Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
Klubszinház 1976 A moszkvai kamarazenekar koncertje békéscsabai A moszkvai kamarazenekar híre megelőzte jövetelét, hisz rádióadásokból és hanglemezfelvételeikről már ismertük őket, de az élő zene varázsa még többet nyújtott a várakozásnál. Színházunk színpadi hangzása nem előnyös a kamaramuzsikálásra, de a moszkvai kamarazenekar csodát tett a hangelnyelő színpadon. Dinamikai felső határaik szinte korlátlanok. Zengő — a létszámot sokszorosan meghaladó — fortisszimóik nem voltak erőltetettek, pianisszimóik légies könnyedséggel lebbentek el. i Persze a művek is hozzájárultak ahhoz, hogy nagyszerű hangszerkezelési készségüket bizonyítsák. ' Csabai tüskék A főtéri padokon vidám diák- fiúk ücsörögnek. Kezükben sörös üveg. A hangulat emelkedik. A járókelők nagy ívben kikerülik őket. E#gy csoport lány közeledik, A fiúk szeme megcsillan, nagyokat húznak az üvegekből. A legbátrabb — lehet vagy tizenhat éves — megszólal: — Nyuszikák! Egy pusziért kaptok tütükét. A nagyszerű „szöveget” élénk hahota követi. Két-három kislány is viháncolni kezd. Egy miniköpenyes visszaszól: — Csókoljon meg titeket a Safari-cirkusz gorillája. Frappáns válaszát csengő lánynevetés jutalmazza. A lányok egyik tanára közeledik. Gyorsan eltűnnek. A fiúk megvetően néznek utánuk. — Ezek a lüké tyúkok már egy tanártól is berezelnek. Na, igyuk meg, haverok. Majd az állomáson még beverünk egy felest. A szót tett követi, majd elegáns mozdulattal bedobják az üres üveget a 'virágok közé. A betétpénzre nincs szükségük. Apuka jól keres. * * * Két lakótelepi férfi beszélget a buszmegállóban: — Tudod, jól jött ez a kis eső, ma ismét örömmel nyugtáztam. hogy városban lakunk. _ •??? — Mert édes komám, a falvakban nincs ekkora sár! További eszmefuttatásra nincs idő, mert a busz megérkezik a pocsolyához. A színház előtt száll le a két férfi. Két csinos nő jön a Csaba felől. A szőke megszólal: — Jucus! Ott jön két egész tűrhetően öltözött hapsi. Neked melyik kell? Jucus fintorog. — Te nem vagy komplett. Nem látod, hogy tanyasiak. Csupa sár mind a kettő. Kinek kellenek ezek?... * * * > Anyuka: — Tessék mondani! Hánytól rendel a doktor űr? Védőnő: — Ki van írva, kérem. Kettőtől háromig. Azonnal itt lesz. Anyuka: — De már negyed négy! Kisfiú: Anyuci! Ugye, a doktor bácsi is fekete pontot kap, ha késik? * * * Két Előre törzsszurkoló beszélget a gátoldalon: — Tudod Jocó, miért szeretnek a fiúk idegenben kupameccset játszani? — Mert több a néző. Kis helyeken ők a menők. — Fenéket. Van itt néző elég. — Akkor miért? — Mert idegenben füves pályán is focizhatnak! Bánfalvi Iván 4 ÚMíMEL^. 19W. NOVEMBER 31. A koncertmester, a cselló és brácsaszólam vezetőjének érzékien szép tónusa sokat sejtet az együttes hangzás eredetéről. A bemutatott művek is vonós fogantatásúak voltak, s a legjobb európai hagyományokra támaszkodva épült fel a műsor. Az angol Purcell barokk variációs művészete a Chaconneban sugallta a színes, teraszos dinamikát. és világos tagolást eredményezett. Hazai szerzőik közül a nemrég elhunyt Sosztakovics és Vajnberg egy-egy vonós szimfóniája az európai klaszikus hagyományokra épült, s nagy mesterségbeli tudást árult el az őszinte mondanivaló mellett. A koncert zárószáma: Haydn: Gyász szimfónia címet viselő műve némi fúvós szólamokkal egészült ki, s lett még színesebb, gazdagabb hangzású. A közönség mindvégig élvezettel hallgatta, s tetszésének a koncert végén adott elragadtatott kifejezést. A közönség —a zeneszeretők— nevében dr. Pankotai István mondott köszönetét a feledhetetlenül szép estéért, s a MÁV Leánynevelő Otthonból a Varga ikrek tűzpiros szekfűkkel teli vi- rágkosarat adtak át a zenekarnak. A moszkvai együttes ráadással köszönte meg a kedves gesztust. Sárhelyi Jenő UTAK A mezőőr élénk, mozgékony ember. Negyven felé jár. Hely- lyel kínál a téeszirodában, s az ablakon át messze néz. a szarvasi határba. Néhány éve „lefülelt” egy háromtagú orvvadász bandát a víkendtelepen. Hónapok óta a környékre jártak, sok ezer forint kárt okoztak. „Szerencsém volt. mert aki el. sőnek jött, gyáva volt. A másik kettő közül az egyik támadólag lépett fel. Felszólítottam őket, hogy igazolják magukat, közöltem, milyen gyanú merült fel ellenük. A fegyvereiket, egy hangtompitós kispuskát meg egy géppisztolyt, később megtaláltuk. Egyik elmondta, hogy egy órával korábban majdnem ráléptem a testére egy bokor alján, miközben a terepet bejárva kerestük őket. Azt mondta, ha akkor rálépek, lelő. Késő este volt: a társam messze. Senki se vette volna észre.” A nyugdíjas mozdonyvezető négy éve kazánfűtő egy üzemben, a csabai Berényj úton. Nyugdíja majdnem 2 600 forint. Miért dolgozik mégis? „A régi, Lenkei utcai lakást ! egy kiskereskedelmi vállalat megvette, mert boltot akart ott nyitni. Most raktárként használják a parkettás szobákat. Igaz, befizették helyettünk az induló összeget az OTP-lakásra. de a havi részlet magas, a rezsi sem kevés, és ruházkodni, élni is kell. És kell a kikapcsolódás is az embernek. Tétlenkedni?! Amíg bírja, mozogjon az ember. I Itt jobban telik az idő...” Hárman voltak testvérek, s mindhármuknak a vadászat volt a mindenük. Mégse vadász lett, nem is vadőr. Szakmája pék. „Sok mindent próbáltam. Egy időben magyamóta-énekes akartam lenni; a rádiónál tanultam, de a szüleim hazahívtak, mert kellett otthon a munkáskéz. Akkor találtam meg a helyem a | világban, amikor mezőőr lettem. 1 Sokan nem is tudják, mi ez. Azt ; se tudják, hogy van ilyen fog- j lalkozás. De szép ez. Szeretem.” A volt mozdonyvezető nem titkolja, hogy »mit most csinál, Arbuzov: Régimódi történet (Demény Gyula felvétele) Nálunk minden család elveszített valakit a II. világháborúban — mondta szomorúan egy penzaí művészdelegáció vezetője, amikor a fiatalságáról beszélgettünk. A szovjet emberek fájdalma az elmúlt évtizedek során semmit sem változott. A mindennapi élet örömei és gond. jai csupán egy védőréteggel burkolták a szenvedések emlékét, de ha a lélek rejtelmeiben egy kicsit is mélyebbre ásunk, mindig előtűnnek a háború okozta sebek. Művészetünk is azért ontja olyan áradó bőséggel a háborús történeteket, mert az ihlető forrás sem apad ki soha. A szovjet színpad lírikusa, a századunk első évtizedében született Arbuzov is átélte a nagy világégést, amely meghatározója lett művészi mondanivalójának. Régimódi történet című drámai novellájában két idős ember egymásratalálásáról szól úgy, hogy közben búvópatakként mindig előtűnnek a felejthetetlen borzalmak. A darabot a Békés megyei Jókai Színház Klubszínháza mutatta be Lovas Edit retidezésében. Tulajdonképpen minden amellett szól, hogy a Régimódi történet két szereplője boldogan éljen együtt. A hatvanéves sebészorvos csak a munkájában talál , ÁLLOMÁSOK csak „nyugdíj kiegészítés”. Az igazi a vasút volt. „Negyvennégy áprilisában kerültem a vasúihoz Szegeden. Nagy szó volt ez akkor. 46-ban fűtő lettem, 1952-től 1972-ig mozdonyt vezettem.' Akkor értem el. ahogy a vasutasok mondják. a 26. tengelyen töltött évemet. Huszonkilenc évet és 131 napot töltöttem a vasútnál. Ez alatt se balesetem, se fegyelmim, se büntetésem nem volt.” A mezőőr másfél éve van a Dózsa Termelőszövetkezetnél. Azelőtt a Haltenyésztési Kutatóintézetben dolgozott. „Egyszer, amikor már 36 órája voltam szolgálatban egyfolytában, a főnököm odajött és leteremtett. Most pedig fogd magad, mondta, és menj haza, mert ez tűrhetetlen állapot. Ezt a munkát nem lehet időhöz kötni. Amíg úgy érzem, hogy baj történhet, nem tudok nyugodni. A múlt vasárnap vendégeim jöttek. Azt mondtam nekik: ne haragudjatok, ki kell mennem a : határba másfél órára ... Megér, f tették.” * A mozdonyvezető otthon tavasztól őszig a panellház mögötti apró kertet locsolja, gondozza, meg subaszőnyeget készít. „A lányom férjhez ment: két unokám van. Néha meglátogatnak: sajnos, elég ritkán. Az első házasságomból is van egy lányom. Igaz. nem a saját gyerekem, de én neveltem tizenkét évig. Nem tartja velem a kapcsolatot.” A mezőőr eltűnődik, összefüggést sejt valamelyik korábbi és egy mostani eset között. „Kocsival járnak a környékre és vadásznak. Bizonyíték egyelőre nincs. Van egy másik ügy is: egy’ helyen hurkokat raknak le egy vadcsapáson. Sok jó tanyai ismerősöm van; ők is segítenek. Nélkülük nem mennék sokra ...” Az üzem udvarán lengőtekeállvány, távolabb futballoálya. A mozdonyvezető régi időkre emlékezik... t „A vasútnál fegyelem volt. Ha öt percet késtem, eseménykönyvbe kellett venni. Ha miattam nem indulhatott el a vonat, azonnal fegyelmi eljárás kezdődött. Ez két heti fizetés-felfüggesztéssel járt. amíg az eljárás be nem fejeződött. S a legapróbb vétség is bekerült a személyi anyagba.” Mozdulatain látszik, hogy ráérő ideje lejárt. „A- mezőőrnek látni, hallani és cselekedni kell. Nem állhat egy helyben egy fél órát sem. Ténylegesen tennie kell. Akkor dolgozik jól, ha nemcsak lát és hall,hanem összefüggést is keres az apró tények között. Ami városban, községben a rendőr, ugyanaz a földeken a mezőőr. Kukoricalopási ügyben, családüldözés címén is tettem már feljelentést... Tudom kell, kinek hogyan szóljak. Már csak szívességből is meg szoktam kérdezni néha egy-egy idős embert: kedves bátyám, nézzük csak, nem járt-e le a személyije . . . Fizetésemet a téesztől kapom, de lényegében a rendőrségnek meg a vadgazdálkodási hatóságnak dolgozom. Egyszerűbb lenne. meg a munkát is jobban segítené, ha a mezőőrök nem állnának egy-egy kis gazdasággal függő viszonyban. Ésszetűbb lenne. ha közvetlenül a tanácshoz tartoznának ...” — Az egészséggel, szerencsére. nincs baj — mondja búcsúzóul a mozdonyvezető. — Csak ilyen legyen még vagy negyven évig. A nagyanyám 1934-ben halt meg, 104 éves korában. Ha legalább száznégy évig élnék, bizisten. mindennel meg lennék elégedve.. . A mezőőr motorbiciklire ül, és elhajt a dűlőúton. A volt mozdonvvezető biciklire kap — látszik, hogy maga „bütykölte”, festette —. és lassan elkarikázik a város felé. Mindkettőnél azt kutattam: mi köti őket évekre, évtizedekre a szakmájukhoz, a hivatásukhoz. Mi a t'tkuk? — ha van titkuk esváltalán. A mezőőr: Jónás Károly. A nvugdíjas mozdonyvezető: Vér József Magukkal viszik a titkokat. Varga János örömet, s a nála nem sokkal fiatalabb Ligyija is fél a magánytól. Találkozásaik során mégis egy láthatatlan fal választja el őket: képtelenek átlépni az emlékeiket. A profesz- szor a feleségét, Ligyija a fiát veszítette el a háborúban. Sorsuk azt bizonyítja, hogy megtört életüket csak továbbfolytatni lehet. de újrakezdeni soha. Óriási színészi feladatot oldottak meg az előadás művészei. Szentirmay Éva Ligyija szerepében torokszoritóan kedves, játékos. bolondos, szánnivalóan szép embert, nagyszerű asszonyt keltett életre. Valamikor jutalomjátéknak nevezték az olvan művészi megbízást. mint amilyet most Szép- laky Endre oldott meg sikerrel. A művész ki tudott lépni megszokott szerepköréből, s a feladat nagyságához illően alakította a rigolyákra is hailamos, ám a szeretetre hiába vágyó pro. fes szórt. A praktikus díszletet Suki Antal tervezte. Az előadás után a Klubszínház közönsége hosszan beszélgetett az est művészeivel. Andódy Tibor ©entrum heitö §©% Férfi félcipők A Sarkadi Építőipari Szövetkezet vésztői építésvezetőségére építőipari főiskolai, vagy technikumi végzettséggel építésvezetőt, technikumi végzettséggel művezetőt VESZ FEL. Jelentkezni lehel: a szövetkezet műszaki vezetőjénél; Sarkad. Malom u. 24—26. ' szám alatt.
