Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
Tervek lehetőségek Gyökeret ereszt az ipar a Sárréten? Szőke Ferenc 1964-ben érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. A főiskolán nagy volt a túljelentkezés. Nem sikerült bejutnia. Menjen haza Kötegyánba, maradjon Szeghalmon? Mit kezdjen a gimnáziumi érettségivel? Ha legalább lenne itt helyben valami tisztességes ipari üzem egy jó szakmát tanulni. Végül is Pesten kötött ki, a GAMMA Műveknél. Esztergályos lett. öt év után bevonult, s amikor leszerelt 1971- ben Szeghalmon már ott volt az ipari üzem — a Csepel Autó —, amely elképzeléseinek megfe lelt. — Fantáziát láttam és látok is benne, de ha újból kezdhetném, előbb a szakmát szerezném meg, csak utána érettségiznék. Amilyen nagy gyárrá növi ez majd ki magát, szüksége is lesz jó néhány érettségizett szakmunkásra. * * * — Ipar a Sárréten? Egy üzemet létrehozni még a könnyebbik dolog. De életben tartani, meggyökereztetni az ipart ott, ahol a gépek mellé a háztartásból, a háztájiból jönnek az asz- szonyok; a juhok, a tehenek, a sertések mellől, az öreg traktorok nyergéből leSzállva érkeznek a férfiak — ez a nagyobb művészet. Völgyesi Attila, a Csepel Autó 4. számú gyárának műszaki osztályvezetője, a szeghalmi gyáregység megbízott műszaki vezetője Budapestről jött Szeghalomra dolgozni. — Izgalmas, erőpróbát jelentő feladat ez. Most újabb — 200 millió forintot meghaladó — fejlesztés előtt állunk. Felépül az év végéig egy új üzemrész, ahová 4—500 embert kell felvennünk munkára. A környező községek tanácsai megígérték, hogy segítenek a „toborzásban”. * * • Dr. Novak Béla vezérigazgató: — Nagyon megörültünk, amikor a szeghalmi járás vezetőivel beszélgetve kiderült, hogy a járásban még van szabad munkaerő. Amióta nálunk megkezdődött a gyártmányszerkezet átalakítása — jelenleg már az árbevételeink 80 százalékát az új termékek adják — egyre növekszenek a külföldi megrendelések, A fejlesztéshez ember is kell. Örömmel adjuk a pénzt Szeghalomra. ahol így rövidesen egy 1700—2 ezer embert foglalkoztató gyár alakul ki. Mi vállaljuk az új munkások betaníttatását, adjuk a pénzt, a terveket. a feladatokat, a többi a helyiek dolga már. *•« Varga István, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának első titkára: — Több mint' négyezer a munkaképes, de szervezetten nem foglalkoztatott lakosok száma a járásban. Ez csak elég forrásnak, nem? — Felmérték azt is, hogy mennyi ebből az olyan asszonyok száma, akik jó néhány állatot hizlalnak a háztájiban és eszük ágában sincs három műszakra váltani a régi, jól megszokott életmódot? — Az igaz, hogy a többség ilyen, de van jó néhány olyan kisüzem a járásban, amely átlagosan 7—10 embert foglalkoztat. Ez is nagy tartalék. Azután itt vannak még a termelőszövetkezetek is... * * * A dévaványal Aranykalász Tsz elnökhelyettese mondja: — Szóltak nekünk is, hogy ne lepődjünk meg, ha egy-két tagunk átmegy majd a Csepel Autóhoz dolgozni, mert fejlesztik a szeghalmi gyáregységet, és akik itt dolgoznak a dévaványai gyáregységben, azokra itt '"van szükség. Eddig még nemigen ment el tőlünk senki. Az a helyzet, hogy a szakmunkások itt sem keresnek rosszabbul. Másrészt pedig megmondom őszintén: az új bérszabályozás miatt nekünk is érdekünk, hogy ne hagyjuk elmenni azokat, akiknek az átlagosnál kisebb a havi jövedelmük, és betanított munkásként sem keresnének többet. * * ♦ Január 3-án állt munkábá a szeghalmi gyáregységben Barta Sándor, a vésztői Körösmenti Tsz traktorosa. — Tizenhét év alatt, míg traktoros voltam, éppen eléggé ösz- szerázott a gép. Otthagytam. Lehet, hogy így kevesebbet keresek majd, de mégsem kell 12 órákat senyvednem. — Ez is csak gép, ráadásul három műszak várja. — A nyolc óra mégiscsak nyolc óra. És rendesen, nem öszT szevissza. — De be kell járnia Vésztőről. — Nem én leszek az első. Különben is a gyári busz hordja az embereket. Szerintem naoról napra többen leszünk ilyenek. *** Ketten azok közül, akik kezdettől fogva a szeghalmi gyáregységben dolgoznak: Borbiró Imréné és Boros Emma. Eddig betanított - munkások voltak, most jelentkeztek a hamarosan