Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
Gazdag tartalommal jelenik meg a Fáklya legújabb száma FÉSZ£KRAKÓK Aligha fogadlak nagyobb lel- j kesedéssel újságírót, mint en- | gem a napokban a Lencsés; úti lakótelepen. Mindjárt a frissen átadott ház előtt megszólított egy fiatalember. — Kit keres? — Magát — mondtam. Lakókat kerestem, akik nemrég költöztek be a K—6-osba. — Akkor jöjjön — mondta. Odafönt aztán minden kiderült. — Maga nem a gázosoktól jött? — nézett iám csalódottan. — A tapéta elég szép — állapítom meg. ahogy a nagy szobában körülnézek. — En nem vagyok vele megelégedve — így az új lakó. — Nem illeszkedik jól. Nézze csak — mutat a falra. — Minden harmadik illesztésnél látszik a csík, az eltérés A kis szobában becsukja mögöttünk az ajtót — Látja?! — néz rám vádiban. — A közepe behajlik, és feszülnek a sarkai. Meg van vetemedve... A garzoriházban lakott egy 24 négyzetméteres egyszobásban, feleségével és gyermekével. Míg ezt részletezi, a konyhába érünk. — A lehetőség ugyan kialakult, de azt nem reméltük, hogy mór ü.nnep előtt valóra válik. Bizony kényelmesebb, szebb és kellemesebb lesz itt az ünnep... Ilyen az ember, örül is, bosz- szankodik is. Sosem teljes az öröme; mindig jobbat szeretne. özvegy Vidovenyecz Györgyeié az Áchim utcában, egy vertfalú, több mint száz éves házban lakott. — Engem senki sem segít; egyedülálló vagyok. A férjem, szegény, még élt, amikor igényeltük. Ha most nenj veszem át. s várok addig, amíg nyugdí- ba megyek, még nehezebb lesz. Jó a lakás, csak nagy a kcfltség. Esetleg kiadom majd az egyik szobát... A keresztlányom meg a férje költöztetnek. Együtt töltjük az ünnepeket.» — Egyedül van — de mégsincs egyedül. Nem segítik — de mégiscsak segítik őt is. — Az ünnepi ebéd?... Szárnyas lesz... Csirke, 1yúk. Ha lesz gáz. Reméljük... Azt várja az egész ház... -’>■ Ancsinék egy alig több, mirít 20 négyzetméteres lakásban laktak négyen. A szülők idősek és betegek is. Külön szobájuk volt, de mindenütt sorbanállás: konyhában, fürdőszobában... Ancsin- né két nagy szatyorral jött, mind a kettő tele takarítószerekkel. Aztán látta, hogy szinte tel. jesen tiszta minden. — Látja, itt semmit sem takarítottam, csak egyszer porszívóztam, és nagyjából lemostam a konyhaszekrényt. — Valami hiba csak volt, nem? — akadékoskodom. — A mosdókagylóból hiányzott a dugó; ez minden. A férj, An csín Mátyás, láthatólag egyet ért mindezzel. Itassa» minden tárgy a helyére kerül, tisztán, leporolva,,. — Maga mindig ilyen csöndes? — kérdezem. A tágas, válasz falas szoba egyik ablakából a városra, a másikból Gyula felé látni. — Nyugodt ember. Gépkocsi - vezető — mondja nevetve a felesége. — De látja, beszélek én helyette is. Azért jó itt ez a térelválasztó. Ha meg nja, majd átmegy a másik oldalra... Jó hangulatban búcsúzunk. A szemben levő lakásba éppen most költöznek. Cipelik a hűtőszekrényt, majd a tévét. A lépcsőházak előtt kerékpárok, bútorokkal rakott teherautók. — Na, Sanyikám — szól valaki —, az ágyneműt!... — Nem — mondja egy másik —, előbb a székeket. A földszinten garázsok; a parkolóhelyek szépen előkészítve, a já'rclák betonozva, az utcai lámpák a helyükön. Itt is, ott is gondosan összekötözött fenyőfák lógnak ki az ablakokból. Megint megszólít valaki: — A gázos tetszik lenni?... Esteledik. Az új lakásokban meleg, kellemes fények gyul- nak. Varga János A Fáklya idén megjelenő 24. száma köszönti a hetvenéves Leonyid Iljics Breasnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárát. Életrajzát Magyarországon érdekességszámba menő színes es fekete-fehér dokumentumfotók egészítik ki. « Elemző írás ismerteti a Szovjetunió tizedik ötéves tervének új beruházásait. Az iskolai tanulmányokhoz kapcsolódó térképet közöl a Fáklya, amelyen minden új építkezés helyét megjelölték. Ifjúság — tevékeny sereg címmel a fiatalok nevelésében döntő szerepet játszó fizikai munkáról olvashatunk. A cikk nyomon követi a szovjet fiatalok részvételét a termelésben és a politikai akciókban. A osujai úton bonyolódik a Szovjetunió és Mongólia között a tranzitforgalom. A riportban a távoli Altáj vadregényes hegyet között kanyargó autóút építőivel és az itt közlekedő tehergépkocsik vezetőivel ismerkedhetünk meg. Hogyan töltik szabad idejüket télen a moszkvaiak? Milyen égy havas moszkvai vasárnap öröme? A színes fényképekkel illusztrált riport a Lenin-hegyen, síelők közé viszi el az olvasót. Mihail Uljanov színművész arról ír, hogy a ma színházának nem kötelessége az élet valamennyi jelenségére mondania valamit, hanem a jellegzetes típusokkal kell foglalkoznia. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy ismerjük ezeknek gondjait, örömeit, viselkedésük jellemzőit. Olga Korbut gyermekkora adta az ötletet A copfos csoda című film forgatókönyvéhez. Az alkotók azt ábrázolják, hogyan nevelkedik a sportember, milyen kemény munka előzi meg a sikert, az eredményeket. A Fáklya ez idei utolsó számában is megtalálhatóak a hagyományos anyagok: az orosz nyelvlecke, a Fáklya-fotó, a keresztrejtvény és a Szovjet Kultúra és a Tudomány Házának programja. Hogyan csinálják másutt? Színházi aulóbuszjárafok Pécsről Pécsett érdekes kezdeményezés született a színházi előadások körének bővítésére. A Doktor Sándor Művelődési Központ és az ifjúsági ház „utazó publikum” elnevezéssel autóbusz- járatokat indít az ország különböző színházi városaiba egy- egy előadás megtekintésére. A mecsekaljai városban viszonylag nagy választékot kínál a Nemzeti Színház, kamaraszínház, az opera- és a balettegyüttes. Sokan szívesen megnézték a fővárosi vagy vidéki színházak [ kitűnő produkcióit is, de visz- ( szatartják őket az utazással és ^ a jegyváltással járó nehézségek, I valamint a magas költségek. Az ^ „utazó publikum” ezeken a ne-' hézségeken segít. A rendező szervek kiválasztják a legjobb színházi előadásokat, beszerzik a szükséges számú jegyet, s egy különjáratú panorámabusszal a nézőket elviszik az illető színházi városba és előadás után hazaszállítják őket. A résztvevők az útiköltség és a színházjegy árának felét fizetik csak, a többit a művelődési központ és az ifjúsági ház fedezi. Ily módon tekintették meg a pécsi színházkedvelők Kaposváron az Erdő című Osztrovszkij-darabot, Kecskeméten pedig Ajtmatov Fenn a Fudzsijamán című drámáját. rr SORT\JZ ES FENYOAQ Szép, nagy háza van Tímár Vimosnak Endrődön. Hat hónap alatt maga építette, s hamarjában nem is tudná, mire büszkébb, arra, hogy ennyi idő alatt felépült,' vagy hogy ilyen lett. Ha megkérdezne, azt mondanám, lehet mindkettőre. x Hófehérre meszelt előszobában ülünk, fehérre festett kerti székekben — fehér terítés asztal mellett. Aki ennyire szereti a fehéret, az sok feketét láthatott. Aztán végigpergeti az életét, századunkat, fekete-fehéren. — Vallásos családban nevelkedtem, nagy befolyása volt itt Endrődön az apátplébánosnak. Egyszerre volt ez a község vallásos és baloldali. A 30-as években Endrődön nagyobb volt, mint ma, 13 ezernél többen laktak itt, de csak 25 ezer hold volt az idetartozó terület. Ebből eredően sok volt a szegény, 3 ezer kubikost tartottak számon. Egy napra, egy pengőért — ezért jártunk ínségmunkára, ha egyáltalán kaptunk. — 1935. március 25-én azonban érdekes módon, mindenki kapott munkát. Ez volt ugyanis a választás napja. Kifundálták, hogy az ellenzék győzelmét azzal akadályozhatják meg, ha a •szegényeket, a kubikosokat távol tartják a választásoktól. Igen ám, de erre mi is rájöttünk, s úgy határoztunk, hogy elmegyünk a gyűlésre. A többit már tudjuk. Hét halott és húsz sebesült. A község piacterén ott áll kőbe vésve egy jelkép, nagy erős mellkasán feketén az évszám: 1933. Ez volt az első sortűz Tímár Vilmos életében. — Rohantam haza, Sem anyámat, sem nővéremet nem találtam otthon. Megijedtem, visz- szafordultam. Félúton találkoztam a nővéremmel. Hol van anyánk? — kérdeztem. Hát nincs otthon? Nincs. Mentem tovább. Egy kapualjban találtam rá, reszketett a félelemtől. És anyám, aki vallásosan nevelt bennünket, mikor másnap megkérdeztem tőle. kire szavazott, keményen a szemembe nézett és azt mondta: „Nem a papra.” Tímár Vilmos éleiében ekkor érezte először, hogy ő is helyesen cselekedett. — Azután 38-ban behívtak katonának, kilenc évre és 105 napra. Azt mondták, minden igaz magyar legnagyobb ellensége Szovjet-Oroszország, De én ezt már akkor nem hittem. Sőt. volt egy olyan tervem — mert már szakaszvezető voltam —, hogy ha kikerülök a frontra és egy szakaszt bíznak rám. az első adandó alkalommal átallunk a szovjetekhez. Rármilven furcsán hangzik. szerettem volna kijutni a frontra, ehelvett azonban máshová vittek. Egy napon behívatott az őrnagy és azt mondta: Tímár, maga holnap indul Németországba. Az első szavam ez volt, őrnagy úr, én nem megyek Németországba. Az őrnagy rám nézett, aztán az órájára, és ezt mondta: Egy perc múlva lent találkozunk. Beültetett a kocsijába, kacskaringós utakon egy nagy szürke épülethez jutottunk. Udvarán, szemben a fallal, tarkójukon összekulcsolt kézzel álltak vagy tízen. Aztán elhangzott a vezényszó... Ez volt Timár Vilmos életében a második sortűz. — Magyar javakat vittünk Németországba, épp 44 karácsonyán. A béke és a szeretet ünnepén egy vadidegen országban „Achtung! Achtung!”-ra pattogtunk és közben arra gondoltunk, hogy még ez az agresszív szó is — figyelem! figyelem! — menynyivel szebb magyarul. De még (sokáig nem hallhattunk körülöttünk magyar szót. Dolgunk az bőven akadt kinn. 183 lovat- vittünk ugyanis Bábolnáról. Kisbérről. Mezőhegyesről. Mondanom sem kell, hogy ezek mind pedigrés lovak voltak. Ezeket gondoztuk, de ennél is nagyobb gond volt. hogy bebizonyítsuk, ez nem hadizsákmány, hanem egyszerűen a kicsempészett magvar javak része. Vérül. 1948 januárjában mind a 183 lovat visszahoztuk Magyarországra.
