Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
Kiállításról kiállításra (Poiyfartw a 6. «■Waír©# rosba. Hozzászólásában arról beszélt, hogy rendszeresen szemmel tartja a Népújságot, annak kulturális mellékletét. Összehasonlítva több nyugat-dunántúli lappal, az a véleménye, hogy a Köröstaj valameny- nvivel állja az összevetést, sőt nem egynél jelentősen többet nyújt az olvasónak. László Imréné, a békési művelődési ház igazgatója meghívta az írókat és költőket a békési nyári alkotótáborba, és kérte, ha meghívása érdeklődésre talál, annak programját közösen dolgozzák ki. Miklya Jenő a leghatározottabban kijelentette, hogy az írók felelőssége a jövővel szemben is fontos. Kötődjön a tájhoz az irodalom, mondotta és azon keresztül mutassa be a világot. Lesz idő, amikor a most születő irodalmi alkotások segítik majd utódainkat (abban, hogy életünkkel megismerkedhessenek, és arról megfelelő ismereteket szerezhessenek. Örömmel fogadta a békési meghívást, és az alkotótáborban való részvételre buzdította írótársait is. Ebéd után Bacsa János, a községi tanács elnöke fogadta az ankét részvevőit és köszöntötte az írók vendégeként Medgyesbodzásra érkezett dr. Kormos Sándort, az Országos Közművelődési Tanács titkárhelyettesét, dr. Becsei Józsefet, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét és Csende Bélát, a megyei tanács köz- művelődési csoportvezetőjét. Az ankét részvevői és a vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták a tanácselnök tájékoztatóját, melyben érzékletes képet adott Medgyesbodzás múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A tájékoztató után sétára invitálta vendégeit, bemutatta a szeptemberben felavatott négy tantermes általános iskolát, a szocialista brigádok segítségével felújított régi iskolát, ahol Csáky Kálmán igazgató tartott rövid ismertetőt. Itt vetítette le Szabó Gerzson a békési Alkotók Klubjának amatőrfilmese a békési és a nagyszénás! Köröstáj-ankélokról forgatott filmjét és legújabb alkotását, melyen a hagyományos békési női viseletét örökítette meg. A községet bemutató séta végeztével a művelődési otthon nagytermében nagy érdeklődés közepette nyitotta meg dr. Szúdy Géza (fi lene békési festő gyűjteményes tárlatát, utána pedig a Felszabadulási Emlékkönyvtárban több mint százan voltak ott a Köröstáj íróinak irodalmi estjén. A hallgatóság soraiban köszöntötték az Egyetértés Tsz Ybl Miklós és Munkácsy Mihály Szocialista Brigádjának tagjait, akik a könyvtár kulturális rendezvényeinek rendszeres látogatói. Az est szóvivője Varga Zoltán volt, az ankéten részt vevő írók és költők műveiből Bede Zsóka mutatott be néhányat. Tomka Mihály, Vajnai László, Fiiadé Ifi Mihály és Hegyesi János vallott ezután életéről, irodalmi törekvéseiről és olvasta fel verseit. A tartalmas és hangulatos irodalmi est után a dedikálás és a beszélgetés kellemes percei következtek, majd a búcsú Medgyes- bodzástól, ahol emlékezetes napot tölthettek a Köröstáj- ajrkét részvevői. Képek a bodzáéi ankétről Bacsa János tanácselnök a délutáni órákban fogadta a Köröstáj-ankét részvevőit és tájékoztatta vendégeit a község életéről. Elmondta: Felszabadulási Emlékkönyvtáruk 9 ezer kötettel rendelkezik és 31? olvasó látogatja rendszeresen, sokan közöttük szocialista brigádtagok A találkozó vendegei: (balról jobbra) dr. Kormos Sándor, az Országos Közművelődési Tanács titkárhelvet- tese. dr. i Becsei József, a megyei tariacs művel idősügyi osztályának vezetője, Csáky Kálmánnal, a bodzási iskola igazgatójával és Bacsa János tanácselnökkel A könyvtárban rendezett irodalmi est szereplői: Fiiadéi fi Mihály. Hegyesi János, Tomka Mihály és Vajnai I,ászló. Az est szóvivője Varga Zoltán, az orosházi járási-városi könyvtár igazgatója volt Az irodalmi est költőinek müveiből Bede Zsóka mutatóit be néhányat. A háttérben Bónus István és ilu- nya Márta, a Köröstáj egyik legfiatalabb költője (Veress Erzsébet felvételei) Fotográfiák a csabai múzeumban Az idei Kulich Gyula premfotó-kiállítás 117 fotográfiája a sorban az emlékezetesebbek közé emeli az egész kollekciót. Ami változatlanul kérdés: a díjazásra kiválasztott képek szinte megmagyarázhatat lan kiemelése. Ez volt a fő gondja a szemlélőnek a gyulai Székely Aladár országos fotókiállításon is, ez most, a csabain is. (És, hogy nincs egyedül véleményével, azt a vendégkönyv bejegyzései is igazolják.) Most sem állítjuk, hogy az első díjra érdemesített Beat angyal, Erdei Katalin budapesti fotós felvétele rossz kép. Nem rossz, de nem kiemelkedő. A hangulata meg sem közelíti emberségben, szépségben, tisztaságban — például —■ Horváth Zsolt portréit, ezek a kedves, pompás gyermekarcok, különösen a Mik vannak! című, bármely kiállítás díjazott dísze lehetne. Sajnos, eléggé el is tüntette a rendezés szem elöl, több más, jobb sorsra, és jobb helyre is érdemes alkotással együtt A második díjat Szevérényi János békéscsabai fotós nyerte két képével, a misztikus hangulatú Király és a Portré is érdekes, bár több belső sugallattal bírhatna. Kom- sics László Fiatal munkás című képe kapta a III. díjat. Megítélésünk szerint ez a kép is a kiállítás középmezőnyében foglalhatott volna inkább helyet. Két különdíjas szerepel még a tárlaton, Korom Lajos budapesti pályázó kapta a KISZ megyei bizottságának díját Gerendán című képéért, feltehető, nemcsak azért, mert egy bájos, fiatal, tinédzserlány sportszempontból kitűnő tcrnamozdulatát örökítette meg? A másik különdíjat a Fotóművészek Szövetsége adományozta Dr. Lajos László pécsi fotósnak Fekete-fehér című portrékompozíciójáért. Szép kép. de érthetetlen (és ez a kiállítás számos, fiatalokat ábrázoló felvételére vonatkozik), hogy miért néznek bele a világba fiatal lányok, fiúk olyan fájdalmas-szomorú melankóliával? Vajon mi a bajuk? Mi rágja lelkűket, hogy sehol egy mosoly, egy derűs arc, vagy csak olyan ritkán, hogy az már nem is jellemző?! Elgondolkoztató. Az is, hogy miért nem érezzük az értékelés szakmai és szubjektív pártatlanságát, vagy ha nem így fogalmazunk: a realitásokhoz igazodását? Hogy valóban — ha nem is csalhatatlanul — azok a képek kerüljenek egy kiállítás fő helyére, melyek oda is valók, és a díjakra érdemesek ne keveredjenek a „futottak még” közé. Örültünk arinak, hogy igen sok Békés megyében élő fotográfus képével találkoztunk, és mit több: jó képekkel! Váradi Zoltán mezőberényi fotós alföldi felvételei sokat elmondanak alkotójukról, Kiss Lajos békéscsabai pályázó Pamacs című kutyafotója vidám, játékos, Kővágó Györgv _ s zintén Békéscsabai — Kupolák és tornyok című képe a Kner Nyomda elől fedez fel új nézőpontot a város belső tere felé. Tetszett Darabos György (Békéscsaba) Ju- liett-je és a kötegyúni Nagy Károly Kontraszt című képe is. Biztató, hogy a lehetetlen torzításokkal operáló kompozíciók majdnem kivesztek a kiállításról, elrettentő például azonban szólni kel! Tóth Béla budapesti fotós nagy fejű, torz öregjeiről, mint az embertől egységes, emberi, tartalma- való elidegenítés iskolapél- kát hordozó. A kirívó példájáról. Rossz út, értelmet- dák, vagy díjazási tévedések len út! az egész anyag értékén nem Az egész azonban tetsze- ejtenek csorbát, lös, és újra hangsúlyozzuk: Sass Ervin Petrovszki Pál kiállításáról A békéscsabai Fegyveres Evők Klubjában Petrovszki Pálnak, az intézmény képzőművészeti stúdiója egyik tagjának olajfestményei, pasztelljei és temperái láthatók. Működik a klubban egy másik művészeti kór is. Az a fiatalokat, emez a korosabbakat tömöríti. Az utóbbiak közt is a legidősebb a deresedő, tempós mozgású, mégis fiatalosan élénk szavú és gondolkodású Petrovszki Pál. Legjobb képeire kiérlelt, nyugodt tájszemlélet jellemző ; olyanfajta világlátás, amely az alföldi festészet nagyjaira emlékeztet. Szinte a végletekig leegyszerűsített például az Őszi táj szántással c. olajkép, az előtérben a frissen szántott föld súlyos, barna tömbjével: mögötte ritkás erdők áttetsző csíkjai. Hasonló tiszta, sa!- langmentes megoldásokkal mutatja meg az alföldi táj egy-egy vonzó darabját az „Őszi táj kazlakkal” vagy a „Szarvasi Arborétum”. Látszik: — és ezt senki sem tudná elvitatni tőle —, hogy ismeri, szereti ezt a nehezen felismerhető, de annal mélyebb szépségű tájat. Más képein színesebb, le- begőbb, mozgalmasabb a. világ. Üde, hegyes-dombos táj, vii-ágzó iákkal a Tápió- vidék c. képén. Remek hangulatú, jó színkezelésű munka a ..Békési utca télen” vagy a „Csabai híd”. Az előbbi — a festő által bevallottan is — legkedvesebb mesterét, Szőnyit, az utóbbi Egry Józsefet idézi. Kisgrafikái vagy ahhoz közel álló munkái közül az „Akácos út” ragadja meg leginkább a nézőt. A fiatal, égig kapaszkodó, törékeny fák könnyed, mégis fájdalmas ábrázolása újszerű, gondolatilag is igényes szemléletről, igazi tehetségről vall. Összegezve mit mondhatunk? Petrovszki képei esz- köztelenek, nem hivalkodó- ak, ezért jók. A megvalósítás mindig a témát, a tárgyat szolgálja, s nem fordítva. Legértékesebb nála a tömbszerű, az alföldi festészet hagyományaihoz kapcsolódó tájábrázolás, meg az a fajta látásmód, amely az Akácos út c. pasztellt jellemzi. Ügy véljük, ebbe az irányba kell továbblépnie: még jobban elmélyíteni — egyrészt — a tájélményt, még inkább vállalkozni — másrészt — a látványtól merészebben elszakadó megoldásokra. Nem hallgathatjuk el természetesen azt sem, ami művészi fejlődése szempontjából — szerintünk — bizonytalan vagy nem egyértelmű. Néhány képén a már-már fényképszerű realizmus felé tájékozódik', sikeresen, mint a „Gyulai várbelső’-nél, vagy kevésbé sikeresen: „Csabai udvar”. A kísérletezés az esetek többségében hasznos lehet, ám a jelek szerint a helyes út nem erre. hanem a látványt az összegező élmény, a gondolat, s az ennek megfelelő hangulat oldaláról megközelítő áttételesebb megfogalmazások fele vezet. Tovább kell lépnie a nagy példaképek: Szőnyi, Egry követésétől is. S azt sem hallgathatjuk el, ho'gv vannak sikerületlén, megoldatlan munkái is. Tudjuk: Petrovszki nem hivatásos művész. Szabad idejében dolgozik képein. Amatőrművész? Egyéni alkotó? — Mindegy. Munkái .iók, igényesek — legyünk hát igényesek vele szemben ■y Képei, tehetsége a biztosíték rá, hogy van, lesz ereje a továbblépéshez. Varga János Harmadik dimenzió Törvényt, rendeletet, határozatot alkotni mindig az illetékes fórum, a hivatott testület dolga. Így volt, így r an és így lesz a jövőben is. Nem kevés a korszakos jelentőségű törvényeink száma, és mégis sokszor bosz- szankodva tűnődünk el: mennyi késedelmes intézkedés, elmulasztott alkalom! Kiért? Miért pusztulnak el értékek, miért maradnak kihasználatlanul lehetőségek? ! Törvény védi a műemlékeket, az alkotmány öizto • sítja a művelődéshez való jogot. Csak éppen nem élünk vele elégszer és eléggé. Természetesen akad dicséretes ellenpélda is. Amikor valaki vagy valakik nem keresik az illetékességet, nem nézik a hatáskört, hanem cselekszenek a szó eszmei-fizikai értelmében. Ilyen tett a Megyei Művelődési Központban rendezett néprajzi kiállítás, melyet a Szlovák Klub tagjainak gyűjtéséből állított ösz- sze Hidasi Tibor tanár, klubvezető és Mizó Ferenc előadó. Bár az utóbbi években „hobbi” lett a népművészet. ez a vállalkozás nem egyfajta ki mit gyűjt bemutató. Az anyag zsűrizését dr. Tábori György míizeumigazgató végezte,, tanácsaival segítve a rendezés koncepcióját is, amely eleve hangsúlyozza, hogy nem törekszik tudományos pontosságra: egyidejűségre ' agy a fejlődéstörténet dokumentálására. És ez a kiállítás egyik fő érdeme! Nem akar többnek látszani, mint ami: „egy évekkel ezelőtt megindult folyamat jelentős állomása — mint azt Fekete Jánosné, az MSZMP városi bizottságának osztályvezetője megnyitó beszédében mondotta —■ a békéscsabai szlovákság népi hagyományokat megőrző tiszteletadása a városalapító elődöknek”. A bemutatott gyönyörű szőttesek, faragott-festetc bútorpk, használati és díszkerámiák, munkaeszközök, könyvek és fényképek tulajdonosai nem csak értékelv őrzői. Jóval többek annál. Mert ez a vállalkozásuk is bizonyította, hogy a honismereti mozgalom reneszánsza nem néhány megszállott ^ vesszőparipája, hanem nagyon is élő össznépi ügy! A közművelődésről nem- reg törvény született. Azt hiszem, itt és most sikerült tetten érni, hogyan iá- öli testet, hogy kap harmadik dimenziót. Mázán Mályás
