Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

Korsók, bütéliák és piros padló Megjelenés söfél ulcai ruhában Gerendáson élni, ma Ha telefonon keresi az ember a gerendás! iskolát, a régi épület jelentkezik, ahonnan legalább egy kilometer az igazi, a hatva­nas években épült emeletes. Így aztán ebben az újban „küldönc jő. és pihegve szól", ha valami­féle telefonüzenet érkezik az is­kola címére. Aztán hol jól szól, hol nem annyira, a hosszú úton kimarad egy-két fontos dolog; nem csoda tehát, ha az iskola és a külvilág kapcsolata ilyen for­mában bizony elég kezdetleges. „Pedig előfordult már, hogy rosszul lett egy gyerek és nincs telefon — mondják a tarári szo­bában. Akkor biciklin rohanunk a postára, az van legközelebb és onnan telefonálunk. De ez a kö­zelség is egy kilométer. Furcsa ugyebár, hogy a technikai forra­dalom évtizedeiben egy iskolá­nak nincs telefonja. Ügy tűnik, jó hosszú ideig nem is lesz.” Napokkal előbb én is telefonon kerestem az iskola magyar és rajz szakos tanárnőjét, Pauló Mi- halyné Lestyán Máriát. Persze, hogy nem sikerült tökéletesen az üzenet továbbítása, és amikor megérkeztem javában tartott az ötödikesek magyar órája A sze. rencse és az igazgató kedves se­gítsége azonban mégis megol­dotta a gordiuszi csomót, és mi sem állt már útjában annak, hogy megkérdezzem tőle: milyen az élet Gerendáson? Másképp: hogy élnek itt? A dolog azért érdekesebb, mert Paulóék a városból költöz­tek ebbe a nem is nagy, nem is a forgalom és az érdeklődés kö­zéppontjában élő községbe. Még­pedig nagyvárosból, Békéscsabá­ról. És nem is egészen: a férj na­ponta utazik vissza a városba, ahol a könyvesboltban dolgozik és a feleség is hetenként legalább egyszer, hogy bekopogjon a szü­lői házhoz. „Így persze könnyebb, mond-1 ja. az is előfordul, hogy szombat- ! vasárnapra beutazunk vagy az én szüléimhez, vagy Jaminába, ahol a férjem szülei laknak. Mo. j 2tba is mehetünk, színházba is meg egyáltalán. Ennyiben nem szakadtunkéi Csabától, de azért, tudja, nagyszerű dolog ilyen nyu galmas, jó levegőjű kisközség-' ben, mint Gerendás! Lassan közelítünk a kérdéshez, és a válasz is íelig-meddig meg­fogalmazódik már, egyszerűen I csak annyit mond: „Szeretek itt lenni, a gyerekek is .jobbak, mint a városiak, az igazgatónk szigorú, a pontosságot megköve­teli, de ez kell, nem is lehet más_ képp. Jó iskola a miénk, nem beszelek haza, bárki meggyőződ­het róla_ és sokan szakmabeliek már meg is győződtek. Szóval,1 ezért is jó. és nem véletlen, hegy már fél évtizede itt tanítok, és 1973 óta itt lakunk. Először al­bérletben, aztán kaptunk szolgá­lati lakást is, az óvoda mellett. A múlt nyáron festettem piros­ra az egyik szoba padióját, meg be is rendeztük szépen, otthono­san. Van egy csomó népi edé­nyem, tálam, korsóm, butellám, virágosra festettem egy régi író­asztalt, szóval nincs megállás, mindig van mit tennem.” De nemcsak otthon Az iskolá. ban, a közéletben, a közművelő­désben. Alapszavak, köréjük j egész világok csoportosulnak. És > a tanárnő élete is, a három évti. | zedr.