Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

DZSUVOX-PRÓBA

A jó öreg 1000-es Skoda szorgalmasan falja a kilométereket. Vezetőjét, Falusi Lászlót inkább képzelhetném valami western, film csípőből is halálpontosan célzó főhősének, mintsem testnevelő tanárnak. Meglehet, takaros szakálla is inkább a beatzene miatt kell. Mert beatzenész is, 1958 óta játszik, akkor még Beatles sem volt... Jókedélvű, sztorikban kifogyhatatlan, jókat nevetünk történetein a hátul ülő Salamon Ferivel és Putnoky Pistával. Ök hárman a DZSUVOX együttes „ingázó” tagjai. Falusi >' dobol, Putnoky nappal fényképész Mezőberénvben, este gitározik és énekel, falamon szintén gitáros, basszuson játszik. Csabán, a méretes szabók és szűcsök szövetkezet részlegadminisztrátora.

A próbára igyekszünk, Békés. Csabáról Orosházára.

A próbaterem immár másfél éve Csizmadia Béláék lakásán, az egyik szoba. Egy közepesnél alig nagyobb helyiség, alkotó rendetlenségben. A bútorok félretolva, a szekrénysor tetején három paróka és üres rumpuncsos üveg. A padlóra fólia terítve, van belőle elég a házban. Béla konyhakertész. A falon tájképek, portrék, a sarokban letakarva Csepel varrógép. Ezenkívül csak szerelés mindenfelé. Laney erősítők és hangfalak, Hofiner zongora és más mindenféle méregdrága hangszerek. Egy első világháborúbeli zöldkeresztes katona^ ládában technikai kellékek, a csavarhúzótól az ultraviolett lámpáig.

Az egész szerelés cirka 360 ezret ér. annyit, mint az egész ház, ahol a próba zajlik.

(Kétféle beategyiittes létezik. Az egyik, melyiknek művelődési házak adnak otthont, többnyire szereléssel együtt. A színvonal változó, létezésük inkább az intézmény vezetőjétől függ. A másik típus — ezek száma sem ke. vés —, amelyek magukat tartják fenn. Náluk kevés a „zenélni szeretés”. Anyagiak kellenek, komoly összegek. Mindenki saját maga veszi meg a felszerelését, hangszere válogatja, kinek mennyit kell beinvesztálni a kedvtelésbe. A kultúrházaknak szüksége van együttesekre, ilyenekre vagy olyanokra, mert — merjük kimondani — társadalmi igény. Hogy kit foglalkoztatnak, maguk döntik el, lemezlovast vagy zenekart, gyengébbet, vagy jobbat, igazgatója válogatja.)

A két orosházi, a távközlőmű- szerész Abonyi Zoltán, aki billentyűs hangszereken játszik és Csizmadia, a házigazda — énekel, fuvolázik, kongán játszik — már készen vár.

Az 1969 óta létező DZSUVOX mostani összetételében egy éve játszik együtt. A zenekarokat stílusuk jellemzi leginkább. Hoav ők melyikhez sorolhatók, erről beszélgetünk először. Pillanatok alatt parázs vita alakul ki. — Kemény rock — így Csizmadia. — Nemcsak azt játszunk, soulos számokat is — vág közbe Salamon.

— Ez túl nagyképűen hangzik, ezt ne írd — állítja meg toliamat Putnoky. Végül mégis közös álláspontra jutunk: olyan zenét, csinálnak, amelyre lehet jól táncolni, és lehetőleg a legújabb nóták. élvezik a fiatalok.

Két magnó mindig készenlétben van a rádió mellett, és azért, ha az ismerősök új lemezhez jutnak, máris lemásolhassák.

Miközben beszélgetünk, meg- ezdődik a próba. A magnóról ohnny Wakelin száma, az In iaíre "szól. Ma ezt tanulják. Hőbb vagy tízszer végighallgat- ák. Falusi kezdi a dobbal, négy

tem. utána Csizmadia lép be ongával. aztán a basszus. Nem ó. Valalii tévesztett. Kezdik ú.i- a. Nincs látványos próba a vi- ágon. Ez is egyfajta, korántsem ebecsülendő alkotás. Magától nég nem jött létre soha. Amíg isszeáll a szám. sokat kell gva- nrolni, csiszolni, majd csak 3-4

„élő játék” után válik el, jó-e vagy le kell venni a műsorról.

