Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

Papp Árpád felszólalása

(Folytatás az 1. oldalról)

kásmozgalom hatalomátvételi és megőrzési kísérleteivel, megemlékezett a Szovjetunió Bolsevik Pártjának arról a tettéről, amikor felfegyverezte a gyári munkásosztagokat és a szegényparasztságot. A Magyar Tanács- köztársaság védelmére szervezett Vörös őrség és a Vörös Hadsereg jelentős része is gyári munkásosztagökból alakult. Pártunk e hagyományokra, e forradalmi tapasztalatokra alapozva hozta létre a munkásőrséget, jelölté meg rendeltetései, forradalmi feladatait. A munkásőrség tehát forradalmi harcban született és kovácsolódott erős munkás-paraszt harci osztagokká- Az elmúlt húsz esztendő meggyőzően igazolta pártunk helyes, a marxista—leninista elvek alapján nyugvó döntését. A testület kezdettől fogva feladatának tekintette, hogy az egész társadalommal együtt magas politikai és cselekvési egységben részese legyen a jelen és a jövő formálásának. Hűen és becsülettel teljesítette és teljesíti a fejlett szocializmus építésének időszakában is a párttól, a munkásosztálytól, dől-' gozó népünktől kapott külde-1 tését.

Testületünk tevékenységének I szilárd elvi alapja, legfőbb forrása a magyar munkásosztály forradalmi élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak marxista—leninista politikája, s a proletár internacionalizmus eszméje. E politika érvényesülése és megvalósítása biztosította szocialista társadalmunk töretlen előrehaladását, s ebből következően a munkásőrség 20 éves fejlődését, formálódását is.

Szólt Papp elvtáVs arról, hogy a 20 évvel ezelőtti fiatal munkásőrség hiányos ruházata és fegyverzete ellenére is nagyon rövid idő alatt ütőképes hadsereggé vált, majd a testület céljainak, hivatásának elemzése után a szervezet összetételéről beszélt. A munkásőrség tagjai «— a hivatásos parancsnokokat kivéve — kezdettől, ma is, s a jövőben is — a termelő-, a napi munkát végző emberek, akik pártmegbízatásként önként vállalták a munkásőrszolgálatot, a néphatalom fegyveres védelmét. Az állomány 70 százaléka fizikai dolgozó, s mintegy 80 százaléka szocialista brigádok tagja, vagy vezetője. Nyolcvan százalékuk párttag. Szarvason a zászlóaljban nagyobb a mezőgazda- sági munkások aránya az országosnál. hiszen e tájon jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek működnek.

Ezután arról beszélt Papp elv- társ, hogy a teljes konszolidáció után többen — jó szándékkal is feltették a kérdést: van erős

Papp Árpád felszólal a szarvasi

hadseregünk, rendőrségünk, a hatalom szilárd, az országban rend van, miért van szükség a munkásőrségre? A két évtized története megadta a választ. Azon kívül, hogy a munkásőr- i ségnek meghatározott feladatai j

vannak az ország védelmi rendszerében, kötelessége részt venni — ha a szükség megköveteli — karhatalmi feladatok ellátásában, elemi csapások megelőzésében, elhárításában. Megemlékezett az alapító tagokról, arról, hogy miként az MSZMP, úgy a munkásőrség is három forradalmi nemzedék ötvözete.

A munkásőrség országos parancsnoka ezt követően a fejlett szocialista társadalom építését

munkásőrök egységgyülésén

elemezte, kifejtve ebben a munkásőrség szerepét:

— Harcunk legfontosabb területe most a szocialista gazdaságunk erősítése, pártunk XI. kongresszusának útmutatása alapján. Meggyőződésünk, hogy az ez évi népgazdasági terv is reális, elérhető célokat határoz meg, de feltételezi erőforrásaink, lehetőségeink eddiginél jobb, hatékonyabb kihasználását. Ebben számítunk a munkásőrök lelkes,

j áldozatos helytállására, cselekvő részvételére.