él alig több. és hogy ezt! most ilyen nyugodtan megírha­tom, egész lénye, emberi tartása rá a biztosíték: nem tartja in­diszkrét dolognak, hány éves? Nem azért, mintha ez jelentene ' valamit, hanem éppen azért, Peclagógus-továbbképzés a szeghalmi járásban A tanulóknak szünetet, a pe­dagógusoknak továbbképzést je­lentett a január 24—27-ig tartó időszak, a szeghalmi járás álta­lános iskoláiban. A továbbkép­zés első napján az úttörőszerve­zet keretében működő szakkörök vezetői tartottak bemutató fog- j lalkozásokat a járás különböző j községeiben. A második napon szaktárgyi j bemutatókra került sor a felső I tagozatos nevelők részére, vala­mint ezen a napon tartottak be­mutató foglalkozásokat az alsó tagozatban tanító pedagógusok részére is. A továbbképzés harmadik nap­ján a szeghalmi járásban tanító alsó és felső tagozatos nevelök részére dr. Pankotai István, A világ mai képe címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért bel- és külpolitikai előadást. Ezt köve­tően dr. Gácsér József Az iskola és a közművelődés kapcsolatá­ról szólt a népes hallgatóság előtt. A háromnapos továbbképzés jó alkalom volt arra, hogy a já­rásban dolgozó pedagógusok job­ban megismerjék egymás mun­káját, s kicseréljék, felfrissítsék azt a módszertani eszköztárat, mellyel a közös feladatok meg­oldásán munkálkodnak. Sz. A. Változatos program a gyulai kórház KISZ-klubjában Két évvel ezelőtt alakult meg a gyulai megyei kórház KISZ- klubja. Szépen berendezett, jól felszerelt pincehelyiségben szó­rakoznak, művelődnek az­óta nemcsak a KlSZ-korosztá- lyúak, hanem a kórház vala­mennyi dolgozója. Tavaly változatos programot valósítottak meg. Az útiélmény­beszámolók. képzőművészeti ki­állítások, disco-estek. divatbe­mutatók, színész-közönség talál- j kozó, ismeretterjesztő előadások j és politikai vetélkedők egyaránt látogatottak voltak. Az Idén is hasonlóak a célki­tűzések. Többek között ellátogat • klubba Mladonyiczki Béla szobrászművész, az Ady-évfor- duló alkalmából a Békés megyei Jókai Színház művészei tartanak Ady-estet. A színházban folyó munkáról Lovas Edit igazgatóval beszélgetnek. Előadást tart a kór­házban működő irodalmi kör. Megrendezik a házi szavalóver­senyt. Kirándulást szerveznek bel- és külföldre. Farsangi és locsolóbál, zenés divatbemutató, orosz és német nyelvtanfolyam, valamint különböző ismeretterjesztő elő­adások teszik gazdagabbá a prog­ramot. A megye egészségügyi helyzetéről előadás-sorozatot in­dítanak. mert végeredményben nem je­lent semmit. ­Olyan asszony, gondolom köz­ben. aki nem áll meg bíbelődni közhelyeken. a „társadalmi érintkezés” ördög tudja, hová tűnt furcsaságain, melyek nem is tűntek még el annyira, hogy különösen faluhelyen ne sandí­tana oda a kíváncsiság, irigység vagy megszokás a nem oda va­lósira. a városból jöttre: miféle ember? Sok utat végigjárt, amíg a ge- rendási iskola katedrájára fellé­pett. Nagybánhegyesen született, Csabán érettségizett 59-ben. a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. „És rajzoltam, festettem, elra­gadtak a színek, a formák, vona­lak . ■. Mokos Józsi bácsi szak­körét jártam, utána következett az Iparművészeti Főiskolán há­rom év, aztán hazajöttem. Ma már tudom, mi volt a baj, ho­gyan kellett volna. Akkor nem tudtam. Beálltam pedagógusnak Képesítés nélkül. Medgyesegy- házán. Sarkadon. Szolnok: főis­kola, nappali tagozat. 