Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata kubai vezetőkhöz DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének; DR OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének. / Havanna Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és Ország- gyűlése, valamint a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szí­vélyes jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kor­mányának és egész dolgozó népének a Granmával végrehajtott partraszállás 20. évfordulója és a nemzetgyűlés első ülésszakának megnyitása alkalmából. A Granma forradalmárainak húsz esztendővel ezelőtt végre­hajtott nagyszerű vállalkozása méltó folytatása volt a kubai nép legjobb fiai által vívott évszázados függetlenségi harcnak és a Moncada-laktanyát ostromló hősök dicső tettének. A nemzetgyűlés első ülésszakának összehívása a szocializmu­sért, az új társadalom politikai intézményeinek létrehozásáért foly­tatott küzdelem kiemelkedő eseménye és jelentős állomása a kubai forradalmi folyamatnak. Kedves Eívtársak! Ezekben az ünnepi órákban őszinte szívvel kívánunk önök­nek és valamennyi nemzetgyűlési képviselőnek újabb nagyszerű sikereket a népük javára, szocialista hazájuk felvirágoztatására kifejlett felelősségteljes munkájukban. KADAR JANOS. a (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke Magyar vezetők üdvözlő távirata a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának első évfordulója alkalmából KAYSONE PHOMVIHANE elvtársnak, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének; SZUFANUVONG elvtársinak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökének. Vientiane Kedves Elvtársak! A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának első évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Miniszter- tanácsa. a Magyar Országgyűlés és az egész magyar nép nevében őszinte jókívánságainkat fejezzük ki Önöknek, a Laoszi Forradalmi Néppártnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormányá­nak, a Legfelsőbb Népi Gyűlésnek és Önökön keresztül a laoszi népnek. A Laoszi Forradalmi Néppárt vezetésével a hős laoszi nép ve­reséget mért az imperialista agresszorokra és a belső reakcióra, Laosz független, szabad ország lett, s a laoszi nép rátérhetett a szocializmushoz vezető útra. őszinte örömmel és elismeréssel tekintünk a népi hatalom megszilárdítása, a háború okozta sebek begyógyítása, a gazdasági élet kibontakoztatása és a társadalom forradalmi átalakítása terén elért eredményeikre. Nagyra értékeljük a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság következetes internacionalista külpolitikáját. Pártjaink, országaink és népeink kapcsolataiban új szakaszt nyitott a Kaysone Phomvihane elvtárs vezette párt- és kormány- küldöttség látogatása Magyarországon. Meggyőződésünk, hogy ez alkalommal kötött megállapodásaink végrehajtása tovább erősíti országaink és népeink testvéri barátságát és sokoldalú együttmű­ködését. Szívből kívánunk önöknek, és Önökön keresztül az egész laoszi népnek további kiemelkedő sikereket hazájuk szocialista építésé­ben, a békéért, a társadalmi haladásért és országuk felvirágoztatá­sáért folytatott munkájukban. KADAR JANOS, a Magyar Szocialistái Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI l'AL. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LAZAR GYÖRGY. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság Az évforduló alkalmából táv­iratban köszöntötte testvérszer­vezetét a Hazafias Népfront, az Qcazá&os Béketanács, a Szak­Országgyűlésének elnöke szervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség. (MTI) Egy nép országa gazdája lett Meghalt 1.1. Jakubovszkij marsall Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa szerdán mély fájdalommal jelentette be, hogy Ivan Ignatyevics Jaku­bovszkij, a kiemelkedő katonai személyiség, a Nagy Honvédő Háború tevékeny részvevője, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, a Szovjet­unió kétszeres hőse. a Szovjet­unió marsalija 1916. november 30-án, hosszan tartó, súlyos be­tegség után, életének 65. évében elhunyt. * * • Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertaná­csa kormánybizottságot alakított Ivan Jakubovszkij marsall teme­tésének megszervezésére. A bi­zottság vezetője Dmitrij Usztvi- nov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Ivan Jakubovszki.it a Vörös téren, a Kreml falánál fogják eltemetni. (TASZSZ) Részvétláviratok Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspáxd Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke részvéttáviratot intézett L. 1. Brezsnyevhez, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkárá­hoz és A. N. Kosziginhez, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökéhez Ivan Ignatyevics Jaku­bovszkij marsall, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokának el­hunyta alkalmából. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter táviratban fejezte ki részvétét D. F. Usztyi- nov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének és A. I. Gribkov hadseregtábornok­nak, a Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői törzsfőnökének. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésé­vel magyar kormányküldöttség utazik I. I. Jakubovszkij marsall temetésére. (MTI) Egy éve kiáltották ki a Laoszi Népi Demokrati­kus Köztársaságot. December másodika jelentős ünnepe a laoszi népnek. A nép­képviselők tanácsának küldöt­tei ezen a napon kiáltották ki a népi demokratikus köztársa­ságot. Hosszú, elkeseredett harc eredménye volt ez a győzelem, amely lehetővé tette e kicsiny indokínai ország népe számára a szocializmus építésének meg­kezdését. Több mint harminc évig harcoltak fegyveresen a hazafiak, először a francia gyarmatosítók, majd az ameri­kai újgyarmatosítók és bábjaik ellen. A forradalmi erőknek ha­talmas nehézségekkel kellett megküzdeniük. A franciák ko­rábban mindent megtettek azért, hogy „meg ne bolygassák az ország eredeti állapotát", igye­keztek az elmaradott feudális, sőt rabszolgatartó viszonyokat megőrizni. Egy-két élelmiszer- ipari üzemen, kaucsukfeldolgo- zón kívül semmiféle ipara nem volt Laosznak. A hatalmas anyagi erőt, melyet az ameri­kaiak a „laoszi kísérletre” for­dítottak, a korrupt tábornokok és kormányhivatalnokok zsebe nyelte el. Dollármilliókat szi­vattyúztak a királyi hadsereg­be, s Laoszban a CIA fenntar­tott egy magánhadsereget is — az ópiumtermelő meo törzs egy részét fogadta zsoldjába az ame­rikai kémszervezet. Az „USA-segély” milliói azonban hiábavalónak bizonyul­tak. A haladó erők a Laoszi Né­pi Forradalmi Párt vezetésével egymás után aratták a győzel­meket, s ehhez a szocialista közösség sokoldalú segítsége, a testvéri Vietnam támogatása is hozzájárult. Laosz jelenleg erőfeszítéseit az amerikai inter­venció, a háború okozta sebek begyógyítására összpontosítja. A párt mindent megtesz annak érdekében, hőfy javítson a so­kat szervedett nép életkörülmé­nyein. Fontos feladat a kultu­rális forradalom végrehajtása is, hiszen Laoszban szinte álta­lános volt az írástudatlanság, rendszeres kötelező oktatás csak a Patet Lao felszabadított terü­leteinek barlangiskoláiban folyt. A? ország problémáit súlyos­bítja a thaiföldi helyzet is. Bangkok ellenséges magatartást tanúsít a haladó laoszi rend­szerrel szemben, több ízben le­zárták az országot a külvilág­gal összekötő kereskedelmi út­vonalat, s támogatást nyújta­nak a. Thaiföldre menekült el­lenforradalmároknak. A nehézségek ellenére a tör­ténelmi átalakító munka lendü­letesen folyik, s Laosz a szoci­alista országok családjának új tagja, magabiztosan vesz részt a nemzetközi politikai küzde­lemben is. Sokoldalú, meleg baráti kap­csolatok alakultak ki országunk és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság között. Kapcsola­tainkat a következő szavakkal jellemezte Kaysone Phomviha­ne, a Laoszi Forradalmi Nép­párt főtitkára, aki az idén szep­temberben párt- és kormány- küldöttség élén járt hazánkban: „Népeinket és országainkat a testvéri és elvtársi barátság szá­lai fűzik össze függetlenül a földrajzi távolságtól. Az MSZMP, a magyar kormány és a szocialista Magyarország népe békeidőben és háborúban, a ne­héz pillanatokban és az öröm perceiben mindvégig mellettünk volt.” A két ország között egyezményeket írtak alá, s sor került szakküldöttségek cseré­jére is. Laoszból hozzánk érkezett hí­rek évtizedekig a harctéri tudó­sítók közlései voítak. Most ugyanonnan a békés építés, a győztes fórra lalom eredményei­ről írnak. Egy küzdelmes év áll a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság mögött, olyan év, a.melyben a nép végre orszá­gának gazdája lett. (KS) Egy nagy kommunista hadvezér „Bennünket, a Szovjet Fegy­veres Erők Főparancsnokságá­nak és a Szövetséges Hatalmak Főparancsnokságainak képvise­lőit felhatalmaztak a Hitler-el­lenes koalíció kormányai arra, hogy átvegyük a német főpa­rancsnokság képviselőitől a Né­metország feltétel nélküli fegy­verletételéről szóló okmányt. Hívják be a terembe a német főparancsnokság képviselőit” Ezek a szavak hangzottak el G. K. Zsukovnak az ajkairól 1945. május 8-án éjfélkor. Mind­össze 50 percig tartott a leg- újabbkori történelemnek az a soha nem felejthető jelenete, amelynek során a náci Német­ország katonai vezetői kapitu­láltak. Ekkor már Zsukov a németországi megszálló szovjet csapatok főparancsnoka volt. Ha most élne, éppen nyolcvan- éves lenne. Ki volt ez a katona, akinek osztályrészül jutott, hogy ennek a páratlan jelenetnek első szá­mú szereplője lehetett? Katona nem a saját akaratá­ból lett. 1915 májusában, a fron­ton történt nagy veszteségek, miatt, idő előtt hívták be az IGU6-OS szülctesueket. Olyan fi­atalok mentek a háborúba, akik még nem érték el a húszéves életkort. „Különösebb lelkese­dést nem éreztem, mivel Moszk­vában lépten-nyomon találkoz­tam szerencsétlen, frontról visz- szakerült nyomorékokkal. és ugyanitt azt is láttam, hogy a gazdagok fiacskái ugyanolyan bőségben és biztonságban élnek, mint azelőtt... Arra gondoltam azonban, hogy ha bevisznek ka­tonának, becsülettel fogok har­colni Oroszországért.” Így gon­dolkodott akkor, mint maga ir­ta visszaemlékezéseiben. De an­nak örült, hogy a lovassághoz sorozták be. mert „mindig tet­szett nekem ez a romantikus fegyvernem.” Az erős testalka­tú, szegényparaszti gyermeksor­ban, majd a moszkvai ifjúmun­kás években megedzett fiatal­emberből hamarosan kiváló lo­vaskatona lett, a cári hadsereg altisztje. „Altiszti rangom elle­nére a katonák bizalommal vol­tak irántam és gyakran folytat­tunk komoly beszélgetéseket. Természetesen akkor kevéssé értettem a politikához, de úgy gondoltam, hogy csakis a bolse­vikok adhatnak az orosz nép­nek békét, földet és szabadsá­got, más senki. Lehetőségeim­hez mérten mondogattam is ezt, amiért a katonák elismerésben is részesítettek” — vallja ma­gáról. A Vörös Hadseregbe már ma­ga kereste az utat, önkéntes­ként lépett be a lovassághoz. Nem egyszerűen katona g^art

Next

/
Thumbnails
Contents