Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai 1976. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Ára.: 89 fillér XXXI. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM M A: TELJESÍTI-E TERVÉT A VAS- ÉS MŰANYAG- IPARI SZÖVETKEZET (3. oldal) A „SZEUELEMKERESÖ” RAJZBAN, ZENÉBEN, SZÖVEGBEN (5. oldal) Clést tartott a Magyar i Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1976. december 1-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta Gyenes Andrásnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót, Németh Károlynak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében a* 1977. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés irányelveit, valamint egyéb kérdésekben döntött. Az iilésrői közlemény jelenik meg. (MTI) Rangot az élőmunkának Három üzem egy hónappal az év vége elült Nyolc nap = 1,8 millió forint — Rekord a hűtőházban — Nőtt a tőkés export , A szokásos évi gyakorlati ■termelőmunkára ezúttal egy cukorka- és csokoládégyárba mentek a tanulók. Kissé lelizgatott kedéllyel és sok-sok kérdéssel tértek vissza. Tetszett nekik az üzem tisztasága, a sok új, korszerű gép, de nem tetszett sok minden más. Egyebek között a sok ésszerűtlenség, amelyet a technológiai szervezésben tapasztaltak. Az egyik osztály tanulói kizárólag azzal foglalkoztak, hogy a pralinészemeket megszámolták és lemérlegelve dobozba rakták. Azt kérdezték: ha oly sok és drága gép dolgozik egy ilyen édességgyárban, akkor miért nem állítanak be géneket a végtermék osztályozására, csomagolására és mérlegelésére. Miért kell a gyárban egy elmaradt műhely színvonalához illő, sok-sok munkaerőt kívánó tevékenységet folytatni? A tanár nehéz helyzetben volt. Hogy magyarázza meg azt, amit aligha lehet valóban megmagyarázni? A dolgozó ember, aki nem iskolai kirándulásokon. hanem mindennapi munkája közben szerzi tapasztalatait, maga is gyakran tesz fel kérdéseket magának, amikor egyik oldalon hallja, látja és sokszor szenvedi a munkaerőhiány következményeit, a másik oldalon viszont azt tapasztalja, hogy izomerőre bízzák azt. amit ésszel jobban, gyorsabban, termelékenyebben és munkaerőt nem pazarolva kellene és lehetne megoldani. S nem ritka az olyan példa sem, hogy a nagy értékű termelőberendezések hatékony kihasználását akadályozza a csatlakozó, kiegészítő műveleteket végző gépek hiánya. Azt természetesen, különösebb közgazdasági képzettség nélkül is meg lehet érteni, hogy az emberi munkának, vagyis az élőmunkának gépekkel való helyettesítése csak altkor lehetséges és célszerű, ha a helyettesítés egyúttal a gazdaságosságot, a hatékonyságot is növeli, ha a kihasználás folyamatos volta biztosított. De azt' is látjuk, hogy a be nem fejezett gépesítés, a korszerű technológiai sor indokolatlan megszakadása még na- gvobb feszültséget kénes előidézni. mert valamely ponton a munkaerő ésszerűtlen és pazarló felhasználásához vezet. Ha egy magas termelékenysé- / gű szállítószalag végén nincs rakodógép. akkor több munkaerő kell a kiszolgáláshoz, mint ha nem is lenne szállítószalag. Ha egy konzervgyárban a korszerű technológiai láncból csak egyetlen láncszem is oda nem illő, torlódást képes előidézni az egész gyár munkájában. Ha egy szállítási rendszer fejlettebb, mint a raktározási rendszer, a legteljesebb zűrzavart kelti a készáruraktárban. Ha egy kereskedelmi hálózat áruszállítási* technológiája elmarad a hálózat áruforgalmától, egy egész városban képes krónikussá tenni az áruhiányt. És bizony a munkaerő-felhasználás célszerűtlen szervezésének sok másféle példái mellett, nagy számban találkozunk az előbb említett esetekkel, S nem is kell mindig költséges gének beállítására gondolni. Ez annál is inkább megjegyzendő, mert az iparági rekonstrukciók során tetetr.es beruházásokat fordítanak a komplex fejlesztésekre, hogy azonos szintre hozzák az alaptevékenységet és a kiszolgálás technológiáját. A könnyűipar például az összes beruházásainak 6-7 százalékát szánja ilyen célra. A gyapjúiparban az idén igénybe vett hitelek 9-10 százalékát e terület fejlesztésével hasznosítják. Az egész textil- és textilruházati iparban — ahol a munkaerőgondok is legnagyobbak — csupán az anyagmozgatás korszerűsítésére 900 millió forintot szánnak az ötödik ötéves tervben. A közlekedésben öt esztendő alatt kereken tízszeresére nőtt a gépesített mozgatást lehetővé tevő konténeres