1966-ban magyar szakos tanár lettem és két év alatt levelezőn rajz sza­kos. Dévaványa a következő ál­lomás. Később nehéz évek kö­vetkeztek. Elfáradtam. Ügy gon­doltam: mégsem való nekem a pedagógus pálya. íróasztalomhoz ültem, dolgoztam többfelé. És most öt éve, valami hirtelen megváltozott. Van egy diplo­mára, és ón nem ott élek, ahová mennem kell? A gyerekek kö­zött, iskolában? Gerendásra ér­keztem meg 1972 szeptemberé­ben. Hogy újra nekivágok. újra­kezdem .. Hogy mennyme sikeresen, az eltelt öt év a válasz. „Annyi mindent csinálok, ren­geteg órában tanítok, helyettesí­tek, elvállaltam az iskolai könyvtárosságot, alapfokú könyvtárosképzö tanfolyamra já­rok Gyulára, rajzszakköröm van a kultúrházban 23 gyerekkel, út- törő-rajvezető vagyok és a nyol­cadik osztály főnöke. Hát ne is kérdezze, mennyi a szabad idom.” Aztán erről is kiderül, hogy van, ha nem is sok. De nem úgy méri, hogy most munka, most szabad idő, most ez, most az. „Az életünk egy sokszínű folya­mat (újra a színek!), én nem is szeretem különválasztani eze­ket." Otthon, a valóban különös íz­léssel berendezett lakásban derül ki. hogy a rajztanárnö fest is, és többször is kiállító volt az oros­házi járás pedagógustárlatain. Aztán a vallomás. „Látja, erre az egyetlenegyre, ami pedig as életem lényeges részét jelenti, er­re nincs időm.” Aztán az újabb beismerés: „Lehetne, ha jobban akarnám." Esős az idő, enyhe földszagú levegő terjeng a gerendási ker­tek alól. Messze még a tavasz, nagyon messze. „Akkor a leg­szebb itt. és ősszel, a vénasszo­nyok nyara. Olyan ez a Geren­dás. mint egy nyaraló . .” Azt hiszem, aki ennyit vállal, aki reggeltől estig dolgozik, tanít, szakkört vezet, úttörőrajgyűlés- re jár. könyveket ad ki az isko­lai könyvtárból és pirosra festi otthon a padlót a nagy szobában, mert az olyan izgalmas: annak nem úgy nyaraló a nyaraló, mint másnak. És a város sincs azért olyan túlságosan messze. A.z elbocsátó és a vendégül látó szülői házak. Sass Ervin i Bims Hierein 1977. JANUÁR 3«. Szalagavató Erkel városában Talán a nyomdákban tudnák j legjobban megmondani, hány! ezer báli meghívó készül ezek­ben a hetekben, hogy az iskolák szalagavató báljára invitálja a tisztelt szülőket, nemkevésbé tisztelt rokonságot, baráti kört. Legyenek a szerettek tanúi a ! nagy pillanatnak, amikor az érettséget jelképező zöld gom­bot (vagy az ezt helyettesítő sza- lagot) odaerősítik az öltöny haj­tókájára. a blúz gallérjára. A gyulai Erkel Ferenc Gimná­zium és Szakközépiskola febru­ár 5-én és 12-én rendezi meg a szalagavató estet. Hagyományuk j hosszú évekig a Komló étterem hez kötötte a rendezőket, tavaly- 1 előtt azonban már annyira zsú- \ folt volt a helyiség, hogy jobb- i nak látták más helyszín után I nézni. Azóta az Erkel Művelődé­si Központ emeleti előcsarnoká­ban csendül fel a nyitótánc ze­néje. Az ideális, hangulatos kör­nyezet bizonyosan hozzájárul ah­hoz. hogy még emlékezetesebb legyen ez a két szombat este. — Két szalagavatót rendezünk — mondja Janecskó János igaz­gató. — Száznegyvenöt negye­dikesünk van, egyszerre nem tér­nének el; 5-én az A. a B és a C osztály végzősei hálóznak, éppen százan, míg a következő szom­baton a C, az F és az E osztály ünnepel. Szeretnénk, ha úgy si­kerülne a szalagavatás, hogy ne csak a gyerekeknek legyen él­mény, hanem a szülőknek, ven­dégeknek is. A nyitótáncot az Erkel Műve- | lődési Központ társastánc klub­ja mutatja be. Az ünnepi ak­tushoz tartozik természetesen az igazgató köszöntője, majd a leg- 1 fontosabb, a gombfeltűzés. Min- I den osztály más-más ünnepi ru­hában lesz, a B-s lányok sötét­kék pettyes szoknyában, fehir blúzban, de lesz olyan osztály is, amelyben a lányok a legújabb divatot vonultatják fel: magasra spiccelt, szűk fekete bársony­szoknyát öltenek magukra. Vajon milyen volt az öltözék harminc évvel ezelőtt? — kér­deztük Elekfalvi Teréz igazgató- helyettest. — Hát bizony elég régen volt. Sajnos a mi érettségi bálunk el­maradt, napokkal előtte ért ide a front. A divatról tudok beszél­ni, ma is jól emlékszem, mit hordtunk a nyolcadik gimnázi­um végefelé. A lányok akkor kapták az első. hosszú ruhát, az első selyemharisnyát és az első magas sarkú cipőt is. A kollek­ciót a ruha sa.iát anyagából ké­szült zsebkendőtartó szatyrocska egészítette ki, illetve tette tel­jessé. A fiúk? Ök akkor visel­hették az első sötét öltönyt. Mint mondtam, hetekkel a bál előtt ért ide a háború, olyannyira, hogy már meg volt a ruhám ne­kem is. Világoskék anyagból ké­szült, ez illett legjobban a sző­ke hajamhoz. Szóval a mi sza­lagavatónk elmaradt, a kék anyagból később hétköznapi ru­ha lett... A szalagavatók később, az öt­venes években jöttek ismét di­vatba. A jövőre 75 éves gyulai Erkel Gimnázium diákbálainak ekkoriban a városi tanács dísz­terme adott helyet, később pe­dig a Komló étterem. Ám legyen bárhol ez a szombat este, mindig az volt a legfontosabb: a diák­évek emléktarisznyájábán szapo­rítsa eggyel az emlékek sorát. (fábiári) A hatszázadik előadás Udvaros Béla a kőszegi Rakoczi-esien — „Hirdetik Hellaszba’ most”, ez volt első drámai estem címe 1959 októberében Kecskeméten. A görög színház és dráma Aisz- külosz művei bőséges lehetősé-! get kínáltak a klasszikus kor I művészetének bemutatására, j Amire nem vállalkozhattak ak-| koriban a színházak, egy-egy mo- ! dern vagy klasszikus mű. iro-1 dalmi irányzat, stilus bemutatá­sára. azt megtehette a három­négy művészből álló kamaratár­sulat. Előszói’ csak Kecskeméten, majd Kalocsán. Kiskunfélegyhá­zán. Baján — emlékezik színhá­zunk rendezője. Udvaros Béla a drámai est sorozatok kezdő kor­szakára. — A színházi közönségnevelés magasiskolája, amikor görög sorstragédiákról hall a néző, és jeleneteket lát a művekből, ki­tűnő békéscsabai, győri, kecske­méti, budapesti színészek előadá­sában. Amikor megszületik egy összeállítás gondolata, a fő cé­lom az, hogy az ismeretszerzés mellett maradandó élményt nyújtsunk a közönségnek. Soha nem lehet kiíogyni a témákból. Tizennyolc év alatt a 609 elő­adásból leggyakrabban Brecht- ről, a görögökről, Németh Lász­lóról, Sarkadi Imréről hallgattak szívesen előadást a diákok, mun­kások. Jártunk művelődési há­zakban, falun és varosban, bu­dapesti gyárakban, vidéki gim­náziumokban Dévay Camillával, Áts Gyulával, Darvas Ivánnal, Bessenyei Ferenccel, Szegedi Erikával. Felsorolni lehetetlen a 120 előadóművészt, akik szerte az országban bemutatták a vi­lágirodalmat. — A 600. előadásom a békés­csabai ifjúsági és úttörőházban lesz február 2-án délben, a szá­momra legkedvesebb külföldi szerzőt mutatom be a gimnazis­táknak: Fredericó Garda Lorcát. B. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents