Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-06 / 263. szám
Négyszemközt a milliomossal — Mióta milliomos? — Néhány honapja. — Hogy jött össze ez az egymillió? — Apród ónként, majdnem 26 évi munkával. Nem volt könnyű... — Ha újrakezdené, melyik szakmát választaná? — Azt hiszem, ugyanezt — válaszolja Bereczki Endre, a MEZŐGÉP mező- berényi gyáregységének tehergépkocsivezetője. Dere- sedő hajú, középtermetű, jó erőben levő férfi. Nyugodt, megfontolt ember hírében áll, feleslegesen j nem beszél, szavanak súlya van. — Hogyan iß kezdődött? — Katonakoromban, 1950 márciusában a fővárosban szereztem hivatásos jogosítást. Ab- 1 ban az időben a háborúból visz- szamaradt jobbkormányos ..Rába” tehergépkocsival kezdtem vezetni — sorolja. Leszerelése után a herényi gépállomás traktorosa lett. Egy ev múlva a betonútépítő vállalat hattonnás teherkocsiját „dirigálta”, majd két évig a Békéscsabai Földművesszövetkezet Szállítási Vállalat sofőrje volt. J Az ötvenes évek derekán ismét ! hazatért a herényi gépállomás-, j hoz. — Az volt az „őskor” — idézi i fel emlékeit. Csillogó szemekkel beszél a kiselejtezett kato- ; nai kocsiról, amit évekig veze- ! tett. — Az a Wippon mindenes | volt akkor: alkatrészt fuvaro- j zott, műhelykocsi volt, s az igaz- j gató is azzal járt. Szerencsét- J len kocsi, sokszor tengelyig me- , rült a dűlőutakon a sárba. A j kiselejtezése megváltást jelen- I tett mindannyiunknak — mond. j ja. Aztán 1957 tavaszán új te- j hergépkocsit. egy Csepel 350-est kapott, azzal járt ez év januárjáig. / — A 18-19 év során sok árut szállítottam, több tízezer kilométert megtettem vele. Amikor leadtuk, nagyon kevés eredeti alkatrész maradt már rajta. Igaz, öreg jármű volt, de útfélén csak egyszer maradtam vele, pedig minden második napon távolsági fuvarom van. Egyik nap vasárut hozok Pestről, másik nap alkatrészt viszek Debrecenbe, harmadik nap festéket fuvarozok Győrből. Szóval, mindig mást és mást szállítok. Szentgotthárd kivételével már bejártam az országot, lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de a hazai utakat csaknem úgy ismerem, mint a tenyerem. Önmaga igazolására néhány útvonal hibáit, előnyeit sorolja. — Leghoez- szabbak a győri utak. Éjfél______________kor indulok, a mikor mások javában alszanak. Ott fölrakom a 35—40 mázsa festéket vagy egyéb árut, s irány haza. Általában este 7-8 óra között térek vissza — magyarázza. Ö is. mint a többi hivatásos gépkocsivezető, a nap nagyobbik részét úton, a családtól távol, mostoha körülmények között tölti. Az üzemi konyhája neki is a közért, útitársa a motorzaj. — A nyár könnyebbséget jelent, korán virrad, későn nyugszik a nap, s ez könnyíti a vezetést. Ősszel és télen ... — legyint. — Ködben, sáros úton vehetni nagyon nehéz, az ember szeme majd kiesik. — Egymillió kilométert vezetett balesetmentesen. Mi a‘> titka, s mit tanácsol a többi gépkocsivezetőnek ? •— Ennek nincsen különösebb titka. Akik kifogástalan műszaki állapotú gépkocsival vesznek részt a forgalomban, fokozott figyelemmel közlekednek, s az óvatos vezetés mellett betartják a KRESZ szabályait, akkor biztosan hogy messzire érkeznek, s odaérkeznek, ahová indultak. — Tervei? — Nyugdíjig van meg 16 évem, ezzel a Csepel 450-essel. amivel most járok, legalább úgy és annyit szeretnék lefutni, mint elődjével. November 7-e tiszteletére Bereczki Endrét, az „Egymillió kilométer balesetmentes vezetéséért”, /valamint munkájáért a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesítették, kiegészítésként pedig egy nyolcnapos tátrai körutazáson vesz részt. Szekeres András Könyvek a presszóban (Tudósítónktól, Első hallásra kissé meglepő, de igaz: az endrödi Rózsa presz- szóban nemcsak sütemény* és italt lehet kapni, hanem könyveket is. Omilják Margit üzletvezető elmondta. hogy a presszó Haladás Szocialista Brigádja már régen foglalkozik a gondolattal, ió lenne könyvet is forgalomba hozni. 