Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

Áz országúitól balra: Telekgerendás fl megyében dolgozó műszakiak fontos fóruma lett a GTE Nagyon sok gondja van a te­lekgerendás! MEDOSZ művelő­dési ház igazgatójának, Fabulya Lászlónénak. Ezzel persze nem azt mondom, hogy csak neki vannak gondjai, a megye többi kultúrházában az igazgató nyu­godtan ülhet a plüss karosszék- ben, és időnként megnyom az asztalán egy-egy gombot, máris együtt a klub, a szakkör, a mű­vészeti csoport, és ha azt a kép­zeletbeli, fényes, nagy gombot kapcsolja be, egymás után jön az elismerés, a kitüntetés, a díj. Ilyen népművelő, ilyen igaz­gató sehol sem terem a magyar földön- Ezzel viszont nem azt állítom, hogy máshol terem, mert a kultúra lépcsőfokait be­járni soha be nem végződő uta­zás. És bizony nem megy gomb­nyomásra semmi, elég egyné­hány tétova nap. lezserebb hó­nap, valósággal összedőlnek az eredmények, és a volt siker kútba esett. Ilyen nehéz lenne? Hát ez már majdnem olyan, mintha lyukas kanállal meregetnénk ki a Dunát?! Azért nem egészen. A „lyu­kas kanál” hasonlattal csak azt szeretném érzékeltetni, amit minden népművelő tud, csali nem tudni miért, kétharmada ha bevallja: aszkéta kitartás kell, hogy lakozzon abban, aki vállalja ezt a pályát! Mert még ma is, az esetek többségében egyszál maga marad, szemben a begynyi dologgal; még akkor is egyszál maga, ha anyagi és er­kölcsi támogatások garmadáját ./'kapja (papíron vagy nem papí­ron) ; ha szóban már úgy tűnik, minden nagyszerű, változik a szemlélet és kiteljesedik a tör­vény, melyet a közművelődés ügyében hoztak a nép képvise­lői, a nép érdekében. Lehet, hogy úgy is kezdhet- ' tem volna ezt a riportot, hogy „nagyon sok öröme van a telek, gerendási MEDOSZ művelődési ház igazgatójának, Fabulya Lászlónénak.” Mert ez is igaz lenne, csak éppen figyelmen kí­vül hagyná az alapvető követel­ményt, minden társadalmi job- . bítás-haladás feltételét: megta­lálni, ami nem jó, ami változta­tásra szorul; őszintén felfedni a hibákat, legyen az bárhol, mert az eredményeket fokozni, csak emezek lankadatlan, szívós ki­iktatásával lehet. Telekgerendáson is van mit kiiktatni bőven. De nehogy azt higgye a tisztelt olvasó, hogy csak itt, máshol nem. Ügy is fo­galmazhatnám, hogy Telekge­rendáson sincs több nehézség, mint másutt, csak éppen alak­jait, formáit, szubjektív indíté­kait változtatja. Nem azért kerestem Békéscsa­bától alig néhány kilométerre, az országúttól balra a munkás- ' művelődés dolgait, mert ez most a közművelődés áramában a leg­többet emlegetett terület, hanem azért, mert kétségtelen, hogy a legfontosabb. És ha eh­hez még azt a körülményt is hozzávesszük, hogy a mezőgaz­dasági szakmunkássá válás sok­szor nehezebb, mint ipari mun­kássá lenni: máris kézenfekvő, hogy errefelé aztán nem lehet se közhely, se unos-untalan is­mételt szóvirág. Nem is az: Ezt már nagyon sokan látják, és élik is. Úgy is mondhatnám, hogy „annak szellemében cseleked­nek”, vagy úgy is, hogy „válto­zik a szemlélet, a hozzá kapcso- ’ódás”. Kerestem tehát a munkásmű- /elődés forrásait, csermelyeit, folyóit. az óceánokról azonban eleve lemondtam. Vannak for­o SiMiMíMS&r. 1977. FEBRUÁR 19. rások, és tiszta források ezek, ami az akaratot illeti, az elkép­zelést: feltétlenül. Az Élet és Irodalom egyik számában olvas­tam, hogy ,,nem volt olyan kor­szak a magyar