Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
Pillanatkép az előadóteremből. Az első sorban balról jobbra: Kovács Erzsébet. Faragó Katalin. Bacsur Kálmán, Mravik Mária, Mladonyiczki László, Király József Fotó: Demény Gyula Egy délelőtt a KISZ-iskolán Éppen becsengetnek. A fiúk, lányok gyorsan elfoglalják helyüket a padsorokban. Elül a zaj a folyosókon; kezdődik a következő óra a KISZ Békés megyei bizottsága politikai képzési központjában. Ez a hivatalos, pon-1 tos neve annak az intézmény- I nek, amelyet a legtöbben KISZ- j táborként ismernek. Kevesen tudják, milyen fontos feladatot lát el ez a megyeközi KISZ-is- kola, amely széles körű társadalmi összefogással épült Békéscsabán, a Lencsési úton. Tizenöt éve, 1962 óta működik, és az állandó fejlesztés, bővítés két éve ért véget. „...mivel élen állsz, messze látszol,..." Az összkép, az első benyomás már megnyerő: az egyszerű, világos épületeket nyárfás és park övezi. Az egész terület körbekerítve, mindenütt rend, tisztaság. A főépületben Bartyik János, < az iskola egyik tanára kalauzol. I A folyosón tablók, a taníolya- ( mok legjobbjairól. A háromágyas szobákban barátságos, otthonos hangulatot teremtenek a tapétával díszített szekrények. Az osztálytermek jól felszereltek, sok a szemléltetőeszköz. S a falakon az iskola szellemét tükröző fel- ! iratok, idézetek, jelmondatok. Az egyik legelgondolkodtatóbb a Frankel Leó nevét viselő osztályteremben: „...mivel élen állsz, messze látszol, ne leiedd el, hogy példa vagy...’’. Évente kél-háromezer fiatal Az ifjúsági mozgalomban a legjobbak között tartják számon a Békéscsabán működő KISZ-is- kolát, ahol Békés és Bács-Kis- kun megye KISX-középvezetőinek képzése történik. Kettős feladatkört tölt be az intézmény: mint iskola, politikai oktatásképzést folytat, és ugyanakkor szervezi, irányítja és ellenőrzi a megyében a KISZ politikai képzést. Olyan funkciója van, amely egyik formája a KISZ nevelő- I munkájának; az ifjúság eszrpei, j politikai arculata formálása. — Évente négy hathetes és j egy négyhetes bentlakásos tan- 1 folyamot tartunk, ez utóbbit középiskolás es szakmunkásképzős fiatalok számára. Most, január i 23-ig éppen ők vannak itl — tudom meg Bartyik Jánostól a nézelődés közben, amikor az egyik »ztályteremben leülünk egy kis I beszélgetésre. — Emellett sor kerül itt nyaranta egyhetes éves felkészítésekre, a hétvégeken pedig egy-két napos megyei, járási, városi felkészítésekre. Egy- egy 4—6 hetes tanfolyamnak nyolcvan, a többinek százhatvan hallgatója van. Mindent egybevetve, évente két-háromezer fiatal fordul meg nálunk. — Milyen tantárgyak vannak a KISZ-iskolán. és tesznek-e vizsgát a hallgatók? — A-tematika a következő: általános pártpolitika, ifjúságpolitika, pedagógia és szervezési-vezetési ismeretek. Ezeket kiegészíti a játéktanulás, testnevelés, ének, valamint a módszertani bemutatók. Működik négy szakkör is. az agitációs-propaganda, az iskolarádió, az iskolaújság és a fotószakkör. A tanfolyamon hallottakról végül beszámolnak a hallgatók. Négy főállású tanára van az iskolának, Csik Anna, Kola- rovszky Mária, Szemenyei Mária és kísérőm, Bartyik János. Vá- lamennyien sok éves mozgalmi tapasztalattal a hátuk mögött, nagy ügyszeretettel végzik munkájukat. Rendszeresen ad órákat két középiskolai , pedagógus, Dütsch Zsoltné és Antal János S mellettük sok a meghívott előadó, így mindenkor az adott téma jó ismerőjét hallhatják a fiatalok. Tanulunk, beszélgetünk, politizálunk... „..egészséges passzíva. Kiket nevezhetünk így a közösségben? Nos. azokat, akik jószandekúak, de tapasztalatlansaguk miatt...”, az előadóteremben a fiúk, lányok Ambrus Pált hallgatják, aki éppen a közösségi belső rétegződésekről beszél. — Mennyire érthetőek számotokra az előadások? — kérdezem, már a szünetben a fiatalokat. Heten beszélgetünk a hangulatos, üvegezett teraszon, ami amolyan klubféle, kényelmes fotelokkal és kisasztalokkal. Kovács Erzsébet vésztői. Király Jó zsef kétegyházi, Mladonyiczki László békéscsabai, Faragó Katalin és Bacsur Kálmán orosházi. Mravik Mária szarvasi diák. Kovács Erzsébet másodikos, a többiek első évesek. — Eddig még nem fordult elő, hogy nem értettük meg az előadást. Szerintem mindenki eleve az életkorunknak megfelelő szinten adja elő a témát. —Faragó Kati okos, nevető szemmel hol rám, hol tarsaira néz. — Csak egy szót nem tudtunk a múltkor, az antagonisztikust. — Most már tudod? — Persze, megnéztük a szótárban: kibékíthetetlen. — Az előadások témájából van egyéni tanulás, szeminárium, konzultáció. — Bacsur Kabnán veszi át a szót. — A felkészüléshez itt sok segédanyagot kapunk. — Igen — toldja meg Kovács Erzsi —, csak kevés az időnk rá, hogy jól átböngésszük. Jó lenne, ha ezeket a kiadványokat mind be is tudnánk szerezni, hogy mindig forgathassuk. Erzsi egy éve KlSZ-alapszer- vezeti titkár. Ügy mondja, sok mindent másként tett volna, ha már korábban elvégzi a KISZ- iskolát. — A szabad időt mivel tötti- tek? — Elég sok a közös program, tegnap például Pesten voltunk, a héten lesz ki mit tud vetélkedő, disco — sorolja Mladonyiczki Laci. — Azért persze lefekvés előtt a szobákban még beszélgetünk az iskoláról, az otthoni dolgokról. — És politizálunk is — folytatja Király Jóska. — Az este például a szovjet—amerikai viszony; volt a téma, meg az, hogy lehetne minden atomfegyvert megsemmisíteni! Ezen az úton haladni tovább Az iskola igazgatói tisztét korábban Szikszai Ferenc töltötte be. aki január 15-től más, fontos beosztásba került: az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa. önmagáról nem szívesen beszél, pedig a K1SZ- iskola élén végzett tevékenységéért a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. A KISZ-iskolaról, annak funkciójáról viszont , nagy szeretettel és felelősségtudattal szól. — Valamennyi ott dolgozó, előadó; tanár, alkalmazott közös érdeme, hogy jó híre. neve van az intézménynek! Az iskola új igazgatója Karóba György. Terveiről, feladatairól mondja: — Szeretnénk azt az utat járni tovább, amin az iskola fennállása óta halad. Folytatni az eredményes munkát, természetesen a fejlődéssel járó új meg új feladatoknak eleget téve. Úgy érzem, erkölcsi köteiességem. hogy megtartsuk és öregbítsük az intézmény hírnevét, rangját. Tóth Ibolya fi táró WClfer. 1917. JANUAR 23 Fegyverek és találkozások — Négyén voltunk testvérek j és korán árvaságra' jutottunk. ' Nagyszüleink neveltek fel bennünket. Tizenhárom évesen ké- ! ményseprő inas lettem Orosházán, de fölszabadulásom után — ez 1918 őszén volt — nem kaptam munkát. Visszamentem : nagyapámhoz Gyulára. O a Göndöcs-népkertben volt kér- - tész, ott is lakott. — Így kezdi j visszaemlékezéseit Galbács Jó- ; zsef békéscsabai nyugdíjas kéményseprő. o — A nepkert másik végén le-1' vő táncteremben negyven tá- [ bori csendőr volt beszállásolva, I meg több vagon krumpli a vá-! rosnak. A forradalom előestéjén bejött a parancsnok nagyapámhoz és azt mondta neki: na, Galbáos bácsi jöjjön velem, ott van 40 ágy, 40 puska meg a krumpli és őrizze meg ahogy tudja, mi elmegyünk haza. kitört a forradalom. Átmentünk, es tényleg ott volt minden, sőt a puskákhoz még három láda töltény is. — Ott maradtunk nagyapámmal tanácstalanul. Hideg éjszaka volt, begyújtottunk és ültünk a kályhánál szótlanul. Engem a puskák izgattak, csak akörül járt az eszem. Kérleltem nagyapámat, vigyük át az egészet a mi lakásunkba. Nem akart rám hallgatni — hisz mindössze tizenöt éves voltam. De aztán mégiscsak engedett és én szépen áthurcolkodtam. Korán reggel a krumpli mellett nagy dörömbölésré ébredtünk. Katonák és civilek voltak. s pár perc múlva már szedték is zsákokba a krumplit és biztattak minket is. hogy vigyük. — Másnap kíváncsian jártam a várost. A piactéren sok nép volt. Katonák is. Az egyik egy asztalon állt és szónokolt. A közelébe furakodva hallgattam. Mikor a beszéd véget ért, a szónokhoz léptem és megkérdeztem. van-e fegyverük. Azt mondta: láthatom, hogy nincs. Jöjjenek velem, én adok. feleltem. Nagyot nézett, nem akarta hinni, s erre elmondtam neki mindent. Eljöttek és elvitték az egeszet. o — 1922 nyarán beállít hoz- | zank egyszer egy ismeretlen férfi. Épp a bátyámmal voltunk 1 odahaza. Szeretne velem be- I szólni — mondta —, menjünk i ki a népkertbe. Kimentünk. Akkor megmondta, hogy ő az a katona, akinek a fegyvereket átadtam és rátért, hogy mi járatban van. Szeretné, ha az eszperantócsoportot megszervezném. Mondtam, menjünk be nyugodtan a lakásba, a bátyám asztaloslegény, szervezett munkás, előtte lehet beszélni. Bementünk és megbeszéltünk mindent. Kis cetliket ragasztunk ki mindenfelé a városban, hogy nyelvtanfolyam lesz, majd hirdetést adunk fel az újságban és megkérjük az engedélyt a csoport működésére. — Bátyámmal együtt hozzá is fogtunk a munkákhoz, összejött egy csoport, de a beadványunkra elutasító határozatot kaptunk. Ezért csak illegálisan működhettünk és a bátyám tartotta Gállal a kapcsolatot. Ö volt az ismeretlen férfi, vagyis az a katona, akinek átadtam annak idején a fegyvereket. Ö hozta Pestről az eszperantóanyagokat és a kommunista röplapokat, amiket Gyulán, Békéscsabán és Orosházán terjesztettünk. 1925 őszén elhatároztuk az elvtársakkal, hogy újból kérvényezzük az eszpe- ranfócsoport megalakulását. Az akkori gyulai rendőr főkapitány nagyon ellenezte, de 1926 márciusában mégis megkaptuk a működési engedélyt az alis- páni hivataltól. o — A Corvin utcai iskola egyik termében tarthattuk az összejöveteleket, itt kezdtük meg a tanulást is. Békéscsabáról járt át hozzánk Sztaniszláv Dániel és Hádel Piroska a tan- folyamot vezetni. Sokat tanultunk az elkövetkező években és Gál is hozta tovább a propagandaanyagot. Egészen 1933 tavaszáig. Ekkor találkoztam vele utoljára. A rendőrség mindig figyelt bennünket, de ekkor már különösen. A hallgatók száma lassan fogyatkozni kezdett. — Az eszperantócsoport legális működése Gyulán 1934 tavaszáig tartott, egyik nap ugyanis a rendőrség rajtaütésszerűen megjelent. Minden iratot, bélyegzőt elvittek és közölték, hogy a csoport megszűnt és ti. los az összejövetel. — Ezután már csak páran találkoztunk egymással a lakásunkon. , Lejegyezte: Vass Márta Katonák a méregkriptákban Miként szerte a világon, Magyarországon is használnak az iparban különféle mérgező vegyszereket. Ezeknek egy része gyártás után hulladékká válik, amely semmire sem használható, viszont mérgező hatása miatt minden élőlény számára veszélyt jelent. Az ilyen ,.méreghulladék” eltüntetésére az Egyesült Izzó szakemberei 1957-ben. egy lakótelepektől távoli, kietlen területen vasbetonból megfelelő kor- j rózióvédő anyaggal bélelt, légmentesen zárható méregkriptá- i kát építettek. Néhány év alatt 61) ezer kilogram különféle j mérgező anyag került ezekbe a kriptákba. Később a környéken épültek fel az Egyesült Izzó lakótelepének első munkaslaká- sai. A lakótelep fokozatosan terebélyesedett. A hajdani kietlen terület, ahol a méregkripták a föld mélyén lapultak, teljesen benépesült, még óvoda is épült a közelben. Sürgetőve vált á követelmény: a méreg- temetőt fel kell számolni, eni- bérre és más élőlényre veszélytelen helyre kell áttelepíteni. A nem mindennapos munkára az egyik fővárosi katonai alakulatnál szolgáló tiszt, Brenner Gábor őrnagy és beosztottjai vállalkoztak. A katonák megfelelő védőöltözékben és gázálarcban láttak munkához, s a kriptákból — amelyekben a ciángáz erőssége a halálos szint kétszeresét is túlhaladta — kihordták, kilapátolták azott tárolt veszélyes vegyi hulladékot. 1976. október 11-en kezdték el a munkát, s december elejére be is fejezték. Ezzel felszámolták a lakótelep közelében lapuló méregtemetőt és azt a veszélyt, amely ezzel összefüggésben a környékbeli lakosságot fenyegette. Brenner őrnagy és katonái hasonlóképpen derekas munkát végeztek az egyik XIII. kerületi berház udvarán. Itt egy régen megszűnt kisipari termelőszövetkezet dolgozói „ottfelejtettek" egy kénklorürt tartalmazó, sérült, csaknem széteső, rozsdás hordót. A kénklorür halálos méreg. A katonák — a ház lakóinak nagy megkönnyebbülésére — hatástalanították és elszállították a rendkívül vdsze- lyes „lelétet". (KT)
