Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

Közlekedési parkok épülnek — KRESZ- versenyek — Készülődés a Nemzetközi Iskola és Ifjúsági Kupára

Alapos felmérő és előkészítő munka után elkészült a Gyula városi, járási közlekedésbiztonsági tanács és szak- bizottságainak ez évi munkaterve. Összeállításánál legfőbb célkitűzés az volt, hogy hatékony megelőzéssel, propagandával fokozzák a köz- ' lekedésben részt vevők biztonságát, .javítsák a közlekedési morált. Ennek érdekében olyan mozgalmakat, versenye.- ket terveznek, amelyek elősegítik a járművezetőket, a gyalogosokat, az utasokat, azaz minden közlekedő embert -a közlekedési „ szabályok ismeretének elsajátításában, a közlekedési morál és etika normáinak kialakításában és szilárdításában.

Az ifjúsági közlekedési szakbizottság 'Óvodai álbizott-. ságának munkatervében szerepel egyebek mellett az óvónők rendszeres KRESZ-to- vábbképzése, új óvodai közlekedési park létesítésé és használata. Ilyen készül Gyulán a Hajnal és a Lenin úti óvodában, melyeket tavasszal adnak át, rendeltetésének. Az óvodások részére „Kifitárcsa kupa” elnevezéssel közlekedési versenyeket szerveznek, és az albizottság irányítja és segíti a járás nagyközségeiben működő hasonló albizottságok tevékenységét. A városi és járási óvónők részére értekezleteket, konzultációkat tartanak az óvodai

közlekedés témájából. Az ál. talános iskolai albizottság munkaterve is igen sokrétű. Továbbképző tanfolyamokat

terveznek a közlekedési szak- referenseknek. Tovább szervezik és bővítik az iskolai gépjárműbarát szakköröket, előkészítik és megszervezik a XVI. Nemzetközi Iskola és Ifjúsági Kupa háziversenyeit,, városi, járási döntőit. Hasonló tervet állított össze a középiskolai és KISZ-alapszervi albizottság is.

A gépjárművezetők közlekedésnevelési szakbizottság három albizottsága tervében szakmai oktatások, konzultációk, KRESZ-versenyek szerepelnek. Az idén is tovább folytatják a tavaly elindított és népszerűvé vált Közlekedési Fórumot, megrendezik a Viharsarok Kupa városi, járási döntőjét. A legtöbb, szám szerint hat albizottságot tömörítő és irányító szakbizottság, az általános közleke- désnevélési munkaprogramja is sokrétű. Elkészítik többek között a Geszten létesítendő járási ifjúsági vezetőképző tábor tervét, amelyet egyúttal közlekedési parkként is használnak. A nagyközségi albizottságok felmérik annak lehetőségét, hogy hol lehetne közlekedési parkot kialakítani, közlekedési fórumokat szervezni és KRESZ-tanfolya- mokat rendeznek minden nagyközségben.

—bő—

Mezőgazdasági kombinát Baján

Mezőgazdasági kombináttá nyilvánították a Bajái Állami Gazdaságot, amelynek székhelyén a héten Kovács István, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztályvezetője adta át az ezzel kapcsolatos okmányokat Bagó Bálintnak, a kombinát igazgatójának.’ A tíz község határára terjedő mezőgazdasági. .üzeni, amelynek történetét 1949 óta jegyzik —az utóbbi években megteremtette a magasabb szintű árutermelés vertikumát. Az egymásba kapcsolódó ágazatokból egyre inkább késztermék keriil a felhasználóhoz, a fogyasztóhoz. 1977- ben már egymilliárd forint értékű árutermeléssel számolnak. Ékente 800—900 vagon termék kerül idényenként piacra, modern., szőlősük végtermékeként pedig 00—70 ezer hektoliter palackozott bort állítanak elő, többnyire exportra. Mindezek mellett részt vállaltak a hazai kukoricatermesztési rendszerek kidolgozásából, s jelenleg az or_ szag második legnagyobb ilyen rendszerét tartják fenn a ba- ! jaiak.

