Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

Órával vagy anélkül? A rántott enirkét »sereit legjobban Vízfogyasztás - dilemmával Ilonka birodalma Beszélgetés az új rendeletről és átalánydíjról A Minisztertanács egy évvel | ezelőtt rendeletet alkotott a köz- j műves vízellátással és csatorná- I zással összefüggő kérdésekről. { Ezt követően az Országos Víz- j ügyi Hivatal elnöke újólag sza­bályozta az ipari és a lakossági j vízfogyasztás átalánydíját. Mi a rendelkezések lényege? Hogyan I valósítják meg a gyakorlatban? j Erről beszélgettünk a megyei tanács építési, közlekedési és I vizúgvi osztálya, valamint a víz- és csatornamű vállalat szakembereivel. Szondi Hajos (megyei tanács): Csupán érzékeltetésül érdemes megemlíteni, hogy hazánkban a XV. ötéves terv utolsó évében a lakosság 64 százaléka élvezte a közüzemű vízszolgáltatás elő­nyeit, A csatornahálózatba be­kapcsolt lakások száma pedig öt év alatt négy százalékkal emelkedett. A fejlődés az elkö­vetkezendő időben még gyor­sabb lesz. Ezért került napi- j rendre a téma. Addig ugyanis ■ a megyék önállóan döntöttek j ezekben a kérdésekben. A me- l gyei tanácsülés szeptemberben j fogadta el az űj közműves víz- ellátásról és csatornázásról szó­ló tanácsrendeletet, amely 1977. január 1-tól lép életbe. Népújság: Hallhatnánk a tanácsrendelet néhány fontos kitételéről? Csepregi Pál (megyei tanács): Az a cél, hogy minden lakás­ba, minél előbb eljusson a jó j ivóvíz. Éppen ezért a bekötő ' vezeték megépítését — a vízóra es a közműre való rákötés ki­vételével — egyéb kivitelezésre jogosult vállalat, szövetkezet, kisiparos is elvégezheti a vízmű vállalat díjmentes . ellenőrzése mellett. Szondi Lajos: Megyénkben az V. ötéves terv végén 310 ezer embert látnak el vezetékes ivó­vízzel. Ez nem jár zökkenők nélkül. Előfordulhat vízkorláto­zás, főleg a nyári csúcsidőben. Az erre vonatkozó terveket a vízmű vállalat készíti el, ame­lyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága jóváhagy. A vízkor- i látozást pedig a helyi tanács elnöke rendeli el. Szarvas János (vízmű válla­st) : Egy másik lényeges kérdés, a vízmérő óra állapota. Ha ez rossz, esetleg nem olvasható le, vállalatunk hitelesíti, vagy újra cseréli. Ilyenkor az előző év azonos időszakának megfelelő vízfogyasztást vesszük alapul. Természetesen előfordulhat, hogy lényegesen több az elhasz­nált víz az egy evvel korábbi­nál. Ebben az esetben átalány­díjat számítunk. Csepregi Pál: Sokan nem tud­ják, hogv a közterületen levő parkok, zöldövezetek locsolására felhasznált víz díját a helyi tanácsok fizetik, azt nem há­ríthatják át a lakosságra. A vál­lalatokra. intézményekre viszont igen. Itt kell megemlítenünk a szabálytalanságokat is, amikor a közkifolyóknál autót mosnak, vagy éppen építkezéshez hasz­nálják innen a vizet. Népújság: És most térjünk át az új OVH-rcndcletre, amely a vízórával nem ren- j dclkezök átalánydíját szabá­lyozza. A régihez képest ez kissé magasnak tűnik. Szondi Lajos: Azt hiszem senki sem vitaija, hogy a víz egyre inkább munkával előállí­tott termékké változott. Kitér­5 mjmtjss 1976. NOVEMBER 21. meléséhez, a fogyasztókhoz va­ló eljuttatásához egyre több emberi munkára, é>> nagyon sok energiára van szükség. Állan­dóan emelkednek a beruházási és az üzemeltetési költségek. A beszedett vízdíj az összes rá­fordításoknak csupán az 50 szá­zalékát fedezi, a másik felét az állam vállalja magára. Amikor az átalánydíjat megállapították, egy kicsit a jövőre