Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

Mennyi n tej %*írtar1n\mn?

Nincs, aki igazságot tegyen

Mind kevesebb az állattartó a háztáji gazdaságokban. Olyan tendencia ez. melyet kívánatos lenne megállítani vagy éppen megfordítani. A kormány közelmúltban hozott intézkedése újabb kedvezményekkel segíti a ■ tehéntartók fáradságos munkáját. Az országos után azonban továbbra is szükségesek a helyi kezdeményezések, melyek segíthetnek a háztáji tehéntartás fellendítésében. A kedvező tapasztalatok mellett találkozhatunk visszásságokkal is. Ilyen az a gyomai perpatvar, mely évek óta húzódik a tejtermelők egy része, a tejcsarnok és az Alkotmány Tsz vezetői között. Miről is van szó?

Hallgassuk meg s tehéntartó

gazdákat:

— Amíg a tanyán laktunk, nem mérték a zsírszázalékot. A i községbe költözésünket követően már igen. A baj is ezzel kezdő- j dött. Mondok egy példát; az a tej, amit a tsz gyomai begyűjtőjében 3,4 százalékra értékeltek, j más községben is megméretett. Az eredmény 4,2 százalék. Ez literenként 1 forint különbözet. Amikor szóvá tettük, közölték, a csarnok mérése a hivatalos. Ha nem tetszik le is út, fel is út. Szó szót követett, veszekedés veszekedést. Mi úgy érezzük igazunk van, méltánytalanság történt velünk — mondja Csizma- I dia Istvánná.

— A magam 77 évével még | mindig tartok tehenet. Kém j könnyű, de én már így szoktam meg — fogad Szántai Ferenc nyugdíjas, néhány utcával odébb, amint éppen takarmánybeszerző I útra indul. — De a keservit, ez j azért mégsem járja, hogy az I embert becsapják. Két éve lesz, hogy kértük a NEB járási-városi elnökét, tartsanak vizsgálatot. Kiderült, hogy a csarnokban 72 ezer forint értékű zsírtöbblet keletkezett. Azóta még alacsonyabb a zsírszázalékunk, a tejet pedig igencsak rendszeresen ÍI. osztályúnak minősítik. Azt mondják rá piszkos. Arra gondoltam, meghizlalom a tehenet és leadom. Nem hagyom magam „megfejni”.

— „Ha nem tetszik, menjen máshová” — utasítottak vissza, amikor szóvá tettem, hogy ugyan azt a tejet, amit ők 3,7 százalékra, azt a Győzelem Tsz-nél

4.3 százalékra mérték — magyarázza Gyuricza Lajosné.

— Ügy tudjuk, folytatja a sort — Szilágyi lmréné —, ha a hónap végén a csarnokban többlet keletkezik, azt most szétosztják. De azt is elmondom, amikor a csarnok mostani vezetőjét helyettesítették, akkor a mi tejünknek* is magasabb lett a zsírszázaléka, már azoké, akik akkor a panaszt tettük. Nemrég megtiltották azt is, hogy a !<'" - nyéken ellenőriztessük a tejet. Ki érti ezt? Gondolunk mi már mindenfélét. Odébb néhány házzal is leadták a teheneket — mutat az utca felé —, mondták, ők ugyan nem vitáznak tovább.

Hogyan vélekedik a tejátvevő?

— A NEB-vizsgálat kiderítette. hibáztam. Elismerem. De végül is csak annyi zsírszázalékot írhatok be, amennyit megállapítottam — fakad ki Vhrin Pálné tejátvevő. — Itt nem lehet csalni, márpedig sokan azt állítják. Meg hogy jó ismerősöknek írom be a mástól levont százalékot. Higgye el, képtelenség. Mondok mást. Néhányszor a tejben zsír- és vajdarabokat találtam. Máskor, ha észreveszik, mérést tartok. ami havonta háromszor történik, inkább visszafordulnak a kapuból.

Izsó József, az Alkotmány Tsz elnökhelyettese: .

