Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

Pártmunka a rendőr-főkapitányságon

Beszélgetés Mihalik György őrnaggyal, a megyei rendőr-íőkapitányság pártbizottságának titkárával

i

%

:

Mindenütt csak druzsba

A közrend és a közbiztonság erősítése, szilárdítása és védelme a politikai munka legfontosabbjal közé tartozik. A pártnak, a kommunistáknak « munkában kiemelkedő szerepük van. Ennek a sokoldalú, sokirányú és igen összetett tevékenységnek néhány kérdéséről beszélgettünk Mihalik György őrnaggyal, a Békés megyei Rendőr-főkapitányság pártbizottságának titkárával.

— A pártmunka nem öncélú, hanem mély elvi, politikai tartalommal rendelkezik, a párt eszmei, politikai céljait váltja valóra. Ha erről megfeledkeznénk, akkor háttérbe szoríthatnánk a pártmunka eszmei, politikai alapjait és szűk látókörű prakti- cizmusnak, vagy a tartalomtól elszakadt szervezett centrikds- ságnak adnánk teret. A párt- munka a főkapitányságon sem nélkülözheti a konkrét szervező- elemeket, nem lenne elég hatékony, ha beérné az elvek hangoztatásával. Abból, hogy a pártbizottság a rendőr-főkapitányságon a párt feladatait, elvi, politikai jellegét valósítja meg, n°m az következik, hogv munkája! csak az általános elvi viszonyok | meghatározására korlátozódna.

A főkapitányság előtt álló feladatok konkrétan vetődnek fel, amelyek elől kitérni nem szabad. de nem is lehet. így a pártbizottságunk az alapszervezeteink számára nem egyszerűen csak továbbítja az információkat. hanem egyben feladatokat is ad. Fontos szerepe van tehát a helyes értékelésnek, a feladatok rangsorolásának és a tudatos cselekvésnek.

Sokirányú, összetett munkánk magas fokú ideológiai, politikai tisztánlátást, jó szakmai felkészültséget követel. A bűnmegelőző, a bűnüldöző munkában nem lehet helye a „selejtnek”. Egy- egy rossz intézkedés visszavonhatatlanul törvénysértést idéz elő. Káros politikai hatása azonban ennél is több. Az állampolgárok jogainak, értékeinek védelme. a társadalmi tulajdon őrzése, a közbiztonság erősítése alapos képzettséget követel. Pártszerveinknek, alapszervezt- teinknek fontos feladata tehát a párttagok, s az állomány nevelése, eszmei, politikai és szakmai képzése. Nőtt az ilyen kérdések iránt az állomány igénye. Ez kapcsolatban van az MSZMP XI. kongresszusa határdzatainak megvalósításával. Az utóbbi időszakban meggyorsult nálunk a marxista—leninista világnézet terjesztése. Hatékonyan hozzájárult ehhez a pártoktatás egész rendszere, amely biztosítja, hogy politikánk egésze, annak elméleti alapjaival a pártagitáció és a propagandamunka tervszerűbben és elmélyültebben folyjon. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a főkapitányság pártszervezeteiben, a szakszervezetben, a KISZ-ben növekedett a párt és a tömegszervezeti oktatás elméleti színvonala, erősödött annak marxista világnézetet formáló nevelő és cselekvésre késztető jellege.

— A párttagok milyen arányban vesznek részt a politikai oktatásban? Miiyen j szempontok az irányadók?

—• A rendőr-főkapitányság

dolgozóinak többsége párttag. Az állomány 81 százaléka évről évre részt vesz a politikai oktatás különböző formáiban. A párttagok mintegy 50 százaléka végzett öthónapos pártiskolát, marxista-leninista egyetemet és}, szakosítót. Jelenleg is többen tanulnak az MSZMP megyei nkta- | tási igazgatóságán. A múlt év- j ben a párttagság 10 százaléka | fejezte be az esti marxista—le- j ninista pártHkolát. A pártokta-I tás keretein belül ebben az okta- j tási évben is kiemelt szerepet kan a társadalmi és az állami élet kérdése, a világnézet és az

1976. NOVEMBER 9.

etika, valamint a gazdaságpolitika.

Természetesen nem feledke- zühk meg nevelőmunkánk során az agitációról sem. Ennek a | munkának alapvető feladata,! hogy a főkapitányság dolgozóit I a párt politikai céljainak megfe- 1 * * * S * lelő. azzal összhangban levő magatartásra ösztönözze. Ha vala= hol fontos, a mi viszonyaink között elengedhetetlen a szóbeli agitáció. A politikai érvelésnek és mozgósító tevékenységnek alaposnak és gyorsnak kell lennie, s a konkrét tennivalókhoz kell igazodnia.

