Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

Együtt és okosan — a közművelődésért Különös új év-köszöntő Két érvel ezelőtt érekezett ha­za, Orosházára Varga Zoltán, a járási-városi könyvtár igazgató­ja. Haza érkezett, hangsúlyozta akkor is, mert Orosházán szüle­tett, és több mint 10 évig élt má. sutt, többek között Gyöngyösön is, és vezette az ottani kultúrhá- zat. A diplomájában ez áll: nép­művelő-könyvtáros, és hogy cse­rélt, végeredményben ugyanan­nak az elhivatottságérzésnek csak a másik oldala. Kultúrház vagy könyvtár: közművelődés mind a kettő. & ez utóbbihoz a szülőföld hívása, a „semmi más- sál nem helyettesíthető vonzó erő” volt az a többlet, ami ide hozta, és megtartotta. Meséli, hogy jól érzi magát a régi és mégis új környezetben. Hogy a város már régen nem azt az ar­cát mutatja csak, amelyet a gyermekkorból őriz, hanem sok­kal többet, új arcait is, melyek egyre kisimultabbak egyre ne­mesebbek. Két éve jelent meg a riport is róla, terveiről, gondolatairól, ha­zaérkezésének történetéről. A napokban, hogy találkoztunk, kiterítettük elénk az asztalra az akkori újságot, és sorra vettük: mi is volt abban? Az új könyvtár építése legelő­ször. A terv, hogy hová, mikor? Hogy végre elköltözhessenek a 340 négyzetméteres, városhoz nem méltó albérlet-könyvtárból a jövő évezrednek szánt épület­be. Nagy terv, nehéz terv. De megvalósul, bizonyosan. Türe­lem és várakozás is van azonban a világon, és megértés: a gaz­dasági lehetőségek az első meg­határozók. —r Azóta sok minden megvál­tozott. Az évtizedekig tartó al- bérlet-állappt megszűnt, a ház, ahol most vagyunk, lebontásra vár. Lakóházak épülnek itt. Te­hát költözés előtt állunk, de azt, hogy hová, nem tudjuk még. A városi tanács művelődésügyi osztálya keresi a megoldást. Többféle variáció felmerült, egyik közöttük Orosháza egyes tanulmányok, könyvek szerint műemlék jellegű múlt századi épülete, a Külley-ház. Jó lenne, szép lenne! Megérné a tataro­zást, az eredeti külső fej öltését, és az új könyvtárig — néhány évig — átmeneti otthonnak meg­felelő. S aztán is: maradhatna valamiféle kulturális intézmény helye, múzeumrészleg, város­történeti kiállítás otthona; be­láthatatlan lehetőségekkel. A dolog mégsem ilyen egysze­rű. Mondják, hogy a Külley-há- * i zat is eléri egy újabbkori „nép-. betegség”: lebontásra akarjak j ítélni. Mert hiába tudja róla' mindenki, hogy (idézet az „Oros- j háza Néprajza” című, 1965-ben j megjelent kötetből): „Az épület tömege a' korabeli földszintes barokk kúriák hagyományos! alakja: nyeregtetős, csonkakon­tyos ház, az utca felöl négyten- ' gelyes homlokzattal. Néhány szo­ba boltozatos mennyezettel épült, nagy boltozott pincével. Az épü­let a XIX. sz, elejen, az udvari, ! romantikus vasrácsa előtornác a XIX. sz. közepé,n épült. Muem- lékjellegű.” Szóval hiába tudják i róla mindezt, egyelőre az a hír j a legerősebb, hogy lebontják. És miért? Többek között azért, ] mert a mellette már megalapo­zott lakóház alapvonala 5 mé­terre megközelíti, és ezt vala­milyen rendelet tiltja. Kérdés: miért építették az alapot olyan közel a Külley-házhoz, Oros­háza szinte egyetlen múltszázad elejéről származó épületéhez? : Vagy senki sem gondolt erre a most felderített rendeletre? „Meg kellene fordítani az épülő