Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
1-*gy zöld náziszötteesel termeltető központ a gyületakart asztalka kö- mölcstermelők bevonásával zepén, hófehér holló- cseresznyetermesztő közös házi porcelántálban inger- vállalkozást alapít. Készít- Icedön piroslottak a dió- sen nekem a hét végére egy nagyságú cseresznyék. előtanulmányt a megyénk— Hiába no, csak a cse- ben kialakítható cseresz- resznye a legjobb — jegyez- nyetermesztő-rendszerröl! te meg akadozó nyelvvel — A hét végére?! Medgyessy, a megyei gyű- — Jól hallotta, mölcstermeltető és értékesí- — Ma csütörtök van... tő központ igazgatója, mi- — Nézze Legény, ennyit közben szuszogva próbálta j talán még és is tudok. Es megszabadítani a harmadik most menjen. Negyven gé- úveget is sárga fémkupak- pelt oldalig meg ne álljon, játöl. Indítson valamilyen politi— Asszonyok . isszák a kai, mozgalmi akármivel, cseresznyét — dörögte most Tudja erre mindenki ha- C. Zárai Gyula, a szövetke- rap. A többit meg szedje eetek megyei irodáiénak szépen fejezetekbe, ponlok- titkára és jelentőségteljesen hu. Tudja, így szénen, hogy körbehordozva tekintetét u első fejezel, második feje- többieken még hozzátette: zel és így tovább, mert ez — Nekem a törkölyből komoly dolog. Tudja ezt tolls! miaga. hiszen egyeteme van. A többiek, a központ és A titkár ezzel az íróasztal az iroda munkatársai, akik szélén felhalmozott Közgaz- rendszerint tisztelet tudó ár- dasági Szemle és Nénsza- nyékként követik tárgyalás- bp.dság kötegek védösánca ról tárgyalásra főnökeiket, mögött szétnyitotta ,a már ennél többre még mast — a cseresznye és a törköly keverék hatása alatt — sem ragadtatták magukat, psak Bartus Jani, C, Zárai unokaöccse, aki harmadik nekirugaszkodásra végre az idén elvégezte a szőlészeti főiskolát és egy hónapja a gyümölcstermeltetőnél gva- kornokoskodott, szóval csak ő merészkedett el odáig, hogy megálljon a zöld asztal melleit és a fehér tálból kivegyen egy piros cseresznyét: — Pedig ezzel is lőhetne óm valamit kezdeni. — jegyezte meg sokatmondón/ de alig érthetően. Elsápadt. Gyomrához kapott és váratlan fordulattal kirohant a sötétbe boruló tárgyalóteremből. • * * Másnap reggel Medgyessy teleforión kereste C. Zárait: — Nem is olyan reménytelen eset ez a ie Bartus öcséd. __ No fene! Es miről van s zó? — Nem telefontéma Majd mindjárt átugrom, csak le kell ráznom még itt egy okoskodó tsz-elnököt Azt mondja, nem adja négyért a cseresznyét. Majd megmondom neki akkor, hogy hova vigye. A vonal két végén egyszerre felbuggyanó göcögés valahol félúton találkozott, Medgyessy öt perc múltán már a szövetségi iroda székhazában volt. A vállalati Polskival. — Barackot vagy cseresznyét? — fogadta a titkár. . — Maradjunk a cseresznyénél: ez a Jani nagy ötlete. — Ki vele! Jó két órát tanácskoztak. A titkárnő a telefont se kapcsolta senkinek, a lonlos aláírni valókat is félretette. Főzte a kávét, leszaladt a büfébe is egy új üveg törkölyért. Hátha szükség lesz rá Az igazgató meg a titkár az irodaajtóban szívélyes kézfogással búcsúzott egymástól. — Julika, kísérje ki a vendéget, utána küldje be hozzám a Legény Bercit! * * * Legény Berci, a szövetkezeti iroda gyümölcsföoszlá- lyának előadója, immár tízéves kenyérkereső pályájának hatodik állomásán feszes tartásban, emelt fővel állt meg az íróasztal elolt: — Jó napot. C. Zárai nem állt fel a székről. — Az iroda közreműködésével a megyei gyümölcscímlapján is sokat ígérő, a nyomdafesték szagát is iz- gatón árasztó magazint; amit az unokaöccse kapott tegnap az egyik svéd ügyféltől. Nem is vette észre, mikor ment ki irodájából Legény Berci. * * * Dudás, a népi ellenőr, zok- nis lábait egymáson keresztbevetve az asztalon nyugtatta. Ez már önmagában véve is kihívás volt, hiszen felesége, aki most egy hétre elutazott a nagymamához a gyerekekkel, semmiféle rendbontást nem tűrt a lakásban. Az első napon azért Dudás a cipőit mégsem merte a lábán hagyni Es ha lekéstek a vonatot? Ebben a pillanatban csengettek. Ijedten kapkodta össze az üres Traubisodás üvegeket és az ajtóhoz rohant), rácsukva a konyhaajtói; a máris tornyosuló mosatlanra. Egy férfi állt az ajtóban. Dudás látásból ismerte, valamelyik szomszéd házból a lakótelepen. A férfi hívás nélkül is beljebb lépett. — Úgy tudom, maga népi ellenőr. — Igen. És? — nem tessékelte beljebb, az előszobában álltak. Dudás nem szerelte ezeket a jeleneteket, amióta egyszer valaki pénzt próbált meg a zsebébe csúsztatni. Mondta is a felesége, hogy így soha meg nem szedi magát, pedig őt valamikor Velencével, meg madridi bikaviadallal szédítette. A