— A parancsok, utasítások, szakszerű ellátások, a jogpolitikai elvek és szabályok betartása politikailag is kiemelkedő feladat. Hogyan segíti ezt a munkát a rendőr-főkapitányságon a pártbizottság?

— Alapvető feladataink közé tartozik a parancsok, az utasítások, a jogszabályok maradéktalan végrehajtásának segítése. E munkánk eredménye nagyban függ attól, hogy a parancsnokaink. s a beosztottak, a marxista— leninista elméletet, a szakmai ismeretet . a gyakorlati tapasztalatot, valamint az önállóságot j hogyan tudják alkalmazni a feladatok maradéktlan végrehajtásában. Segítő munkánk arra irányul. hogy a célt a leghatékonyabban. a legrövidebb úton, a I legelőnyösebb munkaráfordítás-' sál érjük el. Ennél a kérdésnél is azt kell mondanom, hogy a szakmai oktatást fokoznunk kell úgy. hogy alapjaiban semmilyen körülmények között ne szakadjunk el az eszmei, politikai képzéstől.

Azt hiszem ez természetes. Arra törekszünk, hogy ideológiai munkánkban a párthatározatok értelmében megfelelő súlyt kapjon a szakmai kénzés. Mindenekelőtt a jogpolitikai elvek, a bűntető- és bűntetőeliárás-jog. szabálysértési kódex, egyes átfogó szabályzatok, parancsok ismertetése. a gvakorlatban történő maradéktalan betartása. A pártbizottság és a rendőr-főkapitányság szem előtt tartja a szakmai kéozés tovább fokozását. Hogy van-e tennivalónk ezen a területen irs. az vita tárgyát nem képezheti. Bizonvft. hatják ezt azok a követelménvek. amelyek feltételei a rendőri munkának. A mák rendőrnek rendelkeznie kell elméleti, politikai felkészültséggel, szakmai hozzáértésen alapuló szervező- készséggel. és nem utolsósorban a személyi felelősségvállalás bátorságával. A párt káderpolitikái határozatának megvalósítása során fontos feladatnak tarliuk. hogy állományunk minden tagja megfelelien dolgozó, népünk, pártunk elvárásainak.

— Miként lehet összegezni a párttagsági könyvek csei éjével összefüggő beszélgetéseket? Hasznosítják-e 2 jövőben a kötetlen véleménycserék tapasztalatait az alapszervezetek?

— A beszélgetéseket az őszinteség és a nyíltság jellemezte. A főkapitányságon dolgozó párttagok felelősséggel nyilatkoztak pártunk politikájáról, an-, nak helyi végrehajtásáról, az eredményekről és a hiányosságokról. A kötetlen véleménycserék alkalmával nagy súlyt kapott pártunk politikája melletti kiállás, a politika képviselete és ezzel összefüggésben a szervezeti munka fejlesztése, a párttagság és a parancsnokok együttműködése. a személyes példamutatás. Ismételten bebizonyosodott. hogy párttasiaink ismerik a főkapitányság előtt álló szakmai és politikai feladatokat, a

megnövekedett tennivalókat. A beszélgetések tapasztalatait a napokban tárgyalta meg pártbizottságunk. Az összegezés a választott szervek, s az alaoszerve- zetek tevékenységének hasznos útmutatója lesz a jövőben.

— Hogyan segíti a pártbizottság a KISZ-alapszervez.et és a szakszervezeti bizottság munkáját? Kapnak-e konkrét feladatot a fiatalok?

— A rendőr-főkapitánvságon egyre több a fiatal. Többségük példamutatóan állja meg a helyét. Nem egy közülük felelős posztot is betölt. A KlSZ-alap- szervezet 197-i-ban alakult meg. Különösen a fiatalok munkahelyi beilleszkedését segíti igen hatékonyan. A közeimül 1 ban olyan állásfoglalás született, hogy tovább kell erősíteni a K1SZ- alapszervezet nevelő-, szervező munkáját. A lehetőség megvan, csak jobban kell élni vele. A jelenleginél több konkrét pártfeladattal kell megbízni a fiatalokat. A szakszervezeti bizottság csaknem másfél évtizedes múltra tekint vissza. Munkájukat a pártbizottság figyelemmel kíséri. segíti. A párthatározatok végrehajtása megköveteli a szoros együttműködést. Többek között kiemelem a nőpolitikái határozatot. azért is. mert a szakszervezeti tagok többsége nődolgoz.ó. A főkapitányságon hat szocialista brigád dolgozik, melvek jelentős eredmén vekkel hatékonyan hoz.záiárultak a politikai, a szakmai feladatok ellátásához.

összegezve a beszélgetést. A mozgalmi életben továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy a párt-, a tömegszervezetek, a szakmai szervezetek még töb'o elviséget követeljenek meg. A közösség erejével lépjenek fel a kritikátlanság, kényelmesség, a szépítgetós, egyszóval eszméinkt- től idegen mindenfajta nézet és megnyilvánulás ellen.

— Köszönjük az interjút!

Scrédi János

Senki a nézők közül nerr gongolla, hogy a szombat esti „Hétvégén a hétköznapokról” sorozat tatabányai látogatása az emberi együvétartozás, a szeretet legszebb pillanatait hozza képernyőre. Ezúttal mindenki remekelt, a két riporter, Kovalik Károly és Poór Klári elemében volt. Mondhatnám úgy is, hogy sikerült — elsősorban Ko- valiknak — kinyitni a képernyőt, és a mi szobánkat is odaröpíteni a tatabányai öregek panziójába vagy a panziót hozzánk, olyannyira, mintha vendégfotelünkben ültek volna a kedves, jószívű öreg bányászok és feleségek: Kovácsék. Karabá- sék. Dériék, egész családjukkal. Es milyen jót beszélgettünk! Igen. így kezdődött ez a hatvan perc, melyhez — kísérőzenének — az emberi nagyságot dicsőítő szimfóniákat csendítettem volna fel legszívesebben.

Hogy miért, aki látta megérti. A munkában negyven-ötven éveket eltöltő öregek újféle ott. honába léphettünk be távolba látó kameraszemeinkkel és két okosan közvetlen, szimpatikus riporter mikrofonját tarthattuk mi is a szavak elé: hogyan éltek. hogyan küzdöttek, mire jutottak életük során a munkának dicső veteránjai?

Beszélgettünk. Megismertük múltból táplálkozó, múltat őrző hétköznapjaikat, lakóhelyüket, a panziót, melyről jogos büszkeséggel mondta dr. Madarász József tatabányai főorvos, hogy „ilyen nincs több az országban!” Milyen ez a panzió? Miben különbözik a szociális otthonoktól? Mondják és láttuk, hogy sokban. Akik itt laknak, kötetlenül élnek, saját, megszokott tárgyaik között, kellemes szobában, hütőszekrényes kis konyhákban, és gondoskodó orvosi figyelem övezi őket. Segítik az étkezésüket, a közös életet, hogy társaságot, barátokat találva, derűs hétköznapjaik legyenek. Azt hiszem, nem lenne rossz látni őket. körülnézni náluk hogy — esetleg — kettő legyen ilyen gz országban...

Hétköznapok, hétvégék, me. lyekre ünnepek következnek. Ahogyan most is volt a szemünk előtt. Először Kovácsék csevegtek arról, hogy „emlékek nélkül nem lehet élni”, de árral is, hogy valami még kell az élet. hez: a munka, az elfoglaltság. Hogy Kovács bácsi óvodások közé jár barkácsolni, játékokat készíteni, miközben Gizi néni, a felesége azt sajnálja, hogy rosszkor születtek, mert most volna érdemes fiatalnak lenni... Aztán bányászharcokat idézett valaki, majd Karabásékon volt a sor. 1945 tavaszára emlékeztek, amikor Dériékkel együtt, a szív egyszerű parancsára magukhoz vet. ték eg.v szovjet kapitány ikreit, hogy meghalt anyjuk helyett neveljék őket. Fényképeket láttunk a pólyásokról, a kapitányról. aki később Tatabányára visszatérve, magával vitte gyerekeit az ő hazájába. Az idő múlt, évek szálltak, és Karabá- sék. Dériék kutatni kezdtek az ikrek után: élnek-e még? A találkozás. kint a Szovjetunióban, életük legszebb napjait hozta. ..Mindenütt csak druzsba, druzs. ba” emlékezett Karabásné és szemeit törölte. Irt róluk, fényképeket közölt az újság, és a két gyerek, a már nagy Nelli és Jura megígérték: egyszer majd eljönnek Magyarországra.

Es, hogy a mese felejthetetlen legyen, arról a televízió gondoskodott: Nelli és Jura, ez a két szép ifjú ember egyszercsak ott termett a kamerák előtt, a meg. lepetéstől sírni sem tudó Kara- básék, Dériék karjaiban. Négy idős ember és két erős fiatal ölelte egymást: már nem is t' d- ták, hogy „élő adásban” történik mindez, számukra megállt az idő, és felszakadtak az érzelmek.

A barátság és szeretet szimfóniái ezért illettek volna ide, hogy harsogásuk betöltse a földet és az eget: a szív szavánál nincsen nagyobb érzés sehol a világon. .

