Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
KÖRÖSTÁJ Kulturális melléklet Hogy könyv és olvasó egymásra találjon... Néhány évvel ezelőtt egy községi könyvtárban bosz- szankodó agronómussal találkoztam. Keresett egy ritka szakkönyvet, de se a könyvtárban, se a megye- székhely könyvesbolt iában nem lelte. Most utazzék Pestre, dologidőben, hogy felkutassa? Dohogva távozott, a könyvtáros pedig nem figyelmeztette arra. hogy könyvtárközi kölcsönzés is létezik, el lehetne kérni az áhított munkát az Országos Mezőgazdasági Könyvtártól. Talán maga sem tudta, s ha mégis, visszariadt a levelezés többletmunkájától. Különben sem tartozott ugyanabba a hálózatba a két könyvtár, ha küldik a könyvet, szívességből teszik, kérdés, hajlandók-e rá ... Ilyen és hasonló eset nem egyszer fordult elő. Többek közi: ezért született az 1976-os törvényerejű rendelet: hogy létrehozza az egységes könyvtári rendszert, s ezzel lehetővé tegye, hogy minden magyar állampolgár hozzájusson a számára szükséges könyvhöz, bárhol él is az országban. szervezetek létesítettek olykor gazdag gyűjteményeket; egy-egy nagy múltú iskola valóságos tudományos könyvtárat mondhatott magáénak, míg igen soknak semmije sem volt; Budapesten Szabó Ervin megteremtette a korszerű városi könyvtárt, de a legtöbb városban legfeljebb kölcsönzőhelynek nevezhető kis könyvtár működött, ha létezett egyáltalán, s azt is csak kevesen használhatták. A felszabadulás után az első cél az volt, hogy minden helységben, s minden munkahelyen alakuljon közművelődési könyvtár. De ezek még mindig elszigetelten működtek, s olykor szegényes állományuk az igényes olvasókat nem elégítette ki. Ezen az állapoton segített az 1956-os 5. számú törvényerejű rendelet: megteremtette a hálózatokat, a hasonló feladatú intézmények szervezetét. A hálózatok központja fejlett, nagy könyvtár volt, mely segítette a. hálózat tagjait (a beszerzés, katalóguskészítés terén) és kölcsönözte a szükséges könyveket a hányelvű tanulmányok magyar fordítására, irodalom- jegyzékekre stb. Mindezeket rendszerint csak a szakkönyvtár tudja megadni, mégpedig az, amelyik az adott szakterület alapkönyvtára, s mint ilyen, gyűjti a tpma teljes hazai irodalmát, úgyszintén a legfontosabb külföldi műveket; új beszerzéseiről pedig kiadványokban tájékoztatja az érdekelteket. Ezután minden szakterület alapkönyvtárának kötelessége lesz, hogy minden úton-módon segítse a hozzáfordulókat. Az egységes könyvtári rendszerbe valamennyi hálózat (tanácsi, szakszervezeti. mezőgazdasági, műszaki, orvosi, pedagógiai stb.) beletartozik. S a másik hálózat valamelyik könyvtárának valamelyik olvasóját ellátni már kötelessége, s nem csupán jóindulat kérdése. (A jóindulat eddig sem hiányzott, a Veszprémi vegyipari Egyetem könyvtára pl. nevezetes volt arról, hogy minden hozzáfordulónak rendelkezésére állt, de megeselekedték ezt más könyvtárak is — ha egyáltalán eljutott hozzájuk a kérés.) Természetesen nem elég arról gondoskodni, hogy minden kért könyv minden- olvasóhoz szervezeti akadályok nélkül eljuthasson: a tájékoztatás nem kevéssé fontos, hiszen az olvasóknak arról is értesülniük kell, hogy a számukra szükséges vagy vonzó témakörben milyen művet találhatnak, milyen kiadásban és milyen nyelven. Mindez az összehangolt feltáró tevékenységen, a bibliográfiai munkán, s a tájékoztató könyvtárosokon múlik, ám az egységes könyvtári rendszerben ez a feltáró tevékenység is könnyebbé, ösz- szehangoltabbá válik majd. A cél, hogy mindenkihez eljusson a mű, amit „neki írtak”. Hogy se a bevezetőben említett agronómus, de más ne csapja be az ajtót. Ellenkezőleg: örömmel és bizalomal nyissa, tudván, hogy nem távozhat kielégítetlenül. Bozóky Éva Napsugaras báb... áo De mielőtt erről szólnánk, /o vessünk egy pillantást visz- szaíelé. A magyar könyvtárügy a felszabadulás után indult lendületes fejlődésnek, igyekezvén mindenütt megteremteni az olvasás lehetőségét. A korábbi előzmények igen egyenetlenek voltak; egyes falvakban a földműves egyesületek hoztak létre könyvtárakat (Veres Péter is a balmazújvárosi földművesegylet könyvtárában ismerkedett meg a világirodalom remekeivel.); némely üzemben a szaklózatba tartozó intézmények olvasóinak. Csakhogy megtörténhet, s