induló szakmunkástanfolyamra. Ez hetente háromszor 5—5 óra elfoglaltságot jelent munkaidő után nyolc hónapon át. — Nem ez a baj, hanem az, hogy a két évvel ezelőtti tanfolyamra nem jutottunk be — állítják egybehangzóan, azután Boros Emma még megjegyzi: 2,4 milliárd forint állami támogatás munkaerő-megtakarító beruházásokra Tizenegy vállalat már megkötötte a szerződést A népgazdasági terv előirányzatai szerint a vállalatok az idén 400 millió forint állami támogatást kaphatnak olyan beruházásokhoz, amelyekkel felszabadíthatnak, megtakaríthatnak munkaerőt. Mint az Országos Tervhivatalban elmondták, az ismert kormányhatározatok alapján segíti anyagilag is az állam a munkaerő-igények csökkentesét, mindenekelőtt a szállítás gépesítését szolgáló vállalati kezdeményezéseket. Az V. ötéves terv időszakában összesen 2.4 milliárd forint áll rendelkezésre az említett célra, ebből az összegből kaphatnak a vállalatok az idén 400 milliót. . A támogatást pályázat útján lehet kérni, amit az erre a fel- j adatra alakult bizottság bírál el. A bizottság eddig 50 pályá- ! zattal foglalkozott, ebből ez | ideig Ht ot hagyott jóvá. Tizenegy vállalattal már a szerződést is megkötötték, a 11 vállalat a 2,4 milliárdból összesen 355 millió fórint támogatást kap a beruházás tartama alatt. Ezek a vállalatok összesen körülbelül 200« dolgozó munkájának felszabadítására. megtakarítására kötelezték magukat. Pályázni továbbra is lehet, sőt a lehetőségeket tovább bővítik. Rövidesen megjelenik az az intézkedés, amelynek alapján a vállalatokon és szövetkezeteken kívül intézmények is kérhetnek majd állami támogatást, mégpedig az anyagmozgatás gépesítésén kívül olyan beruházásokra is. amelyek a termelés folyamatának korszerűsítésével, automatizálásával teszik lehetővé munkaerő felszabadítását. A támogatás nagyobbik részét a budapesti agglomeráció, ezen tpelül is főként a vegyipar. a gépipar és az élelmiszeripar vállalatai kapják. (MTI) — Ha még egy negyedszázadot itt dolgozom és semmit nem tudok a szakmáról, hogy állok a fiatalok elé, az újonnan érkezők elé, akik tőlem akarnak tanulni? — Lesznek újonnan érkezők? — Miért ne lennének? Van fogalma, hogy mekkora gyár lesz ez? • ** Völgyesi Attila: — Az ipar akkor gyökeresedik meg igazán egy-egy újonnan „meghódított” tájegységen, amikor az adott üzem törzsgárdája kialakul. A szeghalmi Csepel Autónak nyert ügye van: az itt dolgozó nyolcszáz emberből legalább kétszáznak egyidős az itteni munkaviszonya a gyáregységgel. Nem mondom, a munkások képzésével sok gondunk lesz, de kapunk majd segítséget is, hiszen ha jól tudom, a szeghalmi szakközépiskola is rövidesen áttér a mezőgazdasági gépszerelő szakma helyett a vasasszakmák oktatására. Vagyis borúlátásra semmi ok. *** Borúlátásra valóban nincs ok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az új üzemrész — megfelelően képzett és betanított — munkaerővel váló ellátásáról ráérnek majd akkor gondoskodni a gyáriak, ha. állnak majd az új műhelycsarnok falai. Az építési területet már körülkerítették... Kőváry E. Péter Üttörővasutasok lesznek Évente mintegy kétszáz kispajtást képeznek ki úttörővasutasnak. A téli időszakban két tanfolyamot szerveznek részükre, ahol vasút- és postaforgalmi ismereteket sajátítanak el. A képen: terepasztalon gyakorolják a pajtások a fényjelzéseket (MTI Fotó — Balaton József felvétele — KS) Szükség van a munkás fejére is! Az üveg törékeny — ezt ugye | mindenki tudja. Az már kevés, j bé közismert, hogy emiatt tavaly j milliós veszteségek érték az Orosházi Üveggyárat, a termelés 18 százaléka selejt volt. A gyáriak még azt is tudják, hogy mostanában egy huta felújítása 50—60 napig tart mindössze, de azt, hogy egy szakmunkás javaslatára megváltoztatták egy vezérlőszerv működését, ezt csak a műszerészek tudják. Első olvasásra, ugye nem sok összefüggés van a fenti mondatok között. Pedig mindezek részei és eredményei egy fontos és jó dolognak, az üveggyár új tervezési rendszerének. © — Ügy kezdődött ez az egész, hogy rájöttünk: nagyok a feladataink, s csak akkor tudjuk végrehajtani, ha mindenki szí- vét-lelkét adja a