Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-30 / 257. szám

Ipari formatervezés Szabványokból iff. S, mester —1976 milliárdok X közvélemény a szabványo­kat a minőség és a fogyasztói erdekvédelem eszközeként tart­ja számon. Kétségkívül vita, reklamáció vagy valamilyen kár esetén a szabvány a gyártókkal és a kereskedőkkel szemben a fogyasztó támasza, hiszen peres ügyekben mércéül szolgálhat, a kártérítés jogi alapját képezhe­ti. Nem is meglepő, hogy a vál­lalatoknál a sza hányról vegye« érzelmek alakultak ki: kívülről érkező, hatósági, a „szabály az szabály” konokságú előírás­nak érzékelik, ami olykor nem vág éppen egybe a gyári érde­kekkel. Ez így is van rendjén: nem árt a sok millió fogyasztó, felhasználó erdekeit a szabvá­nyok előírásaival is védeni a csoportérdekek esetleges túlka­pásaitól. Ezt a szabványokban rejlő lehetőséget a világon min­denütt igyekszenek is kihasz­nálni. A szabványok azonban a mi­nőség védelme mellett meglepő­en nagy hasznot hozhatnak a vállalatoknak is. Ennek igazolására vegyünk egyetlen területet a vállalati munka köréből, nevezetesen, hogy mennyi megtakarítás szár­mazhat az egységesítésből, a tipizálásból. az ilyen jellegű szabványosításból. Induljunk ki abból, hogy a csavarok, tenge­lyek, óntvényházak például sok helyen igen laza, szinte becsült anyagnormák alapján,készülnek. Milliárdókat lehetne megtaka­rítani — az anyag, és energia­felhasználás. továbbá a munka­idő-ráfordítások csökkentésével —, ha a., gépgyártók a tipizálás segítségévei szűkítenék termé­keik részegységeinek és alkat- részeinek méretválasztékát. Ez konstruktőri feladat, úgy megtervezni a különböző telje­sítményű, sőt akár eltérő célú gépeket, hogy azokhoz nagy számban azonos méretű alkat­részeket (kötőelemeket, borító­lapokat, kapcsolókat) és rész­egységeket (tengelyeket, önt­leket) használhassanak fel, hogy a szerelést .az építőszekrényelv szerint szervezhessék meg az üzemben. Itt az egyik előny, az alkat­részeket (ha a gépeket esetleg nem is) nagy sorozatban, előre elkészíthetik, a tömeggyártás nagyobb gazdaságosságával. A másik előny, hogy a tipizált al­katrészek, öntvények hosszú tá­von változatlan méreteik miatt a kohászatnál kisebb ráhagyást , sál készülnének, ezt meg lehet­ne követelni, s így egész sor gépipari vállalat feszesebb anyagnormákra térhetne át. A tipizálás a készletgazdálko­dást , is egyszerűsíthetné, állan­dósítva az anyagok, félkész áruk méreteit, formáit, fajtáját. A vállalati belső szabványosítással kialakított tipizálás a nemzet­közi versenyképességet kézen­fekvőén javítja, hiszen a ter­mékek minőségét stabilizálja, a pótalkatrész-ellátást zavartala­nabbá teszi; az előregyártóit al­katrészekből, raktárról — nem gond egy-egy tételt a szerelő­szalag helyett a szervizekhez to­vábbítani. A tipizálás a nemzetközi ter­melési együttműködésbe való bekapcsolódást is nagyban meg­könnyíti. A jól ismert-„Zsiguli”- programot például az alkatré­szek nemzetközi tipizálása nél­kül nem lehetett volna elindí­tani, hasonlóan a KGST-tagál- lan-.ok egységes számítástechni­kai rendszerének kiépítését sem, vagy a konténerizációs progra­mot. amelyhez egész Európára érvényes konténerméret-kategó- riákat kellett szabvánnyá nyil­vánítani. • , A fenti példák is érzékeltetik, milyen nagy lehetőségeket rej­tenek magukban a korszerű szabványok és főként a vállala­ti, ágazati szabványosítás. Az efajta szabványok a termelés szervezésének, a gazdaságosság, a versenyképesség, a műszaki színvonal javításának nélkülöz­A címben jelzett festő, késő­középkori művészetünk alakja, az 1500-as évek táján élt. Kilé­tét. működési területét homály .fedi. Nevét sem tudjuk. Képein csak ennyit jelzett: M. S. Beszélgetőtársam egy mai M.