mozgalom egysége. 1974-ben és 1975-ben negyedszázados szakítás után. először találkoztak a különböző politikai orientációjú nemzeti és nemzetközi szak- szervezeti központok. Megállapodtak, hogy összehangol j"’’ akcióikat a dolgozók jogaiét’' Orvos volt és forradalmár Nyolcvan évvel ezelőtt, 1897. február 19-én született Dombegyházán — és 57 éves korában, 1954-ben halt meg Budapesten — Weil Emil Kossuth- díjas orvos, egyetemi tanár, a kommunista mozgalom kiváló harcosa. Szülőfalujában ismerkedett meg a szegényparaszti sors nyomorúságával is. Egyetemi éveit Pécsett töltötte és 1924-ben szerzett orvosi diplomát. 1932- ben a csepeli Weis Manfréd gyár kórházának lett a főorvosa. Már ebben az időben kiváló szakember; főként mint röntgenszakorvos tűnt ki. A munkásmozgalomba 1929-ben kapcsolódott be. Sok egészségügyi felvilágosító előadást tartott, főleg a peremkerületek munkás- otthonaiban. Mint baloldali szociáldemokrata. rövidesen kapcsolatot talált a KMP-vel, melynek legfelső vezetésébe is bevonták. Nagy energiával szervezte a párt illegális nyomdájának munkáját és a kommunista sajtótermékek elosztását Amikor 1936 januárjában le- ] tartóztatták, és mint a Kommunisták Magyarországi Pártja apparátusának vezetőjét bíróság elé állították. Töreky tanácselnök kérdésére bátran- vállalta kommunista voltát, s mint mondotta, nem tud elképzelni jó orvost, aki szíve szerint ne szeretne változtatni ezen a tár- I sadalmi renden. „Én a gyökeres \ változás híve vagyok, mert mit j érünk mi, orvosok azzal, ha hónapokig tartó küzdelemmel talpra állítunk egy tüdőbeteget, I és utána vissza kell küldenünk a nyomorba, a tömeglakásokba. ahol tovább fertőzi családját, gyermekeit, testvéréit? Már elismert orvos — rönt- genológus, amikor megtalálja az utat a munkásmozgalomhoz, ö is, mint annyi más forradalmár. tevékenységét a Magyar- országi Szociáldemokrata Pártban kezdte, majd a párt orvoscsoportjának l?tt egyik alapító vívott küzdelemben. Folyamatosan bővülnek a szocialista és a kapitalista országokban működő szakszervezetek kapcsolatai is. Közös küzdelmük a békéért, az enyhülésért az internacionalista összefogást erősíti. A jelenlegi helyzetben növekszik a kommunisták és a szociáldemokraták akciói összehangolásának jelentősége is. Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a szocialisták által vezetett kormányok általában na. gyobb mértékben járulnak hozzá a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, mint a polgári kormányok. A fejlett tőkés országok kommunista pártjai üd- vözlik a realista tendenciákat, de nem hunynak szemet afölött, hogy egyes szociáldemokrata vezetők változatlanul kommunistaellenesek. A kapitalizmust a szocializmusnak kell felváltania, a kortununisiaK tudja*, nogy ezt csak széles népi szövetségben érhetik el. „Ez az útkeresés és harc — állapította meg Berlinguer — szükségessé teszi a párbeszédet és a megegyezést a munkásság és a nép más, szocialista, szociáldemokrata és keresztény indítékú erőivel, mindenkivel, aki a társadalom megújulását és előrehaladását akarja”. A mi pártunk szolidáris azzal a harccal, amelyet a fejlett tőkés országokban a kommunista és munkáspártok más haladó erőkkel együtt, bonyolult körülmények között vívnak. Tudjuk, hogy testvérpártjaink eredményes tevékenységét sok tekintetben befolyásolja, miként alakul a szocialista vilárend- szer ereje, hogyan növekszik hitele, tekintélye. Mi viszont erezzük azt a támogatást, amit ők nyújtanak a béke. a társa- halmi haladás ügyéhez. /Folytatjuk) Molal Ferenc és aktív tagja. Járta a perem- kerületek munkásotthonait, s az adott lehetőségek között — felvilágosítással — népszerű