4 BÉKÉS mm^r. 1976. NOVEMBER 6. Októberben aztán a gondolatot tett követte. Kapcsolatot teremtettek a gyomai ÁFÉSZ-köny- vesbolctal és bizományosként beszereztek kétezer forint értékű könyvet. Szépirodalmit, ifjúságii. ismeretterjesztőt, sőt meg mesekönyveket is. Az első tapasztalatok kedvezőek. néhány nap alatt a könyvek fele gazdára talált. Ezért úgy ha tározlak, hogy az év végi ünnepek előtt ismét kiegészítik a készletet. Hasznos kezdeményezés, elismerés érte! 5g. K. Ki a példaképem? Huszonegy nyolcadikos vallomása Diaköröm, ha a komoly tanupéldaképem anyu. Szeretném, ha bennem is kifejlődnének azok a belső tulajdonságok, amelyek benne megtalálhatók. Sokszor elnézem, milyen kitartással dolgozik, nem tud csüggedni. Legalábbis ennek a legkisebb jelét sem vettem eddig észre, pedig általában nyitott szemmel járok a világban .. Bartolák Erikának is édesanyja a példaképe. így ír róla: „ő nevelt fel engem és az öcsémet is. Megtanított beszélni, járni és sok mindenre, hogy megálljuk a helyünket az életben, És ami nagyon fontos: igazságos”. Orosz Ágnes hosszan írt. Bátyja a példaképé, mert nagyon jó tanuló, „és nem vág fel arra, hogy sokat tud. A munkájában nagyon pontos, szorgalmas. A kisebbeken és a gyengébbeken mindig segít. Több oklevele is van, amit a tanulmányi eredményeiért kapott. Szeretne az NDK-ban tovább tanulni”. Lau- rinyecz Kati az „édesanya-példaképhez” csatlakozik. Szép soraiból idézünk: „Több okom van, hogy őt választottam. Nagyon szeretnék hasonlítani ra. Mindig kedves és megértő, szereti a pontosságot, amit elvállal, azt ha csak valami meg nem akadályozza, el is végzi Én is szeretném a gyermekeimet úgy felnevelni, mint ahogy ő, vagy még annál is jobban és szebben ...” Pihurik Marianna Jutka nevű unokatestvérét választotta példaképül. „Tanarnak készül, mo6t egyetemre jár. Magyar es történelem szakos középiskolai tanár lesz. Határozott jellem, mindig tudja mit akar. Nagyon szeret olvasni, és szereti a gyerekeket. Szeretnék rá hasonlítani. En is tanárnak készülök, orosz as angol szakosnak”. Samu Zoli lövid. tömör mondatokban fogalmaz. „Az én példaképem Fehér Károly tanár bácsi. Például azért, mert sohasem késik. Nem durva, megérti, hogyha valaki véletlenül otthon felejti a felszerelését ...” Jancsó Bandi gyakorlati gondolkozásé fiú. Ezt válaszolta: „Az én példaképem az unokabátyám. Ő elektroműszerész, most Gádoroson dolgozik. Azért a példaképem, mert nagyon érti a szakmáját, és jól tud dolgozni. Én is lehet, hogy elektroműszerész leszek. Nagyon irigylem a szorgalmáért és mun- kakészségééi't. Én is olyan szeretnék lenni, ha majd elvégzem az iskolát.” Nincsenek szenzációk ezekben a válaszokban. Megnyugtató, okos szavak, jól tükrözik, hogy ez a huszonegy csorvási nyolcadikos ismeri környezetét és tudja, hogy a becsületes, jó kedvvel végzett munka, hozzátartozóink szeretete, a közös öröm a legmaradandóbb az ember életében. Hajlamosak vagyunk arra, hogy feltételezzük: a mai fiatalok nem sokat törődnek jövőjükkel. Nyilván, ilyenek is vannak közöttük, sajnos, nem is kis számban. De a zöm, a , fiatalság derékhada tisztán látja, merre, hová és hogyan kell haladnia, hogy élete értelmes, szép és emberi lehessen. Hogy nem jutottak még jobban túl az otthonon és az iskola falain. arra figyelmeztet :*az élet. tel való közvetlenebb kapcsolat vezet ei igazán a szülőhely, az országrész, a ház« megismeréséhez és szeretetéhez. Huszonegv csorvási nyolcadikos vallomása ezt példázza. Köszönjük, gyerekek! Sass Ervin Ne legyen lámpa nélküli kerékpár! lést felváltja valami más, ha néhány percre is, esetleg negyedórára. Lehet, hogy most összeráncolják a homlokukat azok, akik „a tanítási óra védelmét” szemellenzősen képzelik, és nem gondolnak közben arra, milyen tanulságos lehet megkérdezni egy osztályt: ki a példaképed és miért? Persze, arra azért vigyáztunk, hogy ne szenvedjen csorbát sem a matematika, sem a magyar irodalom, annak pedig felettébb örültünk, hogy minden bizony- nyal őszinte, egyenes, nyilt válaszokat kaptunk. Volt aki öt sort is nehezen hozott össze, mások valóságos kis regényt írtak, kiben-kiben hogyan él a példakép alakja, jelleme, vagy egyáltalán van-e példaképe ? Nem mondom azt, hogy mesz- szemenö következtetéseket lehet levonni a csorvási általános iskola huszonegy nyolcadikosának válaszaiból, de néhány jellemző vonással feltétlenül gazdagította ez a kis „írásos beszélgetés” a mai fiatalok arcát, világhoz, környezetükhöz való viszonyát, jövőre gondoló elkép. zeiéseiket. Nem lehet rangsorolni a válaszokat. Mindegyik tartalmaz