Szólt Papp elvtárs a csepeli munkások nagyszerű kezdeményezéséről, amelyet a Nág.^ Októberi Szocialista Forradalom tk). évfordulójára indítottak, s mint mondotta: külön öröm, hogy Békésben is számos követő.ie van már e munka versenynek, mind az iparban, mind a mező- gazdaságban. Megemlékezett felszólalása végén arról, hogy a szarvasi egység hazánknak olyan részén szolgál, amelynek neve nagyon ismerősen cseng a magyar munkásmozgalom történetét ismerők és tisztelők előtt. Ez a föld olyan hősöket, mártírokat termett, mint a szarvasiak névadója, Klucsjár Mihály, mint Polányi Máté, Bagi János. Molnár Pál, Kor- bely Mihály.— Forradalmi hagyományaik éltessék és erősítsék kollektívájukat a jövőben is, legyenek a forradalom ügyéhez olyan hűek. mint eddig voltak — mondotta Papp Árpád, aki beszéde végén gratulált a magas kitüntetéshez a munkásőröknek, parancsnokaiknak. a testület kommunistáinak. a pártbizottságodnak, az e tájon dolgozó embereknek.

Az elnöki zárszó után a jelenlevők elénekelték az Interna- cionálét, majd a szünetet követően a Munkásőrség : központi férfikara adott műsort.

Vitaszek Zoltán

Acélszürke egyenruhában az ünnepi allumanysvülés résztvevőinek egy csonortja Fotó: Veress Erzsi

A Munkásőrség országos parancsnoka feltűzi a Vörös Csillag Érdemrendet a szarvasi munkásőrök csapatzászlójára

Tervek és lehetőségek

Ipartelepítés — kérdőjelekkel

Alapos felmérések, de az egyszerű hétköznapi tapasztalati tények is azt bizonyítják: a nemrég még oly gazdag munkaerőforrás kimerült. A mező- gazdaság a jövőben minden dolgozó tsz-tagjára, állami gazdasági foglalkoztatottjára igényt tant, s az otthon levő asszonyok közül sem igen akad már mun_ | kára vállalkozó.

így lest az országos helyzetkép. A vállalatok, gyárak, üzemek is annak az előrejelzésnek az alapján állították össze ötödik ötéves tervüket, amely szerint a munkaerőforrások elapadása mellett egyéb változások is rontják a munkaerőmérleget. Az elkövetkező néhány évben ugyanis sokkal többen vonulnak nyugdíjba, mint amennyi az újonnan munkába álló.

Mindez tagadhatatlan, s egyben általános is. Ám amennyiben általános, annyiban átlagos helyzetet is tükröz. Az átlag j mögött azonban egyedi esetek J állnak. |

Miért?

A felmérések tanúsága szerint az ötéves terv éveire megyénk is azon tájegységek sorába lép, amelyek csak megalapozottabbá teszik az előbb leírtakat. Tapasztalati tények bizonyos sora ugyanakkor másról árulkodik.

Nem olyan régen történt, hogy ne emlékezhetne mindenki arra, amikor a Csepel Autógyár megjelent Szeghalmon, ahol akkor mindössze egy alig negyven embert foglalkoztató szövetkezeti műhely, képviselte az ipart. Ma itt. több mint ezer munkás dolgozik, a közeli pap- langyár pedig ötszáz asszonynak ad munkát. Az alapításkor a legóvatosabbak ugyanazt mondták, mint most, amikor a szeghalmi Csepel Autó újabb ötszáz embert akar a gépek mellé állítani: úgyse fogja senki otthagyni a háztájit a gyári munkáért. Eddig már több mint őtven emberi vettek fel Szeghalmon a most épülő műhely- csarnok munkáslétszámának biztosítására. Az indulásig pedig még egy év van hátra.

A Gyulai Húskombinátnak a jövő év eleji üzemkezdéshez hatszáz új dolgozóra, a Mezőko- vácsházán települő új EVIG- gyáregységnek háromszáz, a MOM baltonyai üzemének kétszáz ■ emberre van szüksége — ebben az ötéves tervben, amikor a munkaerő-tartalékok kimerültek! Az előjelek pedig azt mutatják, hogy ezek az üzemek a kijelölt időiben a tervezett létszámmal megkezdik termelésüket. Miért állítjuk mégis, hogy nincs már szabad munkaerő?

Azért, mert általában ez valóban igaz. Arról azonban nem szabadna elfeledkezni, hogy nem mindenkinek van „kiaknázva'’ a munkaereje, aki dolgozik. Néhány példa osak a tartalékokra:

Megyénkben összesen 409 ipari telephely működik. így egy telephelyen átlagosan 113 ember dolgozik, továbbá 114 telephely egyenként még csak tíz munkást sem foglalkoztat, azaz a 114 telephely még együtt is csak egy közepes ipari üzem létszámát adja — mi ez, ha nem tartalék?