— Nem sok emberről van szó. Mégis évek óta tart a vita. Ezek nem hajlandók beismerni, hogy az ő tejük gyenge minőségű. Csak a magukét hajtogatják. „Rászálltak” szegény fiatal asz- szonyra. A NEB által megállapított zsírtöbblet esetében 186 ezer forintról beszélnek, pedig az valójában csak 70 ezer forint. Sokszor az az érzésem, most újabb 70 ezer forintot követelnek rajtunk. Ügy gondolom, a fejés után közvetlenül kellene vizsgálatot tartani, akkor kiderülne az igazság.

Idézet a szar-vasi járási-városi NEB-panaszosokhoz 1976 áprilisában küldött leveléből:

„A vizsgálat megállapítása szerint bejelentésük alapos volt Megállapítást nyert, hogy a tej- begyűjtő a munkakörében meghatározott feladatokat nem az előírtak szerint hajtotta végre és több bosszúságot okozott a tejszállítóknak.

Megállapítást nyert az is, hogy a tejbegyűjtő vezetőjét a felettes vezetői nem ellenőrizték, hogy az hogvan végzi munkáját.’'

A NEB tehát megállapította a mulasztást. Megtörtént a felelősségre vonás. A tejtermelők panaszaira azonban ez sem hozott kellő orvoslást. Ma is mindenki mondja a magáét. A tejtermelő a tejátvevőt, a tsz vezetőit, az utóbbiak a tejtermelőket okolják. Mikor lesz ennek vége? Mert a sok civódás, a kölcsönös vádaskodás, bizalmatlankodás kárát a közösség látja.

A tejcsarnok és a tsz vezetői néhány emberről beszéltek. Ugyanakkor a tehéntartók legalább húszat említenek, akik velük egy véleményen vannak.

Végezetül megyei adatokat idézhetünk, miszerint 1975 szeptemberétől 1976 szeptemberéig 2000-rel csökkent a háztáji portákon a fejőstehén. A folyamat megállítását aligha segítik a gyomaihoz hasonló példák. A megoldás lehetőségei azonban itt is adottak. Több helyütt hallottuk a megyei állatfelügyelőséget említeni, mint a vizsgálatoknál pártatlan döntőbírót.

Az elmondottak után még mindig marad egy kérdés: Gyo- mán az eimúlt években miért nem akadt egyetlen szerv sem. mely megnyugtatóan rendezte volna az ügyet, lecsillapítva a sokszor elszabaduló indulatokat.

Kepenyes János

ÉRDEMES MEGCSODÁLNI A PIRAMISOKAT

A sorrendet néha felcseréli az ember

„Mottó: „Ha az ember- j

nek sikerül úgy építeni az | életét, mint az egyiptomi- j aknak a piramisaikat, ismeri a képességei, vágyai és ' lehetőségei által határolt | teret, azon belül próbál magasabbra emelkedni — megőrzi egyensúlyát, harmonikusan élhet. A piramisok nem szoktak felborulni. Az is igaz. ritkák ezen a világon. Érdemes őket megcsodálni.’’

Tizenkét évvel ezelőtt együtt katonáskodtunk. Jól emlékszem rá, ő volt a postás, A postásra I különben is mindenki jól em- [ lékszik, talán az egész ezred megőrzi egy kicsit alakját.

runk. Ö Gödöllő felé indult Pesten, én a Testnevelési Főiskolára siettem. Konzultáció, vizsgák— menetrendszerűen követték egymást. Tanulmányaink ideje alatt még többször összefutottunk egy-egy percre. „Még két év”, ,;nekem már csak egy” — biztattuk egymást, amikor a jövőre terelődött a szó. Akkoriban állapodtunk meg, ha végez, megkeresem otthonában.

2.

Békés, Fáy utca kilenc. Igen, ezt a címet adta meg.

A megkapó egyszerűséggel berendezett lakásban ülünk. Citromszöíppel kínál, sajnálkozik, hogy nincs más, nem szereti az alkoholt. „Emlékszel, én a kantinban sem ittam a sört”

Amit az olajszűrőkről tudni kell...

