Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül első helyen kell említenünk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának most megjelent rövidített jegyzőkönyvét. Ez tartalmazza egyebek közt Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin előadói beszédét, az SZKP politikai bizottsági tagjainak, s a külföldi küldöttségek vezetőinek — köztük Kádár Jánosnak — a felszólalását, a kongresszus határozatait, továbbá az SZKP újonnan megválasztott vezető szerveinek ösz- szetételét. A Nők a történelemben sorozatban látott napvilágot Kelen Jolán érdekes visszaemlékezéseinek kötete, az Eliramlik az élet... Bognár Ferenc hasonló témájú könyve És vándorbotot vettem a kezembe címmel jelent meg. Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulsága 1957—1960 címmel hasznos tanulmánykötet jelent meg. (A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval közös gondozásban.) Gergely Ferenc és Kiss György munkája a Horthy KISLEXIKON lecenléi, amely a leventeintézmény törlénetét. ismerteti. Hézagpótló kézikönyv a most megjelentetett Munkaügyi Kislexikon, sok hasznos elmeieti és főleg gyakorlati tudnivalóval. A Közgazdasági ismeretek sorozatban jelentette meg a kiadó Harry Nick kis tanulmányát a tudományos-technikai forradalom- ! lói. „A járda vezessen valahová...” MEDG VESBODZÁSON, ŐSZ/ OÉLSDŐBEN o Négy községből lett egy. és a neve *Medgye>soodzás. A régebbi időkben kettő volt, Bodzás és Gábortelep, 1973-ban pedig a szintén kettőből — Tökfalubcl és Bagófalvából — álló Puszta- ottlaka jött hozzá szépen, okosan, a szükség és a megfontoltság mozdítására. Jól megvannak így négyen, és ha felfigyelünk arra, hogy az utóbbi, időben egyre többször hallatnak magukról, akkor nyomban megnógatja az embert a kíváncsiság: mi történik Bodzáson. hogyan csinálják, hogy nagyobb léptekkel haladnak? Sokszor rájöttem már községek, városok sorát járva és újra járva, hogy két dolgon múlik az egész. Az egyik: van-e törekvő, okos, munkás népe, és a másik: vannak-e arra termett vezetői? Ahol csak egyik is hiányzik, már biceg az a lépés, ha meg teljesen hiányzik mind a kettő, megáll a tudomány. Mert valljbk csak be: nem vagyunk egyformák. De azért mindegyikünkben akad hely a jóra. szépre, a megértett változásokra, a méltóbb életre. Csak ezt nem olyan egyszerű megteremteni, mint a mesében, Ehhez nem elég a varázspálca, még a hókusz-pókusz sem elég. ehhez sokkal reálisabb dolgok szükségeltetnek. o Ä statisztikák sem istenek, vallják azok. akik a számok mögé nézni nem restek, de azért hozzáteszik: valamit mégis elárulnak. A lakosság száma a lehetőségekről; a növekedés vagy a csökkenés a változásokról, a mozgásról, mely a legkülönbözőbb társadalmi hatás formájában éri az embereket: abban is sok rejtőzik, hogy hány olvasót tud összeszámlálni a könyvtár? Csécsei József vidám kedélyű könyvtáros, különösen azóta, hogy felépült a község büszkesége, az új könyvtár. Még friss a történet, ami hozza kapcsolódik, bár lassan valósággal legendává nemesedik, hogy miként is szereztek maguknak olyan könyvtárat a bodzásiak. amilyen az egész országban csak egy van? Egy azért, mert kizárólagosan nekik tervezte egy csabai fiatalember, a tervezőintézetnél: Abe- lovszky László. Olyan, akár egy mesebelivé álmodott oavasztház, i kívül is, belül is. De nemcsak ez j a lényeg. Hanem az: hogyan lett? Bacsa János tanácselnök mondja: — A könyvtár szellemi központ. Tehát nélkülözhetetlen. Ami volt, tizenhét négyzetméteren. egy százéves, átalakított házban, csak könyvraktár színvonalú lehetett. Hát mi ezt nem akartuk így tovább! Közben az is nyilvánvalóvá vált, hogy csökken a község lakossága. Néhány év alatt szénen elköltözött innen száz—kétszáz ember. Most Bodzáson 1130-an élnek, de volt itt 1300 lakos is. Közös szövetségben pedig 2600 a lélekszáni. és talán mostanában értünk oda. hogy meglassult, vagv talán meg is szűnt az elvándorlás, Mi a teendő? Töorengünk. Nem azon, hogy mit kellene csinálni, tudtuk. hogv szén könyvtár, modern iskola, kultúrház. meg egyebek nélkül nem leszünk kénesek be- lekanaszkodni a fejlődésbe. Mert a dolgos kéz. a munkásrátermett- ség mellé okos fei is kell. meg az. hogy tudjunk körülnézni a világban. De a jó terv mit sem ér nénz nélkül. Azt is teremtettünk! Néív éven át gyűjtöttük a községfejlesztésből a könyvtárra szánt évi 90 ezreket, lett belőle 360 ezer: erre már a megyénél, ső* feljebb is odafigyeltek. ..Ezek a bodz"-:ek ekomn^ valamit, és nem csak várják!” mondhatták egymásnak. A könyvtár elkészült. Felszabadulási emlék- könyvtár lett és egy ét- alatt százzal növekedett az olvasók száma. Az avatás nagy esemény volt Akkor leplezték le a könyvtár előtti, eredeti arcú kis parkban Seregi József „Esőverő” című szobrát is. Kicsit furcsállták előszór a bodzásiak. ma már mutatják a faluba érkezőknek: szobrunk is van, és gyönyörű!», o Közben, amíg az új könyvtár épült, és átvette azt a község,, százfelé gondolkoztak a község vezetői. Harminc évvel ezelőtt alig volt járda Bodzáson, csak a j főutcán végig, meg néhány mel- j ben jön meg az étvágy: összekötötték a mellette álló szükség- tanteremmel, felújították azt is. és a végén négy tanterem, tornaszoba és úttörőszoba lett a tiszta nyereség. És az. hogy megszűnt az egész napos tanítás. Gábortelep valamennyi iskolását már szeptemberben fogadhatták, osztott iskola lettek, tanerőben sincs hiány, és qriegnyithatták az alsós napközit. Az új iskola három termében olyan bútorokat találtak a gyerekek és a szülök, hogy elállt szemük-szájuk. Pedig semmivel sem drágábbak, mint a régiek. Csak odafigyeltek a kínálatra, jártak Pesten, jártak máshol; és a legkorszerűbbet választották. Csecsei József és Bacsa János tanácselnök a könyvtár elölti parkban, az őszi déliclőbcn (Fábián István felvétele) lékutcában, de az is csak amolyan sárijesztgető. — Százéves bajokat kell orvosolni — áll az ablak előtt a tanácselnök, és együtt nézzük a j tanácsháza előtti virágzó rózsamezőt, de látjuk a kisközségek átkát, a földes utcákat, a tengelyszaggató buktatókat. A könyvtár is idelátszik, mintha nagyváros lenne az a rész. A túloldalt meg az új iskola — mert a könyvtár után az következett. Ném ment vita nélkül persze semmi. A tanácsülés volt a nagy fórum, ahol elhangzottak a mel- lette-ellene érvek, mígnem belátta mindenki, hogy iskola nélkül hogyan is lennének okos. tettrekész felnőttek a bodzási gyerekek?! ..Kell a járda, persze. de minek a járda, ha nincs rajta hová menni?” — foglalta össze valaki a kétségtelenül leg- igazabb álláspontot, és nekiláttak az új iskolának. — Nem éppen újnak, csak isis. De ennek, is története van. Négy,tantermük volt egy múlt j századi iskolaépületben, és ehhez j a négyhez hat tanulócsoport. I Amikor a gábortelepi felsősök a j bodzási iskolába kezdtek járni, j felborult az ésszerűség- az alsó- | sok jártak délután, a felsősök délelőtt. Nekik volt több órájuk, és estébe nyúló tanítás után hogyan jutnak ki. Gábortelepre? ■ Ráadásul az alsósokat gsak söe- ! ciális összevonásban taníthatták, I együtt az elsősöket a harmaóiko- j sokkal, a másodikosokat a négyed! kesekkel. Minden volt ez, i csak nem korszerű pedagógia. Most már az iskolára gyűjtöttek. Több százezer forintot. Kapóra jött, hogy a községi szol- j gáltatóházat megvehettek, ott! lesz tehát az új iskola! Evés köz- í Százharminc gyereket tanítanak, nevelnek. Közöttük 37 óvodás. Még mindig nem crtek a dolgok végére. o Bacsa János ha nein szólna egy szót sem. öt perc alatt megérezné az ember, hogy képtelen lenne a „babérokon ülni”. Nem is ülnek. Van már könyvtár, új .iskola. de kicsi leu a napközis konyha, kinőtték a gábortelepi óvodát, a volt iskolába szeretnék átköltöztetni. Az óvoda helyén meg öregek napközi otthona nyílhatna. Ottlakán pedig tálalót és mosdót kell építeni az iskolához, mihamarabb. Közben, szinte észrevétlenül felújították az öreg iskolát is, műanyag burkolatot tettek az olajos padló helyére, fénycsöveket a mennyezetre. Hat vagy hét szocialista brigád száz tagja dolgozott itt 150 ezer forint értékű társadalmi munkát. A Hunyadi, az Egyetértés. a Munkácsy, az Ybl. a Braun Éva. a Tyereskova brigádok azt mond. ták: elkészül a régi iskola szeptemberre! Elkészült. o A rózsák a tanácsháza előtt nem törődnek az októberrel. Piros. sarga, rózsaszín szirmaikon derűsen pompázik az őszi napfény. csak a jegem ék levelei hullnak lassan, komótosan. Az iskola előtt csapat fiú játszik. Gurul a labda, messzire harsog a kiáltozás. A könyvtár a.itaiát pedig éppen most nyitja ki Csecsei József. Sass Ervin Azt beszélik... ~.hogy a héten megtartott munkaegészségügyi kongresszuson nagyon sok hasznos dolgot tártak fel a hazai és a külföldi kutatók, szaktekintélyek, mégis akadnak olyan gondolatok, amelyekről mintha megfeledkeztek volna. Mert példáut szó. volt ugyan a munkával, a foglalkozással járó veszélyek állandó csökkenteséről, de ezt a izmát csak egyfelől közelítenék meg: hogyan lehet minél veszély',ele- nebbül dolgozni. Pedig azt beszélik, hogy a veszély csak okozat. és nem tüneti kezelésre van szükség, hanem magat az okot, azaz a munkát kellene állandóan csökkenteni, s mindjárt javulna a munkaegészségügy színvonala is. Persze ez túlzás, helytelen nézet, hiszen ha így történne, akadnának, akik a csökkentés nyomán mínuszba kerülnének. Ugyanis az eddig sem végzett munkánál kevesebbet végezni már lehetetlen — beszélik egyesek, s arra hívják fel z figyelmet, hogy bár nem szellemi, hanem fizikai munkások, mégis rossz idegállapotban varnak. Hát nem idegesítő állandóan azt figyelni, mikor jön a főnök?! — kérdezik. Ha jön. akkor neki kell látni a dolguknak, pedig szükség van az erőre a hél végi maszekoláskor. No. és még egy hiányossága a kongresszusnak: nem esett szó azokról a meggörbült hátakról. amelyek olykor a beosztottakat jellemzik. Mindegy, igy is széles skálájú témakörben tanácskoztak a már említett hazai és külföldi kutatók, szaktekintélyek, akik mindössze három nap alatt csaknem 200 előadást tartottak. Nem rossz arány! Kétségtelen, hogy ezeken például szó volt az ülő- foglalkozás, a túl gyakori előadások, értekezletek ártalmairól is, arról, hogy többet mozogjunk. Nos, e célra tökéletesen alkalmas az országos múzeumi hónap. Tárlatvezetésekre. kiállítások megtekintésére, műemléki sétára hívja fel a figyelmet a Népújság. Sokakra rá is fér ilyen program — beszélik némelyei, akik úgy vélik: bizony sokszor jártak már Békéscsabáról teszem azt a moszkvai Tretyakov képtárban, viszont a helyi Munkácsy Múzeum küszöbét még soha nem lépték át. Mindenesetre érdekes lehetett például a szombati békéscsabai műemléki séta. Más elfoglaltság miatt, sajnos nem vettettem, részt rajta, de el tudom képzelni, hogy a séta vezetőinek gondot okozott a valódi műemlékek mellett olykor még ..ott felejtett” más ..régiség”. amelyeket az árgus szemű olvasók levelei nyomán a Népújság Szerkesszen velünk rovata meglehetősen gyakran bemutat. Az is előfordulhatott, hogy valaki egy nemrég készült lakótelepen kérdezeti: ..Vajh. a tatárjárás. vagy a törökdúlás nyomát látja-e?”. Pedig dehogy! És az itt-ott előtűnő sártenger, járdán leim víztócsa sem annak a következménye, hogy valamikor tenger volt ezen a tájon. Csupán az őszi esők jele ez. mert ugyan ki gondolhatta volna előre: ősszel esős lesz az idő? 1976. OKTOBER 10.