Sass Ervin

Gondolatok a képtárban

A múzeumi hónap most ért véget. Alighanem sokan meglepődnek: persze, persze, október a múzeumi hónap. Néhány napig talán figyeltek is rá, a hírekre, hogy itt vagy ott kiállítás nyílt ünnepélyesen a múzeumi hónap alkalmából. Az alkalom szülte-e vajon a kiállítást, vagy a munkaév kezdetén amúgy is megkezdődő tárlatra ragasztottak rá az alkalom címkéjét? S mi haszna volt a múzeumi hónapnak? Majd megjelennek a statisztikák, hol, milyen sok kiállításon mennyi rpúzeumlátogató járt az ünnepi hónap folyamán.

Kevés-e a múzeum, kevés-e a kiállítás, vagy elegendő, netán sok is? — a kérdésre az adna választ, ha tudni lehetne, milyen szellemi hatásuk van a múzeumoknak, kiállításoknak, az állandó, vagy a vándortárlatoknak. Biztosra vehető, hogv iskolák, diákok gyakrabban látogathatnák a kiállításokat. Az iskolai kirándulások sorába bölcsebben illeszthetnék ezeket a műélvezeteket. Biztos, hogy kevesebb család jár rendszeresen kiállításokra. mint amennyi a közművelődés érdekében állna.

S aki jár is múzeumba, kiáll;- tásra, mi hasznát látja7 Javára van-e, gazdasítja-e ismereteit, erősíti-e emberségét? Sziilet- nek-e értékes gondolatok a képtárban? Persze. A művészei erejében kételkednék, aki borúlátó volna. A történelmi emlékek, a

tudományos bemutatók, a művészeti tárlatok nem maradnak,

mert nem maradhatnak hatástalanok a látogatókra. Más kérdés, hogy többekre, s mélyebb hatással is lehetnének.

Tudja-e vajon mindenki, hol találja meg a legközelebbi múzeumot? A képtárat? Utakon, országutakon mindenütt ott van-e az irányító tábla, s talán nem csak irányító, útbaigazító, hanem egy kicsit kedvébresztő is? Járják-e az országot, járják-e az iskolákat a múzeumok és képtárak közönségszervezői, közlekedik-e múzeumi autóbuszjárat? Van-e iskola, amelynek minden diákja volt már múzeumban? Amelyben a diákoknak legalább a fele évente többször is elmegy múzeumba, tárlatra? Amelynek minden pedagógusa rendszeres látogatója a kiállításoknak? A pályaudvarokon hivogat-e plakát a legközelebbi tárlatra?

A közművelődés alapvető kérdései ezek.

S ha valaki csakugyan elmegy, esetleg jár is múzeumba, kiállításra, mindent megte- szünk-e azért, hogy valóban épülésére legyen, amit lát? Elegendő-e mindenütt a kiállított tárgyak mellett a közlés, mit lát a látogató, s mit nézzen meg jobban, alaposabban? Milyenek a katalógusok? Töprengeni, gondolkozni kellene végre azon, hogy a közművelődés érdekében merőben újszerű katalógusok kellenének. Amelyeket nemcsak lelkes szavak vezetnek be, s amelyek nemcsak sorszám szerint közlik a látnivaló címét- nevét, netán a méretét vaay

anyagát, esetleg a korát, hanem mást és többet közölnek a látnivalóról, azt is, ami tudnivaló.

Tárlatvezetések is vannak, s itt-ott magnó-tárlatvezető is akad már. Költséges, persze, az efféle. De olcsóbban és egyszerűbben is megoldható ez. A frankfurti Stadel-múzeum gazdag képtárában minden szoba bejáratánál kis polcon, tasak- ban rejtett gépelt papírlapok találhatók. Ütmutató, magyarázat a terem képeihez. „Elolvasás után kérjük a polcra visszatenni” — ez áll az ív alján. Nincs az a szegény múzeum, amelynek legalább erre ne telne!

Jó katalógusokból a múzeumbarát házikönyvtárat állíthatna össze. S ha a katalógus nemcsak a minimális listákat közölné, hanem tartalmas is volna, nagyobb példányszámban jelenhetnének meg ezek a kis füzetek, hiszen a kiállítástól függetlenül — bármelyik könyvesboltban — árusíthatnák őket.

Képtárban, múzeumban ritkán van tolongás. Lehet elmélyedni, lehet gondolkodni. Csönd van a termekben, s a csönd szívesen szül gondolatokat. Csöndes ünnep a múzeumi hónap is. Pedig arra való. hogy múzeum és képtár a közművelődésnek eleven eszköze, hatásos szolgálója legyen. Most véget ért az idei múzeumi hónap: ne érjen véget a tárlatok iránti érdeklődés, a gondoskodás, a gondolkodás!

Ka*