munkába. Tudtuk, hogy munkásaink képesek végrehajtani néha még a lehetetlent is, ha tudják: értelme van annak, amit csinálnak. Azt akartuk elérni, hogy a gyár termelési terve ne puszta adathalmaz legyen az emberek számára, hanem élő, valóságos, megfogható valami, amiért érdemes dolgozni, és amit végre lehet hajtani. A gond már csak az volt, hogyan csináljuk ezt meg? — mondta Kiss Sándor, ’az üveggyár igazgatóhelyettese. — Gyáregységünk, ahol az öblösüvégek készülnek, már a múlt év november elején megkapta az 1977-es tervet. Ezt az egyes hutákra lebontva vitára bocsátottuk. A célkitűzések adottak voltak, a selejt legyen 16 százaléknál kevesebb és a termelés haladja meg a tavalyit. Kogv ezt miként érjük el. melyik gép mikor, mit csináljon, ezt mi döntöttük el. Mikor már tisztázódott a részletesebb program, a brigádok elé tártuk az elképzeléseket és kértük a véleményüket, hogyan lehet ezt megvalósítani. Magam is meglepődtem, mennyi jó javaslat érkezett be. A munkások olyan lelkesen vitatták a tervet, mint máskor a meccseredményeket. Látszott, hogy érdekli őket, mit fognak csinálni, nem akarnak az utasítások mechanikus végrehajtói lenni — így Verasztó Károly, az öblösüveg-gyáregység gyártás- előkészítési osztályának vezetője. miért kell elvégeznie és tisztában vannak azzal is, mit jelent, ha késve, vagy rosszul végzik munkájukat. Hihetetlenül nagy hajtóerő ez! o o 3 fmetusM • 1977. JANUÁR 16. Pufajkában dolgoznak az emberek a hármas hutánál, hideg van a máskor izzó üvegtől íorró csarnokban. Folyik a huta rekonstrukciója. Most a kemenceépítőké. kőműveseké, hegesztőké, műszerészeké a telep. Ková- csovics Lászlóval, a szolgáltató- és karbantartó gyáregység vezetőjével kerülgetjük a vasgerendákat. cementes zsákokat. — Nézzen körül, mekkora munka ez — mondja. — Teljesen szétszedtük a régi kemencét, azt most újrafalazzuk, ahol kell kicseréljük a különböző szerelvényeket, alápincézzük a gépe- ] két, hozzá építünk egy keveset a csarnokhoz is, egyszóval újjá- i születik ez az üzem. Pár évvel ezelőtt még 110—120 napig tartott egy felújítás, rengeteg túl- i órával. Most 50—60 napig dolgozunk rajta, és csak elvétve kell bennmaradni munkaidői után. Mindennap, amennyivel előbb indulhat a termelés, mii- ^ liókat jelent, nem kell tehát magyaráznom, milyen nagy dolog ez. Csodák persze nincsenek, és1 ezt a hihetetlenül rövidnek tetsző időt csak úgy tudtuk elérni.1 hogy összegeztük erőinket. Mert én. mint gyáregységvezető. hiába találom ki a legnagyszerűbb dolgokat, ha nincs aki végrehajtsa. 1 Mi minden egyes rekonstrukció tervét megtárgyaljuk azokkal,! akik azt csinálják majd. Min- i denki tudja tehát, mikor, mit és I — Nem csak formális, látszat- intézkedés, hogy kikérik a dolgozók véleményét? — tettem fel a kérdést Debreceni Istvánnak, az egyes huta párttitkárának, aki egyben az egyik műszak csoportvezetője is. — Bátran állíthatom, hogy nem! Komolyan gondolták, hogy mondjunk véleményt a tervről és javasoljunk változtatásokat, és mi, munkások el is mondtuk, amit akartunk. A tőkés exportra kerülő úgynevezett Sinalco üveg gyártásánál például olyan javaslatokat tettünk, melyek észszerűbbé és folyamatosabbá tették a termelést. Az üzem vezetősége a mi kérésünkre osztotta be az egyes gépek munkáját, mert elismerték, hogy úgy gazdaságosabb a termelés. De van ennek a demokratikus tervezésnek egy olyan hatása is. amit nem lehet pénzben kimutatni: az emberek lelkivilága, különösen azoké, akik olyan nehéz fizikai munkát végeznek, mint mi — higgye el —. nagvon érzékeny. Igényli, hogy törődjenek vele, és ne egyszerűen robotoló automatának tekintsék. Itt nálunk érzi, hogy nemcsak a kezére, hanem a fejére is igénvt tart a gyár és ezt meg is hálálja iobh munkával, nagyobb törődéssel. o Kiss Sándor: — Látja, körülbelül ezt akartuk elérni, hogy így gondolkodjanak az emberek. Tudjuk, ma még nem mindenki érez így. az ilyenfajta öntudat kialakulásához hosszabb idő kell. Állandó alkotó izgalomba szeretnénk hozni mindenkit a gyárban, mert a közös célokért csak közösen lehet dolgozni. Ha ez sike rül, elmondhatjuk: nem dolgoztunk hiába. L. L.
