Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
„Mindig ró lehet- dobni egy lapáttal" Kazánfűtő hrisráá vezető: azok a régi szép házasságok Zenés irodalmi show-t muta-| Dezső, Rácz György és Szép Er- tott be színházunk pénteken es-l nő műveiből. A keretjátékot te J. M. Barrie, Courteline, Har-! Rácz György érdemes művész sányi Zsolt, Heltai Jenő, Gábori írta, az előadás rendezője Seregi Andor, Molnár Ferenc, Kellér I László Jászai-díjas. •Iá no* —• Érzékeny az élettelen anyag is. nem lehet becsapni, hát még az embert! Mikor azt szerettem volna, hogy tanuljanak a társaim, végezzék el az általánost, én is újrajártam velük az iskolát. A szaktudással sem állhatunk meg. A főgépészünk és az energetikusunk kidolgozott két és fél száz kérdést, azt tanuljuk közösen. Havonta vizsgázunk, »mikor már mindent tudunk, beszámolunk Budapesten, a kazánfelügyelő bizottság előtt. Ha sikerül, akár turbinát is ránk bízhatnak. Fiókjában kutat a brigádnapló után. A jegyzetek, alkatrészek, személyes holmik között Cseres Tibor kötet, Mik- száth-novellák, a Politikai Főiskola tájékoztató füzete. Bár a kazánkezelés közben biztosan nincs idő az olvasásra. — Szabad időben készülünk a közművelődési vetélkedőre, 5-6 kötet könyvet hozunk rendszeresen a megyei könyvtárból, aztán kézről kézre adjuk. A legfontosabb politikai, irodalmi, művészeti kérdéseket kidolgoz- zuk. aztán a kislányok az irodában sokszorosítják. Így minden brigádtag alaposan felkészül a döntőkre. Színházbérletünk van, moziba járunk. Persze brigádpénzből. Gyűjtöttünk ócskavasat, meg összedobtuk a jutalmakat, folyószámlája van a brigádnak az OTP-nél. Láttuk a Prémiumot is. Én igazán nem értem, hogy mi érdekli az emberekét, ha ez a film sem!? — Hogy elégedett vagyok-e az életemmel? Nem érek én rá ezen gondolkozni. Azt már megbeszéltük a többiekkel, hogy még egy lapáttal rá kell dobni a tanulásra, művelődésre, amíg bírjuk. Annak örülök, hogy megtiszteltetés ért: másodma- gammal küld a gyér február 26-án a textilipari ágazat kongresszusára. Addig még sok a munkám, gyűjtöm a mondanivalót, készülök az üzemből. A közművelődési vetélkedőn tavaly hetedikek lettünk 556 brigád közül. November óta pedig azért tanulunk, hogy akidén még többet tudjunk, előbbre kerüljünk a versenylistán. Akkor majd egy kicsit elégedett is leszek... Bede Zsóka Egyezkedik a két örömatya: Bicskey Károly és Szerencsi Hugó. Szép, szép a szerelem, de esküvő csak akkor lesz, ha látom a hozományt! — gondolja a szilárd lelkületű kocsmáros az esküvőre készülődés megható pillanataiban Nem lehet megbocsátani egy angol ladynek, ha gcpirónővé suly- lyedt! Kiismerhetetlen az asszonyi lélek: érthetetlen, hogy gyémántékszerek és csillogás helyett az írógépet választja inkább. Bicskey Károly, Sir Henry és a volt feleség szerepében Fodor Zf,oka Fotó: Dcmény Nem könnyű a művészeti fejtörő „Örömmel hallottam, hogy a brigád, viennyire érdeklődik a művészet iránt! Köszönöm! Baráti szeretettel üdvözlök mindenkit” 1976. április IS. Avar István A népszerű művész sorait megbecsült helyen őrzik a Békéscsabai Kötöttárugyár Láng Szocialista Brigádjának naplójában. Értékes dicséret. Személyes élmény, találkozás, beszélgetés rejlik mögötte. — Két éve még azt mondták a kötöttárugyári kazánfűtőkről: ezek az emberek csak a farzsebük súlyával mérik a világot! 