Tíz óra felé. amikor megérkezett csomaggal körbeaggatott biciklijén, hátán az óriási táskával, már sokan várták. Fegyelmezetten és pontosan dolgozott. Sajátjaként kezelte a rábízott Pannóniát is. mindig talált motorján valami fényest!e- nivalót. Esténként, ha már végzett napi munkájával, valamilyen csendes helyre húzódott és a matematika könyvekbe, meg a logaritmus táblázatba temetkezett.

Aztán leszereltünk, elváltak útjaink. Jó néhány ev eltelt, amíg újra találkoztunk. A vonaton akadtunk össze. Gyorsan I kiderült, megint egy cipőben já- I

5

SiKÍS MlCYtl’Szr

19*7. JANUÁR 29.

Megjeleni a Békési Élei ez évi első szánta

Meglepő frissen, 1977 január második felében már megjelent a Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a TIT megyei szervezete kiadásában megjelenő Békési Elet című. közművelődési és tudományos folyóirat első száma. \ folyóirattá vált kiadványsorozat méltó tartalommal köszönti pályafutásának e jelentős állomását. A Tanulmányok rovatban ezúttal Púja Frigyes Epilógus című írása szerepel első helyen, mely Battonya felszabadulásáról írott sorozatát zárja. Szűcs Lajos Gyula a szarvasi agrártudományi főiskolát mutatja be. Bilibok Péterné „Egy 132 éves emlékbeszéd Tessedik Sámuelról” címmel teszi közzé íigyelemkeltő írását. A rovatot Szabó Ferenc: Békés megye és a reformkor vasútépítési tervei” című cikke zárja.

A folyóirat közművelődés rovatában Vitányi Iván „Az ének- j zenei általános iskolák és a köz- művelődés”. Gulyás György pedig „A ' zenei nevelés rendszerének kérdőjelei” címmel teszi

közzé sokoldalúan megalapozott véleményét a tárgykörből. Két cikket közölnek a Kiállítás rovatban: Sass Ervin a békési múzeumban bemutatott békés- tarhosi emlékkiállításról, Tábori György ugyancsak a békési múzeumbán látható parasztszobáról ír. Csende Béla beszélget a Látogatóban rovat hasábjain a világhírű debreceni Kodály kórus karnagyával, az egykori bé- kés-tarhosi énekiskola igazgatójával, Gulyás Györggyel.

Változatos olvasmányokkal szolgál a Békési Élet ez évi első száma a Tények, dokumentumok, emlékek rovatban is, valamint a Szemlé-ben. Az itt megjelent cikkek közül különösen kiemelhető Czeglédy Imre „Adalékok a Madách család tragédiájához” című írása, mely 1349-et, Madách Imre nővérének és második férjének, Balogh Károly honvéd huszárezredesnek tragikus halálát idézi, a fellelt dokumentumok alapján rekonstruálva a véres eseményeket

— mondja nevetve, kicsit mentegetőzve.

A nyolc éves Zsolti toppan a szobába. „Apuci, vedd le a képeskönyvemet a polcról” — csicsergi, és már szalad is visz- sza, saját birodalmába, a kis- szobába.

Jól esik feleleveníteni a megszépült közös emlékeket. Egyszerre jövünk rá, tíz év telt már el. Hogy szalad az idő. és mi minden változott körülöttünk.

Mielőtt bevonult, géplakatosként dolgozott az eleki Lenin Tsz gépműhelyében. Ma gépészmérnök. Oktatásvezető a békéscsabai mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben.

„Nem úgy kezdődött, hogy végigcsinálom. Csuda tudja, mi is ad erőt az embernek, hogy legyen mersze a folytatáshoz, ha egyszer-egyszer megtorpan és ott tart, hogy' abbahagyja az egészet. Sokszor gondolkoztam már rajta, s mindig egykori osztályfőnököm. Fekete Antalné szavai jutottak az eszembe. Azt mondta, amikor a gyulai szakmunkásképzőbe jártam: ne hagyjátok abba a tanulást sose. Amivel most elindultok, csak a kezdéshez elég. Mindig folytatni kell a tanulást, tovább építeni a megszerzett tudást, rakni egymásra, mint az építőkockákat.”

Akkor még naponta járt be Elekről Gyulára. Korán kelt, későn feküdt.