történelemben, amely nagyobb lehetőségeket kí­nált volna a szellemi gyara­podásnak, a közösségi életforma megteremtésének, a személyiség kiteljesedésének, mint a mos­tani.” Nagyon igaz! Aki nem hiszi, nézzen szét maga körül: rádió, televízió, mozi, ismeret- terjesztés, klubok, művészeti csoportok, szakkörök, író-olvasó találkozók, fórumok és a többi, oldalakat írhatnánk teli. Aztán az iskolák, a felnőttek tanulási lehetőségei a televíziós szabad- egyetemtől, a Mindenki iskolá­ján át a levelező, esti tagozato­kig. százféle alkalom a szemé­lyiség kiteljesedésére. Tehát a lehetőségeket kell látni ahhoz, hogy megítél­jük, az adott helyen hol tarta­nak? Nem a telekgerendásiak maradnak le ebben a különleges versenyben, hanem általános a lemaradás. Nem találkozni, vagy csak ritkán olyan népmű­velővel, aki második mondatá­ban ne emlegetné a kevés pénzt, az „anyagi eszközök hiányát”, és csak néhányan mondják el — többnyire négy szem között —, hogy „sokkal több itt a lehető­ség, mint amire jutunk. De a dolog ott kezdődne, ha X vezető és Y vezető is példát mutatna, ha látogatná a könyvtárat, a kultúrházat; ha — éppen a köz- művelődési törvény szellemében —megfelelően törődne az embe­rek művelődésével, bár ezt a tör­vényt nem követik be nem tar­tásáért retorziók.” Milyen a lehetőség Telekge­rendáson, ahol a Békéscsabai Állami Gazdaság központjában épült fel egy kezdetben jól hasz­nálható, ma már egyre jobban kinőtt kultúrház? A válasz egyértelmű: sok. Elég, ha Fa- bulyáné elmondja, miféle klu­bok, szakkörök, művészeti cso­portok működnek, hányféle ok­tatás helyszíne a ház, és könyv­tárában milyen a forgalom. De ez nem minden. Nem hű tükre a lehetőségek teljes kihasználásá­nak, mert azt is hozzáteszi: az irodalmi színpad, a TESZI 10 tagja a törzsgárda. Ok a KISZ- megmozdulás, az irodalmi klub, és más rendezvények állandó közönsége is. Persze, hogy sok­kal többen lehetnének! Vannak is néha, elmegy a híre a sikeres estéknek, mert kitűnő érzékkel rátaláltak két olyan művelődési formára, ami megpezsdítette a telekgerendásiak életét: a szlo­vák klubra és a Röpülj páva körre. Ezekhez csatlakozott a nőklub, és a szocialista brigád­klub, mely két éve működik, több-kevesebb sikerrel, de in­kább többel, és ez sokoldalúan bizonyítható igazság, nem szépí­tés. Most is, hogy 10 gazdasági brigád készül a megyei közmű­velődési vetélkedőre, harmincan- negyvenen járnak el egy-egy előkészítő összejövetelre, mint kedden este is arra az irodalmi­ra, amit Szabad Olga csabai könyvtáros vezetett. Bámulatos irodalmi jártasságról tanúsko­dott némelyik brigádtag. úgy be­szélgettek Szabó Pálról, Móra Ferencről, Móricz Zsigmondról, mint akik teljesen otthonosak ebben. Mint jó ismerőseikről, barátaikról. Ezen az estén két­ségtelenül ott vibrált a levegő­ben az a több, ami az igazi köz- művelődés jelenlétét mutatja. Érdekes és tömény nap voit ez a keddi a telekgerendási közmű­velődés életében. Délután a községi tanács végrehajtó bi­zottsága tárgyalta a művelődés ügyét, és terjesztett elő az ülé­I sen Gvebnár János tanácselnök több kitűnő javaslatot. Az egyik a művelődési ház közös íenn­tartásának ügyeit kívánja ren­dezni, mégpedig írásban. Azt hogy ki mikor fizessen, hogy a ház az év mindén hónapjában nyugodtan gazdálkodhasson a felajánlott pénzekkel, és ne le­gyenek olyan helyzetben, mint most, amikor még nem tudják, miből fizetnek március elején munkabért. Százkilencvenöt- ezer forintot kapnak összesen a gazdaságtól, a gazdaság szak- szervezeti bizottságától, a helyi tanácstól, a tsz-től, az SZMT- től és a MEDOSZ-tól. Nem sok, de nem is kevés, a rendszeres­ség azonban nélkülözhetetlen. Más is szóba került azon a vb-n. Többek között a községi könyvtár, melynek könyvállomá­nya — helyiség híján — a párt­házban van felhalmozva. A ta­nácselnök a tsz-elnöknek java­solta: vigyék ki az Aradi-major­ba, és keressenek ott helyet, hi­szen a tsz egyik legforgalmasabb majorsága ez. A válasz nem volt éppen biztató, Kelle Mihály tsz- elnök, vb-tag szerint az Aradi­majorban nincs hely. és nem hinné, hogy betöltené feladatát ott egy könyvtár. Kelle Mihály továbbment. Nem panaszkodott, de amit elmon­dott, elgondolkozhatnak azon népművelők és mások is. A kö­zömbösség, a szűklátókörűség, a lelki restség példáit hozta fel. Hogy amikor megérkeztek a tsz- be a szupermodern Rába—Stei­ger traktorok, meg a Zetor— Crystal-masinák, mindenki azok­ra akart ülni. Addig, amíg meg nem tudták: a garanciális elő­írásoknak megfelelően csak az vezetheti, aki elvégez Mezőtúron egy 4 napos tanfolyamot. Alig tudtak összekaparni 3-4 embert, akik nagynehezen elvállalták, de csak úgy, ha a tsz reggel viszi, este hozza őket. Mezőtúrról Te­lekgerendásra! Az állattenyész­tők képzésével sem jártak job­ban: 14-ből 3 jelent meg a szakmunkásképző tanfolyamon, pedig azt helyben szervezték és még fizetést is kapott az, aki a tanulásra vállalkozott. Találkozik ez a tanmese vala­hol a közművelődéssel, a művelt­ségi színvonallal, a kulturálódá­si vággyal? A közigénnyel? Aki azt mondja nem, nagyobb kárt okoz, mintha azt hirdetné, hogy minek az a közművelődési tör- vérty. A munkásművelődés útjait ke­restem. , Sokra rátaláltam, sokat megérettem. Bizonyára hangula­tosabb és szebb helyzetképet vár­tak volna többen is. ezt azon­'A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége Békés megyei Szervezetének egyik legaktívabb és legnagyobb taglétszámmal rendelkező egy­sége a GTE. a Gépipari Tudo­mányos Egyesület. Ennek az egyesületnek is ugyanaz a cél­ja, mint a többinek — követni a műszaki haladást, elősegíteni a tagok szakmai fejlődését, fóru­mot biztosítani a különböző vé­leményeknek —, mégis lényege­sen eltérő körülmények között dolgozik. Amíg a legtöbb vidéki szervezet egy vagy két gépipa­ri nagyvállalatra, annak műsza­ki dolgaira épül, addig Békés megyében a GTE tevékenységé­vel elsősorban a különböző mun­katerületeken, sokszor elszigetel, ten dolgozó műszakiakat tömö­ríti. Ennek a sajátos helyzetnek az a magyarázata, hogy megyénk­ben iparosításról csak az utol­só két évtizedben beszélhetünk, ugyanakkor a mezőgazdaság gé. pesítésének meggyorsításával az élelmiszeripar fejlesztésével, va­lamint több gépipari üzem lé­tesítésével egy időben nagyon sok gépészmérnök, gépésztech­nikus került a megyébe. Ök azonban a megye legkülönbö­zőbb pontjain tevékenykednek, ezért szervezeti életbe való be­kapcsolódásuk elég nehéz. Még. is a GTE sikeresen oldotta meg ezt a feladatot. A vezetőség, valamint a szak- és a munkabizottságok felmér­ték a különféle szakmai igénye­ket és megkeresték azokat a le­hetőségeket, melyek módot nyújtottak a szakmai tudás to­vábbfejlesztésére. Ehhez méltó­képpen kapcsolódott a helyi szervezetek megalakulása 15. évfordulója alkalmából rende­zett nagy sikerű gépipari hónap rendezvénysorozata is. A GTE azonban nemcsak egyéni tagjainak, hanem tag­vállalatainak ügyeivel is foglal­kozik. Számos konkrét műszaki megbízással fordult hozzá már a MEZŐGÉP Vállalat, a Tiszán, túli Talajjavító Vállalat, az Üj- kigyósi Sziaetelőüzem és a For­gácsolószerszámgép-gyár. Megtörténtek az első lépések annaÁ a nagy jelentőségű javas­latnak az ügyében, amelyet a GTE megyei szervezete javasolt országosán elsőként. Eszerint el kell érri. hogy minél több tech­nikusnak legyen közgazdasági végzettsége is. Ennek jegyében indult meg a gépipari műveze­tők emelt szintű szaktanfolya­ma, mely máris igazolta a kez­deményezés helyességét. A GTE fontos feladata, hogy közvetítsen a különböző üzemek között, segítse az információk minél gyorsabb áramlását, fel­dolgozását. Ehhez nagy segítsé­get nyújtottak a különböző an­kétok, szemináriumok, speciá­lis előadássorozatok, melyeken egyrészt személyes kapcsolato­kat alakíthattak ki a műszakiak, másrészt, megismerkedhettek az adott terület legújabb eredmé­nyeivel és ezeket azonnal hasz­nosíthatták munkájukban is. Bekapcsolódott az egyesület országos jelentőségű témakörök kidolgozásába is. Magas szintű tudományos tanácskozásokat szerveztek, ahol nemzetközi hí­rű szakemberek is tartottak elő­adásokat. A legjelentősebb ilyen rendezvény a II. gépészeti és gyártástechnológiai szeminári­um volt, amely a pótlólagos au­tomatizálás és a progresszív technológiák bevezetésének kér­déseit tűzte napirendre. Ezzel egy időben tartotta ülését Bé­késcsabán a KGST gépipari ál­landó bizottsága és ezen a té­ma nemzetközi vonatkozásait beszélték meg. Fennállásának csaknem két évtizede alatt már számos szép eredményt ért el a GTE, mégis állandóan keresik hogyan lehet. ne javítani az egyesületi mun­ka hatékonyságát, bővíteni az egyesületi demokráciát. Olyan munkaformákat igyekeznek ki­dolgozni, melyek vonzóak a me­gyében dolgozó gépészek számá­ra és egyben hozzájárulhatnak szakmai műveltségük emelésé­hez is. Ez részben a saját érde­kük, másrészt tudásukkal csak így válhatnak aktív részeseivé a megye fejlődésének. L L. ban jó szívvel, mi több: lelkiis­merettel nem tehettem meg. Mégis azt éllitom: ió az, ami Telekgerendáson formáló­dik. Jó az. hogy a községi ta­nács javasolja a gazdaság veze­tőinek: lebontják társadalmi munkában a 20-as években éoült Kocziszky-iskolát. és tég­láiból bővíthetnék a MEDOSZ művelődési házat. Még akkor is jó. ha. egyelőre nincs válasz er­re. Jó az, hogy a TESZI irodal­mi színpad távalv eríistdiolomát kanott, és a gazdaság üzemegy­ségei ben, békéscsabai evárakban. óvodákban is szerenelnek. Es sok minden más; ió. De az emberek ázemélvisécének mai arcát for- málni-megteremteni még min­dig kevés. Az is igaz. hogy a művelődési h-;z igazgatóig és a gazdaságvezető íaM félállásban könyvtáros isi kevés erre. Gehet hogy húsz népművelő is kevés lenne, bár ezt még senki sem próbálta ki. Nem is nröbál hat­ja: nincs rá pénz. Akkor tehát? Marad a közművelődési tör­vény szelleme, a felelősségérzet, a lankadatlan akaraterő: hinni abban, hogy egyszer minden munka, minden áldozat beérik. Hogy megváltoznak az emberek, egyre jobban belül is, és más szemmel néznek körül a világ­ban. Telekgerendáson is. Sass Ervin 'Béla Ottó felvétele) Jaj„ de finom I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents