Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az itteni tájban gyökerezve, a korhoz szólva Köröstáj-ankét volt Medgyesbodzáson rr Ősz Korcsulán Hunyadi István Kedves, kint jajgat a bóra megverve iszkol a tenger árbocfa inog és táncol a bója sikít a sirály a víztarajon. Kedves, vond össze a sálat fogadd az őszt türelemmel hajadban fakóbbak a szálak szőke nyarad elúszott, ne bánjad, itt bóra dühöng, forgatja a tengert, az veszetten rágja a szirtet: hullásunk, nem keseríthet. Fave lingvis! A sirályok sirassák szép nyarainkat, kedvesem, nincs mire várnod! A pálma is ősz, eldobja gyümölcsét. Jobban ölelj! Húzd sálad is összébb. Medgyesbodzás volt a színhelye őszi Köröstáj-an- kétunknak, melyen nagy számban vettek részt a megyében élő írók, költők, közművelődési intézmények vezetői, kultúrpoli tikosok, újságírók. A tavaszi batto- nyai találkozón művészetpolitikánk néhány aktuális kérdése volt a délelőtti tanácskozás témája, ár. Varga Imre író-szerkesztő beszélt a budapesti Fészek Klubban rendezett vitáról, melyen a részvevők az alkotói szabadságról cserélték ki gondolataikat. A med- gyesbodzási találkozón három vitaindító előadás is elhangzott, ezek mindegyike a Körösök vidékének irodalmi életét elemezte. Délelőtt fél 10-kor Bocsa János, a medgyesbodzási tanács elnöke, dr. Sebők Pál, az Egyetértés Tsz elnökhelyettese, és Csécsei István könyvtáros fogadta a községbe érkező vendégeket, akik a tanácskozás színhelyéül Medgyesbodzás korszerű, messze földön híres Felszabadulási Emlékkönyvtárát választották. Elsőnek Sass Ervin, lapunk művelődéspolitikai rovatának vezetője beszélt az evidéki irodalom helyzetéről, a Köröstáj kulturális melléklet feladatairól, általában mindarról, mely ezzel kapcsolatos. Hangoztatta, hogy az írás életforma, költőnek, írónak lenni életforma még akkor is, ha nem ez az egyedüli, választott életpálya. Emlékeztetett elmúlt Köröstáj-ankéto- kon elhangzott felszólalásokra, melyekben az itt élő írók többször is elmondták: szívesen keresnek szellemi találkozást olvasókkal az újságírás műfajaiban is, hiszen az írói név megalapozásához ez is nagymértékben hozzájárul. Kiemelte, hogy írónak, költőnek, művésznek lenni közművelő feladat. A nagy elődök, és a A tanácskozás megnyitója. Sass Ervin beszél a Köröstáj feladatairól, a békési iro dalmi élet sikereiről és gondjairól. nek Békés megyében. Több példával bizonyította végül, hogy a kulturális melléklet és a Békéscsabán megjelenő Űj Auróra más-más poszton és feladattal ugyan, de mindkettő az emberek személyiségének formálásáért küzd és szenteli erőit. Javasolta, hogy irodalmi pályázatok kiírását vállalhatná akár a Népújság, akár a megyei tanács művelődésügyi osztálya, mert ezek mindenképpen újabb lendületet kölcsönöznének az irodalmi életnek. A hozzászólások során Tóth Lajos, az Üj Auróra társszerkesztője beszélt arról, hogy irodalmi élet megfelelő fórumok nélkül sem országosan, sem regionálisan nem lehetséges. Több mint egy évtizede rendszeresen megjelenik a Köröstáj, három év óta az Üj Auróra, e két irodalmi, művészeti . fórum nagy nyereség a megye közművelődéspolitikai feladatainak jmegvaló- sitásában is. Mindkettőnek mások a lehetőségei, de a közvetlen, konkrét feladatai is. Vannak olyanok, melyeket közösen kell vállalniuk, de vannak olyanok is, amelyeket csak az egyik, vagy csak a másik vállalhat. 'A szerkesztési gondok és gyakorlat közepette világosan elkülönül, hogy mire vállalkozhat az egyik, mire a másik. A Köröstáj és az Üj Auróra kapcsolatára elsősorban az alkotó együttműködés a jellemző. Hegyest János egy 1943-ban írt versével kezdte felszólalását, melynek utolsó sora így hangzik: „üj Napot várok, Keletre nézek.” Elmondta ezután, hogy mindig költőnek érezte magát, indulatai azonban sokszor a politika felé sodorták. Visszaemlékezett több évtizedes pályafutására, arra az időszakra is, amikor 30 évvel ezelőtt a Népújság megjenagy kortársak is így gondolták, így gondolják, van tehát példánk bőven. A továbbiakban többek között arról beszélt, hogy mindenki számára igaz öröm: a Köröstáj előfutára, sok szempontból kiinduló bázisa, értékes alapja lehet az Űj Auróra megindításának, mely három év alatt a folyóirattá váiás magaslataira jutott, és közép-európai kitekintésűvé tette önmagát. Ezután arra kérte a Köröstáj íróit, hogy vegyenek részt azokon a két-három- havonta sorra kerülő klubesteken, ahol az írók szocialista brigádokkal, munkásokkal, tsz-tagokkal találkoznak. Tervezik azt is, hogy a szerkesztőségben havonta egyszer „Köröstáj- randevút” rendeznek, ahol kötetlen, napi irodalmi beszélgetéseken találkozhatnak a kulturális melléklet írói és az abban publikáló képzőművészek is. Filadel.fi Mihály, az Üj Auróra felelős szerkesztője is vállalkozott vitaindító előadásra, mely elsősorban az Űj Auróra nézőpontjából világította meg a megye uoaairai eieiei. rogiaiKozoii a vidéki írók helyzetével, a Köröstáj-ankétok jelentőségével, a Köröstáj és az Üj Auróra kapcsolatának, szükségszerűségével. Az a legfontosabb, hogy az írók belül mérlegeljék önmagukat, a leírt szó iránti felelősség tudatában vizsgálják meg: beleszólhatnak-e a mai magyar irodalomba? Véleménye szerint nincs úgynevezett „megyei irodalom”, nincsenek „megyei írók”, mint ahogy nincsen külön fővárosi irodalom sem. Magyar irodalom van, és ennek része mindenki, bárhol is él, alkot, ha igaz értékeket tesz le az olvasók asztalára. Az számít, amit az ember önmagában hord, és az, ahogyan megtalálja helyét a közösségben. A továbbiakban azt elemezté, hogy az emberformálás bonyolult útjain mit várhatunk a napilap-irodalomtól, majd a fiatal tehetségek felkutatásáért, szóhoz juttatásáért dicsérte a Körösio missziót tolt be a kulturális melléklet, és ezt igényesen teljesíti. Az a véleménye^ Wögy^SStsszséges- irodalmi élet van kibontakozóban, olyan, amelyben a hangsúly az írás felelősségén és az áldozatvállaláson van. Varga Zoltán, az orosházi járási, városi könyvtár igazgatója volt a harmadik felkért előadó. Mint költő és mint olvasó tekintette át a Köröstáj ez évi számait, és szólt az irodalmi élet gondjairól. Az a véleménye, hogy az olvasók odafigyelnek a Köröstájra és az Üj Aurórára, ennek számos jelét tapasztalta, különösen a közelmúltban rendezett író-olvasó találkozókon. Az olvasói érdeklődés kötelez, ez mindenkitől fokozott figyelmet, tehetsége latba vetését követeli irodalmi munkásságában. Elmondta ezután, hogy ebben az évben eddig 171 alkotó verse, novellája, tanulmánya, kritikája és képzőművészeti alkotása jelent meg a Kölent, majd a Békési Élet, az Űj Auróra. Szeretné, ha az itteni élet jobban érződne az írók alkotásaiból, a táj íze, zamata, levegője. Balogh György mezőkovácsházi könyvtárigazgató az irodalom erőteljesebb propagandáját kérte számon a megye legkülönbözőbb intézményeitől, akik tehetnek ez ügyben bármit is. Elmondotta: igen sok irodalmi előadást' szervez a TIT, ezek közül azonban élen vésze azoknak a száma, melyek az itteni irodalomról adnak képet. Az írók megismertetését is sürgős feladatnak tartaná, hiszen az alkotók életére ugyanúgy kíváncsiak az olvasók, mint műveikre, Párzsa .János, a békési Alkotók Klubjának vezetője azt javasolta, hogy a Köröstáj rendszeres megjelenésének la éves évfordulójára illő lenne kiadni a másfél' évtized legjelentősebb és legjellemzőbb költeményeit, novelláit. Példákkal bizonyította, hogy az ügyszeretet mennyire fontos, és az írók, közművelők összefogása nélkül nem képzelhető el az irodalmi »let fellendülése sem. Szúdy Géza abban látta az írók feladatát, hogy az egyetemes megfogalmazására törekedjenek az itten1 tájban gyökerezve, a korhoz szólva. A Köröstáj és az Üj Auróra olyan rangot harcolt ki, mely figyelemre .méltó, és az összefogás a továbblépés garanciája. Rámutatott arra, hogy alkotó barátság, alkotó viták szükségesek ahhoz, hogy a művészeti élet a köz javára méginkább meghatározó legyen. Dr. Papp János, a szombathelyi főiskola tanára közel két évtizedes békéscsabai munkássága után költözött a dunántúli vá- (Folytatás a 7. oldalon) a Felszabadulási Emlékkönyvtár előtt, kora dclul án A békési Alkotók Klubjának kiállításán. Megnyitót mond: Szúdy Géza
