Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Balassiról hessül drámát írni mm üzenet Budapestről, haza Sokáig nem tudtam róla, hogy gádorosi. Hogy alig 10 kilométerre született az én szülőhelyemtől, Orosházától. Hogy jószerével földiek vagyunk, és azt sem, hogy gondolatainkban, érzéseinkben mennyire hasonlók. Azt sem tudtam Békés Józsefről, aki most a televízió dra. maturgja, író, színpadi szerző, hogy 1948-tól 51-ig újságíró volt Pécsett, aztán 51-től 59-ig lakatosszakmát tanult és dolgozott az Ikarusban, és később, hogy igyekeztek kitörölni életéből 1951-et, amikor az igazságok igazságtalanságba fordultak, és babonás megszállottsággal kezdték ki önön testüket, nos, hogy akkor elhatározta: felveszi újra a tollat, amit ugyan sohasem tett le. mert önmaga megvalósításának örök kényszere és kifejeződése az írás. Akkor került a televízióhoz, bár a rádióhoz jelentkezett, az akkori közös fedél alatt azonban a televízió személyzetiséhez került a kérelme. Mondja, hogy nem bánta meg a véletlen cserét, mért élete nagyszerű korszaka a televíziózás. Hamar megegyezünk, hogy az elmúlt évekről elég ennyi, jobban mondva ne rakjuk egymásra a szót a nehéz időkről, elmúltak, vége. De a korai kezdet, a gyerekkor. „ami a legmeghatározóbb”, az maradjon közöttünk kis ideig. „Gádoros... A kályha volt, az otthon melegsége. A közeli Orosháza a város. A közbeeső Gyopárosfiirdő a vidámságok, a kalandok helye. Hányszor átbicikliztünk a betonúton, vagy a sínek mellett a kis csapáson Gyo- párosra! Tízéves koromig voltam ott, aztán Gyula, gimnázium, Szegeden érett- , ségiztem, elvégeztem a Keleti Kereskedelmi Főiskolát, Szekszárdon dolgoztam mint MOSZK-cllenör, és írtam egy tudósítást. Menthetetlen voltam: bevittek a m *** megyei laphoz, újságírónak. Mennyi élmény, mennyi öröm és keserűség is!” Két éve jelent meg a Kozmosz-könyvek sorozatában a „Próbakő”, regénye újság, íróskodása élményeiről. Ugyanezt megírta televíziós filmnek is, milliók látták. „Vonalra várva” volt a címe, újságíró-főszerepében Sinkó Lászlóval. Most a Radnóti Színpadon játssza Harsányi Gábor, a kritikák elismerőek. „Előre siettünk, mosolyog, és pipára gyújt. Még mindig Gádoros. Tudod, ez a falu szentség. Nem merek hozzányúlni az élményekhez, még mindig csak formálódik, tündököl bennem az a tíz év, és amíg édesanyám nem költözött fel hozzánk, Pestre, a csalod egyetlen találkozóhelye, boldog gyülekezése Gádoros Anyám Katona Juciit Még várom mozdulatlan. Homlokom verítékes. Számolok. Most ér ujja percek kilincsrezéhez. Nem nyit rám ajtót, rámzuhan látomásom: bújik aláaknázott, időzített halálom. volt. A ház, az emlékek háza, a gyermekkor háza. Most anyám szobája Gádoros, ha belépek hozzá, olyan, mintha visszatértlék a rég elmúlt időkbe, haza, hozzá...” íróasztalt a világos, nagy ablak mellé állított. Kilátni innen a Népstadion út öreg fáira, a kibukkanó napfényben megcsillanó hóbuckákra, autókra, emberekre. „Amikor arra kényszerültem, hogy nem írhattam tovább, az íróasztalom fiókjai következtek. írtam egy novellát, aztán még egyet, nagyon sokat. A fiókomnak Este, éjszaka, amikor időm volt. Közben a gyár, ahol nemcsak megtanultam, hanem meg is szerettem a lakatosságot. Ötvenkettőben — hogyan is képzeltem?! — novellával jelentkeztem az Irodalmi Üjság szerkesztőségében. Lányi Sarolta fogadott, tetszett neki, aztán, persze, mit is várhattam, nem közölték. Egy év múlva azonban már megjelenhettem az Új Hang hasábjain. Ötvenötben összeszed- tem-állítottam első novel- laskötetem. a ..Három kirá- lyok”-at, és elindítottam a hivatalos útján. Ötvenkilencben jelent meg.” Ezek csak felvillanó, Békés József számára azonban jelentős állomások. „Közben mennyi minden történt még!” mondja, és elibém áll egy ember küzdelmes, iszonyú akaraterőket hordozó élete, bár egy a sok közül, egy a hasonló sorsok közül, az íróvá válás útvesztői és egyenes sínpárjai, minden, amit így néha felidézni sem könnyű, és nem is mindig öröm. „A rosszra nem sokat emlékezem, de azért elfelejteni sem lehet”. A televízió. Az