férfi nem zavartatta magát. — Maga ismeri a főnökömet, C. Zárait. Meg a Med- gyessyt is. — És? —Tudja, hogy ez a Med- gyessy csak néhány éve írja két essipszilonnal a névé' ? — Nekem mi közöm ehhez? — Annak előtte is így volt ez. neki, csak a felszabadulás után.lett belőle egy es, i. No, de nem is ez a lényeg. Biztos hallott valamit maga is arról, hogy néhány évvel ezelőtt elkezdték itt kidolgozni a cseresznyetermesztő rendszert. Engem bíztak meg az előtanulmánnyal, kaptam is érte ezer forint bérjutalmat, azután hiába kérdezgettem, hogy mi van vele, csak legyintettek. Most megtudtam. hogy a. tanulmány kidolgozásába fűt-fát belevontak, természetesen fejeseket, es a gyúmölcstermeltető v; Halat fizette a nagy honoráriumokat -jobbra-baira. A minisztérium végül is visszaadta átdolgozásra, s azóta a tanulmány valahol egy fiók mélyén nyugszik, A szeszfőzde meg a gyümölcstartósító pedig verekszik az évről évre fogyó cseresznyéért.. Ha van magában tisztességérzet, bátorság és hivatástudat, hát ezt piszkálja meg! * * * Dudásban sok minden volt. Talán bátorság a legkevesebb, viszont tartott a felelősségtől,' s ez az ügy — ki tudja? — még lendíthet rajta is. Töprengett. Akkor eszébe jutott Bartus Jani. Együtt érettségiztek. Fontosabban Dudás volt az, aki mindent kockáztatva megoldotta Bartus matematika példáit az. érettségin. Erre emlékezve Jani szinte kérés nélkül ajánlotta fel segítségét az információk beszerzésében. Ez kedden történt. Szerdán Dudást hivatta a népi ellenőrök vezetője : — Üljön le, kedves Dudás elvtárs. Nézze, ugye maga is tudja, hogy én fél év múlva nyugdíjba megyek. Nem árulok el magának titkot, de én magát ajánlottam. Magának megvan a végzettsége is, ’ tehetséges is, szóval érti’ Dudás nem egészen értette. azért a föld megindult vele... Velence... Párizs... Madrid... egy tál lencséért... nem lecsóért... cseresznyéért. — Erről a cseresznyetermesztő rendszerről pedig holnapra hozza be a jelentést, jó? Dudás habogott valamit. Botladozva kihátrált a szobából. Este ott görnyedt az elárvult lakásban az íróasztala fölött. Tanács-fala;* volt. Bartus Jani csengetett rá: — Hagyd a fenébe az egészet. — Hogy, hogy? — C. Zárait áthelyezték a pesti központba osztályvezetőnek. — És ki került a helyére? — Hát a Medgyessy. — Es 'a Medgyessy helyére? : _ •> ■> t — Azt kérdem, ki került a Medgyessy helyére? — Én. Dudás nagyot nyelt. — Hát te is. Bartus? De a telefont már letették. * * * Szabad szombatján Dudás, a népi ellenőr rnagaba- roskadtan, ruhástól feküdt a vetelen ágyon. A papír, amelynek közepére gondosan írta lel a ..JELENTÉS' szót, még mindig az íróasztalán hevert, míg ő maga a mennyezetet tanulmányozta. A postás riasztotta lel. Kis csomagot hozott... Este a ricsaj ózó gyei ekek élén belépő fiatalasszony megütközve látta, hogy férje kuncogva ül a vetetlen ágy tetején egy tál lencsével és magyarázat, meg köszönés helyett egy névjegy- kártyát nyújt felé. Az usz- s/.ony megnézte. Ez állt rajta: „Baráti üdvözlettel küldöm megtekintésre megyénk egy leendő új exporttermékét. A Lencsetermesztő és Értékesítő Közös Vállalkozás igazgatója: Legény Bertalan”. Dudás felesége egy kukkot sem' értett az egészből... Kosita Rozália Nemzedékek I. Vitatkozók Polner Zoltán Agyagpallós iroda. Istentelen hangos veszekedések. Nem énged igazából az elnök és folytatják az egészet a kocsmában tovább. Csöndesen köszön ki most jön a főidről meg. Döngeti poharával a pultot keményen a vezetőség. Néha előkerül egy asszony. Viszi tévét néni az emberi haza. A többi egyre vergődik a gonddal amit felvert. Otthon fényes lavórokban mosdanak az izzadt férfiak mar. A fröccsök felett itt még háborgó szóváltás vihara vibrál. Aztán összebékiilnek mégis csak de holnap újra kezdik. Ki győzött,?! Eldönteni ki tudná, hisz senki sem engedett itt, de egész éjjel járnak a traktorok mind mélyen sorra sort húz s nézi a falu madara őket, a virrasztó hidroglóbusz. Ős7 Domboldalon Pardi Anna Könyvek. Kertek. Zenék. Így cr el az ősz. így ér el a lel. A pillanat végtelenszámú kombinációi közt szüntelen elvéted a választ, hogy milyen is vagy tulajdonkeppen. Elet. Halál. Zenek. Így ér el az ősz. így ér el a tél. Antalfy István Domboldalon, hegyoldalon vigadalom, riadalom. Hol az ember? Hol az asszony? Imaron ki kit válasszon? Fut a nap a forró égen. aki mesél, mit meséljen? Hege fákon seregélyek, álmatlanok itt az éjek. Túl a párán, égig érő tornyok között messze néző szemek fátylán át a tegnap fényei mar itt maradtak. Koszta Rozália Nemzedékeit II, fi [UiVlini lú. JT Ju J. jKjIV » TE IS FIAM, KARTUS?