látszólagos köznelyeket, megcsillan bennük azonban sokkal tóbb is. Elsősorban a csalad szeretete. a családhoz való gyermeki vonzódás. Soha ennyi kitárulkozás: anyu, vagy apu az első számú példaképem! A szülők, testvérek uralják a huszonegy nyolcadikos gondolatait, ha példaképükről beszélnek, mások sokkal kevesebben. Többen ugyan tanáraik közül is választottak példaképet, közéle- tibb kitekintésük (ha szabad így fogalmaznom tizennégyéve6ek esetében) azonban nincs. Nem hiszem, hogy ez csak és kizárólag a csorvási általános iskola végzős tanulóira volna jellemző, és nem hiszem, hogy elkerülhető a megállapítás: az úttörő. és majdan a KISZ sokkal megragadóbb. igazabb tevékenységére íme, nagyon nagy szükség lenne . .. Meghatóan szép sorok születtek a szülőkről. Evanics Mária így ír: „Édesapámat mindig példaképemnek tekintettem. Én nagy embernek tartom, mert munkahetén becsületesen és rendesen végzi kötelességeit, sőt sokszor pluszmunkát is vállal. A tsz-ben dolgozik. Lehet, hogy kicsit szigorú, de talán ez így van jól.” „Ki a példaképem? Röviden válaszolhatok — írja Fábián Mari — az édesanyám. Szeretem őt, mert olyan sok mindent meg lehet vele beszélni, és hozzáfordulhatok a legbizalmasabb tanácsért is. Szeretnék én is olyan szülő lenni, mint ö. A nevelők közül szinte mindenkiben találok olyan jó tulajdonságot, amit végcélom eléréséhez igyekszem magamban is kialakítani. Néhány volt úttörő, mostani KISZ-es között is van olyan, aki szorgalma és akarata miatt a példaképem”. Börcsök István keveset írt, de annál lényegesebbet: „Az én példaképem az édesapám. Azért, mert otthon nagyon sokat segít, szereti a munkáját. a vasútnál dolgozik. Társadalmi munkában elvállalta, hogy megépít egy vasútmodell-terepasztalt a békéscsabai MÁV-kultúrotthon részére. Esti iskolába jár továbbképzésre.” Milyen szépen fogalmaz Bánszki Zsuzsi: „Az én Rendőrségi hír a Népújság november 3-i számában: Nem a látási viszonyoknak megfelelően vezette a tehergépkocsit B. A. és elütötte a kivi- lágítatlan kerékpárján haladó G. J.-t. A kerékpáros nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A kivilágításán kerékpáron való közlekedés miatt nagyon sok baleset fordul elő, ami számos esetben halállal is végződik. Ezért az SZMT munkavédelmi felügyelője felhívással fordult a vállalatok, intézmények, szövetkezetek vezetődhez és kérte: segítsék elő, hogy a dolgozók szereljenek fel lámpát a kerékpárjukra. Ennek a felhívásnak a lényegét lapunk október 10-i számában Legyen lámpa a kerékpáron! cím alatt közöltük. A felhívás nem volt hiábavaló. A munkavédelmi felügyelővel több vállalat, üzem, intézmény, szövetkezet közölte. hogy milyen intézkedést tett. A Békéscsabai Konzervgyár egyebek közt a következőket irta: ...a Kandó Kálmán háromszoros Vállalati Ki- , váló szocialista brigád havonta két alkalommal a kerékpártároló-színben a délutáni müszakváltáskor a vállalat dolgozói részére díjmentesen elvégzi a kerékpárok meghibásodott elektromos berendezéseinek a javítását, illetve — hozott anyagból — az új elektromos berendezések felszerelését". A Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat békési fó- építésvezetőségénél a villany- szerelő brigád vállalta, hogy szabad szombatokon társadalmi munkában felszereli vagy kijavítja a dolgozók kerékpárjának elektromos berendezését. A Sarkad £s Vidéke ÁFÉSZ közölte, hogy a felhívás után a dolgozók 50 kerékpárlámpát vásároltak A vas-műszaki boltban 1976. november 30-ig 300 garnitúra kerékpárlámpát 40 százalékos árengedménnyel árusít az ÁFÉSZ. A kélegyházi Béke Tsz egyebek közt lehetőséget biztosít arra, hogy a helyben meg nem kapható lámpagarnitúrát a tsz anyag- beszerzője a dolgozók igénye alapján vásárolja meg. A felszereléshez a tsz szocialista villanyszerelő brigádja segítséget nyújt. Sorolhatnánk még a jószándékú törekvés különböző módját, amellyel a munkahelyeken meg akarják előzni azt, hogv a dolgozók kivilá- gítatlan kerékpáron közlekedjenek és veszélynek tegyék ki önmaguk, valamint mások életét, testi épségét. Persze nagyon fontos, hogy a dolgozók minden útjuk előtt ellenőrizzék: jó-e a világítás? És törődjenek azzal, hogy a családtagok (gyermekek, nagyszülők) kerékpárján is legyen szabályosan felszerelt lámpa. P. B.