lakóházat, hogy az erkélyek ne az udvar felé essenek, hanem az utcafrontra. Máris nem zavar a Külley-ház’’ — mondta valaki aki közel áll a város közműve­lődéséhez. Viszont itt is van egy kérdés: valóban befelé fordított erkélyekkel tervezik megépíteni azt a lakóházat? Arról is hallani, hogy újabb listákon már nem szerepel „mű. emlékjellegű” megjelöléssel a Külley-ház. Még úgy sem, hogy városképi szempontból jelentős. Nyilvánvaló mulasztás, oda nem figyelés eredményezte valahol valahogyan, hogy az 1965-ös „Orosháza Néprajza” című kö- j tétben Tóth János, a tanulmány szerzője még „műemlék-jellegű- j nek” sorolja bej feltehető, nem önhatalmúan. (Csak zárójelbe kívánkozik a meglepődés: Orosházán az ,el- J múlt évékben vágy talán évii-. zed bem túl sókat bont^thUcl.ßfep. tűnt »'Szabadság téttől áz Al-f föld Szálloda, ez a koraeklekti- kus. romantikus részletekkel is ékes, városképi jelentőségű épü­let, és a megye második legna­gyobb városa kínosan hosszú évek óta szálloda nélkül várja vendégeit. Idő előtt bontották le a régi gimnáziumot, amely- j ben a 2. számú általános iskola J dolgozott, és évekig nem tudtak újat építeni helyette. Két iskola zsúfolódott egy ’ éoütletben, ! ugyancsak évekig. Kár ezekről j, beszélni? Ha tanulságul szolgál- ’ Senki sem ismerte. Egy nap­jai előbb került oda valahon­nan. Az óvóhelyen levők rémül- en várták a következményeket. fasiszták ilyen esetben leg- ilábbis megtizedelték volna iket. Mi azonban mindjárt meg- nondtuk, hogy senkinek sem esz bántódása. Csak a nyilasok épjenek elő. Nekik viszont ala- josan kijutott a szinte eszüket 'esztett emberek ütlegeléseiből. A kápolna (a mai Kulich Jyula) térig jutottunk. A front i Baross utcában, 300 méterre ehetett tőlünk. Az előző napi lószállingózás csipkeszerű fáty- at borított a robbanások füstjé­ül megszürkült hóra, s a térhez ;özeli egyik utcában egy sor em- jeri tetemre is. A falra fröccsent :s ruhájukon barnára alvadt vér elezte, hogy valamennyiüket igyonlőtték. Férfiakat, asszonyo- cat, gyermekeket. Láttunk már 3-4 kivégzett em. jert egy csoportban, de itt 11-en xoltak. Köztük egy fiatal asz- izony, aki még holtában is ma­sához szorította pólyás gyerme­két. A sor végén egy 14—16 év körüli, szőke lány teteme fe­küdt. Fetya odalépett hozzá, ar­cról óvatosan lekaparta a ha­zat és nézte szomorú fájdalom­nál. Megrázkódott, szeméből ki- >Uggyant a könny. Amikor fel­egyenesedett, sápadt volt. Verí­ték gyöngyözött a homlokán. Tudtam, hogy megint a húga jutott‘az eszébe, akinek a fény­képét sokszor mutatta már. Az is egy szőke hajú lány, aki Moszkvában él az édesanyjával. Tizenkét éves volt, amikor Fe­tya utoljára látta. Azóta a báty­juk és az apjuk is elesett a fron­ton. Az óvóhelyre belépve, újabb döbbenetes élmény tanúi vol­tunk. Az emberek kétségbeeset­ten siratták halottaikat. Megtud­tad, hogy a nyilasok egy kato­naszökevényt találtak, összete­reltek mindenkit. Számoltak' egy, kettő... — öt. Kifelé! — or­dították. Nem volt irgalom sen­kinek. Az utcáról aztán bena!- latszott a géppisztolyok sorozat- tüze. Majd halálos csend lett. Egy nappal előbb történt. Jaj, miért is nem ért ide hamarabb a. szovjet hadsereg! Fetyával és a többi NKVD-s katonával együtt 1945, január 21-én én is eljutottam a Duna partjára. Közel a Boráros tér­hez. Pest felszabadult. Köd ter­jengett a Duna vize felett, Bu­dáról csak vaktában lövöldöz­tek át a németek. A túlélők kezdtek előmerész­kedni a pincékből. l’aszíor Béla tak, akkor igen. De most — úgy tűnik — a Külley-ház van so­ron.) Varga Zoltán reménykedik. Abban elsősorban, hogy rosszabb körülmények közé, mint most vannak, nem kerül a könyvtár, még átmeneti időre sem. És nemcsak ő reménykedik ebDen. Mások is reménykednek, az ol­vasók is reménykednek. Mert a két év előtti terveket most sem adta fel. és nem is adja. — Az együttműködés, erre épí­tettem. Sikerült! A művelődés házzal, az iskolákkal, a múze­ummal — kitűnő. Nem azt mon­dom persze, hogy nem lehetne jobb. De van, létezik, a szellemi élet erjesztője Sorolhatnám a közös rendezvényeket az évente megrendezett néprajzi estekről a zenei esteken át az irodalmi estekig. Nagv tett volt a nyári, gvopárosi olvasótábor, ahol a város és a járás 6—7-es általá­nos iskolásai ismerkedtek mé­lyebben az irodalommal, írók­kal. Estefelé elsétálunk a Külley- házija. Műhelyeket rendeztek be a kúriában, mely sokáig a régi gimnáziumhoz, majd az általá­nos iskolához tartozott. Különös, szép épület. A könyvtáros csak szemmel méri fel. de még nem tervez semmit. A döntés nem az ő agyában születik meg. Sokba kerülne rendbe hozni? Nem hiszem. És gondoljuk csak el, milyen szívfacsaró látvány volt, amikor Pesten, a Blaha Lújza téren a Nemzeti Színházat robbantották. Hogy a lelkiisme­ret már feltámadt: szabad volt-e? Okos volt-e? Ez a kis barokk ház, semmi ahhoz. De bármilyen csekélyke, meg kell becsülni benne a ha­gyományt. és azt, hogy van. pgy. jvem kell felépíteni, mert !el van építve! Ahogy Penzá- ban, test>;érmegyénk központja, ban is mondják az ottaniak: Szó Nyelvi laboratórium l se lehet arról, hogy a régi Pén­zét őrző épületeket lebontsuk1 Öviuk, tatarozzuk azokat, új várost pedig az óvároson kí- v ü l építünk... Aki járt ott, iga­zol engem. „Fogjunk össze, mi, oroshá­ziak” — mondta két évvel ez­előtti riport végén Varga Zol­tán. Arra, hogy Darvas József városa újra méltó szellemi köz­pont legyen, hogy „a város haj­dani és messze hires szellemi sugárzása” valóságos legyen ma is. — Nagv gyűjtőmunkába fog­tunk a „Juhász Balázs” gyűjtő- klub tagjaival. Tovább írjuk, gyűjtjük a vár s történetét, nagy fiainak életútját, műveit. Hívjuk azokat is. akik elszármaztak in­nen, de tenni a szülővárosért, szívesen vállalnak fáradságot, munkát. Az új esztendő első heteben csak elői'e tekinthetünk. Azt tet­tük január 6-án, délután is. Sass Ervin Az ország legmodernebb nyelvi laboratóriumában. A Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem nyelvi intézete az ország legnagyobb és legmodernebb nyelvi laboratóriuma. Mintegy há­romezer nappali, esti és levelező hallgató sajátítja el itt külön­böző szinten a kötelező, illetve a választott idegen nyelvet (MTI fotó: Hadas János felvétele — KS) Mit ígér a rádió? Falusi mindennapok, gazdaságtörténeti sorozat Népgazdaságunk helyzetéről, aj mezőgazdaság, az ipar számos fontos kérdéséről készül műsor i az év elején a Magyar Rádió-1 ban, a politikai adások főszer- [ kesztőségének gondozásában. Ri. portsorozat indul például a terv­teljesítés feltételeiről, vizsgálva, hogy milyen háttere van a me­zőgazdasági termelés 7-8 száza­lékos növekedésének. A Külpia­ci körkép című sorozat a külke­reskedelmi vállalatok néhány szakembex'ét, illetve a Külkeres­kedelmi Minisztérium illetékes vehetőit szólaltatja meg arról: milyen feladat hárul rájuk me­zőgazdaságunk és élelmiszeripa­runk exportjának növelésében, illetve mi a teendője ebben a szövetkezeteknek? Arra is vá­laszt kérnek a riporterek: miben segíthet a tárca, hogy több le­gyen az alapanyag, hogyan kí­vánják megjavítani a forgalma­zást, lesz-e elég gép. műtrágya, növényvédő szer, takarmánytáp, vetőmag. A falusi mindennapokkal fog­lalkozó műsorok között szerepel Perjés Klára „Fészekrakók” cí­mű műsora, amelyben építtetők, tervezők és tanácsok illetékes munkatársai nyilatkoznak arról, milyenek az új falusi házak, Tóth Rózsa szegedi grafikus kiállítása Gyulán Tóth Rózsa tanári diplomája megszerzése után Szegeden tele­pedett le, szakiskolai tanár lett, 1970. óta alkot. 1972-től hazai és külföldi kiállításokon sikerrel szerepel- linómetszeteivel, színes monotípiáival, valamint temati­kus és megkapó subaszónyegei- vel A gyulai Erkel Művelődési Központban január 7-én nyílt ki­állítása cserejellegü, hisz a sze­gediek az ünnepi játékok idején Koszta Rozália műveiből ren­deztek emlékezetes sikerű kiálló •tást. A gyulai közönség január 21-ig 30 fekete-fehér linómetsze­tet, monotipiát es 8 subaszőnye­get láthat a művelődési központ előcsarnokában. Szel esi Zoltán szegedi művé­szettörténész nagyszámú közön­ség előtt nyitotta meg az érde­kes és vonzó kiállítást. Dr. Márai György mennyire esztétikusak, célsze­rűek és azok is hallatják sza­vukat, akik az új otthonba köl­töznek. Egy hajdani megyeszék­helyet, Nagykállót mutatja be egy másik műsor a mintegy 12 ezer lakosú nagyközség életének nyomonkövetésével. Az „Olajos­sor Gellénházán” című adásban egy utcányi új család hétköz­napjai elevenednek meg; olyan családok sorsa, akiket a közős munkán és szomszédságon túl összetartanak a közös célok és baráti szálak. A kőszegi példa című riport arra keres feleletet, hogy miért nem küzd munkaerőgondokkal a Triumph Vállalat, holott itt a munkafegyelem szigorúbb és a fizetések sem magasabbak mint másutt. A műsorból kiderül a „rejtély”; az emberek szíveseo- ben dolgoznak jól szervezett munkahelyen. Az idén .30 éves a tervgazdálkodás. Ebből az alka­lomból hosszabb gazdaságtörté­neti sorozat indul, amelyben nemcsak a mai szakemberek mondják el véleményüket, gond­jaikat, hanem az események egy­kori szereplői és „szemlélői” is. A nyitóadásban az első három­éves terv születésének körülmé­nyeiről hallhatnak az érdeklő­dők. A Jelenidóben című sorozat­ban a munkáslakás-építkezés egy 1972-ben meghirdetett közös akciójáról esik szó: az UVA- TERV és a RADELKIS közös programjáról. Az elképzelés sze­rint a lakások angol technológiá­val épülnek. Pontosabban: csak épülnének, mert egyelőre senol semmi. Miért a késés és mi vár­ható ezután? — teszi fel a kér­dést a riporter, Vajda Zsuzsa­Aktuális kérdésekről, s, népi ellenőrök munkájáról szól a Munkánk szolgálat című adá's, míg egv másik dokumentummű­sor a 35 év előtti moszkvai Kos­suth rádióról folytatott beszélge­tésekből tallóz sok érdekességet felvon ultatva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents