Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kultúránk a nagyvilágban és idehaza „Századok múltának” mióta kialakult és magas színvonalra fejlődött a magyar kultúra — és örökös volt a jogos panasz: szinte her- rnetikus elzártságban létezett a szomszédoktól, Európától, a világtól. Sőt, tulajdonképpen a magyar nép túlnyomó többségétől is. A legmélyebb összefüggést kevesen ismerték fel: a kettő összefügg. A magyar kultúrának ugyanarra a fel- szabadulásra volt szüksége, mint a népnek, amelyből sarjadt. Harminckét éve sokszor és sokféle aspektusból beszélünk a felszabadulásról — ez az összefüggés viszonylag ritkán került előtérbe. Lexikonnyi kötetsort tölthetne meg a puszta felsorolás, hány- és hányféle volt a magyar kultúra megmutatkozása határainkon kívül az elmúlt évtizedekben. A továbbiakban csak néhány jellegzetes és fontos példát említünk a közelmúltból, hogy érzékletességük ráébresszen: a magyar kultúra nemzetközi helyzete alapjában és kedvezően megváltozott. E változást szükséges mélyebben elültetni a tudatunkba és fokozottan megbecsülni. A jelenleginél sokkal jobban. Kiváló énekkari szakemberünk egy írásából idézek, amely tavaly, nyár végén látott napvilágot. „Montreal után vagyunk — írta, némi meglepetést keltve témaindításával —, kevesebb az aranyérmesünk, mint legutóbb Münchenben, de azokra büszkék vagyunk... S ez ígv van rendjén... Mindeközben a napilapokban, az apró hírek között tallózó figyelmes olvasónak feltűnhetett, hogy a magyar énekkarok legjobbjai (vagy egy tucatra való!) az idén is sorra aratják sikereiket. .. Ezekről a — közügyek rangjára kívánkozó — újabb művészeti fegyvertényeinkről jobbára csak a rendezvény környéki sajtóból értesülhetett, aki akart.” (Külföldön ugyanis jelentékeny volt a magyar sikerek sajtója, vezető lapokban — szerk.) Az írás, kiváló realitás- érzékkel jelzi, hogy — a például vett sport kifejezésrendszerénél maradva — „más súlycsoport” a sport és más a kultúra: tökéletesen jogos azonban a felvetés, hogy kulturális sikereinket a maihoz képest sokkal magasabb szint illeti meg az általános hazai érdeklődésben. Torzulás van itt, amelyet korrigálni közügy, közérdek. A közművelés hatalmas feladatösszességének része — kicsiny, de nagyot kifejező Késze. Az olaszországi Fánóban, a svájci Montreaux-ban, belgiumi Neerpeltben, a jugoszláviai Nisben, a franciaországi Tourban, az angliai Llangollenben és Middlesbroghban — no, és a magyarországi Debrecenben mutatkoztak legjobbnak, illetve a legjobbak egyikének tíz- és tízezer magyar dalos kimagasló amatőr képviselői. Nem véletlenül hangsúlyozzuk az utóbbiakat — ismét csak alapvető összefüggésre utalva. A kóruséneklés hazai minősége és tömegessége együttesen vezet, immár évek óta, ilyen eredményekre. Amikor arról beszélünk, és beszélhetünk is joggal, hogy Bartók végre hazatalált, erről is szó van. Erről is! És arról is, hogv hivatásos kamara- és nagyzenekari együtteseink, előadó- művészeink és karmestereink öt földrészen ma már mindenekelőtt a magyar zene, hangsúllyal a huszadik századi magyar zene előadásával aratják legnagyobb sikereiket. Az Állami Hangversenyzenekarnak, a filharmóniai zenekarnak, a 'Rádió szimfonikus zenekarának és művészeink sokaságának van része ebben a kedvező változásban. Ehhez is hozzá kell tenni: a honi változásokra támaszkodó változásban. Még a teljesség igénye nélkül is szólni kellene táncművészetünk nemzetközi jelenlétéről és megbecsültségéről, az Operaház balettegyüttesének, Állami Népi Együttesünknek, szólistáinknak és legjobb amatőrjeinknek folyamatos megmutatkozásáról a világban — mindez immár olyan módon vált rendszerré, hogy a világ igényt tart művészeink és magas szintű műkedvelőink új és új szereplésére. A legkülönbözőbb területekről folytathatnánk a felsorolást. Televíziónk mind Körök és egyenesek Lázár Tibor mert dühösen kerestem értelmedet, s azt a logikát, mely hozzád vezet. Párhuzamos egyenesek vagyunk, s törvény az, hogy nem találkozunk, mégis van kivétel e szabály alól, ét ezért — ha szeretsz — feloldozol. több önálló alkotása, récénk mind több műsora iránt növekszik a nemzetközi érdeklődés. Zeneszerzőink közül legutóbb Durkó Zsolt „Turner-illusztráeiók”, Szőllőssy András III Concerto című alkotásáról írtak a legnagyobb elismeréssel Anglia tekintélyes lapjai. Sass Sylvia, Csengery Adrienne énekművész, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső zongoraművész, Onczay Csaba, Perényi Miklós gordonkaművész olyan figyelmet kélt a világban, amelyre, kivált ilyen számban, alig volt példa. Az ausztráliai Canberrában magyar iskolások kézimunkáit, nép- művészeti tárgyait, a párizsi Petit Palais-ben a századforduló magyar művészeinek alkotásait szemléli a közönség. Népművészetünk több mestere a közelmúltban az Egyesült Államokban szerzett megbecsülést a magyar folklórnak, a nagy ország fennállása 200. évfordulójának rendezvényein. Kubában Bartók-hét, magyar táncszakértők, táncművészek, muzsikusok és más művészek adtak hírt a magyar kultúráról — ott, ahol korábban erről semmiféle ismeret nem terjedt. És a nyelvhez kötődő műfajokról, irodalomról, színházról nem is szóltunk. Ha valahol, itt igaz: korábban csaknem elzárt kultúránk bámulatos távolságokra hatol és hat, nyelvünket nem ismerő népek sokaságára. A magyar dráma hetei a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban. több magyar drámaíró — Örkény István, Szakonyi Károly, Karinthy Ferenc és mások — műveinek ját- szottsága viszonylag ismert tények. Kevésbé tudott, hogy az elmúlt öt esztendőben mintegy kétszázhetven magyar szerző egy, vagy több művét adták ki a Szovjetunióban — földrajzilag és mennyiségileg lényegesen nagyobb „terítésben”, mint az a mi kis országunkban elképzelhető. Csehszlovákiában fiatal íróink alkotásait. is magában foglaló magyar novellaantológia, Lengyelországban reprezentatív Adv-válogatás készül, megjelenik a magyar irodalom története szerb-horvát nyelven. A világ legnagyobb könyvvásárán Frankfurt am Mainban, a korábbihoz mérten, páratlan érdeklődés nyilvánult meg könyveink iránt, huszonhét mű kiadásának iogát kötötték le különböző országok kiadói. Kiragadott példák egy jelenség megnyilvánulásainak sokaságából. Folvtatni nincs értelme — mértékkel, he- lyénvalóan. soviniszta téveszmék nélkül örvendezni helyénvaló. És helyes, sőt, szükséges erősíteni mindennek tudatát és szilárdítani hazánk fiainak öntudatát kultúránk terjedésével, sikereivel kapcsolatban. Visz- szautalva az elöljáróban említett hasonlatra, volt és remélt jövendő sportsikereinkhez hasonlóan. Természetesen Itt nincs szó valamiféle versenysikerről — mindezek kulturális sikerek. Mélyebbek és nagyobb hatásúak minden más sikernél, hiszen népünk. szocialista hazánk egészéről adnak hírt világszerte — olyan hírt fejlődésünkről és törekvéseink emberi tartalmáról, amelyet cáfolni, támadni, meghazudtolni vajmi nehéz. Legfőbb mondanivalónk a témáról — a hazai olvasóknak — elsősorban nem az: lám, mennyifelé érdeklődnek a magyar kultúra iránt, lám. mennyifelé terjesztjük. Ez is, de még inkább az: lám, a szocializmus nemzetközi fejlődésével, erősödésével összefüggésben, olyan körülményeket teremtettünk itthon, hogy mindez lehetővé vált. Rajk András Reich Károly Illusztráció Kiállításról kiállításra Reich Károly grafikái a Kner Nyomdában Az irodalom nem lehet meg illusztráció nélkül. Az írásmű igényli a vele egyenrangú, de más nyelven megfogalmazott, más eszközökkel kifejezett tolmácsolást. A jó illusztrátor igényes az irodalmi témát illetően, az értékes írásmű meg egyenesen és szigorúan követeli a rajzos kiegészítést, magyarázatot — az illusztrációt. A könyvillusztrátorok nagy táborában előkelő helyet foglal el Reich Károly Kossuth- és kétszeres Mun- kácsy-díjas grafikusművész, akinek sajátos kifejezés- módját, művészi eszközeit, sokoldalúságát a könyvolvasó ember ismeri, akinek művészete itthon is, és a határainkon túl is sok-sok új barátot szerzett a grafikának. Grafikusművészetét saját maga nevezte el „szép mesterség”-nek. Reich Károly a vonal művésze. Vonalai tiszták, egyszerűek. hajlékonyak, lendületesek, egyenletesek. Erős kontrasztok nélkül valók. Mondhatni: grafikai tőmondatok. Mégis magukkal ragadók. bájosak, az örök jóság kifejezői. Ha van a nyelvnek virtuozitása — márpedig van —, akkor Reich Károly kifejezésmódjának a vonal a virtuozitása. Ezek a vonalak nem göcsörtösek. nem szakaszokra osztott aprócska részletek, nem szálkásak, nem kuszák. Könnyedségük nem jelenti a könnyűt, az egyszerű szerkezet nem az ötletszegénvséget, hanem a tiszta rend adja éppen a művészete magasiskoláját. Technikája nem elnagyoló, sem nem részletező. A lényeget, csakis a lényeget adja úgy, hogy a teljesség érzetét kelti. Művészete szintézis a szükséges é$ a lehetőség között. Reich Károly a színek művésze is. Színekkel elsősorban a gyermekkönyvek illusztrációiban él. Vonalkultúrája túlzások nélküli, így színkultúrája sem tartalmaz vaskos kontrasztokat, merész szín egymás mellé állításokat, tarkaságot. Pasztellszínekkel dolgozik. Az egyszerű kifejezés az, amit a gyermekek értenek, és amellyel a művész is „gyermekké” tud lenni. A sokoldalúan képzett művész úgy néii a világot, mint a gyermek: művészetében jelentkező egyszerűség azonban nem jelent primitívséget, a túlzott tarkaság nélküli színek világa pedig nem harmoniátlansá- got. Jelenti viszont a romlatlan gyermeki világ álomfiguráinak báját, a mese igazi gyermekközelségét. Állatfiguráit emberi tulaj- doságokkal ruházza fel, így építi bele a 'gyermek és a felnőtt gondolatvilágába. Ezekben az illusztrációkban jelentkezik leginkább a nagy művész: az adott szöveg egyenrangú grafikai át- költésében. Reich Károly művészete tehát valóban „szép mesterség”. Az egykori Hangyaszövetkezetbeli inas. a Hangya budapesti reklámműhelye és az Iparművészeti Főiskola után kezdte meg grafikai tevékenységét, amelvnek elismerése műében és 1955-ben a Munká- csv-díi. 19fi3-ban nedtg a Kossuth-díj. Illusztrált Mó- ricz-kiadásokat. Petőfi-ver- seket. Deve^seri-költemény eket, görög mondákat, meg tankönyveket. Készített faliképeket a fóti és a miskolci gyermekvárosok részére, kiállított itthon és külföldön, részt vett a luganói grafikai biennálén, Legutóbb a Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntetést is megkapta. A Kner Nyomda gyomai üzeme — mint a szép könyvek nyomdája — ismert itthon és külföldön is. Itt az utóbbi tíz esztendőben megsokszorozódott a könyvtermelés és ezzel arányosan bővült a minőségi kiadások kategóriája, így az illusztrált könyveké is. Reich Károly grafikusművész több könyve készült Gyomán. 1976-ban a Kner Nyomda — saját kiadásban — jelentette meg az Amatőr Tevan-könyvek egyik legszebb kötetét — miniben. Aiszópus beszélő és oktató, egymással és az emberekkel küzdő állatfigurái ecsetje nyomán valósággal életre kelnek a parányi könyvecske lapjain. A Lú- das Matyit már több ízben is illusztrálta. Volt olyan, szintén a Kner Nyomdában készült kiadás, amelyet linóleumba vésett. Ugyancsak Reich Károly új fogalmazásában jelenik majd meg Döbröei és Matyi — a Tevan Nyomda alapításának 75. évfordulója alkalmából. Ezeket az illusztrációkat és a művész más műveit is láthatlak az érdeklődők Békéscsabán, a Kner Nyomda kiállítótermében, mely hosz- szű ideie ad otthont a legkülönbözőbb bemutatóknak, tárlatoknak. Örömmel iid- vözöliük most itt Reich Káról v műveit, ezeket a szén, művészi, k ítélés és őszinte alkotásokat. Petőcz Károly
