Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
Nem élnek jól — pedig jól akarnak élni á jenki sem tagadhatja ma l már hazánkban, hogy aki dolgozni akar, dől. gozhat és ha dolgozik, meg is tud élni. Megélni? Jól élni és egyre jobban élni! És ha ez a valóság, akkor a megélhetés gyötrelme helyett a „hogyan éljünk” kerül előtérbe. Pártunk Központi Bizottságának egyik ülésén hangzott el: „Minél szilárdabb a szocialista társadalom anyagi bázisa, minél jobban emelkedik az életszínvonal, annál inkább szükséges és elodázhatatlan a „hogyan éljünk” kérdésének megválaszolása, a szó marxista értelmében a teljes emberi élet igényének előtérbe állítása.” Távol álljon tőlem, hogy receptadással vállalkozzam megválaszolni a hogyan éljünket. Csupán tapasztalataimat írom le, azt hogy jól élni még sokan nem tudunk, sokan nem tudnak. Ahogy a címben megfogal. mazódott: nem élnek jól, pedig jól akarnak élni. Nem is olyan régen egyik ismerősöm épített családi házat, szép, modern bútorral rendezte be. Mint mondotta: most tellett rá. Sok minden kellene, de most ez a legfontosabb. Más is megtehetné ..., de kinek ez, kinek az a szenvedélye, igénye. Valóban az igényeket sok helyütt még ébreszteni, másutt a csa- pongásokat csillapítani kellene. Persze mindenki jól akar élni a maga módján ... f z'/\e mi az, hogy jól élni? \ § M Régen, a múltban a koldulásra, a nyomorúságra kényszerült sok éheshasúnak a jól élni azt jelentette; egyszer legalább bőségesen enni és inni rá, szintén bőségesep. A mai világ más tájain az éhe-, zök millióinak kívánsága ugyan, ez. A második világháború után egyideig érthető volt hazánkban is, hogy eredménynek tekinthettük, ha az emberek jóllaknak. Elégedettségünket később nemzeti büszkeségünk színezte: a magyar ételek világhírűek lettek. És most, akik a konyha művészeinek termékeire szavaznak csupán, azok jól akarnak élni, holott nem élnek jól. Természetesen nem akarok a bőséges étkezés ártalmairól „papolni”, hiszen jóval több a hogyan éljünk fonáksága. Nem beszélek a megfelelő étkezés ellen sem ... Jól élni. Ez a meghatározás mindenkinek mást és mást juttat az eszébe. Megfigyelhető, hogy aki például lakásra takarékoskodik, gyakran szabad idejében is dolgozik és nemcsak étkezési, de szórakozási igényét is csökkenti. Ez eddig rendben is van. De amikor már megvan az otthon és „végre élhetnének”, nem az elmulasztott szellemi él. vezetekbe vetik magukat, hanem folytatják a hajszát a pénz után! Legyen több, minél több! Most már olyanra kuporgatnak, ami nélkül emberileg, szellemileg „gazdagabbak” lennének. egkevésbé azok nem élnek jól, akik önmaguk meg vannak győződve arról, hogy értenek a jó élethez. Osztályon felüli mulatókban szórják a pénzt, azért hajtják magukat hogy hét végén jól kimulassák fáradalmaikat. Olyan sivárok ezek a vidámságok, hogy megcsúfolják a pihenőnapi elnevezésüket. Ki- kapcsolódásnak nevezik anélkül, hogy bekapcsolódtak volna az Igazi életbe. Csupán görcsösen mutogatják magukat és ennek bővülőiében elfeledkeznek az élet tartalmáról. Nem élnek jól azok sem, akik gyűjtenek a gyűjtésért. Jártam ocskapiacon. Néztem régiségüzletek kirakatát. Sok mindenfajta régiség kínálta magát. De kinek? Azoknak, akik tárgyakat gyűjtenek és nem a használatukért veszik meg. Nem a szépségükben gyönyörködnek, csupán a tárgy birtoklásában. Ezekre a kirakatokra haragszom. Haragszom, mert nem nekem kínálják a huszárkardot, sem a kerek suszterszéket, sem a villany égővel működő „petróleum1 ampát". A huszárkardra sem a fegyver- ellenzésem miatt haragszom, nem azért, mert minden erőszakszerszámtól undorodom, akár modern revolver, akár mű. kincspallos. Azért haragszom, mert velem együtt még rengeteg embernek nem kínálják őket. A dolgozó emberek sokaságának nem kínálják őket. A sznoboknak, a menő sznoboknak kínálják. Ki kell ezt mondani. Annak a kevés embernek kínálják, akinek mindene megvan, de még van egy üres fal a lakásban. még van egy üres vitrinpolc, ahol jól mutat majd a kard, vagy egy üres szöglet, ahol a csirizes szék fest jól. Nem műtárgy, nem örökség, de kell, mert másnak is van — vagy éppen ilyen senkinek sincs. Szóval csak azért is megveszem... /^7áriam olyan lakásban, ' L. ahol minden megvolt. sy csak használati tárgy volt kevés. A szoba és annak falai élettelenséggel voltak tele. Hiszem, hogy nem az ő ízlésük, környezetüké és az önmutogatá. sé. Jómódhoz, szép otthonhoz akarnak szokni. S még sem élnek jól, pedig telne rá, csak elviszi a vélt gazdagság. Aggodalomra azért nincs ok, mert nem kell* a íradrágszijat meghúzni egy. rozsdás kardért, mondta minap az egyik beszélgetőpartnerem. Felsóhajtott és így folytatta: az volna az igazi, ha már senkinek sem lenne másra gondja, csak a rozsdás kardra, mert akitor „itt van már a kánaán”. Képtelen voltam ellentmondani. Kétlem, hogy ezzel betelne a pohár. Mert holnap ismét sértő lenne, hogy nekem nincs extraluxus holmim. Mert ma kard, holnap már hímzett bika- viadal-ruha, meg egy fekete b*ka a követelmény — ott a szobasarokban. Inkább jó lenne ezeket beírni az eladatlan, a fölösleges holmik listájára. Miért is beszéltem ennyit erről? Azért, mert történelmi időben nem messze az a kor, melyben a rang és a mód együtt járt. A kor írói gúnnyal és haraggal ostorozták ezt a polgári Magyarországon élő feudális maradványt. Az elmúlt 32 év alatt gyökeresen megváltozott a magyar társadalom szerkezete. A változás folyamatában szemlélhetjük a , közgondolkodást, amelyben egyre halványul, de mégis látható a í-angimádat és a jómód tisztelete. Emlékszünk, hogy egyidóben elszaporodtak a státuszszimbólumok, ami mögött legfeljebb az ügyeskedés, vagy a nyílt harácsclás húzódott meg. Érdekes módon ez a réteg hamar kijózanodott saját élelmességének bódulatából. Bár a fertőzöttség a fenti formában megmaradt. ■Kiig helyette jó á'-lag- szintén élni és dolgozni igazán emberibb. Példaként választhatjuk a teljes emberi életre való törekvőket és ne a szélsőséget, ne a hivalkodást ... Rocskár Jánus A Makra család karácsonya Fotó: Kocziszky Szép a mi karácsonyunk Nem tudom, hogyan ülik kö- [ rül az ünnepi asztalt. Elvégre ti. j zen vannak, s egy modern bér- i házi lakásban nem könnyű elhelyezni ennyi embert, még akkor sem, ha a lakás három- szobás. Lehet, hogy most is a megszokott hétköznapi elrendezésben térítenek. A nagyobbak és a két szülő a konyhában, a kicsik pedig az étkezőnek kinevezett előszobában, a kisasztalnál kapnak helyet. Persze ez lényegtelen. A fontos, hogy a mostani ünnep mégis merőben más Makra Géza családjánál, j mint az eddigi bármelyik. Munkásember Makra Géza, Békéscsabán a téglagyárnál dől. gozik, már közel két évtizede kazánfűtő. Nehéz a munka, de i kielégítő a kereset. Kell is a pénz, sőt mindig több kell, hiszen egyedüli kereső, s nyolc gyermek várja otthon. Ennyinek enni adni, ruhát, cipőt, a nagyobbaknak iskolafelszerelést | venni, nem kis gond. Öt lány és három fiú van a családban. A legkisebb hét hónapos, a „nagylány” pedig már hetedikes. Azért az idézőjel, mert korához képest Erzsiké nagyon komoly, s édesanyjának jobbkeze. Mindig 6egíti a reggeli elkészítésénél, este a főzésnél ügyeskedik. Édesanyja szerint jobb habostúrós süteményt süt mint ő maga. Most az ünnepi sütés-főzésnél is ö segített a legtöbbet. — Az önállóság fontos — mondja Makra Gézáné mintegy magyarázóan —, mi lenne velem ennyi gyerek mellett, ha nekem kellene mindegyiket kiszolgálni? Magam is nagy családban nevelkedtem, ott tanultam meg, hogy jó, ha mindenkinek megvan a napi feladata. Mintha szavait igazolná, az eddig kíváncsian körülöttünk sündörgő három kicsi: Géza. La. li és Csilla otthogy bennünket. A szekrényből elővesznek egy kirakós játékot, félrevonulnak a kisszoba sarkába, s játszani kezdenek. A mélyeket szuszogó Pétert sem zavarják, aki a kiságyban alussza