előadásokkal, ■ orvosi tanácsokkal küzdött a népbetegségek ellen. Tevékenysége során rövidesen kapcsolatba került a KMP-val. A csepeli gyári kórház röntgenfőorvosaként 1932 es 1936 között szerzett, tapasztalatai csak megerősítették abban a hitében, hogy jó úton jár. A nehéz körülmények között végzett kórházi munkát (a rendelőben, a gyár és környékének munkássága gyakran megfordult, napi 300—460 beteg), nagy körültekintéssel és lelkiismeretességgel végezte. Megerősödött benne a felismerés, hogy a munkásosztály megfelelő egészségügyi ellátását is csak a társadalmi rend megváltoztatásával lehet megvalósítani. Ezekben az években vonták be a KMP legfelső vezetésébe, s 1934 végétől letartóztatásáig. 1936 januárjáig a KMP apparátusának vezetője volt. Weil Emil közel kilenc évet töltött börtönben. Ez idő alatt megjárta az ország leghírhed- tebb büntető intézményeit, A legtöbb időt a Margit-körúti fegyházban töltötte. A börtönökben vele együtt raboskodók mindig emlékezni fognak rá, mert alig volt olyan fogoly, akinek közvetlenül vagy közvetve ne segített volna. Emlékeznek rá külföldön azok a volt rabtársak is. akik a II. világháború idején Ungvárról, Újvidékről, Szlovákiából a Margit-körúti fegyházban sínylődtek. De emlékeznek rá az akkori fogoly katonák is. akik kisebb-na- gyobb vétségért büntetésüket töltötték a ('egyházban. Erről tanúskodik egy Angliából érkezett. a Népszabadság hasábjain 1972. április 6-án közölt levél, írója 1942 nyarán találkozott Weil Emillel. ,.A brutális hangok után meglepett az orvos közvetlen hangja. Mindig kedves, udvarias volt, és felettébb úriember, módjára, viselkedett... Később megtudtam az egyik házimunkástól, hogy kommunista, azért van itt. Attól függetlenül, hogy 22 éves voltam, mit tudtam én a kommunizmusról. Csak rosszat. Az en szememben is vörös posztó volt ez az elv. Később... sokszor beszéltem Weil Emillel... Az utolsó előti napon újra elmentem az orvosi szobába és elbúcsúztam Weil Emiltől. Melegen ráztunk kezet, és amikor megtudta, hogy visszautazom a csapattestemhez. csak annyit mondott: — Igyekezzen életben maradni. Sok szerencsét. Huszonnégy éve élek távol hazámtól. Nem vagyok kommunista, és mégis, ma is meghaj- lok Weil Emil emberi értékei előtt, gyakran eszembe jut gyógyító keze. humánus. szava. Soha nem felejtem őt.” Az 1944 őszén kialakult politikai helyzet következtében október 4-én szabadlábra helyezték. Azonnal illegalitásba ment. Budapesten és a főváros környékén bujkált. A főváros felszabadulása után rögtön munkáhpz kezdett. Nagy szerepe volt a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének megalakításában, majd később az orvosok és egészségügyi dolgozók közös szakszervezetének megszervezésében. Fontos szerepet vállalt az orvosi szaksajtó megindításában. Éveken át fáradhatatlanul dolgozott a szocialista egészségügy megteremtésén. Munkássága elismeré. séül az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Életének utolsó éveiben megszervezte az Orvos- tudományi Egyetem Egészség- ügyi Szervezési Tanszékét, melynek haláláig professzora volt. Súlyos betegsége ellenére számos tudományos cikket és tanulmányt írt. 1954-ben szívinfarktusban halt meg. Dr. Petrák Katalin Kettős kötelékben Gyakorlaton (MTI-fotó KS) H uszadik születésnapját ünnepli a munkásőrség. Az ünnepélyes egységgyűléseken az idősebbek emlékeznek a megalakulás körülményeire, arra, hogy a párt hívó szavára munkások, parasztok, értelmiségiek tízezrei fogtak fegyvert a Magyar Nép- köztársaság törvényes rendjének védelmében. Fegyvert fogtak és képességeik javát adva dolgoztak A'vállait kettős feladatot: a szocialista társadalom építését, s fegyveres védelmét megoldotta és megoldja a testület. A párt Központi Bizottsága az eredményeket elismerve fogalmazott így a munkásőrséghez intézett leveleben- „A fiatal munkásőrség, a néphatalom más fegyveres erőivel és testületéivel együtt, megalakulásának napjától elszántan és hatásosan védelmezte és oltalmazza ma is szocialista társadalmi rendünket, népünk vívmányait és nyugalmát... A munkásőrség odaadóan betölti hivatását és teljesíti megtisztelő küldetését." Megalakulásakor tevékenyen részt vett az ellenforradalmi kísérletek elfojtásában, napjainkban pedig mindenütt találkozunk a szürke egyenruhás nőkkel és férfiakkal, ahol nehéz feladatokat kell megoldani. Fegyveres szolgálatot adnak, árvízi mentési munkálatokban fáradoznak. Áldozatos és felelős hivatást teljesítenek. A szolgálatot önként vállalták, a mindennapi munka mellett, többletként. „Nem párthadsereg, hanem a munkásosztály osztályszervezete, a magyar nép fegyveres testületé” — mondotta Kádár János a Láng gépgyári ünnepi nagygyűlésen. Bizonyítékként álljon itt néhány adat: a munkásőrök hetven százaléka fizikai dolgozó, nyolcvan százaléka szocialista brigádtag. A munkásőrök tekintélyüket, jó hírnevüket naponta öregbítik munkahelyükön. Nincs róla pontos számadat, de jelentős hányaduk a „kiváló dolgozó” kitüntetés birtokosa. Az építés és az értékek oltalmazásának, védelmének kettős kötelékében élnek. Megbecsülésüknek ezer apró jelét tapasztalhatjuk: ha szolgálatba rendelik váratlanul a munkásőrt, társai, a brigád, a barátok pótolják kezemunkáját. nem látja kárát a termelés, nem akadozik a munka. Szavak nélkül így jut kifejezésre a környezet véleménye: a munkásőr szolgálatával mindannyiunk érdekét védelmezi. Két évtized elmúltával jottányit sem változott a testület forradalmi elhivatottsága, fiatalsága. Bertalan Miklós idős munkásőr szavait idézve: „Az alapítók lassan elbúcsúznak az önként vállalt fegyveres szolgálattól. Az egység mégis fiatal, forradalmi marad, mert sorait az új nemzedék legjobbjai gyarapítják.” A szavak igazát bizonyította, hogy fegyverét újonnan felesküdött ifjú munkásőrnek adta át. Igen, a munkásőrség tekintélye a legifjabb nemzedékre is hat, azokra is vonzerőt gyakorol, akik a testűiét meg'- alakulásáról már csupán történelmi leckeként tudnak. Változtak ugyan a körülmények, de ma sem időszerűtlen program a haza építése, oltalmazása, s nem marad feladat, tennivaló nélkül a jövőben sem „a magyar nép fegyveres testületé”. Azok az emberi tulajdonságok, amelyeket a munkásőrség tagjaitól megkíván, örök érvényűek. A szocialista társadalomban mindenkor nagy szükség volt és lesz is az odaadásra, a lelkesedésre, az öntudatra, a marxista—leninista elkötelezettségre. A testületben következetes nevelési elvek érvényesülnek. A fiatalok munkásőrként még közelebb kerülnek a párthoz. Példát a szocialista embert jellemző magatartásra bőségesen látnak idősebb fegyvertársaik pályájában. A munkásmozgalom legszebb hagyományait őrzik, s adják tovább. A szolgálat az emberség próbája is, ki-ki vizsgázik önzetlenségből, barátságból és fegyelemből. A testület élete közege a munkásszolidaritásnak, a proletár internacionalizmusnak. Ha a munkásőrség elődjeit kutatjuk, megleljük őket a történelmi sorsfordulók idején. Az 1848-as szabadságharc nemzetőrsége, a Tanácsköztársaság vörösőrsége ugyanúgy a nemzet leghaladóbb törekvéseinek szolgálatában áilott, mint ma a fegyveres szolgálatot teljesítő munkások. A nemzetközi munkás- mozgalom történetében is számos hasonló céllal szerveződött fegyveres testület szerzett hírnevet, megbecsülést magának. A for- rada'mi hagyományok örököseit ez is kötelezi. • M. D.