első tévéjáték egyértelmű sikere 1939-ból, aztán film a „Három királyok”-ból „Három csillag alatt” címmel. „A televízió az életem komoly része. Az ifjúsági rovaton — okkor még így neveztük — felderitetlen tájakat talál, tam, amit csináltunk, minden új, ismeretlen volt előttünk, a felfedezés izgalmával kezdtünk hozzá mindenhez. Közben arra is jutott időm, hogy írtam egy nagy filmet, „Jó utat, autóbusz!” címmel ment a mozikban, drámát, a ,.Hetedik kocsi” címmel, musicalt a Bartók Gyermekszínháznak, a Próbakőt, a Vonalra várva tévé- és színpadi változatát... Es megjelent minden novellám, amit ötvenegytől ötvenkilencig az íróasztalom, fiókjának írtam.” A kávét és a szíves vendéglátás újabb hangulatát felesége, Gyarmati Vera hegedűművésznő hozza, kikapcsolódunk a komoly témákból, de csak percekre, mert az elindított gondolat meg nem állítható. „Igen, a televízió. Tudod, remek érzés tudni, hogy én is végigcsináltam a hőskort. Az első külföldi közvetlen l kapcsolást Szeged és Ogyessza között, a Ki mii tud?-okát. a Ki miben tudóst. a Nyílt tárgyalást...” Mondja, hogy rengeteg terve van. Az írónak is, és a dramaturgnak is. Az írót megállíthatatlanul és kifogyhatatlanul az itt és most izgatja, az ember és a világ, a jövő. De a múlt is. A tanulságok, a helyre tett események, egyszóval a letisztult igazság. Drámát szeret, ne írni Balassiról, nagy kalandok sorát erről a nagy reneszánsz hősről, ellentmondásokkal terhes életéről, és a korról, amely benne kiteljesedett. Mintha csapongnánk, de mégsem: újra a televízió. „Amikor kezdtük, nem azt nézte senki: mit fizetnek? Mindenki akart valamit, a nagy ősz- szefogások gyönyörűsége telepedett közénk. A len- képtelenebb dolgokra is vállalkoztunk. Nagy ára volt: keveset írtam. Ötven film van mögöttem, szinte magam sem hiszem. Hazahoztunk egv sor nemzetközi díjat, oklevelet. Jólesik elősorolni.” Meséli azt is. hogy sokat gondol haza, erre, a Körös vidéke felé. Szívesen jönne olykor, bemutató előtti vetítésekre örömmel hoznák Békésbe a televízió új filmjeit. „Még mindig úgy mondom, és soha másképp nem fogom mondani: haza. A legbizalmasabb, a legszere- tettelibb haza az ott van, Gádorost övezöen ..” Míg füstté válik a második pipa dohány is, eltelik velünk három óra. Könyvét, a Próbakőt, és pár novelláját hozom magammal a beszélgetés lejegyzett emlékeivel. A novellákat, melyeket haza induló üzenetnek szánt, Budapestről, hogy nem felejt. Sass Ervin Hegyesi János versei: A boldogság Kényes madár a boldogság, Rabul fogni sohsem lehet. Önként szokott felkeresni Egymást értő jószíveket. Szereti a vidám kedélyt, A mosolygó, derűit arcot. Nem bírja a durvaságot. Az áldatlan átkos harcot. Ahol haragvó szemekből Gyűlöletes szikra villan. — Kinccsel bélelt fészekből is Elmenekül, tovaillan. Kedveli a csendes békét, A megértő tiszta lelket: S értékelni csak az tudja, — Ki már sok-sok könnyet ejtett. Nem vagyok én... Nem vagyok én harcok kedvelője, Szeretem a békés tiszta hangot: Az igazság elszánt keresője Lettem, azért vettem fel a harcot. Látom azt, mi másnak láthatatlan. Halálos csendben is hallom a zajt. Mely könnyekben sajog kimondatlan Es túl kiált minden harci ricsajt. Derült napfényben is látok árnyat, — S latok fénysugárt a sötét éjben: Gondolataimnak ez ad szárnyát Es erőt a viharban, a szélben. S bár nem vagyok harcok kedvelője. Üthet sors vagy rossz ember tenyere: En kitérni nem tudok előle, — Felel rá toliam — a költő fegyvere. Á világon sok hiba van... A világon sok hiba van, az az egy bizonyos, — de hogy hamar megöregszünk, sokat bíz ez okoz. Amíg éljük ifjú korunk, nem találunk hibát: Mindent olyan szépnek látunk, rózsaszín ködön át. Megszépíti minden gondunk a csók, a szerelem, — • azt képzeljük így m egyen ez az egész életen. Aztán az ábrándok köde oszlik szemünk elől, — és sok hiba, mit nem láttunk, akkor tűnik elő. S minél jobban megöregszünk, annál többet látunk: Még a sima káka szarán is górcsőt találunk. Nem értjük a fiatalság sok-sok bohóságát: Elfelejtjük a tulajdon, magunk bolondságát.