álmát. Erzsi, Gyöngyi, Erika és Ilike az iskolában vannak. Beszélgetésünkkor így hát teljes á nyugalom. Makráné arcáról kiegyensúlyozottság, csendes derű sugárzik. — Mindig ilyen? — Nem szoktam kiabálni a gyerekekre, sok türelem kell hozzájuk, de ez kamatozik. Ök is ilyenekké lesznek, jók. sok baj nincs velük. Ha nem így 1076. DECEMBER 23. lenne, mert tudnék rendet tartani — mutat körül a lakásban. A Tanácsköztársaság út 11 —17. új OTP-ház második emeletén levő lakásában minden szoba ragyog a tisztaságtól és uralkodik a rend. A lányok szobájába nemrég került új bútor, kiválasztása jó ízlésre vall, s praktikusak, célszerűek a gyermekbútorok is. összecsukhatok, kis helyen eltérnek, így a nagy család ellenére nem látszik az otthon zsúfoltnak. A konyhában kétszáz literes hűtőszekrény, a fürdőszobában automata mosógép, talán ez a kettő a legfontosabb tartozéka a lakásnak. Ennyi emberre mosni, élelmiszert tárolni ma már szinte elképzelhetetlen korszerű j háztartási gépek nélkül. — Örülünk ennek az otthonnak — mondja az asszony kissé j tartózkodó mosollyal, de szinte feszíti a belső boldogság, elégedettség. — Az idén költöztünk be és itt ez lesz az első karácsonyunk. Azelőtt a Szemere utcában laktunk, egy szobában ... Hogyan jutottunk hozzá? — Sokat vártunk a lakásra, éveken át hiába. Amikor a tanács a sokgyermekeseket részesítette előnyben a lakáskiutalásoknál, akkor került ránk is I sor, de az OTP-házba nem juthattunk volna soha. ha nem kapunk segítséget. Ilyen szép, kényelmes otthonra a mi jövedelmünkből nem jutna. Nagyon szeretek itt élni. A lakásba semmit sem kellett befizetnünk, ami kedvezmény van a gyerekek után a törvény szerint, azt meg. kaptuk, ezenfelül a várost tanács elengedte azt a 12 ezer forintot is, amit be kellett volna fizetni, így csak havi 400-at kell törleszteni. Természetesen a jövedelmet így is nagyon be keil osztani, mert én már kilenc éve gyermekgondozásin vagyok — azelőtt a kötöttben dolgoztam. Az ezért járó összeg, a családi pótlék és a férjem fizetése, no meg amit március óta a tanácstól kapunk, nem nagy jövedelem, de jó beosztással jut mindenre. A karácsonyi játékokat is úgy vásároltam meg, már egy hónappal ezelőtt, amikor olcsóbban, praktikusabbat lehetett venni. Ügy választottam ki,; hogy mindegyik gyerek együtt tudjon játszani. Ha visszagondolok szüléimre, akik kilenc gyemeket neveitek fel és nem kaptak sehonnan segítséget, sokszor kenyér sem volt az asztalon, elgondolkodom. Jóleső érzés az én gyermekeim sorsára gondolnom. Kasnyik Judit Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pályázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző, tizennyolc és harminc év közötti — nem újságíró munkakörben doi- gozó — fiatalok számára. Pályázni lehet aktuális társadalmi, ifjúságpolitikai, gazdasági és kulturális témájú, az újságműfajok sajátosságainak (riport, cilck, interjú stb.) megfelelő írásokkal. A pályázók figyelmébe ajánljuk a KISZ IX. ^kongresszusának kérdéseit, az ifjúsági szövetség időszerű feladatait is. Egy pályázó legfeljebb három — egyenként öt-hat gépelt oldalnál nem hosszabb — írással pályázhat, a pályamunkákat gépelve, három példányban — részletes önéletrajzzal együtt — 1— kell beküldeni. Pályadíjak: 2 darab I. díj: 3000—300(1,— Ft 4 darab II.díj: egyenként 2000,— Ft 6 darab III. díj: egyenként 1000,— Ft A KISZ Központi Bizottságának különdíja 2000,— Ft. A MUOSZ elnökségének különdija 2000,— Ft. A pályadíjakon kívül a kiemelkedő pályamunkákat a bíráló bizottság elismerő oklevéllel jutalmazza. Ezenkívül a díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók az 1977 szeptemberében induló újságíró stúdióra felvételt nyernek. A díjnyertes pályamunkák közzétételéről a pályázat meghirdetőt gondoskodnak. A pályamunkák beküldési határideje: 1977. február 15. Eredményhirdetés: 1977. március 21. Cím: 1368 Budapest, Népköztársaság útja 10. (MUOSZ Oktatási Igazgatóság).
