Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
A nemzetiségek népi műveltségének kutatása Megjelent a békéscsabai nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia anyaga 1975 október utolsó napjaiban Békéscsaba kiemelkedő jelentőségű szaktudományi tanácskozásnak adott otthont; Európa középső és délkeleti régiójában először került sor ilyen széles keretek között a nemzetiségekkel foglalkozó néprajzkutatók és közművelődési szakemberek találkozójára. Tizenegy országból érkeztek vendégek, kilenc , országot képviseltek a nagy körültekintéssel megszervezett ülésszak előadói. . A békésÖreg góré csabai konferencia maradandó eredményeket hozott a hazai és a szomszéd államokban folyó nemzetiségi néprajzi feltáró-, gyűjtő- és feldolgozómunka közös pontjainak felismerésében, a szemléleti és módszertani közeledés erősítésében, a kutatási feladatok egybe ■ hangolásában. Nem kevésbé lényeges a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó etnográfusok, nyelvészek, történészek, kultűrhistorikusok közötti személyes kapcsolatok megteremtése, elmélyítése. Békéscsaba ebben a tekintetben is fontos állomás lett. A magas színvonalú, szakmai körökben az országhatárokon túl egyformán nagyra becsült tanácskozás tervét dr. Balassa Iván, a magyar néprajzi kutatás nemzetközileg ismert, kiváló egyénisége dolgozta ki a Magyar Néprajzi Társaság néhány éve megalakult nemzetiségi szakosztályában. A szakosztály a Kulturális Minisztérium és a nemzetiségi szövetségek segítségével intenzív munkába fogott. Ennek egyik jele, egvúttal a megyénk székhelyén tartott konferencia megalapozása, az a kiad- vánvsorozat, amely — Balassa Iván főszerkesztői munkájával — ,,A magyar- országi nemzetiségek néprajza” címen 1975-ben megindult. (Az első kötetek a hazai németségről, a szlovákságról. a délszlávokról és a románokról forrásértékű dolgozatokat közölnek. Minden nemzetisig úiabb kötetek megjelentetésére készül.) A rangos tanácskozás a medvénkben elért nemzetiségi kutatási eredmények elismeréseképpen is került Békéscsabára. Megvalósításában Balassa Iván mellett dr. Kosa László, az Akadémia néprajzi kulatócsoA közreadott 41 előadásból tízben találhatunk azt teljes egészében vagy részben kitöltő Békés megyei anyagot. (Tizenegyediknek vehetjük Kása László előadását, amely a megyénkben kiadványok nemzetiségi érdekű részét is értékelte.) A tíz előadó közül négyen megyénkben élnek és kutatnak: Koppány János a tótkomlósi szlovákok között végzett értékmentő gyűjtőmunkáról, dr. Krupa András a Békés megyei szlovákdk és magyarok együttélésének a karácsonyi ünnepkörben tükröződő mozzanatairól, Mester György az eleki németek farsangi szokásairól, dr. Tábori György a mi vidékünk szlovák ködmönei- ről adott elő értékes dolgozatot. A Szlovákiából érkezett kutatók közül Ján Bo- tik az alföldi szlovákok építkezésének tágabb tanulságairól, dr. Ján Sirácky az alföldi szlovák szigetek történeti néprajzának izgalmas kérdéseiről (jórészt a szarvasiak XVIII. századi végrendeletei alapján), Sofia Kovacevicova a csabai szlovák viselet történeti rétegeiről, Michal Markus a megyénkből elvándorlók tömegeiből lett nyíregyházi tirpákok kétnyelvűségének kérdéseiről, Szanyi Mária a galántai járásba települt tótkomlósi szlovákok táplál, kozási szokásairól értekezett. Örömmel mondhatjuk tehát, hogy megyénk nemzetiségi településeinek népi kultúrája mondhatni nemzetközi kutatómunka tárgya volt. Az itt gyűjtött anyag alapján leszűrt általános megállapítások közkinccsé lettek a néprajztudományban. A békéscsabai konferencia a szervezők és a résztvevők szándéka szerint is, az emlékezetes megvalósulás szerint is, fontos szerepet játszott a szomszédos népek, az együtt élő, együtt dolgozó nemzetiségek közötti hídverésben, a népi kultúra sokszínű hagyományainak jobb megismerésében, kölcsönös és megtermékenyítő cseréjében. Dr. Szabó Ferenc Bartóki József Udvar H. portjának munkatársa és dr. Krupa András. a TIT megyei titkára vállalt nagy szerepet. Ök lettek a konferencia anyagát magyar nyelven publikáló és nemrégiben napvilágot látott 440 oldalas kötet szerkesztői is. (A könyvet a Magyar Néprajzi társaság' és a TIT megyei szervezete közösen adta ki.) Megvalósul a tanácskozáson szereplő előadások szövegének német nyelvű publikálása is. A következetes szigorral szerkesztett kötet a legion- tosabb elvi kérdéseket érintő, az eddigi publikációkat, a nemzetiségi hagyományok felhasználásának eredményeit mérlegelő bevezető előadások után hat. nagy té. macsoportba osztotta az elhangzottakat. Az archaikus vonásokat legjobban őrző szórványokat ismertető referátumokat forrás jellegű gyűjtési beszámolók, összehasonlító vizsgálatok, a kétnyelvűséggel megvalósuló nemzetiségi tudati helyzet elemzései követik Befejezésül tudománytörténeti áttekintések, majd a néphagyományok közművelődési termékenyítő ereje formáit be. mutató dolgozatok sorakoznak. A könyv sokoldalú anyagának részletesebb ismertetése nem lehet feladatunk, mindössze arra vállalkozhatunk, hogy a megyénket szorosabban érintő előadásokra felhívjuk a figyelmet. férfi íí szorosra húzta a teletömött vászonzsák szíját és ezzel be is fejezte a csomagolást. Utána szétnézett a csónakház deszkafalú kis szobájában; nem hagyott-e itt valamit. Több mint negyven perce volt még a kishajó indulásáig, de arra gondolt, hogy még' lemehetne a vízhez. De aztán meggondolta magát. Felvette csomagjait, és elindult a gondnok lakása felé. — No, Barna elvtárs, haza? — kérdezte a gondnok. Érződött a hangján, cseppet sem sajnálja, hogy elmegy. Terhes volt már neki egyetlen emberért minden reggel korán felkelni, és kinyitni a telep ajtaját. arányos 1 estét, duzzadó melleit. melyek kikívánkoztak a fürdőruhából, amint a motor fölé hajolt... Aztán fölállt, és odalépett hozzá. — Holnap hálából meg- motoroztatom — mondta a lány, miután a segítségével megjavított motort beindította. Aztán nagy berregéssel siklani kezdett a vízen. Ö ott maradt, nézett utána, s tudta, hogy vissza fog inteni... A bőröndje és a nagy vitorlavászonból készült zsák nehéz voit. Megállt egy kicsit pihenni, s ezzel gondolatai is visszaterelődték a jelenbe. Gyakorlati problémák foglalkoztatták: otthonról is el kell hoznia a holmiját, elsősorban a ruháit. a nővéréhez, akinél egyelőre lakni fog. Vajon tudta, hogy nem Békés József: PEDIG CSAK ŐSZ VAK... — Haza — válaszolt a férfi, és tudta, furcsa, idegen csengése van a hangjának.— Ezt meg köszönöm szépen. Biztosan kereste már — mondta, és egy csavarhúzót nyújtott át a gondnoknak. — Most került elő, annak idején elfelejtettem visszaadni.. A gondnok egykedvűen vette át a csavarhúzót, letette az ablakpárkányra és megszorította a férfi feléje nyújtott kezét; — Hát akkor... viszontlátásra. — Viszontlátásra. Felvette a csomagjait és lassú léptekkel elindult a kapu felé. A kishajóállomásig mindössze két fiatalemberrel találkozott, ballonjuk gallér-. ját feltűrve, kezüket zsebre dugva, sietős léptekkel jöttek vele szembe. Rajtuk kívül egy lelket se látott. Mintha elátkozták volna a szigetet — gondolta. — Pedig csak ősz van. Azért más, azért ennyire más minden. Szerette ezt az utat, mely hosszában kettészeli a szigetet, a Szúnyogszigetet. ahol a nyarat töltötte. Talán az egész szigetből ezt Szerette legjobban. És a szigeten elszaladt órákból, percekből is azokat, melyeket ezen az úton töltött, amint délutánonként munkából jövet, végigment rajta. Persze, akkor még nyár volt és élet a szigeten. Akkor az út két oldalán még harsogva nyíltak a virágok, az üdülőkből, csónakházakból zene és nevetés áradt, a vörös salakon, röplabdapályákon tompán pufogott a labda. És a drótkerítéseken keresztül látni lehetett, amint barnára sült testű fiúk és karcsú, izmos lányok viszik a csónakokat a víz felé... Eleinte békesség, nyugalom, meghittség töltötte el, amint végigment ezen az úton. Eleinte... Később fel- szabadultság. szilaj, fiatalos vágy, heves türelmetlenség. A változás pár nanpal azután következett be. hosv Lindával megismerkedett. .A stégen feküdt, süttette magát a délutáni nanpal. Élvedül volt, csak amar- rébb hancúrozott néhány gyerek, és szemét lehunyva engedte át magát a lus+»l- l.