Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

CSALÁD — OTTHON-MIMIIW*****“*****************“*********** .......... „ Vasárnap megmondlak apának" TANÍTÓI pályafutásom alatt számos „elvált szülők gyerme­ke” járt hozzám. Szinte minden esztendőben akadt olyan eset is, amikor maga a válás is a tanév ideje alatt történt. Alkalmam volt megfigyelni a sok kús sem­mibe bámuló, sebzett lelkű gyermeket, akik körül szétesett a családi fészek, s akik bizony nehezen vészelték át a kritikus napokat, hetekert;. Sok édesanya, édesapa tőlem kért tanácsot, mit tegyen, mi­előtt elválik. Minden esetben szerettem volna egyengetni, bé- kítgetni a házasfeleket a gyer­mek érdekében. Beszéltem kü­lön az édesanyával, külön az édesapával, de néhány eset ki­vételével: hiába. Meggyőztek, hogy a napi zsörtölődés. meg nem értés, a hangos veszeke­dések, a békétlenség légköre ká­rosabb a gyermekre nézve, mint a csendes válás. ÍGY HITTÉK. És én mégis úgy láttam, hogy a legtöbb gyermek megsínylette azt, .hogy az egyik szülőjétől elszakadt. Ha okosan gondolkozók és a gyermek érdekét szem előtt tar­tók á szülők, akkor ez a sérü­lés csak átmeneti. Nehezen he­veri ki viszont a megrázkódta­tást a gyermek ott, ahol tovább­ra is két tűz között lebeg, s az elvált felek a gyermek nevelé­sének, fejlődésének szempont­jait félredobva, előtte is szidják egymást, vele üzengetnek, meg­akadályozzák a láthatását stb., stb. Mindig nehezebb helyzete van annak, akinél a gyermek él. Ná­la zajlanak a hétköznapi ese­mények. a betegség, a gond, a leckék ellenőrzése. A másik fél 2-3 hetenként kap egy ünnep­lőbe öltözött gyermeket fél-egy napra. Így van ez Péter éknél, akit az édesanyja szigorúan ne­vel. Naponta ellenőrzi az iskolai munkáit, az ellenőrzőkönyvét Dicséri is, de ha kell, megbün­teti. Nem válogathat, meg kell ennie mindént. A sok tiltás, szi­dás közben bizony gyakran hall­ja a gyermek: „Kényeskedsz, mint az apád!”, vagy „Olyan lusta leszel, mint apád!” Más­kor me^ a gondokkal küzdő asszony így tör ki: „Igazán ve­hetne apád új táskát neked!” Apád így • ■. apád úgy ... hall­ja a gyermek és amikor eljön a vasárnap, egész nap csak örö­möt. vidámságot kap az apjá­tól. Elviszi a Vidám Parkba, az Allatkertbe, cirkuszba, moziba, cukrászdába. Vendéglőben ebé­delnek, ott azt rendelhet amit szeret és azért sem szidják meg sem apu, sem az új felesége, ha valamit otthagy a tányéron. Nem beszélnek iskoláról, intő­ről, csak jól érzik magukat egész nap. CSOD-A.-E, ha a következő hé­ten nem tetszik Péternek a kötelesség, a korán kelés, a sie­tés, a tanulás, az otthoni segí­tés. S amikor az édesanyja va­lamiért erősebben rászól, ha­mar ott a fenyegető válasz: „Vasárnap megmondlak apá­nak ! ’ És mennyire fáj ez az anyának, aki elveszítette a fér­jét, és most úgy érzi, hiába ítélte neki a bíróság a fiát, el­veszíti őt is. Magában kellene keresnie a hibát. Nem szabad­na ellenségesen beszélni a gyer. •mek előtt az apjáról — mint ahogyan ő teszi — hanem egyet­értésben kellene nevelniük a gyermeket akkor is, ha ők el­váltak egymástól. Ügy, mint Zoli szülei teszik. Ott is az anyánál van a kisfiú. Szintén az apa volt a hibás a Divatos ötletek A mai divat olyan szerencsé­sen alakult, hogy a régi ruhá­kat egy-egy olcsó, de szellemes ötlettel változatossá és „diva­tossá” lehet tenni. Rajzainkon olyan ötleteket nyújtunk át, amelyek ajándékként is megvá­sárolhatók vagy az ügyes kezd­ek házilag is kivitelezhetik. 1. Tekla gyöngye bizonyára sokaknak van, erre kell rásze­relni egy vagy két műrózsát: a íejdíszl alkalmi ruhához tartjuk megfelelőnek. A homlokra he­lyezett gyöngyöt és a virágot hullámcsattal lehet a hajhoz erősíteni. 2. Kötött sapka és sál. Köny- Ugrú gyapjú hatású fonalból ké­szülhet. Egyszínűéi, mintázva vagy csíkosán több színből. A sapka forma a svájci sapkára hasonlít, a végén rojttal. 3. Divatékszer-variációk. A szaküzletekben kaphatók; de egy-egy ötletet még otthon is hozzá lehet adni. Pl. zsinórból vagy fényes fonalból készült bojt; vagy a láncra rávarrt egy­két apró művirág, egyedivé te­szi viselőjét. 4. Tweed szövetből, kord bár­sonyból vagy jerseyből készült ingből, lumberjackból készíthető a kötött derékpánttal és kézelő­vel kiegészíthető férfiak részére a modern ruhadarab. 5. Fiatalok részére ajánlható: az övre akasztható 12x8 cm mé­retű kis erszény, házilag elő­állítható bőrből, műbőrből vagy anyagból is. Vastag szálból kötött haris­nyát nadrág fölé lehet húzni. A szélét színes kötéssel fejezzük be. A Sabaria Cipőgyár által ké­szített nyersbői; csizmácska eh­hez az öltözékhez igen eredeti. 6. A több íétegű öltözékre lát­nak példát. A magas nyakú pu­lóver felett bő ujjú szövet ing­blúz van. A géppel tűzött vi­rágmintás mellény készen is kapható — igen olcsón —, elő­állítható otthon is és akkor ha­sonló módon készült, láncon nyakba akasztható erszény, meg­kötött kis selyemsál és szoknya vagy nadrág egyaránt kiegészí­tője. Nádor Vera válásban és ő is újranősült. Zo­lika sohasem hall bántó szót az édesapjáról, beszélnek róla hét­köznapokon is és amikor el­megy hozzá, elviszi magával az ellenőrzőkönyvét és a füzeteit. Az elvált szülők telefonon be­szélnek egymással. Az anya be­számol az apának a fontosabb eseményekről úgy, hogy az apa mindenről tud. Ha jót hallott: megdicséri a fiát, ha panasz volt: ő is megdorgálja. A gyer­mek érzi, hogy szülei közös ne­vezőn vannak az ő nevelése kérdésében, nem is próbál, de nem is tud kibúvót keresni. VALAHOGY így kellene min­denütt lennie. Ha már az el­válás elkerülhetetlen volt. leg­alább a gyermek nevelését vé­gezzék továbbra is közös egyet­értésben. Ne beszéljen egyik szülő a másikról bántó, tiszte­letlen hangon a gyermeke előtt, hiszen ha ők nem is értették meg egymást, neki mégiscsak édesapja, illetve édesanyja ma­radt, legyen az bár a házasság­ban vétkes fél is. Dr. Gergely Károlyné Ki hozza az ajándékot? Verébfej betűkkel írott gyermeklevél: „Kedves Télapó! Szépen kérünk, hozzál nekünk mindenfélét. Én Szabolcs va­gyok, második osztályba járok. Ajtika a kistestvérem, négy­éves. Ó a Mérnök utcai óvodá­ba jár. Ajtika perselyt kér és csokoládét. Én műanyag huszá­rokat kérek.” Idáig a gyermeki naivsággal írott levél. Bizonyára a szülök íratták, talán a várakozás iz­galmának fokozására. Talán a gyermek kívánságainak kipuha- tolására. Bár ez utóbbit igen könnyű megtudni, hisz egy rö­vid séta az ünnepi kirakatok előtt, s az apróságok maguktól is mondják, mi a szívük vágya karácsonyra, húsvétra. A Mi­kulásról azt írja a lexikon, hogy a hajdani szent Miklós püsököt nevezték így, aki jó- lelkűségéről volt híres. Decem­ber hatodikán az ő nevében ajándékozták meg gyermekeiket a szülők. S ma is. Ki hozza az ajándékot a legtöbb családban a Télapó, karácsony, húsvét ün­nepén? A Télapó, a Jézuska, a nyuszi. Azon töpren gek, ho gyan i s alakult ki ez a furcsa szokás, Kollektív folyosói kályhapipa AZ EMBER — így van ez már —, a szenvedélyek rabja. Van, aki rágógumit rág, van, aki savanyúcukrot, s van, aki fogpiszkálót. Van, , aki bélyeget; van aki különleges gombafajtá­kat, van aki például vízibolha- kat gyűjt. Nekem — isten látja lelkem; mi több: ismerőseim is tanúsít­hatják — nincs sok káros szen­vedélyem. Ritkán iszom szeszt, valamivel gyakrabban kávét. Történetesen nagyapáink szen­vedélyének hódolok. Pipázok ugyanis. A pipázás — tudvalevőleg — egészségesebb, mint a cigaretta. Az ember nem szívja le példá­ul a „szivarkát’’ borító papír füstjét — ami a legerősebb ka­padohánynál is ezerszer káro­sabb —, mert egyáltalán nem is tüdőzi le a füstöt, csak a szá­jában megforgatva élvezi az ízét, zamatét. A PIPÄZÄST az orvosok is ajánlják cigaretta helyett az erős dohányosoknak. Ám azok­nak, akik vállalkoznak *rá, azt mondom: nem könnyű! A ciga- rettázás természetes dolog. A pipázás — különcségnek számit. Dolgoztam olyan kollektívában, ahol majdnem mindenki ciga­rettázott, és nem is keveset. Az ott levő nem dohányzók mégis legjobban az egyetlen pipásra voltak „pipásak” a füst miatt. Részben érthetően: a pipából kétszer olyan vastag füst go- molygott. Cigarettázni: hallga­tólagosan megtűrt dolog min­denütt — a pipázóra azonban haragszanak. Pedig két cigaret­ta legalább annyi, s ráadásul sokkal egészségtelenebb füstöt „termel”, mint egy közepes űr­méretű pipa. A korosabbak bizonyára em­lékeznek még nagyapáink pi­páira: egy-másfél méteres jószá­gok, csészényi fejjel, sétapál- caszerű szárral, hatalmas ku­pakkal. A még idősebbek va­lószínűleg olyan pipákra is em­lékeznek. amelyeket az. aki szív­ta. nem is tudta meggyújtani, tüzet gondozni: mást kért meg arra, hogy gyújtsa meg. Nos, minden fölösleges, ideg­tépő vita elkerülésére javas­lom: minden munkahelyen tes­tületileg tiltsák el a cigarettá­zókat káros szenvedélyüktől, A következő lépés: be kell szerez­ni egy-egy ilyen hatalmas taj­tékpipát. Lehet akkora is, mint egy kisebbfajta kályha. > (Alá­gyújtani úgyis úgy kell majd, mint egy kályhának.) Nem l^ell mást tenni, csak beállítani az üzem, az irodaház, a cukorré­pa- vagy tengeriföld egy-egy forgalmas helyére. A dolgozók, ha kedvük szottyan, csak oda­mennek és megszívják. Pöfékel­nek egyet-kettőt, aztán ki-ki megy szépen a dolgára. KÉPZELJÉK EL. nem kell majd sorbaállni boltban, trafik- elött; tolongani, i-ohanni az ut­cán, mert elfelejtettünk cigaret­tát venni. Nem kell reszkető kézzel aprót keresni, mert a tra- íikos nem tud visszaadni, vagy másik boltot keresői, mert a kedvenc cigaretta nem kapható. És ugye, mennyi baj van a gyu­fával is . .. Mindenütt, mondjuk, a hivatalsegédek feladata lenne, hogy a kályhapipát dohánnyal, tűzzel ellássák, s időnként tisz­títsák. Az ezzel megbízott sze­mély — ez lehet az éppen so­ros dohányos is — egyszerűen összeszedi hét végén a pénzt, megveszi a dohányt, s a követ­kező héten ebből üzemel zavar­talanul és ko/.me Sei égeaesre a kollektív folyosói pipa. 1 Annyi érdekes javaslat szüle­tett már az említett vita meg­oldására, de valahogy egy se volt jó. Engem is többször fel­szólítottak már: szíveskedjek rápipálni kint, a folyosón. Vá­laszom : ha a cigarettázók is ve­lem tartanak, örömmel. Csak­hogy erre egy sem hajlandó. Hallottam olyat is: tervezik, hogy a hivatali helyiségekben megtiltják a dohányzást, és kü­lön dohányzóhelyiségeket jelöl­nek ki. Ám ez is csak terv ma­radt. AZT HISZEM. Önök is belát­ják: rendkívül ötletes javasla­tom voltaképpen egyetlen célt szolgál: e hallatlanul nehéz kér­dés végső, legjobb megoldását. Mert mindaddig, amíg csak be­szélünk környezetünk, egészsé­günk védelméről és a munka­helyi fegyelemről, de tenni nem teszünk érte — az egészből mi maiad ? Pipafüst. Var«« János hogy a szülők más nevében ad­ják át az édességet, a kisautót, a focit? Minden ésszerű neve­lési elvnek ellentmond ez. Hi­szen a szülő és a gyermek kö­zötti jó kapcsolatnak fontos tar­tozéka az ajándék. A legszeré­nyebbtől, a madárlátta kenyér­től a csillogó-villogó játékcso­dákig, a majd mindennapos ap ró édességig. Legtöbb gyerek azzal szalad hazatérő édesanyja, édesapja elé: mit hoztál? S a puszi után elő is kerül valami. Ki hozza hát az ajándékot? Azt hiszem okosabb, ha azt mondjuk: mi vettük neked, édes gyermekem, mert örömet akartunk szerezni. Azt ajánla­nánk, hogy még a vallásos c6a- . ládokban se mondjuk, hogy a Jézuska ajándékai vannak a ka­rácsonyfa alatt. Miért ne a szü­lei gondoskodásának tudja őket, miért ne nekik köszönje meg? A materialista világnézetet val­ló családokban pedig minden logikának ellentmond, hogy köz­beiktatunk olyan lényt, amely világfelfogásunk szerint nem lé­tezhet. Gondoljunk akár a Tél­apóra, aki fellebeg a bérház ti­zedik emeleti ablakába, s elhe­lyezi ajándékait, összefér az ilyen idealista lény a materia­lista világnézettel? Mindeneset­re a gyerek joggal gondolhatja, miért ne léteznének akkor ma­nók, tündérek, boszorkányok, óriások is. Problémát okozhat a gye­reknek ünnepeink kettős jellege is. Magyarázzák el, hogy a ke­resztény vallásban a karácsony Jézus születésének, a húsvét pedig feltámadásának ünnepe. De ma már a legtöbb ember számára a bensőséges családi együttlét, a béke és a szeretet ünnepe. Ilyenkor a családtagok, rokonok, barátok megajándé­kozzák egymást. Számos népszo­kás is kapcsolódik e napokhoz, karácsonykor a fenyőfaállítás, húsvétkor a bárány, sonka, to­jás fogyasztása, a locsolás, a hímes tojások ajándékozása és a gyermekeknek édeséggel ked­veskedő nyúl meséje. A karácsony és a húsvét nemcsak a szeretet és a béke ünnepe. Sok helyen még a csa­ládi békétlenség forrása is. Ott, ahol a fiatalok, nagyobb gyere­kek mást vallanak róluk, mint a szülők. Nem törvényszerű, hogy emiatt felrobbanjon a békés családi együttlét, hisz ar­ra is számtalan példa van, hogy megértésben, szeretetben él egymás mellett az ifjabb és az idősebb nemzedék, holott vallási tekintetben homlokegye­nest más a felfogásuk. A türel­metlenség csak elmérgesíti a bajt. Ha úgy látjuk, hogy gyermekeink nem tudnak már hinni azokban a vallási tanok­ban, amelyekben a szülők fel: nőttek, nem szabad rájuk eről­tetni mindenáron. Hagyjuk, hadd menjenek a maguk útján, ne kerüljön ellentétben az is­kolában és az otthon tanult vi- lágielíögás. Alanyi László ]| Wit. DECEMBER ZB. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents