Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
Feldmann Tibor Hajókikötő Horváth János Nő sárga sállal Dénes Sándor Önarckép KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról — kiállításra: A Fiatal Orosházi Október 3-án, vasár- szí a lapot”, nem késik a nap délelőtt Orosházán replikával, miszerint képei a Petőli Művelődési nemcsak méretben „nagyob- Központban megnyílt a bak” a többiekénél. Kórus- Fiatal Orosházi Festők ki- -ban lehurrogjak és úgy ér- áliítása. Az esemény külön- zem időszerű komolyra for- leges rangját az adja, .hogy dítani a szót. Alkotói gon- sorrendben ez a 15. alka- dókról, művészi hitvallásuk- lom. hogy tárlat keretében ról faggatom őket. Példádnak számot az elmúlt év mann Tibor arról beszél, munkájáról, festészeti ered- hogy mit jelentett számuk- ményeiről. A jubileum al-' ra a kezdet. A gyermekkor, kaiméból egytéle kollektív az otthon meghatározó sze- medítációra invitáltam Dé - repe, az. első — életre szóló nes Sándort, Fekete Jánost, — impulzusok „begyűjté- Feldmann Tibori, Horváth se”. • Jánost, Szlotta Andrást. A — A döntő ere a közös, beszélgetést a „műterem- csoportos munkában rejlik ben” kezdtük el. (A műve- — mondja. Mi együtt kezci- lődési központ emeleti* he- tűk' és együtt folytatjuk azt lyisége körülbelül négyszer a munkát, melyet Orosházán ötméteres, inkább raktár- valamikor Rajki József és nak, mint műteremnek tű- Kerti Károly végzett nagy- rúk.) nagy odaadással. Bár a Mielőtt belefognánk a kö- műtermet már „kinőttük”, zös számvetésbe, Fekete és ha otthon dolgozunk is, Szlotta fölhívják a figyel- rendszeresen találkozunk rnemet Horváth János mo- továbbra is, megvitatjuk numentális festőáü''ányára, egymás munkáit, vitatko- bizonyos összefüggéseket zunk, veszekszünk, egyszó- emlegetve térelválasztó és val a műhelymunka tovább egyéb közhaszmálati tár- él. (Feldmann Tibor ezen a gyak között. Horváth „ve- tárlaton újszerű temperaBónus István versei< Vége a nyárnak Kiserdő fái Hiába várnak, Magam maradtam... — Vége a nyárnak! Nevető, vidám Tavaszi társak Itthagytak engem, Messzire járnak. Van, •kit a város Csalt cl fiának, S akad, kinek már Sírjához járnak... Csak az emlékek Futkosnak elém, Ha kint járok a . Dombok tetején. Visszafordu lók: Sóhajtok mélyet, Egyedül, árván Nem szép az élet! Kiserdő fái Hiába várnak: Magam maradtam... — . Vége a nyárnak! Fák Tervekkel, vággyal telve a nyárfa, Agkarjait felilök felé tárja: Vágyódik magasba, tiszta fénybe S kidöntik mire odáig érne. Tüskés akácnak‘komor a lombja, Illatfelhőit hiába ontja. Hömpölyög, száll, úszik és haldokol, Megfojtja saru, szürke esti por. Festők 15. tárlata technikával készült képei- val, hanem inkább azok in- vei, a zöldek és barnák tenzitásával kelti fel a Iáharmonikus alkalmazása- fogatok érdeklődései, val, meleg fényekkel át- _ A festészet fontos té- szőtt tájképeken vall mű- nvező az életemben — vésztelepi élményeiről.) mondja. — Megtanít látni — Fekete János nehezen nyi- és láttatni. Ügy hiszem a latkozik. Ö is a kollektívát kiállításokkal nemcsak említi első helyen az alko- gyönyörködtetni tudunk, hatásban fontos szerepét játszó r.em nevelni is. Ez a közös tényezők közül. Módszeré- gondolat is összetart ben- ben hagyományosan nagy nünket. felületekkel dolgozik, kon- Szlotta András grafikáit túrjaival kemény, sokat nézve az ember az első pil- mondó atmoszférákat te- lanatban képeit rézkarcok- remt. Számára is — csak- nak hiszi, pedig „csak” ce- úgy mint a többieknek — az ruzarajzok. Ez a képzomű- „amatőrség” fogalma — úgy veszeti gyakorlatban mosto- véli — teljesebb életformát hán kezelt ceruzatechnika jelent. ’ Szlotta számára gazdagon Horváth Jánosról azt tart- biztosítja a fekete-fehér ják, hogy a csoport „leg- kontrasztja között íellelhe- nyugtalanabb” tagja. Eddi- tő szürke tónusokat. A tech- gi munkásságában számta- nikai készség magas fők í el- lan _ formában kereste az sajátítása révén »a rézkarc anyaggal való birkózás le- finom vonalasságétól a folt- hetőségeit. (A festészeten ki- szerűen összefoglaló előa- vül próbálkozott rézdombo- dasmódig széles skálán tíol- rítással, grafikával, kis- gozik. így vall munkájáról', plasztikával.) Ez a nyugta- —; A régebbi munkákban* lanság úgy tűnik, mostaná- rejlő kísérletek és a leg- ra érett festészetben jelent- újabb megvalósított elkép- kezik. Portréi és tájképei zelésels utólagos elemzése egyaránt gazdagodó látás- eSY olyan „ars poeticá”-t módról adnak tanúbizonv- körvonalaz, mely szerint a Ságot. Feldmannal együtt ők leülepedett élményrétegek a „legtermékenyebbek”. közül a legerősebbek és a — Ügy hiszem, hogy eb- leghitelesebbek érnek alko- ben a korban meg kell ta- tássá. Grafikáim tulajdon- lálnunk önmagunkat. Nem- képpen szociográfiák, csak a mindennapi életben, A Fiatal Orosházi Festők hanem az alkotás folyama- csoportja nemcsak Oroshá- tában is. Minden érdekel, za, hanem megyénk művé- amit környezetemben, éle- szeti életében is jelentős temben „fölfedezhetek”. Ke- tényező. Az elkövetkező resmünk kell azt az utat, évek feladatait már megfo- amelviken most már to- galmazták önmaguknak, vábbléphetünk. Rajtuk áll, hogy sikeresen Dénes Sándor ezen a tár- teljesítsék is. laton nem képeinek szarná- Varsa Zoltán Szlotta András Hátsó udvar