1976-ban 6885 társadalmi munkaórát teljesítettünk tizenkilencen. Karácsonykor, újévkor is dolgoztunk, fűtöttük a kazánokat. Nem volt üres a gyár az ünnepek idején sem. Január 3- án meleg munkatermek várták az asszonyokat, kezdődhetett a termelés. A festők nem is sejtették, hogy tisztára súroltuk a kádjaikat. Meglepetésnek szántuk, hogy örüljenek a vezetőink. Szerénytelenség nélkül, büszkén meséli életük változását Üjvári János brigádvezető. — Hosszú sora van a történetnek. Másfél év kellett a változáshoz, amíg ez a brigád igazi közösség lett. Most ha akarnék se tudnék rosszat mondani senkiről. Az én sorsommal kezdem, így érthetőbb lesz a mi történetünk. Negyvenhétben jöttem haza hadifogságból, aztán mindjárt a Felsönyomási Állami Gazdaságba kerültem. Szerettem a mezőgazdaságot, elküldték a gödöllői akadémiára is. „Gyorstalpalónak” mondták akkor az ilyen képzést, 1960-ig vándoroltam, tettek az egyik gazdaságból a másikba, a viharokat elhárítani. Valahogy mindig szót értettem az emberekkel, mikor már egyik helyen simán ment a munka, jött a következő „viharállomás”. Végigjártam én ennek a rendszer- ] nek minden útját, azért is tu- j dóm nagyon megbecsülni, ami , mc6t van. — öt lányunk van, Csabán tanultak szakmát. Sok volt az 1500 forint havonta az albérletre. Gondoltam, mi is jövünk' közművelődési vetélkedőn, választ adni... a városba. Kitanultam a kazánfűtést, 1972-ben kerültem a kötöttbe. Mondhatom, furcsa emberek dolgoztak itt. Csak figyeltem őket, már azért is szidtak valakit, ha főnök volt. Meg nem is strapálták magukat. Nem szeretem én az ilyet. Gondoltam, megmutatom nekik, mi a munka. Én, az új jövevény. Egyszer 72 órán át egyfolytában bentmaradtam, mikor kazánt javítottunk. Dolgoztam ott is, ahol másnak kellett volna. Először kinevették, aztán megválasztottak brigádvezetőnek. De ez nem ment egyik napról a másikra... Persze így elmondani szinte hihetetlen. Jöttek a vállalati vetélkedők, együtt készültünk, tanultunk, alakultunk. Egy éve .aztán olyan próba elé kerültünk, hogy magam is elrettentem: megálljuk-e? Budapest alatt három és fél millió forintos kubai szállításra várt egy hajó, amikor itthon az öreg kazánok felmondták a szolgalatot. Az igazgató elvtárs fpgta a fejét, mi lesz a termeléssel? Hogy megtisztítsuk a bekormo- lódott csöveket, le kell hűteni a kazánt, mire elkészült, három hét, elvész a nyereség. No, mi egy hétre rövidítettük a javítást. Ügy dolgoztunk, hogy kötéllel a derekukon engedtünk le 10—10 percre egy embert magunk közül a 70 Celsius fokos pokolba. Vízzel hűtögettük egymást, de a munka készen lett. Meg is becsülnek bennünket anyagilag is, tisztelettel is. Nálunk nem vendég az igazgató, személyesen ismeri minden- I ki gondját. Az is igaz, hogyha gőz nincs, akkor nincs lélek a \ gyárban. Anélkül nem mennek a gépek, leáll a festőüzem. De arra itt nem lesz példa! Séta közben ismerkedem to- ] vább Üjvári Jánossal. Szakem- J bér módjára mutatja be a kazánfűtők munkahelyét. Lépés- ! ben nincs távol egymástól a | régi, a szénporos, füstös dohogó ! kazán (felszabadulás előtt a j Kovács-malomban állt) és az új kazánház, ahol vezérlőasztal I mellől irányítja a gázlángok lobbanását a fűtő. A kísérleti j vízlágyító szerkezet ézüstszürke, kék csöveiben zubog a víz, keveredik a konyhasóval, A brigádvezetőnek ismernie -kell a kémiát, fizikát, matematikát, s még mi minden mást! A Láng brigád öt tagja a megyei kérdéseire A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Békéscsaba, Gyulai u, 2. sz. felvételre keres 1 gyakorlott beruházási előadót, 1 gépészeti műszaki ellenőrt beruházási munkákhoz , Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán. Memento Amíg a Dunáig eljutottunk Budapest utcáin, terein, a romok között mindenfelé halottak hevertek. Német és magyar katonák, különböző helyzetben. Volt. akinek a rohamsisak legurult a fejéről, s az egész arca hiányzott. Másnak a lába csizmával együtt néhány méterrel arrébb hevert. Láttam olyat is, akit a közelben felrobbant tüzérségi lövedék repeszdarabja derékban szinte ketté tört vagy a mellkasát zúzta össze. Sok katonát puska, és géppisztolylövedék talált el, amiről a köpenyükön, felszerelésükön levő lyukak tanúskodtak. Meg a vér, ami barnára festette körülöttük a havat. Csak egy pillantást vetettünk rájuk. Nem éreztünk irántuk különösebb szánalmat. Katonák... És mégha parancsra is, de a fasizmust szolgálták. Egészen más érzést váltott ki belőlünk az asszonyok, gyermekek. idős emberek tetemeinek a látványa. Sokszor megrendültén álltunk előttük és megpróbáltuk visszaidézni azt a gaztettet, amit a fasiszták követtek el velük szemben. Szinte egybefolytak a nappalok és az éjszakák. Igaz, későn kelt és korán ment le a nap, legtöbbször még az arcát sem mutatta. Mintha legszívesebben a felhők mögé bújt volna félelmében vagy talán szégyenében. Amikor előbukkant, pusztulást, iszonyatot látott. Budapest a háború véres karmaiban vergődött. A szovjet csapatok csak lépésről lépésre jutottak előre. Minden házért, utcáért külön harcot kellett vívniuk. Sokfelől fenyegette őket a veszély. Néha még onnan is. ahonnan érkeztek. A pincék labirintusában és más rejtekhelyeken elszánt fasiszta németek és nyilasok húzódtak meg. Ezeknek a lemaradozó, civillé vedlett katonáknak, nyilasoknak, csendőröknek az elfogása és lefegyverzése volt a feladatom Fetyával és néhány NKVD-s szovjet katonával. Ők egyenruhában, zöld sapkával a fejükön, tüzelésre kész géppisztollyal a kezükben, én civilben, kabátom zsebében pisztollyal. Házról házra mentünk. Átkutattunk minden zeget, zugot. Az óvóhelyek kiéhezett és elcsigázott lakói megkönnyebbülten lélegeztek fel, amikor túljutott rajtuk a front, de'bizalmatlanok voltak és féltek attól, hogy visz- szajönnek a nyilasok. Egy kis beszélgetés után azonban rendszerint megnyugodtak. Amikor pedig a nyilasok után érdeklődtünk, a legtöbb heiyen készséggel adtak választ. Néhol annyira belemelegedtek a dologba, hogy a köztük levő nyilasokat a szemünk láttára agyba- íőbe verték, felhánytorgatva gaztetteiket. A bűnösöket a szovjet katonák az NKVD-parancsnok- ságra kísérték. Az egyik óvóhelyen egy 35 év körüli férfi, aki hátul a falnál állt, pisztolyt rántott elő a zsebéből. Felemelte, célzott. Fetya azonban megelőzte. Meghúzta a géppisztolya billentyűjét... A férfi elvágódott, a pisztoly kihullott a kezéből, körülötte vértócsa keletkezett. Újvári