Sokadszor - hangzik fel az In Zaire. Alakul, szó se róla. A bajusza okán bel ami-s küllemű Csizmadia Vox-oktávváltót keres elő, rákapcsolja a trombitára. ennek segítségével tetszés szerint egyszerre és külön-kü- lön is négy másik fúvós szólal meg. A szerkezet fele egy Szo- kol rádiónak, és 15 ezer forintba kerül. Magyarországon legfeljebb fél tucat van belőle. Ügy szól, mint az ágyú, ami ebben az esetben elismerő jelzőként értendő.

A zenekar a Ki mit tud?-ra is

készül, most az a két saját szám gyakorlása következik, amit majd ott játszanak.

A soron következő szervezési feladatokat is megbeszélik közben. Jönnek az ünnepek, már majd minden szombat betáblázva. Azt még nem mondtuk, bár a fentiekből kiderült: a DZSUVOX maszek zenekar, a szerelés tisztán saját, nem tartoznak sehova és senkihez, fellépéseiket maguk szervezik. Zömmel hétvégi táncos rendezvényeken játszanak, most Szeghalomra, az András-bálra mennek. Nagymá- gocslól, Mezőberényig, főleg a megyében, de ismerik és hívják őket Komlóra, Bonyhádra is. Amikor Csizmadia viszi a primőrt más megyékbe, a kultúr- házakba is bekopog, kell a kapcsolat. Van még egy fontos segítőjük, Pólyák Sándor, nem ze_ nész, de beltagnak számit, ő intézi a szállítást.

Nagy hátrány, hogy nincs próbatermük. Igaz. itthon már késő este arra ébrednek fel inkább a háziak, ha abbahagyják a próbát, de az igazi mégis az lenne, ha valamelyik művelődési ház adna otthont.

(Ez megint elég bonyolult ügy. Az önellátó zenekarok viszonylag könnyebb helyzetben vannak. A többiek, ha próbahelci- ségük sincs, és a helyi kultúr- háznak sem kellenek, szétszélednek, abbahagyják. ígv fordulhat elő, hogy sok gyengébb képességű együttes is előnvös helyzetet élvez, míg viszonylag jobb képességűek sem találnak helyet maguknak. Régi nóta. a könnyű, zene művelői eléggé periférián kívül esnek. Legalábbis más műfajú amatőr csoportokhoz képest. Igaz, több pézbe is kerülnek. Mégis talán a felsőbb művelődésügyi szervek tehetnének legtöbbet azért, hogv irányítsák, koordinálják működésükét és elérjék, hogy az adott kultui-ális intézmények is jobban érdekeltek legyenek a segítésben. Tegyük hozzá, kétoldali dolog ez. a ze- zenkaroknak is jobban alkalmazkodni kell, feltételeik néha egyoldalúvá teszik a közös együttműködést.)

A próba végén még újra szervezési kérdésekről esik szó. Mikor indulnak szombaton, ki-kit visz? Legkésőbb hatra Szeghalmon kell lenni. Korán kell indulni, kod is lehet.

Az egyik Laney-hangfalról fekete macska hunyorog a szemünkbe. A fekete macska általában balszerencsét jelent, kivált, ha átsza'ad előttünk az úton. Ez viszont papírból készült és a hangfalra ragasztották.

Fábián István

Korán jött az első hó

Akadálytalanul halad a mélyszántás a békéscsabai gazdaságokban

Az első hó után az eddig ké- I telkedők is kénytelenek elfogadni: itt a tél! Az átlagembernek ez annyit jelent, hogy elő kell szedni a régen ellett téli, meleg kabátot. De vajon gond- e a mezőgazdászoknak a váratlanul jött hó? Erről érdeklődtünk.a Békéscsaba környéki gazdaságokban.

Békéscsabai Lenin Tsz; A betakarítási munkákat befejezték, 380 hektárról szedtek fel cu- i korrépát, az 590 hektáron termesztett kukorica 47 mázsát hozott hektáronként. A 2050 hektár mélyszántás 54 százaié- | kával elkészültek már, a betakarítás megterhelése alól fel- . szabaduló gépekkel a munka üteme gyorsul. A szervestrágyázást befejezték. 470 hektáron. A 810 hektáros őszi kalászos vetésnek kedvez a hótakaró, bár később is jöhetett volna.

