Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
|PPj: •. • v*V' • • v:-:.v«w^pfl(! Tündöklő tisztaság, kellemes rend, otthonos hangulat. Laci bácsi nyolcvankét éves, nevetve huszonnyolcnak mondja magát (csak meg keli fordítani kedvesem a számokat, és minden rendben!). Rózsi néni hetvenhat (a századdal mérem az éveimet, hát nem egyszerű?) és ahojy megismerkedtünk, kifogyhatatlanok a történetekből. Bizony, hosszú idő hét-nyolc évtized, csak győzze elősorolni az ember. A nagyszénási szociális otthon egyik első emeleti szobájába bágyadtan süt be a napsugár és a kis erkély ablakán át derűssé varázsolja a Daubner házaspár otthonát. — Harminchárom hónaposak vagyunk, simogatja meg Laci bácsi kezét Rózsi néni —. harminchárom hónappal ezelőtt házasodtunk össze. — Hetvenkilenc éves vőlegény, hetvenhárom éves menyasszony — viccel az élettel a harminchárom hónapos férj, aztán sóhajt, csendesen. (Szénáson születtem_ itt dolgoztam ötven évig. Pult mögött, boltokban.) Megáll felettünk, a szekrény tetején ketyegő óra. és visszarepülünk az időben. Nagyon messzire. © Doberdó. Olasz front (olt, ahol most olyan földrengések voltak, mondja Laci bácsi), ezerkilenc- száztizenhat. — Azt hittem, vége a világnak, hogy ott fejezem be. Alig múltam húsz éves. Puskát nyomtak a kezembe, beöltöztettek, és egy este elindultunk a rajvonalba. Reggelig lapultunk ott. Tíz órára az olaszok abbahagyták az ágyúzást, pedig verték a körzetet rendesen. Mondja egy komlósi gyerek: Te, én kinézek, mi van? Mondom: ne menj, mert egyből lelőnek. De az csak kihúzódszkodott, körülnézett, már éppen mászott volna vissza, amikor nagy zaj kerekedett a hátunk mögött. Látjuk ám, hogy jön a tartalék hadnagya felemelt kezekkel. Körülötte meg olaszok. Fogságba estünk. Négy és fél évig tartott. Sokfelé jártunk olasz földön, de Padulában időztünk legtovább. Ott ismerkedtem meg Urbán Karcsival, és életre szóló barátságot kötöttünk. Most is kaptunk tőle karácsonyi képeslapot. Rózsi néni hozza. Szép, színes lám Csehszlovákiából. „MindA szeretet szobáiban kettőtöknek örömteljes karácsonyi ünnepeket, igazi békét és a lelkek összhangját kívánom.. Az új, 1977-es esztendő legyen számotokra további élet, jó egészségben. Hogy megy a sorsotok? Én februárban, 1977-ben megkezdem az első napot a kilencvenedik évemben! Nagyon gyenge a látásom, Elérkeztem az élet határához. Karácsonyi üdvözlettel sok jót kívánok barátod és hadifogolytársad, Karol Urbán.” — Megkértem egv ismerősünket, hozzon be karácsonyra néhány fenyőgallyat. Abból kötözök össze egy kis iát, feldíszítem, gyertyát gyújtunk. Az ajándékok már ott várják az estét a szekrény tetején. Rózsi néni mesél tovább. O — Merre ke djem? Hol is folytassam ? Felteszi a szemüvegét, hímez közben. Gyönyörű hímzések. Párnák, falvédők, térítők. Tele velük a szoba. Mondom, olyan ez valósággal, mintha beköltözött volna ide a szeretet. Be bizony, mondja Rózsi néni, mióta ösz- szekerültünk, még két másíor- ma gondolatunk se volt. — Hetedik éve, hogy ide jöttünk. Az urammal, aki meghalt szegény. Egyedül maradtam. Sokára jött Laci bácsi, és egyszer csak... — összeakadt a szemünk — hunyorít az öreg, mert olyan ő, nyolcvankétévesen is, hogy mindenből viccet csinál. — Összeakadt, és úgy gondoltuk, jobb lesz tovább ketten. Egy évig vártunk erre a kö- fcös kis szobára, amit úgy rendezhettünk be, ahogy nekünk tetszik. Közben hallgatunk is keveset. kinézünk az erkélyre, ahol műanyag tálkában vajdarabkával várja Rózsi néni a cinkéket. (Tavaly nyolc cinkém volt, csak úgy csiviteltek! Reggel korán arra ébredtünk, hogy mesélik, merre jártak?) Az asztalon színes képeskönyv. A Kőbányai Gycgyszer- árugyár prospektusa. — Nemrég kaptam, mert itt dolgoztam valaha, ötven éve, lány koromban. Huszonnyolcban, pontosan. Akkor úgy hívták, hogy Richter-gyár. Hosszú történet lenne. Végül is hazakerültem Szeghalomra, boltosnak. Azt szerettem én igazán! A testvéreim? Gyomén, Szarvason, Komlón élnek. Huszonnégy képeslapot kaptunk karácsonyra Mi is írtunk