Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
Építőiparunk a lakosság szeme előtt Ha megkérdeznénk — mond-1 juk egy textilüzemi fononőt. hogv szerinte mit gyártanak a vasöntödében, talán vállat rándítana: nem tudja, de nem is érdekli különösebben. És mit csinálnak az építőipar munkásai? i Erre ugyanennek a munkásasz- szonynak valószínűleg jobban ' megoldódnék a nyelve és sokkal bővebb, élénkebb választ adna. Nemcsak azért, mert a vasöntők zárt munkahelyen, az utca em- , bere elől mintegy eldugottan j végzik a dolgukat, az építők pe- : dig kitárulkozva, az egész város, sőt az egesz ország színe előtt, I hanem az utóbbiak sajátos fel- I adata, jelentősége miatt is. A ; gyárakat, kulturális és szociális 1 intézményeket, lakóházakat \ ..termelő” munkássereg egész ; éven át foglalkoztatja a lakosságot. izgalmas vitatémát nyújt neki. vagyis szoros kapcsolatban ! áll vele. Az építőipar tevékeny- j ségében úgyszólván születésünk. ! tői a . halálunkig érdekeltek va-! gyünk, amennyiben a bölcsödét | éppúgy a kőművesek, panelkészítők. ácsok, szerelők produkálják. mint a végső előtti „lakót helyünket”, a ravatalozót. És akár bevalljuk magunknak, ! akár nem. valamennyien büsz- -kék is vagyunk a magyar építők maradandót alkotó közösségére. Tudjuk, elég jó a hírünk Európában. Ennél azonban fontosabb számunkra az a meggyőződés, hogy — az elmúlt ötéves tervhez hasonlóan — az ötödik ötéves tervidőszak ideién is felépítik a kötelezően előírt lakások meny- nviségét. Az általános elismerést. sőt osztatlan örömet talán az bizonyítja legjobban, hogy a békéscsabaiak is szívesen kalauzolják el vendégeiket egy-egy szép épülethez; hogy jeles évfor. dűlőkön rendszerint új üzemek, intézmények avatásával ünnepelünk: hogv az újságok, a szónokok is leginkább ilyenek bemutatásával, illetve felsoroláséval érzékeltetik szocialista^ rendünk humanizmusát, erejét és távlatait. A bírálat \ Icgycu ncvrc szóló A hétköznapok folyamatában n ég is halkabbnak tűnik a lelke, j sedés, az elismerés hangja, in- : kabb a kisebb-nagyobb kifogá- ! sok és elmarasztaló észrevételek j szoktak felerősödni. Több oka I van ennek: a fentebb említett I „nyíltság” miatt rögtön látható a I legapróbb hiba is: a bíráló szó ! általában hangosabb, indulatosabb a dicséretnél; sokarí úgy j vannak vele, hogy az építőipar a mienk, tehát szidhatjuk ügyet-' lenségeit, melléfogásait. A címzést azonban eltévesztik néha. Az iparág helyi és központi vezetői ismételten hangsúlyozzák, hogy nélkülözhetetlen számukra az ..ezerszemű ellenőrzés”, csupán több tárgyilagosságot és pontosságot igényelnek. Vagyis, azt kérik, mindig, mindenki nevezze nevén a hiba elkövetőit. A lakótelepek kiképzéséért, a házak fekvéséért, lakhatóságáért, felszereléséért, a környezetért kétségtelenül az építőipar a felelős. Ha azonban kézben marad a kiilncs, rosszul csukódik az ablak, vagy pűposodik a parketta — ezt már Kiss János szakmun. kastól, illetve annak művezetőjétől illene számon kérni. Ebben az általános építkezési lázban. amikor szinte az egész ország egy hatalmas felvonulási terület, csakis úev lehetséges a hibákat minimá'isra szorítani, ha ..kozmikus” káromkodás Helyett pontosan rámutatunk, hol, ki. milyen munkát csinált rosz- szul. Leggyakrabban a következőket emlegeti a lakosság: kicsik a lakások: egyformán szürkék az új városrészek: sok a selejtes] munka: az átadott otthonok nem j elég lakályosak; hosszú ideig í épül egy-egv háztömb: laza a munkafegyelem; késnek a járulékos beruházások. Nevetséges volna ezekkel a már-már állandósult jogos kifogásokká! fölényesen bánni, vagy azzal elintézni őket, hogv jó, jó, de hát nem ezek a jellemzőek. Hiába érvelnénk azzal is, hogy a statisztika szerint az építőipar mindössze két százalékos selejt- tel dolgozik, s mutasson bárki ilyen arányban jó minőségű munkát végző más iparvállalatot. Ezek a tények persze lehetnek impozánsak és gazdaságilag rendkívül jelentősek, mégsem nyugtatják m«g azokat a lakó - . kát, akik a beköltözés