Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
K atalin az esti tennivalókat végezte a ház körül. Bekattintotta. a lakatot a kamraajtón, az utcaajtót beriglizte, a kulcsot kétszer ráfordította, aztán kivette és az ajtó közepére vert szögre akasztotta. Felment a gangra, onnan a konyhába, bezárta a konyhaajtót is. Tálcára poharat, vízzel telt kancsót tett és bevitte a szobába. Papucsba bújt és elővette kézimunkáját. A pozdorja- kályha jólesően átmelegítette a szobát. Mozdult, hogy föltegye a mosdóvizes fazekat, de meggondolta — ráér. — ma úgyis sokáig fennmarad, hagy haladjon a párna. Az MNDSZ irodájának szánta — búcsúzóul — iskolára javasolták Délután Kertész Pistáék háza felé járt. A régi ház a tél végi, bágyadt napsütésben, idegen gazdával — fel- szaggatta elnyomott bánatát. Talán éppen ez az ide- genség, ez az elvarázsoltság kavarta úgy fel. Az emberek jöttek-mentek a ház kósza hír járta, hogy elesett. A húga, Magdus, mikor bevonták a női szabó iparengedélyét, Pestre ment dolgozni. Később a nyilasok lőtték agyon a bécsi országúton. Szökni próbált a transzportból. Kertész Béla így kettesben maradt feleségével a házban. Vilma néni jó asz- szony volt, de mindig bánatos, mint aki valami rosz- szat érez. Béla bácsi — épp az ellentéte. Állandóan bizakodó. Pedig a sorsa nem volt könnyű, hisz rokkantán jött meg az első háborúból, aztán a harmincas években tönkrement. A csőd után felesége bátyja segítette őket egy jóval kisebb üzlethez, s éltek egyik napról a másikra. Katalin abbahagyta a hímzést és feltette a mosdóvizet melegedni, majd válogatta a színes fonalakat a kalocsai virágmintához. Gondolatai közben, visszatértek a té-es időkre, amikor Kertészék boltját beFüstös téli dal Sarusi Mihály füstöl a kémény, tálelö szele fújja, hol balra, hol jobbra, már össze és vissza, körbe, szerte, néz egy házra, néz másikra, mind tetszik, mindbe beömölne, mindet magáévá tenné, a körbe-házakat, a szerte-lányokat, csak egy kis-kéményt, egy szomszéd-tetőt, egy szép fekete fejet kerül, egy szép fekete szemet kerül, s mig a többi füsttel játszadozik, félszemmel, vagy tán mindkettővel azt a kedves-mellűt figyeli, mikor dől össze, vagy mikor simul hozzá. Élnek; valahányszor összcszo- rul a szíveim, valahányszor a földszagú, tavaszt sejtető, alkonyati szél távoli .kutyaugatást hoz az állomás felől. Varga Virág: Becsületből jobb mint kitűnő Amikor a négy tagból álló bizottság belépett, Béla bácsi éppen kihúzta a kasz- szafiókot. — A Magyar Állam nevében — kezdte a Vezető — lefoglalom és lepecsételem e jogtalanul szerzett vagyont. Büntetőjogi felelőssége tudatában készítette a leltárt? — fordult Kertészhez. — Hogyne, uraim, minden kész, csak az utolsó tételt kell még beírnom: 30 pengő papírban és 15 pengő apróban. A jegyző és kísérete ámulva nézte a rokkant embert, aki bal , kézzel, nagy űggyel-bajjal írta fel a lila tintával készült leltár utolsó tételeként a kasz- szában hagyott pénzt — Pénzről a rendelet nem tesz említést. Mit akadályozza a dolgunkat! Húzza ki és írja alá a feltárt a mai nappal. — Pénz nélkül nem lehet üzlethez kezdeni... — halKatalin komolyan mondta és komolyan gondolta. Mire a gyümölcsfák virágba borultak, gettóba vitték őket. Ekkor már Katalin semmit sem segíthetett. Saját maguk által fogadott és fizetett fuvarral mentek a faluszélig egy helybeli csendőr kíséretében. Ott találkoztak a másik két zsidó családdal, s innen már idegen csendőr vette át a kis karaván vezetését. Alkonyodott, mire a sok formaságot elintézték és a metye-motyókon szégyenkezve ülőkkel kifelé indultak a fuvarosok a faluból, s az állomás környéki kutyák megugatták a soha nem látott és soha többé vissza nem térő menetet. Katalin abbahagyta a hímzést. Lassan összehajtogatta a kézimunkát és ágyazni kezdett. Kiállításról kiállításra Jelinek Lajos képei a Xner Nyomdában Félre az előítéletekkel! Jglinek Lajos éveken át olyan makacs következetességgel skatulyázta be önmagát a hirdetésrajzolók és az alkalmi grafikusok közé, hogy azt hittem, a róla kialakult véleményemet hétökrös szekérrel se lehetne kimozdítani. Ám elég volt egyetlen kiállítását megnézni és felfedezhettem magamnak a festő Jelinek Lajost is. Igaz, mások már korábban megtehették e felfedezést, hiszen eddig kilenc csoportos és tizenkét egyéni kiállításon mutatta be képeit. Tizenharmadik kiállítása legutóbb Békéscsabán, a Kner Nyomda kultúrtermében volt látható. Nyüzsgő ember! Bár festői látásmódja és művészi