Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-30 / 308. szám
Nőit a fiatalok aktivitása a kardoskúti Rákóczi Tsz-ben A 4 ezer hektáron gazdálkodó [ kardosleüti Rákóczi Tsz fő pro- j fiija a növénytermesztés és az j állattenyésztés. Szakosított ser- ; téstelepünk van, ahol átlag 500 kocát tartunk. Korszerű terményszárító, jól felszerelt gépja-1 vító műhely, modem géppark és nem utolsósorban kiegyensúlyo- ] zott bérrendszer teszi biztonsá- J gossá a termelést, önálló elszá- j molású ágazatokat alakítottunk ki. ez részét képezi annak a fejlődési szakasznak, melynek folyamán létre jön a korszerű szocialista mezőgazdaság. Gazdálkodási eredményeink ' folyamatosan javulnak. Terme- j löszövetkezetünknél az aktív dolgozók átlagéletkora 43 év és mintegy 30 százalékuk 30 éven aluli fiatal. A több éves munka eredményeiben nagy' szerepük volt a szövetkezetben dolgozó ií- júkommunistáknak. Ma már idejét múlta az a szemlélet, hogy csak azok a fiatalok maradnak a mezőgazda- | Ságban, akik gyenge tanulmányi' eredményeik miatt nem mehettek máshova. A tudományiig és | technikai forradalom érezteti hatását ezen a területen is. Természetesen így van ez a mi szövetkezetünkben is. Minden területen drága gépekkel dolgoznak fiatal szakembereink. Nagy, sőt egyre növekvő a fiatalok felelőssége, természetes, hogy a KISZ szerepe is egyre növekszik a mezőgazdaság nagyüzemeiben. A jól felkészült KISZ-vezetők nálunk elfogadott partnerként állnak a munkahelyi vezetők mellett. Termelőszövetkezetünkben . az ágazat- és munkahelyi vezetők eljárnak a KlSZ-laggvűlésekre és velünk is megbeszélik az adott területen Tizenegy- milliard rubel természetvédelemre A Szovjetunió hatalmas természeti kincsét, értékes nyersanyagforrását jelenti 800 millió hektáron elterülő erdőkincse. Az erdő ipari értékén kívül rendkívül fontos, hogy oxigént termel és elnyeli a széndioxidot. Egyetlen hektárnyi erdő 18 millió köbméter levegőt tisztít meg a benne levő káros termékektől. Egyetlen felnőtt fa naponta 1 kilogramm port köt le. Az erdőkincs azonban nem határtalan, a városok növekedésével, az ipari központok kialakításával egyre fogj'. Ezzel magyarázható az, az egyre növekvő figyelem, melyet naDjainkban az erdőségek helvreállít ásóra, új erdők kialakítására fordítanak. A Szovjetunió a világon az első helyet foglalja el jelenleg az erdők megóvásának és helyreállitá. sának tekintetében. Az irtásokat minden esetben ismét beültetik erdőkkel. A kilencedik ötéves tervben az országban 7 millió hektár erdőt telepítenek. Az erdők újraültetése, a korábban erdőségekkel nem rendelkező területek beültetése, az erdősávok létesítése, a homok elleni védekezés — mind komoly anyagi és munkabefektetést kíván. A tizedik ötéves tervben a Szovjetunióban 11 milliárd rubelt fordítanak természetvédelmi célokra. Ezekben az években 10—11 millió hektáron végeznek erdő-helj'reállítási munkákat. A tervek szerint másfél millió hektár mocsaras területet csapolnak le. Fokozzák az erdő kártevői és a fák betegségei elleni harcot. (BUDAPRESS—APN) jelentkező gondokat. Mindezek eredményeként nőtt a fiatalok aktivitása. Ezt jól lehetett látni a szeptemberben megtartott ifjúsági parlamenten is. A különböző vélemények, hozzászólások reálisak, értünk, rólunk szóltak. Érződött az érdeklődés az eredmények és a feladatok iránt. Nálunk is egyre több gondot okoz a munkaerőhiány. Elsősorban traktorosokra, állattenyésztőkre lenne szükségünk. Az utánoótlást már az iskolapadban kezdjük keresni, mert meggyőződésünk, hogy csak tervszerű, folyamatos munkával biztosítható az utánpótlás. Ezt a munkánkat nehezíti, hogy a felső tagozatos tanulók, de még az oktatótanárok sem ismerik kellően mező- gazdasági nagyüzemeinket. Keresnünk kell tehát a kapcsolatokat az általános iskolákkal, hogy ki tudjuk alakítani a gyermekekben a szakmák iránti érdeklődést, a mezőgazdasághoz való kötődést. Barna Imre hizlalási részlegvezető. KISZ-titkár Csak a pénz...? Rá kellett jönnöm, hogy boldc ’tálán vagyok. A televízió jóvoltából. De legalábbis a boldogság felé vezető úton jelentős hátrányt szenvedek. Azt is megtudtam, kikkel szemben. Akiknek pénzük van. Az egyik vasárnap esti tv-mű- sorban közvetítették a TV-LOT- TÓ nyilvános sorsolását. Itt énekelte a Hungária együttes, hogy a pénz lépés a boldogság felé. És hogy ezt a lépést megtegyük, lottózni kell; mi több, egy ötöst nyerni! Na, tessék! Én pedig itt állok, nem lottózom, így aztán eleve nem nyerhetem el valamelyik héten az ötöst, sőt nem lehetek ezáltal boldognak mondott lakója a budapesti, Flórián téri lottóháznak sem, mivel nem létező szelvényem a tárgynyeremény-sorso- láson sem vehet részt... Látszólag semmi komolyabb jelentősége nincs ennek a butuska dalnak. Sajnos, látszólag. Mert valójában a tv idézett műsorát végigkíséri a szerencsébe vetett hit vagy inkább: eltökéltség mindenhatósága. Én azonban vallom: Fortuna istenasszony nélkül is lehet boldogulni! Sőt azt is megkockáztatom: lottózás nélkül is boldognak érzem magam. S nem a pénz miatt! Éppen a televízió adta hatalmas információtömeg segítségével szinte minduntalan tanúi lehetünk a pénz monopóliumának és dicséretének. Colombo luxusvillák világában nyomoz. Kántor kutya ékszercsempészeket leplez le és így tovább. Pénz, érték. Hát valóban ennyi lenne sok-sok ember életének értelme? Lehet, hogy túl pesszimistára sikerült a képalkotás. Valóban igaz az, hogy mindennapjaink során cselekvéseinket mégsem csak a pénz irányítja, bennünket nemcsak a pénz ösztönöz. És nem bízzuk a szerencsére magunkat. Ez igaz, de hogy a tudatosság, a munka, az alkotás értelme és értelmessége töltse be teljesen és egyedülállóan életünket, azért még sokat kell tenni. A televíziónak is. Mert a heti műsornaptárat átböngészve inkább a pénz, az érték, a szerencsecentrikus műsorok vannak túlsúlyban* S így hamis képet rajzol előttünk, mirólunk. Inkább higgyünk a régi mondásnak, miszerint a pénz nem boldogít, minthogy elhiggyük a butácska nótát. A régi mondás biztosabban hoz szerencsét... (—esi) Á legjobb fegyelmező erő Htn/JSACi 107«. DECEMBER 70. Gyakran hallunk mostanában , a munkafegyelem lazulásáról. Hi- ! bás és igaztalan minden ilyen általánosítás. Az ötmillió-százezer kereső túlnyomó többsége becsű- j letesen dolgozik, nem „lazít”, hanem hónapról hónapra, évről év- 1 re fokozza teljesítményét, gyarapítja tudását, taoasztalatát és többet nyújt a közösségnek. Felbillent mérleg De mit kezdjünk a szorgalom! hiányára, a fegyelem zilaltságá-1 ra utaló tényekkel, jelenségek- j Kél? Becsapnak bennünket a sze- j mélyéé tapasztalatok és az időn- j ként önkritikus hangulatok? Utasítsuk vissza őket, mint alap-! tálán benyomásokat? Szó sincs [ róla, van mindennek objektív j alapja. Az országos munkaerőmérleg felbillent, a kereslet túl- t súlyba került. Így megváltoztak a foglalkoztatás feltételei. Általában csökkent a dolgozók kötődése munkahelyükhöz. Többnyire a fegyelem lazulását is kiváltotta ott, ahol az elvárások, a teljesítménykövetelmények nem voltak elég konkrétek 'és határozottak. Főként az időbéves és alkalmazotti munkakörökben. Hatása persze szélesebb körben kisugárzott. Csökkent például a teljesítménybérben dolgozók aránya, alacsony fokú a délutáni és az éjszakai műszak leterhelése, néhol elmaradt a normák karbantartása, esedexes és indokolt szigorítása. Egy országnak adottságaitól függően lehet passzív a külkereskedelmi, a fizetési mérlege, de a munkaerőmérlege az nem. A tőkés viszonyokra az aktív munkaerőmérleg, a munkanélküliség. a vendégmunka jellemző. A mi szocialista viszonyaink közt a tervszerű arányos fejlesztés követelménye: úgy keli megtervezni a munkaerő foglalkoztaiását. képzését, átcsoportosítását, hogy ne legven se több se kevesebb, hogy elkerüljük a munkaerő és az eszközök pazarlását. De sajnos jelenleg nem sikerül a követelménynek megfelelni. A munkaerő több is, kevesebb is a kelleténél. A felesleg és a hiány éike- riil'k egvmást, a belső munka- nélküliség. a ross-z hatásfokú foglalkoztatás ugyanis rejtve marad. Munkaerő-elosztás, rangsorolva A központi erőfeszítések célja olyan feltételrendszer megteremtése, amelyben maximálisan hasznosítják és szükség szerint átcsoportosítják a munkaerőt. Ágazatonként és területenként rangsorolják az üzemeket, s a termelés piacképességétől, jövedelmezőségétől függően lehetővé teszik vagy megtiltják a létszám- növelést, sót elrendelik annak csökkentését. A Gazdaságkutató Intézet felmérése szerint 1975 végén 150— 200 ezer munkahely volt betöltetlen. Az V. ötéves tervidőszak szerényen bővülő munkaerőforrásait figyelembe véve — feltételezve a lehetetlent, hogy öt évig nem létesül új munkahely — 1980-ban még mindig 100 ezer munkahely vár majd betöltésire, Ugyancsak a Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a nem gazdaságos termelés megszüntetésével viszont 50—100 ezer dolgozót lehetne felszabadítani. Ez a létszám, ha nem véletlenszerűen szóródna szét, hanem oda összpontosítanák, ahol erre legnagyobb szükség van, jelentősen enyhíthetné a munkaerőhiánvt. Az üzemen belüli tartalékok még jelentősebbek. Az egész napos és az úgynevezett törtnapi munka idő-veszteség például együttesen a felhasználható teljes munkaidőalap 2,5—3 százalékát emészti fel. A veszteségeket tovább növeli a 15—20 százalékos állásidő, a munkára, anyagra, gépre, szerszámra várakozás és részben az „öntevékeny” fegyelmezetlenség. De nem kevés munkaerő herdálódik el a nagy létszámú és alacsony hatásfokú adminisztratív és alkalmazotti munkával. Az emberek nem születnek lógósnak A munkafegyelem megszilárdítása fontos feladat, jelentős többletteljesítmények forrása. A mo- ralizálás azonban nem vezet célra. A szigor, a következetesség — kirívó ügyekben az elbocsátás — pedig csak akkor bízó nyúlhat hatásosnak, ha szervezési-vezetési intézkedésekkel megteremtik a fegyelmezett munka tárgyi feltételeit. A külső és a belső kooperáció megszervezése, a termelési tényezők időbeni összehangolása, a folyamatos anyag, és eszközellátás, vagyis a zavartalan munka a legjobb fegyelmező erő. Az emberek nem születnek lógósnak, sem vándormadárnak, a környezet, a körülmények formálják. alakítják őket. Teremtsünk tehát ölj7an körülményeket, hogy hatásukra társadalmi, gazdasági fejlődésünk alapját jelentő. fegj'elmezett munka lét- szükségletté. az emberi kiteljesülés eszközévé váljék. Kovács József Teljesítette legfontosabb szállítási feladatát a MÁV Jórészt a vasúttól független okok, főleg az év elejei fuvarhiány és a nemzetközi forgalom csökkenése miatt a tervezettnél gj'engébben alakultak a MÁV idei eredményei. Ennek ellenére legfontosabb szállítási feladatait teljesítette a vasút. Így értékelte az ország legnagyobb vállalatának munkáját Urbán Lajos miniszterhelyettes, a MÁV vezér- igazgatója, a Vasutasok Szakszervezete központi vezetőségének szerdán kezdődött ülésén. A szakszervezet vezető testületé az' idei számvetésen túl megtárgyalta és elfogadta a vasút 1977. évi tervét. Eszerint a személyforgalom a korábbi programnak megfelelően csökkeni, éppen ezért elsősorban a szolgáltatások minőségének javítása a legfontosabb feladat. Az igényeket figyelembe véve az ideinél több, 131—132 millió tonna áru elfuvarozására készülnek. A vasútüzem fejlesztésére, a dolgozók élet- és munkakörülményének javítására az ideinél több, 7,1 milliárd áll jövőre a MÁV rendelkezésére. jégmező a Balatonon A Balatonon az utóbbi három nap hideg időjárása erőteljes jégképződést idézett elő, s szerda hajnalra „beállt” az összefüggő jégmező a tó csaknem 600 négyzetkilométeres felületén. A déli part néhány szakaszán a viharos időjárás ellenére hullámverés közben már korán beállt a jég a parti területeken. Itt réteges, hullámos lett a jégtakaró, a tó nagy részén azonban sima a jégtükör. A legtöbb üdülőtelep körzetében — ha továbbra is hideg marad az idő — néhány nap múlva sportolásra alkalmas jeget lehet találni. Marxista elméleti kisenciklopédia Szabadság és szükségszerűség Egyike a filozófia legősibb problémáinak. Vajon szembeállítható-e a kettő? Ellentétek-e? A szabadság — a teljes függetlenség, a szükségszerűség — ennek ellentéte, a teljes . meghatározottság és függőség? A marxista—leninista filozófia elveti a szabadságnak azt a felfogását, amely a fogalmat mint a világtól való függetlenséget és megszabadulást értelmezi. Ha a szabadságon azt értjük, hogy az ember képes minden korláton és meghatározottságon felülemelkedni, úgy ez nem más, mint öntévesztés és önáltatás. Ha egy társadalmi ideológia — vagy mozgalom — azt vallja, hogy senkitől és semmitől nem korlátozva képes máról holnapra megteremteni egy vadonatúj társadalmi állapotot — ez a voluntarizmus' történelmi feltételektől, adottságoktól é6 törvényektől való önkényes eltekintés, a „tetszés- szerintiség’ hitvallása. Csakhogy a társadalom nem létezik a természettől függetlenül. Az ember pedig nem létezik társadalomtól függetlenül. Függősége azt jelenti, hogy létezését részben tőle független, részben saját maga által létrehozott körülmények meghatározzák: determinálják, A szabadság mármost nem az ember valamilyen örök. fix tulajdonsága. Annak a történeti folyamatnak a terméke, amelyben az ember növekvő, mindinkább előrehaladó mértékben tudatos tevékenysége tárgyává teszi saját korlátáit. Ahhoz, hogy túlhaladjunk természeti és társadalmi megkötöttségeinken, előbb meg kell ismernünk őket. Ismeretük birtokában válik lehetségessé az akarat szabadsága: hogy hozzáértéssel és felelősséggel döntsünk. Már ebből kitetszik, hogy a szabadság nem a- korlátoktól és kötöttségektől való elszakadás. Ez képtelenség. Hanem azok megismerése és tudatosítása, és ennek eredményeképpen a tőlük való felszabadulás. A szabadság a szükségszerűségek felismerése — írta Engels. Azonban nem jelenti, hogy pusztán tudati állapot. A szabadság gyakorlati vi. szony. Az emberi élet korlátainak meghaladása és az e korlátok és feltételek fölötti uralom és ellenőrzés megszerzése. A társadalom szabadsága azt jelenti, hogy képes a természeti viszonyok megismerésére és emberi szolgálatba állítására. Az egyén szabadsága azt jelenti, hogy saját tudatos elhatározásától függően képes életébe bevonni mindazokat az ismereteket és lehetőségeket, amelyeket a megelőző nemzedékek és az adott korszak a számára felkínál. Az egyén szabadsága azt jelenti, hogy az ember képes személyisége tudatos — önálló és irányított — fejlesztésére. A természeti és társadalmi jelenségek világában belső, lényegi. általános összefüggések és meghatározottságok hatnak. Ezek a szükségszerűségek. Tőlük elvonatkoztatni szintén voluntarizmus. Megismerhetetlenségüket és befolyásol hatatlanságukat állítani: ez a fatalizmus: az emberi sors eleve elrendelt- - ségének, embertől független — végzetszerű — beteljesülésének állítása, ösztönösségről beszélünk, amikor olyan módon fogunk hozzá a valóság átformál, lásához, hogy nem ismerjük törvényszerűségeit. Az ösztönösség ezért a szükségszerűség fel nem ismerése, a tudatosság hiánya. ”. Zif »