után nem győzik rendbehozatni az elfuse- 1 rált. agyoncsapott munkát. Inkább arról kell meggyőznünk az érdekelteket, hogy a jelenlegi ; helyzet szinte kikerülhetetlen következménye a hallatlanul megnövekedett — egyelőre inkább mennyiségi — igényeknek, továbbá annak az objektív körül-1 ménvnek, hogy 100 forint értékű beépített anyagból 60 forint ér- 1 tékűt nem áz építőipar gyárt. Ezek az alkatrészek néha nem kaphatók hazai piacon, vagy ha igen. gyenge minőségűek. E té- ; nvek ismeretében valószínűleg t sokan másképpen, s talán hig- ■ gadtabban ítélik meg építőiparunk egész tevékenységét, s leg- | alább azt el tudjuk érni, hogy kevesebb indulatossággal, po- j lemizálunk a megoldandó kérdé- I sekről. Kit hol szorít a lakás? Mert miről is van szó? Egyelőre valóban szűkösek ezek a | mi új lakásaink, aligha lehet , bennük estélyeket adni, fogadá- 1 sokat rendezni. Ilyen igényük persze már a franciáknak sincs, ők is inkább vendéglőben tartják társas összejöveteleiket. A mi magyarjaink elsősorban a konyhát szeretnék bővíttetni, | mondván, hogy a család élete jp- j részt ott zajlik, elfeledkezve ar- | ról. hogy a régi, tüzelőínséges ! helyzet rég megváltozott, az esti olvasáshoz, tévénézéshez most már — a központi fűtés jóvoltá. bői — a szobákban is állandó a meleg. Figyelemre méltó viszont, hogy némelyik háztípusnál olyan „szoros” a konyha hogy egy kisebb család étkezni is csak körülményesen tud benne, ezért gyakran kénytelenek nagy herce-hurcával a szobában teríteni. Az előírt, viszonylag szók alapterület azonban gazdasági szükségesség. A pártkongresz- szus határozatában megszabott. 420—430 ezer lakás fölépítése öt esztendő alatt — törvény, eboöl nem engedhetünk. Az a cél, hogy minél hamarabb lakáshoz jussanak az igénylők kivét?! nélkül, ennek azonban szigorú feltétele, hogy egy-egy kétszobás lakás ne kerüljön többe 390—410 ezer forintnál. Visszatetsző dolog tehát 53-54 négyzetméteres lakótér helyett 80 négyzetmétereseket építeni, s közben azzal csitítgatni a még mindig szuterénben, mosókony- h-ában szorongókat, hogy várjanak tovább türelemmel. Sajnos, a közelmúltban. valószínűleg minőségiavító szándékkal, mégis több helyen drága, az átlagosnál nagyobb lakást építettek, és a leik csere révén odaköltöztek, akciójukat azzal indokolták: a nagycsaládos igénylők úgy sem tudnák megfizetni a magas lakbért. Sokan mondják, hogy fiatal városrészeinkre a monotónia jel'emző csupán. Anglia városaiban természetesnek veszik a teljesen egyforma, ritmustalan. unalmas házsorokat, mert tudják. ez az olcsó. Igaz, a tömeges urbanizáció bizonyos uniformi- záltsjggal jár együtt, s a nemzeti jelleg is alig mutatható ki. Nálunk legfeljebb annviban. hogy a fő’eg a könnvüszerkeze- tes épületeken valamivel több I az alumínium, mint a környező országokban. De azért legyünk csak őszinték: a budapest—újpalotai városrész — ahol csaknem annyian laknak, mint Szombathelyen — mar tetszető- , sebb. hangulatosabb, mint Ke- : lenfóld, vagy más. korábban létrehozott telep. És az is nyilvánvaló. hogy a zalaegerszegi i városközpont szintén más. mint a kecskeméti, továbbá Dunaújváros is mind hangulatosabbá válik a legújabb típusú házak telepítésével. Sokat jelent tehát hogy manapság már 121-fé- I le alapterv áll rendelkezésre a városkéoek kialakításához. A „fantáziátlanság” tehát egyre jobban oldódik. Az útkeresés ma is tart az építészek körében, kétségtelen azonban, hogy a jelenleginél bátrabban lehetne színezni, díszíteni a homlokzatokat. Egv a bökkenő: a panel- festések és egyéb megoldások, kiképzések számottevően megdrágítják az építkezést. Hagyományos módon 2600 órát igényelt egv lakás felépítése, házgyári elemekből azonban már csak 1100-at. s ezt az időt — a mai mennyiségi követelményeket figyelembe véve — még to- i vább kellene csökkenteni. Nyilvánvaló, egy űj városrész még nem lehet olyan lakályos, mint például Gyula vagy Békés, hiszen hiányzik a dús lombű park, a megszokott klub, kuglipálya, kisvendéglő és hasonlók, évek