is gondol­tak, hiszen nem lehet minden évben más-más normatívákat megállapítani. Szarvas János: Egyébként a rendelkezés kimondja: a válla­lat vízdijbevétele a tényleges szolgáltatás ellenértékének fe­leljen meg, vagyis az átalány­ként számlázott összeg a való­ban elhasznált víz után járó dijat ne haladja meg. Ambrus Tamás (vízmű vál­lalat): Ennek kiszámítása vi­szont nem könnyű feladat. Tu­dom, az olvasók nem szeretik a sok számot, mégis a könnyebb megértés kedvéért hadd álljon itt egy példa. Tételezzük fel, hogy egy községi vízmű negyed­éves termelése 100 ezer köbmé­ter. a vízveszteség pedig 10 szá­zalék (ami nem lehet ennél ke­vesebb), tehát az eladható víz­mennyiség 90 ezer köbméter. Vízórával mértünk mondjuk 50 ezer köbmétert. így átalánydíj­jal kell elszámolni 40 ezer köb­métert. Ha a rendelet szerinti fogyasztás 60 ezer köbméter, akkor a 40 és a 60 aránya adja az együtthatót, amely jelen eset­ben 0.67. (Ez egynél nem lehet nagyobb.) Legyen a család fo­gyasztása a kategória szerint 50 köbméter. Ezt a számot szoroz­zuk meg az együtthatóval és megkapjuk a tényleges vízfo­gyasztást. az 53,6 köbmétert. Tehát ennyi víz után kgil díjat fizetni. Ezt a módszert 1976. ja­nuár 1-től visszamenőleg alkal­mazzuk. Ennek az az oka, hogy e kiegészítő rendelkezés csak ez év júniusában jelent meg. Ahol többlet-számlázás történt, ezt az összeget beszámítjuk a követ­kező időszak vízdíjába. Népújság: Az emberek most dilenimáznak: órát szerelte* senck fel, vagy fizessék az átalánydíjat? Mi a tapaszta­lat: végül Is melyiket választ­ják? Hosszú Szilárd (vízmű válla­lat): Felméréseink szerint me­gyénkben január 1-én a köz­üzemű vízszolgáltatásba bevont lakosság 27 százaléka átalány- díjas volt Ez a szám azonban lényegesen csökkent. Az év ki­lenc hónapjában az összes be­kötéseknek több mint a felét régi fogyasztók rendelték meg, akik csak a vízóra felszerelését kértek. Ez annál is inkább elő­nyös. mivel a megrendelés be­érkezésétől számított következő hónap 1-étöl az átalánydíjat a felére csökkentjük, amíg az órát fel nem szereljük. Ez az idő általában egy-két hónap. Hévízi László (vízmű válla- | lat): Ehhez hozzájárul az is, | hogv van elegendő vízóra. 1500 különböző méretű óra van rak­táron. és megkötöttük az 1977. évi szerződéseket is. o Mindent egybevetve megálla­píthatjuk: a 'rendeletre és az átalánydíj szabályozására szük­ség volt. A végrehajtás feltéte­lei biztosítottak. Most már csak azt kell kiszámítani: kinek ér­demes órát venni é6 kinek nem? Ennek eldöntésében se­gítenek a szakemberek. Seres Sándor A csirkenevelő kellős közepén toporgok már egy perce. Tizen­hétezer apró jószág vesz körül. Fogadni mernék, mind egyszerre csipog. Már zúg a fejem, de nem merek megmozdulni, félek, kárt tennék az ide-oda cikázó sárga gombolyagokban. , Akkor pedig veszélyben a riport, ezt nem bo­csátana meg Dinka Ilona! Ilonka ügyesen lépked a kiscsibék kö­zött. Utat csinál, kimegyünk. Á tüske Még a nyárbn történt. Dinka Ilonka a gyomai Mezőgazdasági és "Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézet tanulójaként meg­nyerte a baromfitenyésztő tanu­lók országos versenyét, és a szakma kiváló tanulója lett. Szovjetunióbeli utazást is nyert. A nyarat mégis otthon töltötte. Nem ment el, mert úgv érezte, nagyon megbántották. A verseny után valaki megjegyezte: „Győz­tél Ica. de nem érdemelted meg." Ó erre azt mondta magában, ha nem. hát nem. Akkor nem megy ! sehova. Pedig egész tanulmányai során [ a legjobbak közé tartozott, és a versenyén is bizonyított. Júliusban munkába állt ott-1 hon, a kaszaperi Lenin Tsz-ben,' ahová a szerződése is szólította. Hallgatag, magába zárkózó al­kat. Amennyire megismertem. | most választanom kellene, akara­tosnak, vagy konoknak higvjem. Uhlár János tsz-elnök segít: j „Icánál jó tulajdonság, hogy aka­ratos. Amit eltervez keresztülvi­szi. Érzékeny? Senkinek sem „Egy kilépőt kerek, be kell mennem a' tanácshoz.” Naponta, ki tudja hány helyen, és hány­szor hangzik el ehhez hasonló ] kérés, bejelentés. Csak a megyé­ben sok ezer munkaóra megy veszendőbe emiatt. De hát min­denkinek akad több-kevesebb intéznivalója a tanácsnál. Mi­után pedig a munkaideje rend­szerint egybeesik a hivataléval — kénytelen otthagyni a túró- ] gépet, íróasztalt, szerelőpadot vagy javítóműhelyt. Az oda- vissza út. az esetleges várakozást is beszámítva, órákat jelent. Hacsak... * * * — Hol tartják az allamigaz- gatási fogadónapot? — kérde- i zem a MEZŐGÉP orosházi gyá­rának titkárságán. — Itt a folyoso végén, jobbra 1 az utolsó ajtó! Dr. Román Zsuzsa jogásznő, az orosházi Várost Tanács V. B. titkárság megbízott osztályveze­tője e fogadónapok lényegéről, céljáról beszél. A vállalati jogsegélyszolgálat mirhájára szervezte meg a fo­gadónapot a város öt nagy üze­mében a tanács. A célja min­denekelőtt az, hogy a dolgozók ne mulasszanak órákat, félnapo­kat csak azért, mert kisebb el­intézni- vagy kérdeznivalójuk akad a tanácsházán. Emellett a tájékozottság javítására, az ál­lampolgári jogok, ismeretek ter­jesztésére is felhasználják eze­ket az alkalmakat. — Ez év március—áprilisában kezdtük, és havonta egyszer tar­tunk államigazgatási napot az üveggyárban, a baromfifeldolgo­zónál. a gázipari gépgyárban, a férfifehérnemű-gyárnál, és itt — sorolja a jogásznő. * * * — Lakásügyben érdeklődöm — hajol előre a fotelben Cser- nus Sándor, a forgácsolóműhely­ből — 73-ban adtuk be a kérel­met, OTP-s lakásra. Az V. öt­éves terv idejére soroltak be ak­kor, de azóta semmi. Talán mi esett volna jól ilyen tüske, ö a ' maga módján válaszolt. Rendes lány, na£von szereti a munka-1 jat”. 56 nap Amikor kérdezem, felvidul. Először mosolyog. Megigazítja homlokára csúszó, pettyes ken­(Vercss Erzsi felvétele) Lakásügyben érdeklődőm... nem kaptuk meg az újabb érte­sítést ? A fiatalember alapos választ kap a városi lakásépítés üteme­rői, nA elosztás új vendjéről, amely szerint a jövőben Oros­házán is társadalmi bizottság dönt a lakáskérelmekről. Igv 1077. elején kapnak az igénylők — közöttük Csernus Sándor is — újabb értesítést lakásügyben. — Elég sok kérdés kezdődik azzal, hogy „Mikor kapjuk meg a lakást?” — lapoz feljegyzésé­be dr. Román Zsuzsa. — De fel­keresnek bennünket olyan ki- sebb-nagyobb közösséget érintő ügyekkel is. mint például az egyik lakótelepen az úthálózat bővítése. Ismét kopognak. A fiatalasszony felindultságát panaszolva meséli: — Hat hónapja otthagytam a férjemet, albérletbe mentem négyéves kislányommal. Nem le­hetett már tovább tűrni azt az életet. Ottmaradt a majdnem kész ház. meg minden ... Most tényleg nem jár nekem semmi? Magánügyben kér tanácsot a következő fiatalember is. * * * — Természetesen azokat is út­baigazítjuk, akik jogi tanácsot kérnek. Ma, úgy látszik, ők van­nak többségben. Egyébként ed­dig nyolc fogadónap volt Ez még tulaidonképpen a kölcsönös ismerkedés az .alapozás” idő- sz.aka. A gyárral kötött szerző­dés szerint a tanácsi vonatkozá­sú vállalati ügyek konzultáció­jára is sort kerítünk a fogadó­napon. A ..Házi iogíanácsadó” prooa. pandalap érmen a magánerőből történő építkezések tudnivalói­ról szól. Sokat segít a jogtanács- adó szerkesztősége ezekkel a közérthető , szabáiymagyaráza- tokka!! Távozófélben még megtudom: a gyár vezetői készséggel segítik a tanács képviselőjének munká­ját. Tóth Ibolya dőjét, majd lassan, megfontol­tan magyarázza: — Szeretem a csirkéket. A leg­jobban a legkisebbeket, meg a legnagyobbakat, ötvenhat napig neveljük őket. Akkor elszállít­ják Orosházára, a BOY-hoz. Újabbak érkeznek. Most 83 ezer körül van. Egy pillanat, megné­zem pontosan. Igen, 83 ezer 760 Mind Hybró. öt hétig indító, az­tán nevelő tápot kapnak. A ki­csiket először enni kell megtaní­tani. A helyes tápadagolás a legfontosabb. A víz is, persze, meg a hőmérséklet. Harmincöt fokkal kezdünk, később csök­kentjük, minden két és fél nap­ban egy fokkal, egész 18 fokig. Ennél kevesebb nem lehet. Ak­kor dolgozunk jól, ha mind egyszerre alszik. A csirkékkel állandóan foglal­kozni kell. Együtt kell élni ve­lük. Megtehetnénk, hogy csak 2- 3 óránként nézünk rájuk, de azt nem lehet. Vasárnap se. de még karácsonykor se. Mert könnven kárbavész az egész, munka Egy négyzetméteren 25 kilo élősúlyt kell nevelni az. 56 nap alatt. A megengedett elhullás hat száza­lék. nálunk csak 4,75 ez az ér­ték. Ha és holnap Ilonka most két műsz-akot dol­gozik egyszerre, helyettesíti egyik társát, aki szabadságra, ment. — Kevesen vagyunk. Reggel 6- ra jöttem és este 6-kor végzek. Télen, nyáron biciklivel járok. Bent lakom a faluban, elég ha­mar kiérek. Az asztalon Kuznyecov: Babij Jár című kötete. A 36. oldalon van nyitva. — Ha van időm, olvasok. Ezt a bátyám hozta ki a könyvtárból, más szórakozásom nem igen van. Néha elmegyünk a presszóba, vagy a kultúrba diszkóra, Csabá­ról jár ki a lemezlovas. Nemrég volt az ifjúsági parlamentünk. Itt a tsz-ben nincs valami nagy KISZ-élet. Szeretnék ifivezetö lenni az általános iskolában, ahol annak idején úttörő csapat- titkár voltam. Meg kellene ala­kítani a kézilabdacsapatot is, lenne rá igény. A parlament ta­lán elöreviszi a mozgalmi életet. Észreveszi, hogy a Kuznyecov- kötetet nézem. — Minden embernek vágya, hogy nagy feje legyen. Dehát nem lehet mindenki mérnök, vagy atomtudós. Barom fitenyész­tő szakemberekre is szükség van. Attól még olvashat az' em­ber, vagy nem? — De még menyire. Nem az a legfontosabb, ki mit csinál, ha­nem az — hogyan. — Jó lenne tovább tanulni. Orosházán, vagy Gödöllőn. Az orosházi szakközépbe már szep­temberben mehettem volna kü­lönbözetivel. Az az igazság, hogy túl sokáig hánytam-vetettem a dolgot. Jövőre azonban elkez­dem. Biztos emelkedik a fizeté­sem is, most 3000 felelt keretsek. Felét mindig a takarékba teszem. — A brigád? Ügy hi «zem befo­gadtak. Nem veszekedtünk még egyszer sem. * A tartózkodóban olajkályha duruzsol. Nyílik az ajtó, jönnek az asszonyok. Itt a váltás. Kér­dezem, mi a véleményük Ilon­káról? összenéznek, egyikük mondja: „megvagyunk, szépen.” Az aszonyok udvarlónak, talán kérőnek néznek. Mindenesetre sehogyan sem értik, mit keresek itt. Ha udvarló lennék, arról ne­kik tudniuk kellene. Már kívül, a sártócsák közt ugrálva kérdezem Ilonkától: — A csirkét szereted-e? — Rantva leginkább. Most mosolyog másodszor, új­ra vidám. És elsiet a osirkebiro- dalomba. Szaporák a léptei, mi­re visszafordulok már táppal te­li vödröket cipel a kúpos etetők között. Fábián István

Next

/
Thumbnails
Contents