két tucattal... O — Hotvankilencben halt meg a felesegem, öt évig özvegy voltam. Rózsi néni kezét fogja. — Mind a két sírt együtt gondozzuk. Nincs féltékenység. A falon fényképek. Újak, régiek, nagyon távoliak, Laci bácsi és első felesége, (gyulai lány volt, alighogy hazajöttem a hadifogságból. eljegyeztem, behívlak újra. Csak egy év múlva esküdhettünk). Rózsi néni és férje aki elhalt mellőle, az esküvői ’jíp harminchárom hónappal ezei.tt- ről, június 24-én. A hetvenkilenc éves vőlegény, es hetvenhárom éves menyasszony. Az egyik unoka esküvőjén. Pesten, az Űri utcai házasságkötő teremben. (Kocsin jöttek énünk a riamék. gyönyörű út volt ér szép esküvő. Az unokám a jogi egyetemre jár. A felesége is, a kis drága...) © Rózsi néni verset mond. Amikor az otthon 10 éves fennállását ünnepelték, akkor is szavalt. Meg karácsonykor, meg öregek napján. , — Kinek a versei? Nem is tudom. Sokra csak úgy emlékszem, meg összeszedek sorokat innen, onnan, én is kitalálok hozzá, aztán készen van a vers. Hallagassa csak! ,.Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek ’ Ha fakul szemünk fénye, s a hangunk meg- re neg...” Pedig nem igaz, mondja a vers. mert „éltünk legszebb kora jő”, a nyugalmas, csendes öregség, amikor „lassan szétf oszlik minden, mint az elvault ruha...” Az óra ketyeg a szekrény tetején. Visszahív a múltból, visz- sza a jelenbe. Szót szóra rakosgatunk. Távoli. közös ismerősöket keresünk, találunk is nem egyet, ez pedig új téma, új emlékezés. © Ebéd után van. A társalgószegletekben sziesztádnak az öregek. duruzsolva folyik a beszélgetés. Külön az asszonyok, külön a férfiak. A földszinten, a büfé előtt hosszú sorok, mint kint, a falu boltjában; az emeleti könyvtárban kölcsönöznek, Laci bácsi is nagy olvasó. Most Jókai Bálványosvárát böngészi. — Névnapíelelős vagyok, mutatja a naptárát Rózsi néni — minden hónap utolsó szerdáján rendezzük a nagy ünneplést. Magnózenével, ajándékokkal, nótával, meg táncra is perdülünk néha. Most, decemberben 34-en ülik a népnapjukat. Annyi Ju- ditunk. Ferencünk, Istvánunk. Jánosunk és Borbálánk van! Csak egészség is legyen hozzá. Ha az is van, jókedv is van. Tudja, kedves... Nem lehet elhallgatni, milyen derűs Daubneréknál, a szénási szociális otthonban, ahol a szeretet szobáit gondozzák, őrzik, a szívükkel melegítik azok, akik ott dolgoznak, Luptovics János a vezető, Rózsika, a kedvestekintetű főnővér, a 22 nővér, a konyha dolgozói, mindenki. A község szeme is rajtuk, a község is vigyáz rájuk. — Amikor jó idő kerekedik, nagyokat sétálunk, moziba, színházba megyünk. Laci bácsi megmutatja, hol volt gyerek, merre járt fiatal korában? — És itt a temető. Ahová együtt járunk. © Három-négy fenyőgallyacskából köt karácsonyfát Rózsi néni, és gyertyát gyújt majd. fényeset, libegő lángút. és ha belenéznek, ott fénylik majd ab- ,ban az egész világ. Hosszú életük emlékképei, az elmúlt bajok, az elszállt gondok, örömök. Ezen az estén minden ablak világít majd az otthonban, ahol élnek. Bass Ervin í jíiIlii ásatáüok Békés megyében Tárlatsétán a Munkács/ Mihály Múzeumban Régészet. Néhány szűk oldal az általános iskolai történelem- könyvben. rövid utalások a kö- zépisko'ás tananyagban. Ennyi, vagy talán még ennyi sem jut eszünkbe ha az őskorra, ennek kapcsán a régészetre kalandozik gondolatunk. Nem csoda, ha kissé zavarban volt az Újabb ásatások Békés megyében című kiállítás katalógusírója is. Igaz, nem emiatt, inkább a bőség zavarának okán. Olyan páratlanul gazdag leletanyagot tártak fel lényegében az utóbbi két év során, hogy gondot jelentett kiválasztani, mi kerüljön a vitrinekbe? A most kiállított leletek jórészt még a régészettel foglalkozó szakemberek számára is újat jelentenek. Egy kisebb bemutatótól eltekintve húsz éve nem volt ilyen nagyszabású régészeti kiállítás Békés megyében. Harminckét he'yszínen végeztek feltárást, ami három helyre koncentrálódott; Szarvas és Battonya kör- nvékére, valamint Doboz—Vésztő vonalára. A múzeumi szakembereknek ezzel a feltárásokkal sikerült elkészíteni azt a felszín alátti „térképet”, amely, ha nem is teljes bizonyossággal, de roppant tudományos jelentőséggel bíró képet rajzol az itteni tájról az időszámítás előtti .5000- től i. sz. 1500-ig, tehát az újkő- kortól a középkorig. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban kronológiai sorrend alapján rendszerezett léletanvagon végigkísérhetjük e hatezer éves korszak lakóinak mindennapi életét, építészeti, kézműves kultúráját. több annál a 40 megtalált különféle változatú arcos edény (ezek egyike látható a kiállítás plakátján is). Ilyet eddig a világon csak összesen húszat ismertek! Szintén nagy jelentőségű a teljes épségben feltárt egybefüggő falmaradvany, aztán a tálak, fedők, oltárlábak, vagy egy hegyi, kristály ból(!) készült tárgy, melynek funkcióját csak találgatni lehet. Battonya másik térségében különböző sírok szolgálták gazdag leletekkel. Az i. e. 2. évezred első felebői való sírokban zsugorítva, harci eszközeivel, viseletéivel együtt helyezték el a halottat, sőt, még az étel-ital sem hiányzott mellőle. Ennek magyarázata az akkori emberek hitvilágában keresendő: szerintük az eltemetett ember nem hal meg. hanem csak alszik, pihen. Feltártak hamvasztott sírokat is. Talán a vésztő—csolt-monos- tori ásatások legismertebbek közvéleményünkben. A mágori- dombon kiásott leletek újkőkoriak. valamint a réz. és bronzkorból származnak. A Ireskó- töredékek — Mágor-falu plébániatemplomából — hazánk legkorábbi, ilyen jellegű emlékei. Az első templom díszítéseiként talált fafaragvánv-marad- ványokon bizánci stílusjegyek fedezhető fel. A vésztő-mágori monostor a magyarországi román stílusú építészetnek a Viharsarkon messze túlmutató emléke, melyet a helyreállítás után emlékhelynek rendeznek be. A békéscsabai 4-es számú iskola ötödik osztályosai — a rendhagyó történelemórán Először az újkőkor legelső szakaszával ismerkedhetünk, az úgynevezett Körös-kultúrával. A feltárt leletek annál inkább fó- gódzót jelentenek a tudomány számára, mivel ebből az időből nem maradt fenn semmilyen írásos emlék. A megtalált eszközök, használati tárgyak, agyagedények, női szobrocskák, csontkanalak arról árulkodnak, hogy az itt lakók feilett, már hagyományokra támaszkodó kultúrát teremtettek, sőt msguk is továbbfejlesztették azt. Igen jellemzőek az alföldi vonaldíszes, festett kerámiák. Bizonyított, hogy — mivel a mai Békés megye területe jórészt alkalmas volt letelepedésre — maga a Körös-kultúra délről, a Balkánról, vagy még délebbről származó művelődési hatások és népcsoportok, valamint az itteni ősi, de déliekkel rokon népek keveredéséből alakult ki. Ez a kettős hatás megmutatkozik a leleteken is. Igazi felfedezésekkel szolgáltak a Battonya—Parázs-tanya melletti ásatások. Egy évezreddel korábbról (i. e. 4. évezred vége) az úgynevezett szakálháti népcsoport kultúráját kutatva több méter vastag települési hulladékréteg maradványaira találtak. Nemcsak kuriózum, Békés közelében, a Kastélyzugban egy másik ásatás során XV—XVI. századi palánkvár maradványait találták. Ez a munka még — miként tulajdonképp a többi sem — nem ért véget, így feltehetően további meglepetéseket tartogat, ami nemcsak Békés megye, hanem az egyetemes magyar őstörténet majdan összeálló térkénének megrajzolásához is meghatározó vonalakat ad. Máris bizonyos azonban: kezdjük megközelíteni azt a pontot, amikor a megye történetének őskorát (tehát azt a szakaszát, amelyet csak régészeti leletek alapján tudunk vizsgálni, az i. e. 5. évezredtől egészen időszámításunk kezdetéig) teljes folyamatában tudjuk majd vizsgálni és bemutatni. A roppant időszakot étölelő képzeletbeli történelemóra — melyen G. Szénászky Júlia, a Munkácsy Múzeum régésze, a kiállítás rendezője volt ' kalauzunk — olyan ismeretekkel és művészi élménnyel ajándékoz meg. amit csak ajánlani tudnuk mindenkinek. A január végéig nyitva tartó, de valószínű meghosszabbított tárlat a múlt iránt érdeklődőnek páratlanul kellemes. sok érdekességet tartogató élményt nyújt. Fábián István
