Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Ruzicskay György gyűjteményes kiállítása Harmincezer látogató Az 1966-os Emst múze- umbeli nagyobb szabású bemutatkozása után, mo6t másodszor jelentkezett ösz- szegyűjtött anyagával a közönség előtt Ruzicskay György. A Munkácsy-díjas érdemes művész egész ed­digi mnkásságáról — közel négyszáz kiállított művel — próbál teljes áttekintést adni mostani kiállítása. Öt és fél évtized munkássá­ga: munkástanulmányok, il­lusztrációk, rajzsorozatok, lírai pasztellek, monumen­tális freskótervek és bio- koüázsok — ez Ruzicskay György életműve. Illetve mégsem egyszerűen eny- nyi. hiszen művészete rend­kívül sokrétűen burjánzó, mégis egészében céltudatos és teremtő. A szarvasi parasztvilág­ból indult, s máig is olyan erős kötelék fűzi szűkebb hazájához, amely életmű­vében döntő: e hely inspi­rálta az 1920-as években készült munkástanulmá­nyok, a harmincas évekbeli „Ember és gép” rajzsorozat és a bio-képek megalkotá­sára. Életének másik jel­lemzője a szenvedélyes utazás, a modern világ, az ember és társadalom kap- csalatának megismerésére való törekvés, mely művei­ben is tükröződik. Mozgalmas, lázadó, sziszi­fuszi hősöket ábrázoló olaj- képei és nagyszabású, erő­teljes freskótervei után al­kotta meg „A szerelemke­reső” című rajzsorozatát. A 108 lapból álló művét — amely az alkotó egész ad­digi életének élményeit ma­gában foglalja —, 1935-ben bemutatták Nagyváradon diaporáma feldolgozásban. (A mostani kiállítás érde­kessége. hogy a filmet a Galéria újból elkészíttette és naponta vetíti). A sze­relemkereső lapjain több­féle stílus jegyeit felfedez­hetjük, mégis így, egymás­nak felelgetve adja az egész szimbolikus kompo­zíciót. Ugyanilyen haladó, szo­cialista szellemű társada­lomkritika az 1936-os „Vi­lágosság felé” című soroza­ta, amely a háború fenye­gető pusztításainak is elő­revetítése, figyelmeztető megjóslása hatásos művészi eszközökkel. Az alkotó egészen más arculatát fedezhetjük fel az 1950-es években készült „Fantasztikus utazás a tör­ténelemben” című ceruza- rajz-sorozatában. Ezeket a játékos, vágybeli művészi utazásokat váltják fel a ké­sőbbiekben a lírai hangvé­telű pasztell városképek, amelyeket külföldi tanul­mányútjain — Franciaor­szágban, Olaszországban, Észak-Amerikában — ké­szített. Igen gazdagon mutatja be a kiállítás az utóbbi évek Ruzicskay-képeit is. Ezek — a gyűjteményes tárlat talán legérdekesebb és legkiemelkedőbb művei — a bio-képek, bio-kollá­zsok (bio-élet). Eze­ken a képein, kollázsain, illusztrációin a természet A napokban nyílt meg Békéscsabán a Képcsarnok Vállalat kiállítótermében Erdős Péter fiatal, hódme­zővásárhelyi festőművész kiállítása. Az első jelző vi­szonylag rövid, de tartalmas életpályát jelent: A szege­di tanárképzőben, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányok, rendszeres szereplés orszá­gos kiállításokon (szegedi nyári tárlat, vásárhelyi őszi tárlát, stb.). valamint több egyéni kiállítás jelentik az út főbb állomásait. Erdős Péter nem teljesen ismeret­len azonban a Békés megyei, békéscsabai tárlatlátogatók számára sem, hiszen művei­vel szerepelt az alföldi tár­latokon és volt itt már egyé­ni kiállítása is. — ember által — megbon­tott egyensúlyának veszé­lyeire figyelmeztet (A Nap halála, Darwin: Küzdelem a létért, Bartók: Cantata profana). Ruzicskay György bio-képei egyáltalán nem játékos applikációk, bár tanújelét adják a művész vállalkozó, folyton újító kedvének, szellemi frisse­ségének. A Magyar Nemzeti Galé­riában rendezett nagymé­retű gyűjteményes, összege­ző jellegű kiállítása is meggyőzően érzékelteti, hogy Ruzicskay György művészete milyen sokrétű: a maga elé célként kitűzött alkotói problémák megol­dása után tovább soha nem ismételte elért eredmé­nyeit, mindig új meg új mondanivaló közlésére tö­rekedett, szünetlen keres­ve a formai megújhodást, felfrissülést. Ez a dinamiz­mus hatja át lírai pasztell- jeit, drámai erejű grafikáit, monumentális freskóterveit és egész haladó szellemű életművét. Varga Villő Hódmezővásárhely pedig nemcsak a szülővárost és la­kóhelyet jelent Erdős Péter számára, hanem a művésze­ti irodalom által vásárhelyi iskolaként számon tartott képzőművészeti műhelyhez való tartozást is. Egész mun­kásságával vállalja a nagy elődök, az alföldi realisták hagyományát, mind etikai és művészeti magatartásbeli, mind pedig a megjelenítési módban. Érvényes ez min­denekelőtt lájszeretetére, humanizmusára, realista látás- és fesiésmód.iára. Nem közömbös számára a környezet, a táj, amelyben él és mely naponta jelent él­ményt részére. Ezt kívánja megosztani művei útján azok címzettjeivel — köz­érthetően. Festői világához hozzátartozik a tájban élő ember is, elsősorban nép­művészete útján. Egy-egy gondolkozószék, citera, ízes kerámia megmozdítja fes­tőecsetjét. Az alföldi realisták szá­munkra mindenekelőtt az epikus hevületet (Tornyai), a piros-kék-fehér izzást (Koszta) jelentik. Erőt, szen­vedélyt, drámát tehát, és gyakran feledkezünk meg e festőiskola halkabb, lírai vonulatáról, jelesül a vásár­helyi Endre Béláról és a sze­gedi Károlyiról, Nyilasiról. Erdős Péter festői világa, hangvétele Endre Bélával rokon. A nagy elődhöz ha­sonlóan vonzódik a részle­tekhez, a művesség is eré­nyei közé sorolható. Színei általában visszafogottak, szolidak, harmóniát hordo­zók. Mindez bensőségessé, meleg atmoszférájává avat­ja művei túlnyomó részét. Az az emberi közelség érző­dik munkáiban, melyet Rad­nóti zseniális költeményé­nek „...tudom, merre mennek, kik mennek az úton” sora olyan mély humánummal, melegséggel fejez ki. Csend­életei a tárgyak iránti sze- retetét és az otthon bensősé- gességét fejezik ki. Mindezt jól szolgálja a világos, átte­kinthető, az egyes tárgyak önálló létét, formai szépsé­gét, sajátosságát is érvénye­sítő képépítés. A kiállított festmények túlnyomó többsége termé­szetelvű, hangulati és at­moszférikus hatású. Néhány műbén azonban tovább lé­pett ennél Erdős Péter a jelképiség Irányába, így a Törött szekér a használaton kívülivé vált, elrongálódott és elhagyott pusztabeli ma­gányos eszköz által egy élet­forma megszűnéséről is szól. Nem nosztalgikusan azon­ban, hanem szinte objektív tárgyiassággal és tárgyila­gossággal. A Bontás előtt tömör egyszerűségű kemen­céjéhez már közelebbi ér­zelmek fűzik. Életérzését; világhoz való viszonyát művei vallomása szerint kiegyensúlyozottság, a környezetében és a hét­köznapokban megtalált har­mónia, belső öröm jellemzi. Kiállított művei így baráti kézfogások egy mindennapi környezetünkben teendő is­merkedő sétára. Dömötör János Társadalmunk minden ré­tegére vonatkozóan érvé­nyes az, hogy a műveltség szintjének emelkedésével arányosan egyre több időt tölt a különböző közmű­velődési intézményekben, köztük a múzeumokban is. Az országosan állandósult és sokak életében folya­matossá vált kapcsolatte­remtés a múzeumok irá­nyában mégis minden esz­tendőben októberben kulmi­nál. amikor — bár nem kampányjellegűén — sok rangos rendezvényre kerül sor országszerte, s a tö­megkommunikáció is job­ban kommentálja figyelmét e közművelődési intézmé­nyek tudományos és nép­művelő munkájára. Természetesen vonatko­zik mindez Békés megyére is, ahol a megyei múzeumi szervezet rendezvényeiről ugyancsak sok híradással találhozhattunk. Most annak az ideje ér­kezett el, hogy számvetést készítsünk és tanulságokat vonjunk le az események­ből. Óhatatlan, hogy e számvetésnél ne említsünk adatokat, előre bocsátva, hogy a számok az értéke­lésnek csupán egy oldalát jelenthetik. A megye mú­zeumai összesen 20 kiállí­tást rendeztek ebben az időszakban. Közülük a leg­több — tizenegy — kép­zőművészeti jellegű volt, amit az indokol, hogy a múzeumi és műemléki hó­nap rendezvényei szorosan kapcsolódtak a képzőmű­vészeti világhét esemény- sorozatához. Néprajzi, tör­téneti és természetvédelmi kiállításokat láthatott még a közönség, s elmondhat­juk, hogy a kiállítások iránti érdeklődésben nem volt hiány. Á megye mú­zeumait októberben 292 csoport kereste fel, össze­sen 9556 látogató, örven­detes, hogy a csoportok kö­zött sok volt a szocialista brigád, s köztük is több olyan, mely rendszeresen jár kiállításokat nézni. Az egyéni látogatók száma 9184 volt. A vándorkiállítások vidéki közönsége (Medgyes- egyháza. Füzesgyarmat, Sza­badkígyós) 6098 volt. A leg­több látogatót az idén is a Munkácsy Mihály Múzeum és a gyulai vár kiállításai vonzották, de emelkedett a vendégek száma az elmúlt, év hasonló szakaszához ké­pest az orosházi és a bé­kési múzeumban, valamint a békéscsabai szlovák táj­házban is. A hónap folya­mán 70 tárlatvezetést tar­tottak a múzeumokban. Ügy hisszük, a fokozódó érdeklődésre kiállításaink rászolgáltak. A múzeumi munka te­rén, és az egyes tudo­mányszakokban elért leg­újabb eredmények közzé­tételét és népszerűsítését szolgálták a különböző he­lyeken tartott előadások. Valamennyi múzeumi szak­ág — régészet, néprajz, történelem, művészettör­ténet, természettudomány — témaköreiből hangzott el előadás, összesen 21. Ezek többségére vidéken; Füzes­gyarmat, Szeghalom, Med- gyesbodzás, Zsadány stb. került sor. Sajnálatos, hogy három előadást nem sike­rült megtartani. Egyet a rendező partner mulasztá­sa miatt, kettőt az érdek­telenség miatt. Ezek tanul­ságai azt diktálják, hogy alaposabb előkészítő együtt­működésre van szükség az intézmények között, más­felől körültekintőbben kell megválasztani az időponto­kat, hiszen — különösen városban — számolni kell az egyéb rendezvények el­szívó hatásával is. Mind­ezek mellett — mások ta­pasztalatai is azt mutatják —, célszerű egy-egy zárt közösség (szakkör, klub, szakosztály) számára is elő­adásokat tervezni. Volt-e valami új vonás, megyénkben az idei mú­zeumi és műemléki hónap­nak? Volt/ Elsősorban az, hogy a hagyományos mú­zeumi ismeretterjesztő for­mákon túl újakkal is je­lentkezett a múzeumi szer­vezet, melyeket — nem új találmányként, de me­gyénkben először alkalma­zott. Gondolunk itt műem­léki sétákra, filmvetítések­re, múzeumban tartott ta­nítási órákra. Ha a múzeu­mi szervezet objektív lehe­tőségei javulnak, ezek a foglalkozási formák min­den bizonnyal népszerűvé válhatnak, sok érdeklődőt vonzanak a múzeumok kö­ré. Kiemelkedő eseményei is voltak a programnak. Igaz­ságtalanok lennénk, ha egyes művészek kiállításai *- önkényesen kiemelném hisz valamennyiüknek há­lás közönsége volt. Külön meg kell azonban említeni a csabaiak számára régi ízeket idéző Új Aurora-es- tet, melyet az antológia szer­kesztősége a Munkácsy Mi­hály Múzeum nagytermé­ben rendezett, mely ezúttal kicsinek bizonyult. A mú­zeumi szervezet életében pedig a felújított szarvasi műemléki múzeumépület átadása volt a legnagyobb esemény. Itt egyidejűleg négy kiállítás nyílott, hogy várja közönségét. így áttekintve a gazdag­nak mondható programot — számításba véve a si­kereket és sikertelensége­ket —, azt mondhatjuk összegzésként, hogy az idei rendezvények széles körű közönséget vonzottak és mozgósítottak megyeszer- te. Ezt nemcsak az „össze­sen” nagy számadata mu­tatja csupán, hanem az a tény is, hogy a Múzeumba­ráti Kör taglétszáma ez idő alatt mintegy 45-tel növe­kedett. S ha a múzeumi tevékenység egyre több ál­landó érdeklődőt vonz, akkor bizonyára nem hiá­bavaló munka egy ilyen program megszervezése. Beck Zoltán múzeumi osztályvezető Erdős Péter Mártély Metszéspontok Vájnál László ELSO METSZÉSPONT Mikor ifjúságunk fekete párduca a rezervátumba tévedt, Futottunk volna, de álltunk moccanatlan, s egy makulányi diadalt sem tudtunk felfedezni önmagunkban. MÁSODIK METSZÉSPONT Egy és nulla között, az üldöző, s az üldözött, a mérhetetlen túlerő; Metszéspontok sokasága nő. UTOLSÓ METSZÉSPONT Azóta, hogy egymást választottuk, közös a mozdulatunk, közös u gondolatunk, ételünk, italunk, ágyunk, párnánk, s közös mind ami vár ránk, és közös a végső pohár üröm. — Csak a koporsóban fekszünk külön-külön. Erdős Péter képei Békéscsabán

Next

/
Thumbnails
Contents