múltán azonban bizonyosan ott. honossá varázsolják majd az emberek, hiszen a régi városok sem máról holnapra váltak ilyenné. Egy azonban kétségte- I len: a ma még ..csak” primer | emberi környezetet igen magas í fokon nyújtjuk az űj városrészek lakosságának, s ez — minden finnyáskodás ellenére — gyönyörű vívmánya szocialista rendszerünknek. Az ízlés sem utolsó Nézzük most a selejtes munkát — olyan sok-e csakugyan? Azt már próbáltuk érzékeltetni, hogy a hibák egy részéről nem tehet az építőipar. Ha a szoba- hőmérséklet szabályozása, csak egyetlen módon, az ablakok ki- { nyitásával lehetséges, akkor ez j kétszeresen is irritálja a lakót. í Mint közösségi gondolkodású ál. lanpolgár tudja, hogy „az utca j fűtésével” rengeteg energia megy veszendőbe, tehát megpróbálkozik a fűtőtest elzárásával. És gyakran mit tapasztal? A szerkezetnek egy idő múltán „csöpögni kezd az orra”, mert megfelelő, egységes anyag híján a vas és a réz összeházasításával szerelték föl. Ismeretes, hogy a lakásokba épített szekré. nyék egy négytagú család ruhaneműjét befogadják, s ezáltal mintegy megnövekszik, kitágul a lakótér. A takaros, szép munkának azonban néha az is akadálya, hogy réz helyett vasszeget. sarokpántot kénytelenek használni a munkások, ami megfeketíti a fát és csúnya. Bizony nehezen lehet bélenvu- gorini abba — főleg a 10. emeleten lakónak — hogy a lift nem működik, sőt az is elkeserítő, ha piszkos a lépcsőház. Az. tán kiderül, hogy a ház gyermekhada egész nap liftezéssel szórakozik, firkálja a falakat betördeli az üvegajtókat. Önkéntes karbantartás? Jó is volna! Pedig ha a lakók magától értetődően kijavítanák azt, amit elrontottak, nem jelentkezne olyan hamar a felújítás igénye. Az elhanyagolt házak láttán van olyan érzése az embernek, • hogy a lakók olykor saját környezetük iránt is közömbösek, nem fordítanak elég gondot a tisztaságra. Mi tagadás, tényleg előfordulnak késedelmes átadások. Ennek meg leginkább kapkodás az oka. Nyugaton a tapasztalt,! mindent a haszon szemszögéből vizsgáló építési vállalkozók kétségkívül gyorsabban felhúznak egy-egy épületet, de azok teljesen kész dokumentációk és megfelelő területelőkészítés nélkül szóba se állnak a megrende. lővel. Magyarországon, enyhén szólva, más a helyzet. A szanálási ügyek torlódása, az építési területek változtatása, az érdekek ellentmondásossága és más motivációk miatt nem egyszer előfordul, hogy terv nélkül fognak hozzá valamely beruházáshoz, aminek következtében a leendő üzem raktára hamarabb elkészül, mint a gyártóműhe'y. Valahogy úgy áll tehát a helyzet — bármilyen furcsán hangzik is —. hogy nem későn fe ez- zük be az építkezéseket, hanem hamar kezdjük el azokat. Elülérben a „hogyan éljünk?” A munkafegyelem javult valamelyest. Ha nem is az öntudat révén, legalább a jobban szervezett, gépesített munka következtében. Régen felfedezett igazság: lógásra csak ott van mód, ahol anyaghiány vagy balkezes munkaszervezés miatt bem lehet szépen, folyamatosan dolgozni. Ahol azonban átgondoltan, láncszemszerűen kapcsolódik egyik művelet a másikba, ahol a legtrehányabb munkás is kapkodni kénytelen a lábát, nehogy rátegye a daru a panelt, ott ritkán csúsznak ki a határidőből. Persze gyakori hátramozdító tényező az is, t hogy sok a felelőtlen és a képr zetlen munkás. Az építőipar ve. zetőinek tapasztalata szerint az a fiatalember, aki a 8 általános iskolát is csak elégséges osztályzattal végzi el. rendszerint először építkezéseknél próbál pénzt keresni. Nem azért megy az építőiparba, hogy ott segéd-1 munkásból szakmunkássá képezze magát, hanem mert másutt nehezebben veszik föl. Ezért mondják, hogy az épít 3- vállalatok a magyar ipar előszobái, ahonnan tovább lehet menni izgalmasabb. tisztább, melegebb, vagy hűvösebb munkahelyek felé. Országszerte küzdünk, birkózunk az úgynevezett járulékos beruházásokkal kapcsolatos gondokkal. Látszólag minden rendű és rangú illetékesnek az a legfőbb óhaja, hogy az űj városrészek- iskolai, óvodái, művelődési központjai