Békéscsabai Szabadság Tsz:

A 2000 hektáros kukoricaterületből 400 hektáron vár még betakarításra a termés. A várható átlag 50 mázsa hektáronként. Cukorrépából 40 vagon- nyi van renden, ezt kézi erővel rakják majd a szállítókocsikra. A 3500 hektáron elvégzendő mélyszántásból még 1500 hektár van hátra. A területen 16 nagy teljesítményű erőgép dolgozik. Szervestrágyázást a jövő evben cukorrépának szánt területen végeznék, a tervezett 500 hektárból 400-on ezt a munkát befejezték. Az 1700 hektáros őszi kalászos vetésnek is csak később kellett volna a „hóbunda”.

Magyar—Szovjet Barátság Tsz: Különösebb gondot nem okoz a hó, hiszen a betakarítási munkákat és a szervestrágyázást már elvégezték. A mélyszántás még 150 hektáron van hátra, ehhez DT—75 és Dutra traktorok állnak rendelkezésre. A 460 hektáros őszi kalászos vetésben sem tesz remélhetőleg kárt a hó.

Békéscsabai Állami Gazdaság: A cukorrépát az 1000 hektáros területről 280 mázsás átlaggal felszedték. Kukoricától 55 mázsás átlagtermést várnak, az összes kukoricatermő területük 1200 hektár, ebből 150 hektárról kell még letömi a termést. A gazdaságban remélik, hogy nem lesz tartós az első hó, így a még hátralevő 1700 hektárős mélyszántást akadály nélkül folytathatják a K—700-ások és a D—4 KB-k. A szervestrágya-kiszórást terven felül teljesítették. 1300 hektár helyett 1320 hektárra került ki az értékes tápanyag.

Brigádvezetők tanácskozása a Férfifehérnemű-gyárban

Néhány nappal ezelőtt tartották meg a brigádvezetók tanácskozását a Békéscsabai Férfifehérnemű-gyár kultúrtermében. Valgstyán Mihályné üb-titkár megnyitója után Nagy Lajos gyárigazgató adott tájékoztatót a brigádvezetőknek az éves terv teljesítéséről és vázolta a jövő évi feladatokat. Értékelte a brigádok eddigi munkáját is. Elmondta, hogy a brigádok lelkesen és szorgalmasan dolgoztak, amit bizonyít a várható nyereség. a veszteségidők csökkenése és a jé teljesítményszázalékok. Említést tett a kommunista műszakokról, melyek általában jó eredményeket hoztak.

Ezt követően a brigádvezetők szóltak hozzá. Először Sajti Gé- záné, a könyvelés Ságvári brigádjának vezetője számolt be brigádjuk életéről. Elmondta, hogy eredményesen patronálják a 9-es számú iskola úttörőcsapatát. Az általánosan tapasztalható létszámhiány náluk is érezteti hatását. Brigáduk létszáma ebben az évben 15-ről 11-re csökkent és a munkát el kell végezniük a hiányzók helyett is.

Lantos Andrásné, a Radnóti brigád vezetője arról szólt, hogy eddig személyenként 38 óra társadalmi munkát teljesítettek. Bozsó Lajosné. a Vállalat Kiváló Brigádja címet viselő MHSZ- brigád vezetője felszólalását nagy tetszés kísérte. Teljesítményszázalékuk 100—110 között mozog, bár normaóra-tervüket a létszámhiány miatt nem mindig sikerül teljesíteni. A létszámhiány enyhítésére brigádjuk vállalja, hogy 1977-ben két új dolgozót hoznak az üzembe és vállalják azok betanítását. Kérte a többi brigádvezetőt, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Ezenkívül kérte, hogy a megyei lapban többet foglalkozzanak üzemünk életével, munkájával, eredményeivel. Ez is segítene a létszámhiány enyhítésén. Beszámolt még arról is, hogy brigádjuk női ruhát fog gyártani és az eredményes átállásra műszakon kívül járnak be tanulni az új műveleteket.

Szilágyi Anna, az orosházj üzem Március 8. brigádjának vezetője beszámolt arról: miképpen képezik magukat politikailag és szakmailag. Gátló tényezőként említette meg, hogy sok az 1-2 darabos tétel, ami lerontja a korszerű szervezésű szalag előnyeit. Bádé Ilona, a Béke brigád vezetője tájékoztatót adott arról, hogy működik a városban egy brigádvezetők klubja és oda nemcsak a brigádvezetők, hanem a brigádta- gok is elmehetnek. Csak az a baj, hogy klubdélutánjait mindig a délelőttös műszak látogathatja.

Zöld Jánosné párttitkár á politikai munka, valamint a köz- művelődés fontosságáról beszélt. Bácsfalvi Mária, a „DH” munkarendszer élővé tételét javasolta úgy, hogy először egy brigád venné át teljes alapossággal, majd átvehetné a többi brigád is. Ehhez a gyár gazdasági és társadalmi vezetése minden segítséget megadna.'

Kugyelka Jánosné elmondta, hogy a legközelebb induló felnőtt szakmunkás-tanfolyamokon a női ruhák készítését tanítják, mivel jelentős mennyiségű női ruha készül majd az üzemben a már eddig gyártottakon felül. Gál Jánosné KISZ-titkár a KISZ és a brigádok kapcsolatáról beszélt. Hajas Jánosné, az szb ter_ melési felelőse elmondta, hogy csökkent ugyan a brigádok normaóra-teljesítése. de javult a munkájuk minősege.

A brigádve/etők hozzászólásaira Nagy Lajos gyárigazgató adott választ, maid megválasztották a 10 küldöttet a vállalat brigádvezetői tanácskozásra.

Padi András

íjegyzet

Erdemes-e hukoricázni?

Ha leírom, hogy egyik legfontosabb kultúrnövényünk — megyénkben is, országunkban is — a búza, mindenki egyetértőn bólint. Ha azt írom; kiemelten kell foglalkoznunk a cukorrépa- és a zöldségtermesztéssel megyénkben is, országunkban is — mindenki helyeselni fog. De ki hinné'el első hallásra, olvasásra, ha azt állítanám, írnám: mindent megelőzően a legnagyobb értékű ásványkincsünk a kukorica? Megyénkben is. Országunkban is.

A fa, a szén, az olaj, a gáz és a bauxit évi kitermelése együttesen tesz annyit hozzá népgazdaságunk teljes termelési értékéhez, mint a kukorica egymaga. Jogos-e ez az összehasonlítás? Mindenképp, ha meggondoljuk. hogy a kukoricaszem ugyanúgy a föld kincseit sűríti magában, mint a többi ásványkincs. Minden kukoricatábla felszíni bányaként fogható fel, a kukorica maga pedig a hústermelés nagy fontosságú alapanyagaként, energiahordozójaként.

Megyénkben az összevetésben természetesen nem szerepelhet a szén, a bauxit s a többi sem annyira jellemző, hogy elfogadhatóvá tegye a szembeállítást. Legyen hát a búza a® ellentétpár másik tagja. A két növényt csaknem azonos területen — 127 ezer, illetve 124 ezer hektáron — termeltük

1975-ben. Búzából 392 ezer tonna, kukoricából 677 és fél ezer tonna termett. S mivel a két termény mázsánként! árában alig 10 százalékos az eltérés a búza javára, könnyű kiszámítani; a kukorica a búzához képest másfélszeres „teljesítményre” képes.

Nem juthatunk ebből természetesen olyan következtetésre, hogy akkor most már mindent szántsunk ki és csak kukoricát vessünk, összefüggéseiben kell látnunk mindent. Vagyis, miközben megyénkben a cukorrépa- és a zöldségtermesztésünk rendbe tételén fáradozunk — mezőgazdasági területünk 10 százalékán — nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még a kukoricáról sem tudunk mindent. Tíz évvel ezelőtt még nehezen hittük, hogy teremhet akár nyolcvan mázsát is hektáronként a tengeri, ma meg már tudunk olyan külföldi kísérletekről amelyek 150 mázsás átlagot produkáltak.

Jó dolog az, hogy a kukorica termesztésének fejlesztésére, korszerűsítésére külön rendszer is alakult, amely igazán figyelemre méltó eredményeket mutatott fel. Az előbbieket figyelembe véve azonban hadd jegyezzük meg: megérdemelte volna a kukorica, hogy egyetlen növénye maradjon e rendszernek, mert az utóbbi minél ágazatibb, annál értékesebb.

A rendszerbe bevont újabb növények — napraforgó, cukorrépa, rizs — elvonják a figyelmet a kukoricától, amely most a mostoha időjárási viszonyok között is többet ad 1-2 mázsával az idén országosan a tervezettnél — ha letörik rendesen és nem kukoricáznak vele!

Arról van tehát szó. hogy az lenne jó, ha nem a növényeink cgyikével-másikával kellene időről időre — amikor szorít a cipő — kiemelten foglalkozni, hanem igyekeznének valamennyit súlya és szerepe szerint folyamatosan megbecsülni és hasznosítani, anélkül, hogy közben bármelyikkel is kukoricáznánk.

(kőváry)

1976. NOVEMBER 2*.