Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
I rA*K4 H4S4B°K Karinthy Frigyes: SCHÖBERL A technika vívmánya, a-z ipari fejlődés, a több termelés és gyárüzemek századában születtem, s mindig rajongtam a modern, nagy gazdasági elv eszményeiért, minél kisebb erőpazarlással, minél nagyobb munkasiker! Az olyan találmányok, melyek ezt az eszményt valósítják meg, gyermekkorom óta izgatták képzeletemet. Ceruza, aminek a másik végén törlőgumi van, hogy mindjárt ki lehessen törölni, amit az ember ír. Zsebkés, amit dugóhúzónak is lehet használni. Zsebóra, ami villanylámpának alkalmazható, Toros bot, ami esőben esernyő, eső után köpönyeg. És így tovább. Hogyne vágytam volna, amióta az eszemet tudom, e műfaj legkimagaslóbb, legrégibb és méltán legnépszerűbb klasszikus példájának, a Schöberl-ágynak egy példányára! A csodálatosan egyszerű alapötlet, hogy „Nappal széle — éjjel ágy!” akkor is mintaképe lett volna szememben a praktikus gondolkozás módszerének, ha a műszaki tudomány soha nem tudja megvalósítani gyakorlatban a géniusz képzeletét. He tudni, hogy megvalósította és én gyermekkorom óta irigyen és vágyakozva álldogáltam a kirakatok előtt, ahol ilyen piros plüssel borított csodabútort mutogattak. Sajnos, hánytatott életem, anyagi gondjaim közepeit sokáig nem juthattam odáig, hogy vegyek magamnak egy Schöberl- ágyat. Nagyon igazuk van azoknak, akik a szegénység legnagyobb hátrányát abban látják, hogy a szegény ember mindenhez sokkal drágábban jut, mint a gazdag, hogy a gazdaságosság jent jelzett nagy elvét (kis erővel nagy eredményt) soha nem tudja megvalósítani: s alapjában véve helyes az a paradoxon, hogy a szegény ember kénytelen fényűzőbben élni, mint a gazdag, mert nem jut hozzá ahhoz, ami egyszerű és olcsó és gazdaságos. Maqam is hosszú éveken át aludtam olyan ágyban, ami nappal is csak ágy volt s így teljesen hiába töltötte idejét az én költségemre — és ültem olyan széken, amelyik éjjel hasznavehetetlen széki minőségben henyélt és lopta a pénzemet. Végre rájöttem a megoldásra: Kolumbusz tojása az egész, ha megmondom, azt fogják felelni rá: ezt én is tudtam volna! Hát persze, tetszett volna megtenni akkor. Na, mit gondolnak? Hát megmondom: eladtam az ágyamat meg a székemet és vettem egy Schöberl-t az árából. Bevallom, kicsit hevesebben dobogott a szívem, mikor a rejtelmes bútordarabot begurították a szobámba. Ott állt, tömören és komolyan, a nagyon elfoglalt emberek szófukar szerénységével várva, hogy rendelkezzem vele. Megnéztem az órámat: délután öt óra volt, szóval nappal. Odagurítottam az íróasztalhoz, leültem rá és dolgozni kezdtem. öt perc múlva kellemetlen, kínos rossz érzés fogott el: izeg- ni, mozogni kezdtem. sehogy- se találtam a helyemet. Hátradőltem, nyújtózkodtam, nagyot ásítottam. A - gyomrom émely- gett. pislogtam, leragadtak a szemeim. Aztán nem tudom, mi történt: mikor magamhoz tértem, koromsötét.i'olt. karom és fejem tehetetlenül lógott le a karfáról. Megnéztem az órámat: tizenegy óra volt. Teringette. hiszen már éjszaka van — le kel! feküdni. Büszkén és önérzettel elmosolyogtam magam: szétbontottam jó Schöberlemet, levetkőztem és lefeküdtem, öt perc múlva fel kellett ülnöm : egy csöppet sem voltam, álmos. Brómot vettem, be és veronait. Hiába. Egész éjszakámat az ágy szélén iilve töltöttem, lelógatva a lábamat, tehetetlenül és tfberen. De állapotom nem javult. Éjszakáim álmatlanságban . teltek el. nappal nem tudtam dolgojpi. folyton aludtam. Egy hét múlva visszavittem a Schöberl-széket, miután, úgysem használhattam semmire. A kereskedő. akinek elmondtam a betegségemet. hitetlenkedve csóválta a fejét — aztán hirtelen a homlokára csapott. Odarohant a székhez, belenyúlt, kifordította. Bedugta a fejét, kerekeket csd- vart rajta, rángatta. Aztán kivö rösödve egyenesedett fel és a váltamra ütött. — Uram, önnek kivételes peche van! Mióta a Schöberl-gyár fennáll, ilyen eset még nem történt, Nem önben van a hiba, hanem a székben, ön egy hibás darabot kapott, amit valamelyik munkás elfuserált. Ez a Schöberl nappal ágy és éjjel szék — hagyja itt, maid eladjuk egy szállodai portásnak. Töredékek Csókolom a kezét Elnézést kérek öntől, hogy ismeretlenül megszólítom. — Mit óhajt? — Udvarolni szeretnék. —, De hót én férjes asszony vagyok. — Az nálam nem számít. Modern embernek tartom magam. — Tegyük fel, hogy szóba állok magával. De mit szól majd a felesége? Nem féltékeny az asszony? Mi lesz, ha most meglát minket együtt? Túl vagyunk mi már a mézesheteken. Különben is otthon ül és nézi a tévét. — Nem hiszem. — Miért nem? — Béla. te nagyon részeg vagy! Nem ismered meg a saját feleségedet ? * * « » Ne haragudjék, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. — Dehogy haragszom. Azért adtam kölcsönt, mert bíztam magában. — Nagyon rosszul esett volna, ha azt gondolja, hogy ... — A világért sem. Biztos voltam abban, hogy egy szép napon bekopog. Egy kicsit késett, cirka egy évet de ez megbocsátható. Figyelmeztetem. kamatról szó sem lehet. Nem vagyok uzsorás. — Egy évig forgattam a pénzét, jogos lenne a kamat is ... — Nem és nem. Megsért vele. — Pardon, azt nem szeretném. — Akkor hát tegye le az asztalra. — Mit? Ez valami félreértés. — Hogyhogy? — Én tavaly kértem óntól tizenötezret. Most azért jöttem, hogy kerekítsük ki az összeg ;t. Mondjuk húszezerre. Ez sokkal szebben hangzik .., Ezen nevet... HAMBURG Reissmüller felháborodva állít be a vele szemben lakó Hirschhornhoz: — Egy kényes ügyben fordulok Önhöz. Ön minden délután az ablakban csókolózik a feleségével, és még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy lehúzza a rolót. Ez kérem, botrányps dolog! — Ne vicceljen. Re'ssniüller úr! — feleli szelíden mosolyogva Hirschhorn. — Én sose vagyok otthon délután ... NEW-YORK Egy amerikai kisfiúnak házi feladatul, a szektákról kell írnia. A fiú megfigyelte, hogy az egyik szekta tagjai sosem torzsalkodnak. veszekednek. A dolgozat befejező részében erre a megállapításra jut: — Ügy vélem, hogy apukám ehhez a szektához tartozik, de- anyukám nem!... VARSÓ Az utas éjszaka megérkezik egy vidéki szállodához. A kapuban találkozik egy férfival: — Mondja, kérem, jól lehet itt aludni? — Mi az. hogy jól lehet! Már fél órája csengetek, és még nem ébredt fel senki... LONDON Két asztronauta, útban a Mars felé. elrepül a Hold mellett. Egyik a Holdra mutatva, megkérdi társától: — Most ez a Hold vagy, a Vénusz? Mire a másik rávágja: — Honnan tudjam, most repülök először ezen a vonalon... )(3$*©©S©(3$*©©(3$*©3*$©0»$*© >' *o ■P-jiiyw.*' (3^© (3*$*© ©*$*©(3^©^^©©(3^© TEXAS PRÁGA A tanító néni érdekes feladatot ad a gyerekeknek: — Rajzoljátok le, mik akartok lenni! Az összeszedett rajzokon van. ápolónő, .űrhajós, mozdonyyeze:ő, orvos. Csak az egyik kislány adja be üresen a rajzlapot. — Ugye. te még nem tudod, mi akarsz lenni? — kérdi a tanító néni. — Dehogynem, tanító néni. Én férjhez akarok menni. De nem tudom, hogyan kell ez.t lerajzolni ... A feleség meg'átogatja börtönben ülő férjét, és halkan megkérdezi: — Mondd, Joe, hasznát tudod venni a k's reszelönek, amelyet kenyérbe sütve küldtem be neked? — Magam sem tudom, Susy Holnap operálnak... # * * MILÁNÓ — Kapitány — kérdi a tenge- részfeleség a naev tengeri kikötőben rakodó hajónál —. igaz. hogy a tengerészt minden kikötőben más-más lány várja? — Nem. asszonyom. A hajó nem áll meg minden kikötőben — hangzik a kapitány megnyugtató válasza. * * * BELGRAD — Szeretném megjavíttatni az órámat. Mennyibe fog kerülni? — Mi a baia az órájának? — Nem tudom. — Nyolcvan dinár ... BECS Csengetnek az aitón. A házigazda nem nyitja ki, hanem a csukott ajtón keresztül kérdezi: — Ki az? / — Kérem szépen . . . Csak néhány schilling ... egy nincstelennek ... — hangzik a bizony- ta'.an válasz. — Jól van, dugja be az ajtó alatt!... R. r. Ezt a cirkuszt! A cirkusz igazgatójához beállított egy artista, Az íróasztal előtt dupla szaltót csinált. — Még mindig fi kettős szálfánál tart? — legyintett a nagy főnök. Miért nem tálát ki valami, újságot? Látom az arcán, hogy rtincs új száma. — Nehéz szakma az enyém. — Na és az enyéim? A kritikusok mindig elégedetlenek a műsorainkkal. Kopogtak. Fiatal, sovány férfi lépett be. — Van kérem egy világszámom. Madar- hengutánzó vagyok. Nekem teljesen mind- egy, hogy kolibri vagy strucc. — Hol él maga? IS'adárutánzás? Nem mondom, ha ki tudna repülni az ablakon, szerződtetném, de mivel nem tud, az ajtót ajánlom. Jo napot! A. menedzser a leg- tornászhoz fordult. — Látja, ilyesmivel keresnek fel. Tegnap például egy erőmű vész jelentkezett, hogy vasat tud görbíteni. Kit érdekel ma mar az ilyesmi?- Egy vasat sem ér. Nein mondom, ha a fogával csinálná. Vagy. he Tom Jones olyan erős lenne, hogy éneklés közben görbítené a vasat. Az lenne a slágerszám. — Na akkor én megyek-. — Maradjon meg. O'yan jó magával együtt panaszkodni. Ismét kopogtak. Kinyílt az ajtó, és egy pincsi kutya sétált be. — Nahát! A kutya kopogott és kinyitotta az ajtót — ámuldozott a légtornász. — Ugyan, ez csak trükk volt. A gazdája nyitotta ki. Már itt is van! Na, mire tanította újabban' a kutyáját? — Már harmincig számol. Próbálja ki, mondjon bármilyen számot harmincig, és Ottokár annyiszor fogja a lábát felemelni. — Hatványra és láköbre is tudja bút,emelni? — Nem — hülede- zett a kutyaidomor. — Akkor taníttassa egy professzorral. Na, isten vele! Amikor a kutyás ember elment, a menedzser felsóhajlott: — Így megy ez egész nap. Semmi nagy szám. Pedig úgy kellene egy bomba attrakció. — Bombát mondott? Mi lényé, ha fellövet- ném magam a mozgó trapézre? — Nem jó, a zaj idegesítené a publikumot. — Esetleg hangtompítóval lőhetnének ki. — Nehéz technikailag lebonyolítani. — Várjon csak, én a kettős szálló közben a felém dobott labdát magasba függő halóba fejelném Hat perc alatt hat gól. — Ez jó lenne, de nem futna sokáig a. ilyen szám. Már a. második gólnál elvinnék magát focistának... Palásti László