Más. Békés megye ipari szövetkezeteiben az ipari foglalkoztatottak 32 százaléka, összesei} 20 ezer ember dolgozik. Egy műszakban — mert a szövetkezetek többségében a termelőeszközök nagyrészt olyan elhasználtak, hogy az egy műszakot is alig bírják.

Végül a mezőgazdaság. Maradjunk megint Békés megyénél: a 88 szövetkezetből legalább tízben olyan színvonalat ért el a gépesítés, a termelési rendszerek térhódítása, hogy 80- 1(10 jól képzett ember minden termelési feladatot el tud látni, ugyanakkor ezekben a szövetkezetekben a dolgozó tagok száma ennek öt-, vagy éppen, tízszerese. Tartalék? Vizsgáljuk meg ezt is közelebbről.

Hogyan?

Az eddig elmondottakból talán az következnék, hogy nincs más teendő, mint levelet írni, a fejlesztésre vállalkozni tudó, de súlyos munkaerőgondokkal küzdő nagy iparvállalatok vezetőinek és néhány év múlva Békés megye .kiterjedt búza-és kukoricamezőit hatalmas gyáróriások teszik változatosabbá?

A dolog természetesen nem ilyen egyszerű. Az ipartelepítés nem általánosan alkalmazható recept. Először is: Békés megye alapvetően mezőgazdasági. Az volt, most is az, és a jövőben is ez kell hogy egyia legtöbb jellemzője legyen. Múltja, termelési hagyományai és kultúrája, nem utolsósorban adottságai kötelezik erre. A gépesítéssel szabaddá váló munkaerővel tehát legelőször ezt a jelleget kell erősíteni, hatékonyabbá tenni — ott ahol lehet. A fő szempont, hogy a mező-’ gazdasági termékek minél magasabb „feldolgozottsági fokon” hagyják el a megyét. Nagyon jó példa erre a Gyulai Húskombinát, illetve a régebbi időkből a cukorgyárak, a konzervgyár és a hűtőház.

Ehhez a körhöz tartozik még az is — éppen az esetek egyediségét figyelembe véve —, hogy a települt ipartól gazdaságtalanul távoleső, szabaddá váló munkaerőt sem kell feltétlenül bekényszeríteni abba az üzembe. De ugyanilyen gazdaságtalan „a foglalkoztatottság biztosítása” jelszóval 20-30 fős gyáregységet — tulajdonképpen „kó- cerájt ’ — alakítani. Azt kell inkább megnézni, hogy ennek a

20-30 embernek, vagy még inkább asszonynak a munkaerejére alapozva nem lehetne-e olyan földhasznosítási módot „kitalálni”, amely népgazdasági lag is indokolt: faiskola, üvegházi kertészet vagy például tésztagyár, mint a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz_ ben.

Mi lesz?

Ha minden lehetőséget szamba véve döntünk mégis adott helyen az ipartelepítés mellett — amelynek hatásai között sok egyében túl a városépítő erejét kell mindenképpen előnyként elkönyvelnünk — akkor is rendkívül körültekintően kell elképzeléseinket megvalósítani. Ma már eldöntött tény, hogy Me- zőkovácsháza és Szeghalom az a két központ, amely ipartelepítéssel képes az önmagától egyre nehezebben mozduló tartalékokat feltárni, felszívni. Más kérdés, hogy az adottságainkat figyelembe véve kell megvizsgálni azt is: milyen ipar legyen az. amely ide települ.

Ezzel viszont még igazán nincs minden megoldva. E két nagyközségen kívül akad még egynéhány település megyénkben, ahol a jelzett gondok megoldásához nemigen találunk már ilyen „külső” segítséget. Vésztőn. ahol az értékes munkaerő például nyolc különböző vállalat nyolc kis telephelyére for- gácsolódott szét, az építőiparunkban. textiliparunkban, bútoriparunkban —, hogy csak néhányat említsünk a példa kedvéért —, ahol „körbecsábítják” a szakképzett munkaerőt az eszközök koncentrációja és az egymás közötti szakosodáson alapuló ésszerű munkaerő-gazdálkodás helyett — szóval mindezekben az ügyekben nem kívülről jön a segítség. Hiába is várjuk!

Kőváry E. Péter