Bábszakkör

Sarkadkeresztúron

A sarkadkeresztúri általános iskolások nemrégiben bábszakkört szerveztek Kónya Mária tanárnő vezetésével. A kisdobosok és úttörők először a bábozás fajtáival, a bábkészítés . technikájával ismerkedtek meg. Érdekessége a szakkörnek, hogy a gyerekek a bábokat maguk készítik; olcsó. minden háztartásban megtalálható anyagból, csutkából, fakanálból, fonal- és textilmaradékból. A pajtások most tanulják Petőfi: Mélácska című bábjele- netét. A tavaszi járási kulturális seregszemlén vers, ének és más produkciók mellett a bábszakkör is bemutatkozik.

A. M.

R BÉKÉS Mim^:

W 1917 JANUAR 23

np <, >

iejipan

szakemberek

lesznek

Fontos népgazdasági érdek a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése, a tejtermelés növelése. Ami pedig ehhez szorosan hozzátartozik: hogy mindez — egyebek mellett — munkájukat értő, képzett szakembereken is múlik. Hazánkban az egyik tejipari szakembereket képező intézmény a szentlőrinci (Baranya megye) élelmiszeripari szak- középiskola tejipari szakágazata. A 4 éves tanulmányi idő végén a hallgatók érettségi és szakmunkás-bizonyítványt kapnak, emellett az egyéb élelmiszeripari ágazatokban is jártasságot szereznek.

A jelentkezésnél előnyben részesítik azokat, akiket mezőgazdasági üzemek, tejipari társulások ajánlanak, illetve ezekkel az üzemekkel már van kapcsolatuk. Az iskolán kollégiumi elhelyezkedési lehetőség is van.

Kultúrház a gyári telepen

"W ,.<i

A képen Wallinger Ferenc és Molnár Géza. És egy pompás re. pülőmodell, kétfedelű motoros, a Mezőhegyesi Cukorgyár kul- túrházának szakkörében készült. A kiállítás, ahol sokadmagával bemutatták, alig egy hónapja zárult. |

Wallinger Ferenc a gyár répagazdálkodási osztályán dolgozik, meséli, hogy 1942 óta él itt, különben Aradon született. „Több mint fél évszázada” teszi még hozzá fanyar mosollyal. „Végig csináltam a műkedvelést, az egész kultúréletet, tíz éve pedig azt mondták: próbálj meg kihozni valamit ebből a cukorgyári kul- túrházból. Most már megvan az utódom is, tapraesett fiatal lány, KISZ-vezetőségi tag 'és roppant ügyes: Mogyorós Ilona. Hogy mit értünk el tíz év alatt? Tudja, ez attól függ, honnan nézzük. Ha valami túlságosan is magas követelmények kilátócsú- csáról, nos. akkor nem sokat. De ha a realitásokat vesszük figyelembe, azt, hogy kampány idején. ősztől tavaszig itt három műszakos hajtás ran, idő alig: vagy azt, hogy kampány után- öt-hat hónapig 750 állandó dolgozónk közül is a fele vidékről jár be: meg még azt is, hegy a gyári telepen 130 család él, ebből mintegy 300 a felnőtt, nos, akkor van eredmény is."

Nyilván hozzá tehetné a megszokott szöveget, hogy „lehetne persze jobb is’', így' azonban nem mondja. Persze, hogy lehetne jobb is. minden lehetne jobb annál, ami van, de sokan rájöttek már hogy nem ezen a szép. és annyiszor alkalmazott néhány szón múlik a jövő.

Mert Wallinger Ferenc világosan látja, hogy a jövő nem az, amiről most beszélhet. Pedig sok érdekeset, és tanulságosat mondhat, hozzá téve azt is. hogy a gyári kultúrházak egészen különleges helyzetből tehetik csak dolgukat a közművelődésért, munkásaikért. Mi ez a más?

„Többek közt az, amit már említettéin: kampány alatt itt nemigen lehet szó komolyabb programokról, habár a klubok rendszeresen összejönnek, nö- klubunk, ifjúsági klubunk igen jó és a szakkörök is, elsősorban a modellező, ezt vezeti Molnár Géza agrármérnök az állami gazdaságból meg a bélyeggyűjtő, a fotó. Kampány után azonban, úgy február táján a laposabban megmozgatjuk az embereket, jobban ráérnek, és többségük szeretne már jól is szórakozni. Akkor jön a mi időnk, mondom, és vele a kultúrházc. Megkezdődnek az ismeretterjesztő előadások, idén is — és már hagyományosan — rendezünk munkásakadémiát. A baj csak az, hogy van a gyárban 29 szocialista brigád, az ismeretterjesztésre mégis alig jönnek el harmincán-négy vénén. Tehát minden brigádból egy eviber. Ha meg ehhez hozzáteszem azt,

hogy előadásról előadásra váltják egymást, hogy mindig megbíznak valakit, hogy „képviselje a brigádot”, akkor egyszerű a következtetés, hogy egyelőre nem éri el célját -az ismeretterjesztés. És — véleményem szerint — ez nem türelmetlenség, sajnos, ez a gyakorlat. Mondják, hogy a legtöbb helyen. Tudom én, hogy nem lehet ott minden alkalommal valamennyi brigádtag, de hogy csak egy-egy jön el, az bizony nem megnyugtató..:’

Amikor tehát nincs kampány, nem csinálnak cukrot a mezőhegyesi gyárban, akkor hétszázötvenen maradnak. A fele vidéki, marad négyszáz körül. Meg a gyári telep családjai, és azok is, akik szívesen jönnek a gyári kultúrházba, mert ahhoz laknak közelebb. Ezt nevezik „területi funkciónak”, de egyébként magyarul azt jelenti, hogy a község lakói közül bárki eljöhet ide is, klubtag lehet, szakkörbe járhat és szórakozhat.

No, nem mindig a klubok-.

“‘ÄSh "Vagy a szakkörökben! Mert yan a kultúrház földszintjén egy büfé is, a forgalmáért sokan megirigyelhetnék, hogy aztán az irodalmi est és a sörklub hangzavara nem mindig épületes, az sem írható csak az alkohol és a közös fedél rovására:

,.Egyelőre mi vagyunk, kul- turosok, defenzívában. De hasz. nos védekezés ez, mert sikerült elérnünk, hogy a kultúrházzal szembeni, úgynevezett „munkás, váró” nagytermét széthúzható fallal kettéosztjuk, és ott tartjuk majd a „csendigényes'’ összejöveteleket. Huszonöt éves épület, jó állapotban, nagyterme a TIT- előadások helye, de lehet pingpongozni. filmet nézni is. Előcsarnokában a büfé eléggé siralmas.”

Az első órában, ahogy Wallin- ger Ferenccel végig járjuk a kultúrházat, ahol még az üzemi konyha és az étterem is helyet kapott, aztán betelepedve az ifjúsági klubba (ez a ház legelfogadhatóbb helyisége) olvashatjuk a tavaly nyári társadalmi vezetőségválasztó összejövetelen elmondott beszédét, kiderül hamar, hogy hiába írott törvény és lehetőség, mégis heveseké ez a cukorgyári kultúrház. Régen nem volt ilyen, nem volt munkásklub. nőklub meg szakkör, miegyéb, most meg van. és nem jönnek. Csak elvétve, csak néhányan, és szinte évről évre ugyanazok.