áruszállítás. (Igaz, hogy ez még mindig csak elenyésző töredékét teszi az évente szállítandó mintegy 130 millió tonnányi árumennyiségnek.) De ezek a milliók és milliók nem hozhatják meg a kívánt hatást. ha nem válik mindenütt általánossá az a szellem, mely magasabb rangra emeli az élőmunkát, s nem törekszik annak a legésszerűbb felhasználására a termelő és kiszolgáló munka valamennyi fázisában. Végső fokon itt legalább oly mértékben a gondolkodásmód függvénye a változás, mint a technikai korszerűsítésé. Iparunk elmaradott szerkezete nemcsak technikai és technológiai elmaradást jelentett, hanem az élőmunka igénytelen szervezésében és felhasználásában is kifejeződött. Nyilvánvaló, hogy ilyen értelemben új értékrendre és vele együtt új beidegződésekre van szükség, s ennek talán még mindig a kezdetén vagyunk csak. Hiszen mindez már nem csupán szervezési intézetek és munkaügyi osztályok, nem is csupán technológiai fejlesztési csoportök feladata. Általános igénnvé kell válniuk és minden szinten. R. L. . Az év utolsó hónapjába léptünk, s a vállalatok, üzemek most teszik meg az utolsó erőfeszítéseket az idei esztendő terveinek teljesítéséért. Megyénk három nagy ipari üzemét kerestük meg azzal a kérdéssel: egy hónappal az év vége előtt hogyan látják az idei feladatok teljesítését? Az üveggyárban a vártnál nagyobb ütemű a termelés, s különösen az export fokozódott. — Erre az évre egymilliárd 60 millió forintos termelési érték elérését tűztük célul — mondta Kiss Sándor igazgató- helyettes —, s ezt már november 30-ig teljesítettük. Várhatóan mintegy 100 millió forinttal haladjuk túl termelési értéktervünket. A piaci igények és a jó minőség eredményeként a múlt évihez képest megkétszereződött a tőkésexport, ami az idén mintegy 4 millió dollár értéket tesz ki. A szocialista országokba' mintegy 50 százalékkal több üveget szállítunk az idén, mint az elmúlt esztendőben. Exportkötelezettsé- j geinknek és a belföldi megrendeléseknek már eleget tettünk. Év végi esemény még az üveggyárban, hogy a felújított hengerelt síküveghutát nyolc nappal a határidő előtt üzembe helyezték, ami 1,8 millió forint többlettermelési értéket jelentett. Az év utolsó hónapjában kezdődött a hármas huta felújítása, amely egyben a devizahiteles fejlesztés kezdetét is jelenti. Végül még egy imponáló szám: a tervezettnél 30 millió forinttal több nyereségre számolnak az üveggyárban. A hűtőházban az év közepén még nem voltak biztosak abban, hogy teljesíteni tudják-e a tervet. A másodvetések eredménye, a gyökérfélék jó termése azonban nem csupán a terv teljesítését, hanem jelentős túlszárnyalását is lehetővé tette. — A tervhez viszonyítva mintegy 20 százalékos túlteljesítésre számítunk — mondta Márton Pál igazgató. — Ez 35 vagonnal több árut jelent. Idei tervünk csaknem 17 ezer tonna volt, ami iparági és hűtőházi rekord is. Növekedett a tőkésexportunk is, a tavalyi 6000 tonnával szemben 7800 tonna a terv,; de ezt is túlteljesítjük, 8000 tonnán felüli tőkésexportra számítunk, ami szintén hűtőházi csúcsteljesítmény lesz. A kötöttárugyárban egyenletes volt a termelés. — Az idei terv 540 millió forint termelési érték elérése volt —• mondta Lovas Imre főkönyvelő. — Ezt már november 30-ig teljesítettük, s decemberben 50 millió forint többlettermelésre számolunk. Ez azt jelenti, hogy a múlt évihez képest 125, a tervhez képest pedig mintegy 120 százalékos lesz a túlteljesítés. Kiemelkedő a tőkésexport, ez a múlt évihez képest több mint 50 százalékkal növekedett. Az exportterv egyébként 165 millió forint értékű, s november 30-ig 151 millió forintot már teljesítettünk. A termelés, kisebb anyagellátási problémák ellenére is folyamatos, S decemberben csupán a szállítás egyenletességén múlik, kijutnak-e termékeik a piacra. Az 1976-os esztendőt te,hát sikeresen zárjuk, s már most a jövő évi terveken dolgozunk. Az V. ötéves terv első esztendejének sikeres befejezésével a jövő évet alapozza megyénk többi vállalata, üzeme is. mVVMWWWWWMVWWVWWMWMMVVMMW WWW WVtHWHMWWMWHWWW» Már as utat építik... Tervszerűen halad a békésszentandrási új közúti híd építése. A Budapesti Hídépítő Vállalat dolgozói a munka jelenlegi állása szerint tartani tudja vállalásukat és a jövő év közepén átadják a hidat. A szerkezeti elemek összeszerelése megtörtént és a hídépítő vállalat dolgozói az új útszakasz betonozását készítik elő Fotó; Dcm0nv /