stb. együtt készüljenek el a lak: tömbökkel. Csakhogy ez nem megy, s valószínűleg szemléletbeli okok miatt. Király István professzor szerint nálunk jelenleg olyan a helyzet, hogy ha egy szabad területre egyszerre pályázik az AUTÖKER és egy tornaterme^ kereső iskola, nem véletlen, hogy végül is az előbbi fogja megkapni. Rendben van, először laknunk kell és anyagilag jól élni, de a fogyasztói szükségletek színvonalas kielégítése mellett még is csak komolyan kellene már vennünk a „hogyan éljünk” problémáit is. Népünk a szocializmus nyújtotta lehetőségekkel élve, fokozatosan megteremti magának mindazt, mire szüksége van. Ha új lakásaink minősége egyelőre nem is üti meg a világszínvonalat, egy dolog bizonyos: kifejeződik bennük a dolgozó emberről való gondoskodás, az a nagy. szerű cél. amelyet a párt tűzött elénk. A legfontosabb igények magas fokú kielégítésével már milliók laknak új lakásban, s később fokozatosan gondolha. tunk e lakások bővítésére, lakályosabbá tételére is. És ebben a törekvésben kötelességünk tá- ' mosatni, hasznos javaslatokkal segíteni az összességében dicsérendőt produkáló építőipart. F. Nagy IstvánMiről ír majd a Fáklya? A Fáklya január 2-án megjelenő 1. számában cikksorozat kezdődik, melynek írásai — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1977-ben beköszöntő 60. évfordulója alkalmából — sorra veszik a szovjet állam megszületésének küzdelmes időszakait. A korabeli fényképekkel illusztrált dokumentumösszeállítások és tanulmányok bemutatják a magyar internacionalisták részvételét is a történelmi eseményekben. A lap képes kisanyagokat közöl a szovjet tudomány és technika újdonságairól, elvezet a minszki traktorgyárba, ahol a Szovjet—Magyar Baráti Társaság egyik vezetőségi tagja. Ivan Part'enyenko, a Szocialista Munka Hőse dolgozik. Publicisztikát i olvashatnak a pályaválasztás előtt álló szovjet fiatalok lehetőségeiről. Színes fényképes összeállítás ismertet meg a szovjet művészet „követeivel”, Viktor Tretyakov és Gidon Kre- mer hegedűművészekkel, Jurij Szimonov és Kirill Kondrasin karmesterekkel. Jurij Szolovjov és Irina Kolpakova balett-táncosokkal. A „Testvérmegyék — testvérvárosok” sorozat magyar főszereplője ezúttal Győr-Sopton megye. Szines fényképes összeállítást olvashatunk a jégkorong jövőjéről, s a közkedvelt oldalakon — az évfordulókra, neves tudósokra, éidekességekre figyel, meztető írások sorában, — olimpiai bélyegeket. sakkszemlét, szilveszteri bálról szóló cikkeket közöl a lap. A Fáklya színes-képes falinaptárt ad olvasóinak. Folytatódik az öt szoVjetunió- beli utazást ígérő keresztrejtvény-pályázat, ezúttal is van orosz nyelvlecke, Fáklya-fotó, s megjelent a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja és a filmismertető is. (APN—Ká) Fertőrákos műemlék Az építésügyi és városfejlesz- tési miniszter és a kulturális miniszter közös határozata műemléki jelentőségű területté nyilvánította Fertőrákos község településmagját. Így hatékonyabban őrizhetik e terület középkori emlékeit, köztük a régi püspöki kastélyt, a vízimalmot, az egykori városfalat és főként a 18—19. századi népi építészet jellegzetes lakóházait. A műemlékvédelmi megbecsülést indokolja Sopron és környékének növekvő idegenforgalma, s a nagy látogatottságnak örvendő Kőfejtő is. Az Országos Műemléki Felügyelőség a helyi, a soproni és a Győr-Sopron megyei Tanáccsal együttműködve megkezdi az érintett terület műemlékvédelmi rekonstrukciós tervének kidolgozását, majd ennek alapján |a helyreáWaU-bi munkákat. Kommunista szombat A Békés megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat szocialista brigádjai december 11-én egyszerre három helyen is tartottak kommunista szombatot. A K'ISZ- építkezéseknél hatvanan vettek részt, melynek eredménye 60 ezer forint értékű társadalmi munka. A szocialista brigádok Sárik István, Lipták András, Szántó István, Sotur Bálint, Roczkó Mihály brigádvezetők irányításával vettek részt a lakásépítési akcióban. R emumig. ** 1976. DECEMBER 19.