az igények növekedésével mind gyakrabban meg is történik, hogy az olvasónak olyan műre van szüksége — főként szakmunkák esetében —, amely az adott hálózatban nem lelhető fel. Es a kutatómunkát folytató (vagy a gyakorlati munka mellett kutatással is foglalkozó) szakembereknek nemcsak könyvekre van szükségük, hanem folyóirat- cikkek kópiáira, idegen ... a kis Cabro? Csuda, valóban kicsi. Pöttöm, még pontosabban: hüvelyknyi báb! Chilei Hüvelyk Matyi! Aki okosabb hat lónál, hát még egy tábornoknál? Aki bebúj, elbúj, előterem mindenhol, mindenhová, akárhonnan. Azon se csodálkoznék, ha mister Dollár cso- komyakkendője mögül pattanna elő. És ráadásul: vörös ez a kicsi Cabro. Csupa vörös süveg és lebernyeg. Ez a módi az Andok ifjúságánál. Népviselet. Vörös. Vigyázz, dón Salvador, szervezkednek ellened! Ellenünk. Igen. Mintha eszményítene az író, az a nevtelen tollforgató hazafi. Neve ugyan van, lehet, dehút. Csakhát lei tudja, mi az igazi. Bernardo Schiff rin? Titkosított. Túlzottan eszményített" Ügymond: idealizált? Meglehet. Ahogy a nép meséi. Névtelen e játék szervezője is. talán valóban az. Nem író rejtezik e név mögött, csak egy munkás? Gondolom, nem baj. Vagy akárki. Írni, olvasni tudó — gondolkodó hazafi. Aki, netán börtönben, avagy csak úgy egyszerűen; szögesdrót mögött lesi, lesné- a napsugarat. Jaj, csak élne még. De éoo úgy meg is halhatott. Ki tudja ezt ma Chilében? Néhány szakember: zsörtölődik. A legtöbb szakember. mint közönség: majdhogynem élienez. (Például így lehet: El Pueblo Unido jamassera vencido! Vagyishogy: a Néni Egységet nem lehet legyőzni!) Egy dél-amerikai diák: erősen lelkesedik. Jai. ez a kicsinyded Cabro. Ő a legjobb. ' No de épp ilyen jó az a rossz Pinocho tábornok. Ahogy hajbókol dón Salvador előtt, hogy körbe hajbókolhassa az elnöki széket. Hű, csak beleülhessen egyszer. Megdöbbentő, oly igaz. Ügy mondják: hiteles alakítás. Átélt. Ne beszélj, erre báb hogyan képes. Mert nem „báb” mozgatja e bábot. Igen, valóban, ez a bábu, int Bábtábornok: úgy mozog, úgy hízeleg, úgy csahol, úgy vezényli a valódi katonákat és a hirtelen tovatűnt népet, mint egy eleven hazug, mint valamely valódi kényúr. Röppen, rebben, handaban- dázik, néhány szelet két- szersültért eladná a lelkét, ha lenne nekije. Mivelhogy nincs, marad a haza. Már ha neki ahhoz a hazához köze vari. Ügy hírlik, arra: a népnek nincs hazája. Ha nincs joga. De akarja, hát lesz. De ennek a szeleburdi tökkolop rögeszmés őrült felbérelt gyilkosnak sose lesz. Legföljebb, ha futni kell, majd arra fönt, Északra. v A tábornok tényleg föl- sül. Véglegesen. Legvégül. Már ahogy a nép meséiben szokás. A kőzuhatag maga alá temeti az ellenforradalmat. Ám a kígyó még ott sziszeg. El kell taposni! Másképp nem megy. Eddig még sose ment. És akkor: se kéz, se kígyó, csak függöny. Nincs kiírva, mint a moziban, de akkor is: vége. A játéknak. Kelt 1976. ősz hava hatodik napján Pécsett, a ne- gvedik nemzetközi felnőtt bábtalélkozón a békéscsabai Nans"®ár bábegyüttes bemutatója után néhány nil- íanattal. Sarusi Mihály Bessenyei Antal Torok negyed Mladonyiczky Béla Ülő nő Akarsz-e játszani* Kosztolányi Dezső A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a, sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízböl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni'' Akarsz-e játszani, mindent, mi élei. havas telet és hosszú-hosszú oszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Aicarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? Jf>36. november 3-án, negyven éve halt meg Kosztolányi Dezső. Érkező ősz Szolnoki András H állód-e a tovafutó nyár lépteit? Kerti kapuk felé mar közelít az ősz. Kel a szél, megrázza a lombot es a jóllakott fa elereszti hu levelét. Ne a távozót dicsérd, az érkezőt illik köszönteni most, aki holnapra lefújja a fák kontyáról a fáradt zöldeket, pattintja a platánok kérgét elűzi a szitakötőket. Figyeld csak, már koraősszel alig lelsz egyet, mikor a szőlőt döngik a méhek. Fordulj az esz felé te is, fogadd a pusztítót méltón.- Jön már a kegyes bakó, rozsdakoszorús fején megül a szél, hintáz a költöző madár-nép, körül a kerteken opál köd ereszkedik, s mint húzott hálóban a hal fehér hasával villan benne a lény.