kifejezőeszközei jelentik a bizosítékot, hogy a gyakori szereplések mögött fedezet is van. Ha Jelinek Lajos festészetéről akarok beszélni, elöljáróban még azt is be kell vallanom, hogy bizony én az egész szecessziót, úgy ahogy van, nem szívelem. Émelyítő hatással vannak rám a cikornyás ”ona- lak és a mályvaszínek. Alig várom, hogy elvonuljon fejünk fölül ez a túlburjánzó művészeti irányzat. Ennek ellenére tetszenek Jelinek Lajos képei! Pedig általában szecessziós stílusban fest, de képein látszik az a többlet, amely a figyelemre méltó alkotókhoz sorolja őt. Egynémely művén a példaképek hatásai érződnek, és ezek nem is mindig festészetének a legjobb oldalára mutatnak. Szerencsére nem az idegen hatások uralják a kiállítást, sokkal inkább jellemző az egyéni látás- és kifejezésmód. A mesterségbeli tudás bizonyítéka, a Gótika című kép formajátéka és a Tűz- kakas színpompája. A térhatás sajátos megjelenítői a táj- és utcaképek. A szentendrei ódon hangulatot árasztó kép mellett a Békési házak című alkotás a vibráló szecessziós vonalak ellenére is békét, nyugalmat sugall. Legnagyobb hatásúak a Radnóti Miklós emlékének szentelt alkotások. Ezek bizonyítják leginkább, hogy Jelinek Lajos elkötelezett művész, akinek munkássága joggal kapott figyelmet Békés megye (munkásbrigádjainak köz- művelődési vetélkedőjén. Andódy Tibor előtt, betértek az üzletébe, és talán senkinek sem jutott már az eszébe, kié volt mindez valamikor? Emléküket a ház némán őrzi. Katalin és Pista szerették egymást. Gyermekkori barátság ért szerelemmé, de mikorra az érzelem komollyá vált, életbe lépett a zsidótörvény. Nem köthettek házasságot. Pistát — bár kitöltötte a rendes katonaidejét — munkaszolgálatra hívták be. Pár hónappal később már levelet sem kaptak tőle. A faluban az a nem tudja pontosan eligazítani a nézőt. A történelmi háttér megrajzolása kitűnőnek mondható. Koltai Lajos kamerája előtt hatásosan mozog a tömeg, szug- gesztívek, helyenként meg- rendítőek a képek, karakteresek a kiemelt arcok, mértéktartóak a színek. Éles a háttéf, kontrasztok, csak az előtér homályos pontjai, elsősorban a főhős vázlatosan megrajzolt alakja okoz hiányérzetet. A császári biztos szerepében Szacsvay László a film legegységesebb alakítását nyújtotta. Tetszett Ko_ 'k András drámailag jól megoldott Balás doktora is, bár felfedezhető játékában korábbi szerepeinek néhány vonása. Két külhoni vendég is szerepelt a filmben: Jen Bog megrendítő erővel formálta meg a jobbágy alakját, Anna Chodakowska zárták. Az üzletből árut kimenteni nem lehetett. Pontos leltárt kellett készíteni mindenről, még a berendezési tárgyakról is. Katalin segített a leltározásban. Béla bácsi — mint életében mindent — ezt a munkát is túlzott lelkiismeretességgel végezte, pedig az idő szűkre volt szabva. Bf>- pen elkészültek, mikor a szomszédasszony beszólt a kerítésen át Vilma néninek, hogy jön a bizottság, —, már az előző sarkon járnak. i Katalinnak menni kellett a boltból. A küszöbről visszafordult és Vilma nénibe ütközött, aki utoljára szippantotta be a kis bolt fűszerekkel kevert szagát, a csokoládé ..hindu baba” és a végekben levő íehérvász- nak illatát. Karon fogta Vilma nénit és behúzta az ajtót, aztán a kulcslyukra hajolt. lotta Katalin Béla bácsi szabadkozó hangját, de a Bizottság már nem törődött Kertésszel^ gyors tempóban ellenőrizték a leltárt. Végül a belső ajtót a bolt felől, a külsőt az utcáról bezárták és lepecsételték. Mintha halott lett volna a szomszéd helyiségben, úgy ült az idős házaspár a szobában, tehetetlenül, sorsuk ellen nem lázadva. Béla bácsi arcán zavart félszeg- ség. — Az én apám becsületes ember, de ha valami nagy értékem volna, nem őrá, hanem Béla bácsira bíznám — törte meg a csendet Katalin. — Ezt komolyan mondod Katus? — kérdezte Kertész, és hálás, meleg fény gyulladt ki fáradt szemében. Vízió Vojnai László A nap ragyog szakadatlan. Szfinkszek forrósodnak a sivatagban, S a hómezők felett odafenn, hó-testű asszony haja leng, és tőle messze, — odalenn, pedig a romantikus szerelmi szálat képviselő történetben kapott olyan szerepet, amelyet néhány hazai művészünk is joggal eljátszhatott volna. Reviczky Gábor, Koncz Gábor, Madaras József és Holl István formált még remek figurát ebben a rendezésben és látványban is nagyvonalú, de néhány kérdőjelet is adó filmben'. Márkus se László hol földre hullik le a menny, áll egy t.űészemű, szélszakállú ember: Szívén átzúg a déli tenger. Razglednica Jelinek Laj os Székelykapu