„Mindig vágyam volt, hogy oktató lehessek. Kapóra jött, hogy az eleki téeszben éppen akkor kezdődött a szakmunkásképzés. Örömmel vállaltam a tanulókkal való foglalkozást. Először csak néhány szerelőt bíztak rám. Borzasztóan élveztem, hogy azt csinálhattam, amit szerettem volna. Közben figyeltem az idősebb szerelőket, ők hogy csinálják?

„És akkor jött a behívó, tudod. mi voltunk az első tizennyolc éves bevonulok. Közben 1

ne feledjem, egy évet már legyűrtem a gimnáziumból. A bevonulás egy kicsit megtorpan- tott. Egyedül bizony nagyon nehéz. Nem tudtam továbbhaladni. de bent, a katonaságnál eldöntöttem, ha törik, ha szakad. elvégzem a gimnáziumot.

Leszerelés után megismerkedtem feíeségemjnel. aki Békésen általános iskolában tanított. összeházasodtunk és átkerültem Békésre, a szakmunkás- képzőbe oktatónak.

— Szóval Békés. Az új munkahely. Oktathattál. De mi kell, hogy az ember még többre vágyjon?

„No ez az! Mi kell? Elsősorban saját, belső ereje, hogy akarjon továbblépni. Mert sose jó, ha az ember meg van elégedve magával. Szóval ez a legfontosabb, de nem mellékesek a körülmények sem. Nálunk nem hogy nyitva állt a lehetőség a továbbtanulásra, hanem egyenesen biztattak is az iskola vezetői.”

— Tehát beiratkoztál a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezógazdasagi szakára.

3.

„Igen, és magam előtt latva a célt, hogy mérnökként még, többet tudok adni tanítványaimnak, lényegétjén meg is határozta hozzáállásomat, ahogy mondani szokták. De az életben nem ilyen egyszerű... Az első nekirugaszkodásra nem vettek fel, 12 pont kellett’ volna, eggyel adós maradtam. Kicsit elkeseredtem, hisz annyi példát megoldottunk a feleségemmel. 'Ügy, látszik, mégsem eleget. De nem szaporítom a szót; másodszor bejutottam, a hatvanadik kollokvium, szigorlat után átvehettem a diplomát. Te is tudod, mit jelent levelezőn, öt évig, kétszáz kilométerre eljárni a családtól.

Aki végigcsinálja, alig. hinném, hogy a papír miatt tenné. Talán nem az a lényeg, hogy 46-an kezdtük és 14-en végeztünk, hanem az, hogy mérföldeket lépett húsz év alatt a mezőgazdaság. Kormos traktort már csak a múzeumban látsz. Mostanában, ha valamelyik gépén nincs rádió es fűtőtest, már vonakodnak ra.jta éjszaka szántani a fiatalok. Törvény- szérű, hogy átformálódott a szakmunkásképzés is, persze tulajdonképp még csak elkezdtük. Van gondunk éppen elég.

Észre sem vesszük, már három órája beszélgetünk. Azt mondja, ha már eljöttem, nézzék szét a lakásban is.

A konyhában, a tűzhely fölött sajátkészítésű elszívóberendezést mutat, majd az Autó- Motor legújabb számát veszi elő. Rögtön mondja, a világért se vegyem dicsekvésnek a cikkét, Az ábrákkal illusztrált, másfél, oldalas írás arról szól, hogyan lehet némi ötlettel a műszerfalon is ellenőrizni a biztonsági berendezéseket a Wartburgon.

A cikk alján: Schimpl Miksa okleveles gépészmérnök.

Amit már nem a cikkből tudok: a riyár óta gyakorlati oktatásvezető. Kilenc szakember munkáját irányítja és 145 szakmunkástanuló képzéséért felel.

1

Búcsúzáskor mopdja az ajtóban:

Lehet, hogy csalódtál. Semmi látványos, nagy dolgot nem tudtam mondani. Család, munkahely. tanulás. A sorrendet néha felcseréli az ember egy időre, ennyi az egész..

Mivé lehet az ember — töprengek magamban, miközben a buszmegállónál toporgok.

Az egyik lehetséges választ Schimpl Miksa fogalmazta meg.

Fábián István