-odás «vönvörűsé,,4nek. Sokáig felehetett íav. mert amikor a szemét kinyitotta, a lánv már ott állt a sekély vízben, és csónakja motorjával kínlódott N"h rím- perei g szótlanul figyelte piros-barnára sült, karcsú, haza megyek? — tértek vissza gondolatai a gondnokhoz. Furcsa hangsúllyal kérdezte: „Haza, Barna elvtárs?” Biztosan sejtette a valóságot, hiszen a telep előtt nem maradt titok Lindával való dolga, és "azt is láthatták, több mint két hónapja, egyszer sem volt kint a felesége. Ö pedig hétköznapokon éppúgy, mint szombaton és vasárnap, minden idejét kint töltötte. Onnan ment. reggel dolgozni, és oda tért meg délutánonként, munkája végeztével. A hajóállomáson egyetlen lelket sem látott, a révészek is magukra csukták kis házuk ajtaját, ablakát: hideg szél fodrozta a vizet a Dunán. Odahúzódott a ház tövébe. szélárnyékos helyre tért, és leült a zsákjára. „Több mint húsz percet kell még várnom” — állapította meg ezután és bosszús lett amiatt, hogy most milyen türelmetlen, holott csaknem két héten át halogatta a beköltözést. Pedig milyen hideg volt már éjszakánként a kabinban! Hiába sütött néha a nap, nem volt már ereje. Hajnalonként nem egyszer arra ébredt, hogy fázik, s nyertkor aTlg tudott) elaludni. Reggelente dideregve szaladt le a Dunához, vizet merített a mosdótáljába, és lábai nyomát meg lehetett látni a lehullott faleveleken. Mégsem tudta rászánni magát a beköltözésre. Körülötte sorra ürültek ki a kabinok, de ő csak maradt. Mint aki csodára vár. vagy pedig nem tudja mire határozni magát. Többször előfordult vele az is, hogy nekilátott a csomagolásnak, do aztán abbahagyta. Bezárta a kabint, és elindult sétálni. Céltalanul kóborolt ilyenkor a szigeten, melynek magas platánjai között fáradhatatlanul járkált a szél Néha kint érte az este is, végignézte, amint hirtelen megnyúlnak a fák árnyai, s elsötétül a zajtalanul sikló víz. hogv aztán nemsokára hideg fénnyel csillogjanak rajta a parti lámpák fényei. Ilyen estéken torkot szorító, kínzó, leküzdhetetlen vágyat érzett elhagyót! otthona után. És bármenynyire küzdött is ellene, nem- egyszer azon kapta magát, arra gondol: mit is csinálhatnak most otthon? Igen mit csinálhat Eszter? Vacsorát főz? Ilyenkor, ősz elején sűrűn van lecsó vacsorára. És az illat belengi az egész lakást. A két gve- rek abbahagyja a lecke- ú'ást. szimatolva szaladgál ki a konvhába. Eszter tréfás szigorúsággal zavarja őket vissza — de aztán kikönyör- gik. hoev legalább teríthessenek. Hiszen ők már nagy lányok... — Neked csakugyan ilyen nagv lányaid vannak már? — kérdezte egyszer Linda — Jaj, de muris! Beszélgetést és lépteket hallott, a két fiatalember tért vissza, akikkel útközben találkozott. Egy csónak- motort. cipeltek, és hangosan tárgyalták, miként fognak alkatrészt szerezni a gyárból a javításhoz. Nemsokára mozgolódás hallat- Eszott a révészek házából is. A kishajó motorja túl hangosan berregett a viz felett. Mint a gyerek, aki harsányan fütyül a sötétben — gondolta magában, és összébbhúzta a kabátját, mert fázott. Ekkor már esett az eső is. Apró csep- pekben. de elég sűrűn ahhoz, hogy fényessé tegye a Váci út aszfaltját, mire odaért. Tiszta ősz — gondolta, és bement egy trafikba, hogy telefonáljon a nővérének: ne várja.
