Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
Kihasználatlan járművek, elherdált percek A tavaly november 12-én kiadott közlekedés- és postaügyi miniszteri rendelet szabályozta a közületi tehergépkocsik üres Hutásának csökkentését. Ez töb. bek' között kimondja: „Ha a közületi szerv öttonnás, vagy azt meghaladó raksúlyú közületi tehergépkocsit üresen, vagv a raksúly felét el nem érő súlyú, illetőleg a rakfelület felét el nem érő áruval kíván közlekedtetni, köteles ezt a tehergépkocsik indítási helye szerint a területileg illetékes autóközlekedési menetirányító irodánál — írásban vagy ' szóban — bejelenteni.” A rendelet a tehergépkocsik jobb kihasználását, az üres futások megelőzését, az áruszállítás gyorsítását hivatott szolgálni. Buda János, a 8. sz.. Volán Vállalat menetirányítási cső. portvézetője mondta: — Szeptemberben a megyéből 120 gépkocsira . jelentettek be üres fuvart. A' vállalatok egy része eleget tett a bejelentésnek, de fuvart nem vállal. Hogy miért? Csupán kényelemből. Arra hivatkoznak, hopy a saját dolgukat nem tudják" elintézni. íls mi a helyzet napjainkban a közutakon? A 44-es úton robog a FI 80— 33 rendszámú tehergépkocsi. Mező József rendőr törzsőrmester leállítja, majd Bartyik Mihállyal, a KPM főelőadójával közösen ellenőrzik a rakományt, az okmányokat. — Nagyszénásra vittem az anyagot, visszafelé készárut hozok — mondja a Szőrme- és Kézműipari Vállalat gépkocsivezetője. — Fél teherrel nem éri meg fuvarozni — int búcsúzáskor. Velünk szemben a Tiszamenti Regionális Vízgazdálkodási Vállalat GB 87—08-as mikrobusza közlekedik. A menetlevél szerint korán reggel , kezdte műszakját. — Sarkadon lakom, onnan járok kocsival a telephelyre. Mindennap Gyuláról Szarvasra szállítom a munkásokat — magyarázza a vezető. — Ez a menetlevélből már nem tűnik ki — mondja a KPM ellenőre. Kínos percek. Végül is megtudjuk az igazságot. A mik. robusz reggel ki-, este pedig visszaviszi a munkásokat. Szarvason aztán egész nap csaknem kihasználatlanul áll. Az ellenőrzés napján „beugrott” szervizre — Gyulára. Pedig szerviz, teiep van közelebb: például ott, ahol egész nap áll, Szarvason. Kondoros belterületén igazol, tátják a sarkadi Lenin Tsz SE 89—07 IFA tehergépkocsiját. — Bérfuvarban voltam a gyű. lai hisz-nek — mondja a gépkocsivezető. — Visszafelé pedig három köbméter homokos kavicsot hozok ... — Ez nincs a menetlevélen? — néz kérdően az ellenőr, — A főnök nem adott másik menetlevelet — magyarázkodik a vezető. Végül is fény derült a feketefuvarra. És még valami: a betakarítás idején célszerűbb lenne, ha a tsz a gépkocsiját sa. ját céljaira fordítaná és nem bérlüvarozásra használná. Szarvas határában az Űjkí- gyósi Fedéllemezüzem pótkocsis szerelvényét igazoltatják. — Reggel egy rakomány fedéllemezt vittem az Országos Szakipari Vállalatnak, visszafelé pedig Kiskunlacházáról hat köbméter homokos kavicsot hozok — mondja a gépkocsivezető. — Nálunk a visszfuvar is rendszeres. — Jó szervezés jellemzi munkájukat — mondja a KPM ellenőre. — Tehergépkocsijaik nem szaladgálnak kihasználatlanul. Késő délutánra jár, amikor j Békésszentandras határában > megállítjuk a kunszentmártoni TÖVÁLL SF 42—73 rendszámú tehergépkocsiját, húsz utasával. Nincs névsor, felületes a menetlevél vezetése. — Délelőtt fenyő fűrészárut szállítottam — mondja a gépkocsivezető. — Kunszentmártonból mit vitt Cserkeszölőre? — kérdezi az ellenőr. — Semmit, csak tankoltam — szólja el magát a gépkocsivezető. — Ott jó az üzemanyag — folytatja restellkedve. Mindezért oda-vissza 40 kilométeres potva- ut. Ütban hazafelé az FK 05— 35-ös N.vsát ellenőrzik. Szemmel láthatóan túlterhelt. A gépkocsi- vezető nem eseményszerűen ve. zette a menetlevelet, iossz a jármű kilométerórája, az üzem. ben tartó, a Tiszamenti Regionális Vízgazdálkodási Vállalat — ennek a járműnek sem töltötte ki rendesen a menetlevelét. Mindezek apróságoknak tűn. nek. A kihasználatlan tehergépkocsik közlekedését, a feketefuvart, az üzemanyag-túlfogyasztást a népgazdaság fizeti. De még' meddig? Szekeres András Senki nem , honnan jöttem Hasznos volt a jósvafői barlangkúra Régi, kedves ismerőssel futottam össze a minap Békéscsabán. Ködös, párás őszi reggel volt. ezért tűnt fel Szabó Sándorné munkásasszony rózsa- piros egészséges arca, vidám mosolya. A hirtelen változás okát nem értettem: Szabóné ugyanis évek- óta betegeskedik. Sokat szenved az asthmától és a hörghuruttól. Különösen az utóbb: években ködös, párás napokon hat—nyolc rohamot „vészelt” át. Előfordult, hogy a munkahelyéről vitték kórházba, majd megfulladt az oxigénhiánytól. Az arcán a szenvedés nyomai árulkoci- ; tak. Hej halászok, halászok... 4 BÉKÉS HECYEt^. NEPOJSAG , 1976. OKTÓBER 10 Hangos szóval gyülekeznek a halászok a gazdasag főbejárata előtt. Tréfálkoznak. ugratják egymást, és mert késik a teherautó, találgatással ütik agyon az időt: kire milyen munka vár aznap. Kezdődik az aratás a Biharugrai Állami Halgazdaságban. — Mifelénk aratásnak hívják az őszi lehalászást — mondja Szabó Benedek ágazatvezetö. — Mi most takarítjuk be a tavak termését, most dől el. lesz-e jövőre kalácsunk is a kenyér mellé? Az elmúlt évek rosszul sikerültek, nem tudtuk telje, síteni tervünket. Sokan elmentek tőlünk akkor, de a régiek, az igazi halászok maradtak. Nekik volt igazuk, mert ez az év jónak ígérkezik. De beszéd helyett menjünk a halászok után, nézzük meg, mit csinálnak! Csupa gödör út vezet a halastavak közt. — Látja, ez az egyik legnagyobb bajunk — szól az ágazatvezető. — Most még istenes a helyzet, de ha esni kezd, járhatatlanok lesznek az utak. — És akkor abbahagyják a munkát? — Dehogy, erről szó sem lehet. Halászni akkor is kell, csak az emberek dolga lesz sokkal nehezebb. A csatornák behálózzák a halgazdaság egész területét és amíg nem jön a fagy, addig a- vízi utak mindig járhatók lesznek. Csónakokkal szállítjuk el halat és ez az evezésen kívül a többszöri ki- és berakodással járó nehéz fizikai munkát is jelenti. De nekünk vállalnunk kell ezt is, mert nem hagyhatjuk veszni a termést. A Biharugrai Állami Halgazdaság 1550 hektáron tenyészt halat. Ebből a Begési II-es tóra 147 hektár jut. Itt dolgozik Pápa Lajos halászmester és csapata. — A laikus úgy képzeli, hogy a halászat csak a háló bemerítéséből ég meghúzásából áll. ] Persze lehet így is csinálni, de akkor a hideg vízre valót sem keresnénk meg. Nekünk naponta 130 mázsát kell kifognunk és ehhez alaposan neki kell készülni — világosít fel Pápa Lajos. Mi úgy halászunk, hogy először is csökkenteni kezdjük a tó vízszintjét. A halak ekkor a mélyebb részek felé igyekeznek, oda, ahol mi már regebben csatornákat vágtunk. Így aztán nem az egész 147 hektárt, hanem csak a mintegy 20 méter széles csatornán kell hálózni. A hálózás talán a legnehezebb munka ebben a mesterségben. Nem a súlya miatt, mert a mai műanyag hálók jóformán pehely könnyűek, hanem azért, ami azután követkézig, hogy a hálót a vízbe teszik. Három részre oszlik a csapat. Né- hányan csónakba szállnak, úgy tízen átmennek a túlsó partra és felsorakoznak a kötél mellett. Feszül a kötél, az izom és egyszercsak megmozdul a háló. Először még csendes a víz, de ahogy szűkül a halak mozgási lehetősége, úgy lesz egyre nyugtalanabb. Egy-egy nagy ponty, búsa ugrik ki a vízből, érzik, hogy valami történik: A halászok csak mennek, húzzák a hálót, nem számít a sár, a térdig, derékig érő víz. egyre szűkítik a téret. A víz már forr, a levegő megtelik a felvert víz- párával, egyre gyakrabban törik meg a napfény a halak ezüstös testén. — Ilyenkor jó halászni. Süt a nap, nincs hideg és bőséges a zsákmány is. Sajnos, ez nincs mindig így. Az időjárás ellen nem lehet védekezni, ha esik. ha íúj, nekünk ki kell menni a vízre. Amíg be nem fagy a tó. mindennap itt vagyunk. De tulajdonképpen nem az időjárással van bajunk, mert tudjuk, hogy azon nem lehet változtatni, Az igazi bosszúság az. hogy sok itt a rosszul épített tó. Kettészakad, mikor leeresztik róla a vizet, de ez még a jobbik eset. A legrosszabb, amikor egy-egy lapályon marad ott a víz és abban összegyűlik a hal. Ezt lehalászni valóságos kín- szenvedés. A sarat dagasztva, jóformán egyenként kézzel kell kiszednünk ókét és jó, ha napi néhány mázsát termelünk. Rövidesen kezdődik a tavak rekonstrukciója és ezzel — reméljük — ez a gond is megszűnik. Szűkre szorult a háló, megjöttek a halszállitó teherautók, kezdődhet a mázsálás, értékelés. Ez is a halászmester dolga, ö nézi a mérleget, a minőséget és könyveli az adatokat. — Vigyáznunk kell nagyon a | minőségre, most halbőség van, J és ilyenkor kényesek a vevők, j Legnagyobb vevőnk, a HA- j LÉRT, nagyon megnézi, mit I visz el, de mi is tudjuk, mi a ' becsület. Inkább legyen kisebb a haszon, de nem keverünk másodosztályút a legjobb minőség közé. Úgy mondják, hogy nagyon ízletes az ugrál hal. A halérlesektől tudjuk, hogy jut ! belőle külföldre is, főleg a pon. tyot keresik. Mostanában azért j egvre kedveltebb a busa és az amur is. Folyik a rakodás, telnek a kocsik, izzadnak az emberek. A halak egy részét azonban nem a kocsikra, hanem egy külön kis elkerített medencébe rakják. — Ez a telelőbe kerül majd — mondják. Ezek kicsik, de mély medencék, a gazdag zsákmány egy részét ide viszik. Ha majd a nagy halastavak befagynak, innen kap árut a lakosság. Feltörjük a jeget, és a lék alatt húzzuk a hálót. Ez a legnehezebb munka, de meg kell csinálnunk, mert a hal ma már népélelmezési cikk. tele van fehérjékkel, vitaminokkal és erre télen is szükség van. I ónvai László — Gyógykúrán voltam a jós- vaíöi Béke-barlangban -magyarázza Szabóné jó kedélyének okát. — Olyan boldog vagyok, hogy hetek óta nem volt rohamom. El sem tudom mondani, milyen jo érzés fajdalommentesen élni. Az orvos azt mondta, csodákat ne várjak, csak lassú javulást. Hát kell ennél nagyobb csoda, hogy a kúra után mindjárt munkába állhattam?. Az, utóbbi időben többszőr voltam egyfolytában hat—nyolc hétig táppénzen: A mi családi ka.sz-r szánkból nagyon hiányzott már az én keresetem. Ügy tudom, hogy a jósvafői Béke-barlang a Borsodi Szénbányák Vállalatához tartozik. Hogy került oda? Javasolták Békéscsabán az SZTK-ban, hogy meg Kellene próbálni a barlangkúrát. Persze oda bejutni nem könnyű, csak a legsúlyosabb betegeket veszik fel, nagyon kevés a hely a barlangban. Az orvosi javaslatot elküldtük a Borsodi Szénbányák Vállalat főorvosi hivatalához. Megértőek voltak, felvettek. Jó előre megírták azt is, hogy mivel kívülálló vagyok, a háromhetes kúrára 639 forint kezelési’ költséget kell fizetnem, éjjeli szállásról és étkezésről magamnak kell gondoskodnom. Étkezést napi ötven forintért a bányászoktól kaptam, szállásért ugyanennyit fizettem Jósvaíőn. A barlangban reggel nyolc órától délután kettőig voltak, közben 20 perc uzsonnaszünetre kijöttek a barlangból. A kúrateremben semmiféle étel, ital nem fogyasztható. — Eleinte nagyon féltem. Ügy éreztem, hogy rám szakadnak az óriás kövek — meséli mosolyogva Szabóné. — Csak néztem, hogy a bányászok amennyire lehet, a kövek alá húzzák a nyugágyukat. Engem pedig fokozatosan vittek beljebb az ápolónők. Állandóan csepeg a víz a kőről, hideg van a barlangban, ezért pufajkában és plédekben feküdtünk. Nekem az tetszett legjobban: senki nem kérdezte honnan jöttem, ki vagyok. Az orvosok, az ápolók, a szakácsok úgy bántak velem, mint a bányászokkal. — Dr. Barna Adorján üzemi főorvos naponta többször ellenőrizte: hogy bírja a szervezetünk a barlangi viszonyokat. Az ápolók állandóan közöttünk jár- tak-keltek, takargattak bennünket, kérdezték, hogy érezzük magunkat. A szakácsok is folyton kínálgattak, szedjek még, ne szégyenlősködjék. Azt hiszem, hogy a barlang gyógyító hálásán kívül az a sok szeretet, kedvesség. amivel körülfogtak, sokat segített a gyógyulásban. Pedig elhiheti, én senkinek nem adtam egy fillért sem. Nekem arra nem volt pénzem. Csak hálával tudok gondolni azokra, akik ilyen fáradhatatlanul dolgoznak a betegek gyógyításáért. Búcsúzóul elmondott! azt is Szabó Sándorné. hogy ki rándult. az Aggteleki Cseppkő barlangba, megnézte Jósvaft környékét. A festői környezet. ; tiszta vizű csörgedező patakol látványa, a friss levegő jól kié gészítette a gyógykúrát. Ary Róza Minden típusú villanymotor tekercselésé! garanciával vállaljuk. Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ, Újkígyós, Arany János u. 30. Szolgáltatóház -