Igen, feltétlenül van ebben cáfolható, mert egyre-másra új arcok is feltűnnek a klubokban, körökben, csakhogy önmagunkat csapnánk be, ha azt állítanánk, a kultúra tömegesedése a jellemző. Nem az a jellemző. Jobbítani, többet elérni csak altkor lehet, ha felmérjük, ami van, ha nem változtatunk a tényeken, ha nem írunk be több látogatót, ha csak tizenöten vannak, mert akkor, és csakis akkor láthatják, mindenki, akit illet, hogy honnan kell indulni, ha valahová el akarnak érni.

Persze, ezek a keményebb sza. vak nem is a Mezőhegyesi Cukorgyár címere íródtak. Talán fele sem vagy csak a harmada. Inkább általános tapasztalat, Különösen á gyári kultúrházakban, hogy azért ezekben az élet, a közművelődés folyama még nem az igazi.

„Van egy brigádunk, a műszerész brigád, ez tavaly megkapta az Állami Ifjúsági Bizottság „Ifjúsági nívódiját:’ Most részt vesznek a megyei közművelődési vetélkedőn is. A könyvtár, mely szintén a kultúrházban kapott egy szobát és szekrényeket: szerződést köt a brigádokkal — akik igénylik —, hogy segít a vetélkedőn, a kulturális vállalások teljesítésében."

Ügy tűnik, a műszerészbrigád a jó példa Mezőhegyesen. Kitüntetéseiket meg is érdemlik. De a többi 28 brigád közül miért nem akadt még egy-kettő, arra a megyei vetélkedőre?...

Évente 40 ezer forintot kap a gyári kultúrház a gyártól. Tavaly még plusz 30 ezret is kaptak, a kommunista szombaton megtakarított összegből. A könyvtárnak 3800 kötet könyve van. és 99 olvasója. Évente 4 ezerért vásárolhatnak új könyveket. Az idén azt tervezik, hogy 120-ra emelik az olvasók számát, és talán szabadpolcossá változnak, ha kapnak polcokat... A nőklubba általában kilencvenen járnak, és a kézimunkázó asszonyok száma is negyedszáz. A községi kultúrháztól örökölt modellezők országos versenyeken is hallatnak magukról, a bélyeg- gyűjtők most választottak új vezetőséget. öten járnak középiskolába, hárman egyetemre, politikai oktatásra százötvenen. A közművelődési tervben van egy ilyen mondat: „A munkások műveltségének fokozottabb segítése érdekében egyik legfontosabb feladatunk, az általános és szakmai műveltségük megszerzése érdekében végzett agitációs munka."

Nincs is többről szó. Hogy azonban ez mennyire bonyolult, és mennyi figyelem türelem és jóakarat kell hozzá; hogy miféle szemléletváltozás is vezetőkben és mindenkiben, aki a gyárban él és dolgozik, azt azok tudják elősorban. akik már régen nekivágtak a közművelődés soha nem sima betonútjának.

Wallinger Ferenc tíz évet adott az életéből a kultúrháznak. az embereknek. Mogyorós Ica most kezdi. Nyilván teli hittel és elszántsággal.

Ügy is kell...

Sass Ervin

Sárréti galambkiállítás Szeghalmon

A Magyar Galambtenyésztők J Szövetségének 57-es számú szeghalmi egyesülete 25 éves jubileu-í mát ünnepli. Az egyesület ez al- j kálómból, január 22—23-án tart- j ja a járási művelődési házban a | hagyományos sárréti galambkiál- | lítást. A helybeli és környékbe- j li községek galámbtenyésztői i mellett az ország más vidékeiről I is érkeznek kiállítók. A kiálll- láson megközelítőleg húsz faj tából 500 galambot, tizfajta disz-1

és haszonbaromfit, díszmadarat mutatnak be.

Az egyesület — amely 1952- ben alakult Szeghalmon — jelenleg 50 tagot számlál. Tagjai közül többen bekapcsolódtak az országos tenyészgalamb-akcióba. Szerződés alapján öt éven át 80 —100 pár speciális, kimondottan a húsgalambtermelést szolgáló tenyészanyagot szállítanak a termelőknek.

Nátor