Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

Fekete János Öreg kapu Az Árvácska után A művészi érték és közönségsiker nem zárja ki egymást Két okból vált aktuálissá az itt következő beszélgetés Ranódy Lászlóval. Az egyik: legújabb filmjéért, az Ár­vácskáért a XX. Karlovy Vary fesztiválon fődíjjal tüntették ki. A másik ok pedig, amely látogatásra sarkallt: híre jött, hogy Re­ményűi Zsigmond egyik művének megfilmesítésére készül a rendező. Néhány telefon, aztán ta­lálkozunk a filmgyárban. Munkában és jó hangulat­ban találom, mosolyogva köszöni a gratulációt. Té­mánál vagyunk. — Ügy gondolom a. leg­jobbkor kérdezem. milyen a közérzete így, fesztivál után? — Jó. Nagyon jó. Talán még azt is mondhatnám, hogy boldog vagyok. Inkább elégedett. Igen, ez a helye­sebb kifejezés, mert a bol­dogság az más. Különben is ez az élet, mint műfaj nem elsősorban a boldog­ságra teremtődött. De azért most jó a közérzetem, hi­szen a siker kárpótolja az embert mindazokért a gyöt­relmekért. amit egy film készítése közben el kell vi­selnie. — A hazai nézői: és a kritikusok is elismeréssel fogadták az Árvácskát. Bi­zony, elég ritka pillanat ez a magyar filmművészetben, hiszen az ' utóbbi időben nem igen jár egy úton a közönségsiker és a művészi ették. — Azért is örülök az Ár­vácska ilyen egyértelmű fo­gadtatásának, mert ars poé­tikám egy lényeges tételét latom igazolva, nevezetesen, azt. hogy a művészi érték és a közönségsiker nem zár­ja ki egymást. — A gyakorlat, vagy mérj inkább ci mozik statisztiká­ba bizony mást mutat. Csök­ken a nézők száma, a hazai filmekre olykor legyint a közönség. Ser inas lazább lett a magyar film és a kö­zönség kapcsolata. Mi erről a véleménye? — Valóban lazább lelt a kapcsolat. A miértre persze hosszan lehetne sorolni a választ, de gondolom az meghaladná egy napilap kereteit. Ezért a számos té­nyező közül csupán néhá­nyat említek. Beszéljünk az .úgyneve­zett kérdező filmekről, ame­lyek feltételezik, hoéy egy dialógus alakul ki az alko­tók és. a nézők között. A hiba mindig akkor történik, amikor az alkotó csak kér­dez, kérdez és tulajdonkép­pen meg sem várja a fele­letet. Ilyenkor jön létre az a bizonyos szakadék. Mind­ez persze nem olyan egy­szerű, hiszen azt is mond­hatnám, hogy filmművésze­tünk egy kicsit előresza­ladt, s a közönség esztéti­kai nevelése nem tartott ez­zel lépést. Ezen a helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha a rendezők fontosnak tartják, hogy a néző meg­értse azt, amit a fűmmel mondani akarnak, de ugyanakkor a közönségnek is fel kell nőnie ahhoz, hogy értse az alkotói szándékot. — Vajon gondol-e a ren­dező munka közben a kö­zönség és a kritika várható véleményére? — Bizonyos formában fel­tétlenül, Persze nem elég maga a szándék, az elhatá­rozás, hiszen az eredményt sok minden befolyásolja. Különben is meggyőződé­sem, hogy minden rendező azzal a szándékkal lát mun­kához, hogy jó és művészi filmet csinál, mégpedig a közönségnek is tetszőt. Saj­nos, ez ritkán sikerül. De mindenképp erre kell töre­kedni, mert a visszhang nélküli művészetnek nincs értelme. Az ember tulaj­donképpen mindig azért dolgozik, hogy elmondjon, elkiáltson valamit és azt százezrek, milliók meghall­ják, megértsék. Igaz, hogy néha egy-egy remekmű nem találja meg kapcsolatét ko­rával és csak a kritika is­meri el, vagv díjat kap egV fesztiválon, de mindezt ars poétikává növelni éppen olyan hiba lenne, mint a művészetről Jemondani és csak a közönség fejletlen íz­lését kiszolgálni. — Térjünk vissza filmsi- kerihez, amelyeknek egyik alapja feltétlenül az iroda­lomban keresendő. Fazekas Mihály, Kosztolányi, Babits, Darvas József, Urban Ernő, Móricz és ismét Móricz — remek szerzők, akik műve­ikkel nagyszerű fogódzót nyújtanak a rendezőnek. Többen megkérdőjelezik ezeket az irodalom ihlette műveket, vagy legalábbis az alkotó önállóságát. Ol­vastam egy cikkei, amely­ben méltatója azt írja, hogy Ranódy a klasszikusok „műfordítója”, aki ugyan művészien interpretál, de hiányzik alkotásaiból a szerzői filmek ónálló vilá­ga, mondanivalója. Hogyan ■jogadja a2 ilyen véleménye­ket? — Büszke vagyok szerző­társaimra! Az irodalom so­kat segíthet, s fel is haszná­lom mindazt, amit a neves írók nyújtanak. De ez nem jelent illusztrációt! Az iro­dalmat én mindig csak .él­ményanyagnak fogtam fel és azt saját egyéni, szuverén alkotó módon kezelve te­remtettem újjá. Az iroda­lom tehát nem jelent töb­bet, mint egy jó élmény­anyagot. S emellett persze lehetővé teszi azt is, hogy saját érzéseimet, gondolata­imat rosszul megírt párbe­szédek helyett irodalmilag kimunkált dialógusokban közvetítsem. Igaz, nem írok filmet, sőt egyedül még for­gatókönyvet sem, de azért irodalmi művekből fogant alkotásaimat mindig szerzői filmeknek tekintettem. Szer­zői filmek, hiszen már az irodalmi anyagot is gondo­lataimhoz, mondanivalóm­hoz keresem. így jutottam el Móricz Árvácskái óhóz, legutóbb pedig Remenyik Zsigmond Por és hamu cí­mű regényéhez. — Lesz film belőle? — A regényből írt íilm- npvella elkészült, így na­gyon remélem. Remenyik az évszázad első tizedét idéző izgalmas könyve lényegében oknyomozó, bűnügyi re­gény, amely egy különös sor­sú fiatalemberről szól, aki megsértette a társadalom rendjét, s a megye urai haj­szát indítanak ellene. A Hevesben, Borsodban és Nógrádban játszódó törté­netnek csupán egy része ke­rül filmre, de remélem, ez­zel is sikerül elmondani mindazt, amit akarok: egy védtelen ember meghurco- lását, üldöztetését, s végül is pusztító kálváriáját. Ez is szei'zői film lesz, hiszen nemcsak Remenyik, hanem az én erkölcsi felháborodá­somat is igyekszem majd megfogalmazni. Márkusz László Fehér falú ház * Bort a Kálmán Város kellős közepében kicsi Ház all Hófehéren Kicsi a ház nádtetővel hévül búbos Kemence ablakával — két szemével szemléli a kék eget békét nyújtó Melegével remélem hogy beenged Bekopogok ltisablakán s megkérdezem csendesen: — Adjon isten szép Jóestét! \ Itt lakik a Szeretet? Öreg néne így hívogat: — Édes fiam gyere be! 1 Öreg Apó így int felém: — Kedves öcsém kerülj be! Kicsi háznak Pitvarában a Gondomat levetem — kabátomat kívül hagyva Bánatom is feledem Bent leülök a Kemence melengető szélére s jól tudom majd megvigasztal a két öreg Békéje ÚJ AURÓRA-EST BÉKÉSCSABÁN A MÚZEUMBA N Bata Imre József Attila-díjas irodalomtörténész ve- zettebe az estet. Beszélt az Üj Auróra három eszten­dejéről, programjáról, a magyar irodalmi éleiben be­töltött szerepéről, Az Ú.i Auróra szerzőinek műveiből Bicskey Károly Jászai-díjas olvasott fel verseket, novellákat. Közre­működött még Maday Emőke, Zsolnai Júlia és Simon J ózsef Fábián Zoltán Jozsel Attila-díjas író, a Magyar írók Szövetségének titkára „Csak fáj’’ című elbeszélésével nagy sikert aratott Bartók-muzsika az esten, fóti, István Bartók hegedű- darabjaiból játszott. Közreműködött még Paát Olga, Csonka Barna és Marton György (Veres Erzsébet felvételeit

Next

/
Thumbnails
Contents