á. mester: Mészáros Sándor, a Békéscsabai Kötöttárugyár textiltervezője, kelmetechnoló­giai és gyártmányfejlesztési osz­tályvezető. Leültet az agyagok­kal, tervekkel, textilmintákkal zsúfolt irodában, ahol hatodma­gával dolgozik. Kávéval kínál. Vajon hogyan kezdte volna a beszélgetést négy-ötszáz évvel korábban élt művészelödje ... ? ö mindenesetre XX. századi mó­don kezdi, lendületesen, fiatalo­san. — Nem álmodozunk — mond­ja. — A textiltervezés alapja a terv és a rendelkezésre álló technológia. Ám ezeknél is dön­tőbb a gazdaságosság, az, hogy a termék piacképes legyen. Köz­tudott, hogy gyárunk néhány évvel ezelőtt veszteséges üzem volt. Ahhoz, hogy ez megváltoz­zon, minél előbb korszerűsíte- | nünk kellett egész gyártmány- : szerkezetünket, s átallnunk a piacképesebb, színvonalasabb cikkek termelésére. Hogyan tör- | tént? Először is át kellett szer- j veznünk a gyártmány-előkészí- ■ tést: azt a menetet, amíg egy- egy terméket piacra dobunk. A cél az volt, hogy még a gyártás megkezdése előtt megerősítsük j a házon belüli kontrollt. — Hogyan érték ezt el? Elgondolkozva kavargatja ká­véját. — A kelméket zsűrik elé visszük — mondja —; nem is egv, hanem több bizottság elé. ‘ Kivitelezés után az új kelme . első darabja az úgynevezett mű­szaki zsűri elé kerül, ahol a főművezető, a gyárrészlegveze­tő és az üzemrészek vezetői bí­rálják el: gyártható-e az anyag. ' és milyen! technológiai megol­dással. Javaslatot tesznek a J konfekcionálásra is, vagyis ar- i ra, hogy például bébiruhát, fe­hérneműt vagy éppen sportcik­hetetlen eszközei, vényházakat, fogaskerék-áttéte- Gerencsér Ferenc VWWVVVWWWVVVVWVWWVWVVWVWWVWVVVWWVWWWVWVI tVWWWVWVWWVWVWVVWWVWVWV Korszerű, gabonatárolók két, célszerű-e az anyagból ké­szíteni. Ezután az „árzsüri” kö­vetkezik, amelyen az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő vesz részt, de ott van ^ kereskedelmi osztályvezető, sőt a munkaügy képviselője is, hiszen itt már a gyárthatóság a dolgozók, a nor­mák szempontjából is szóba ke­rül. Itt dől el minden: a kelme ára, várható nyereségtartalma; az, hogy milyen konfekcióra, s végül milyen piacra kerül. Magas, középkorú férfi áll meg mellettünk. Bemutatko­zunk. — Szajbély Mihály — mondja, s udvariasan elnézést kér, amiért félbeszakítja a be­szélgetést; Sándorral van rövid megbeszélnivalója. Amikor el­mennek, megtudom, hogy az igazgatóval ismerkedtem meg. Néhány perc múlva már az üzemcsarnokokat járjuk Mészá­ros Sándorral. Innen is, onnan is réköszönnek, vagy ő köszönti az ismerősöket. Minden máso­dik emberhez van egy-egy ked­ves szava, barátságos, találó megjegyzése. Amikor az egyik üzemrészben leszerel egy alkat­részt a körkötőgépről, hogy megmutassa a tűk vezérlését, a segédkező fiatal szakmunkás­hoz fordulva megjegyzi: — Piszkos ez a gép... . Nemcsak tervező, hanem a gyár első 6zámú gyártmányfej­lesztési szakembere és főtech­nológusa is. — Szeleten^ a gépeket — mondja. — A tervezői kvalitás attól is függ. hogy a gép hogyan engedelmeskedik. Ezt a főisko­lán nem tanítják. Ez az élet. A technológiához, a gépekhez is nekem kell a legjobban érteni. Új épülethez érünk a gyár­udvaron. Az üzemcsarnok szép, világos, de még üresen áll. — Ez lesz az új festödénk — magyarázza. — lehet úgy is jól termelni, hogy állandóan új fo­nalakat hozunk, s viszonylag kis mennyiségű alapanyagfajtákból próbálunk változatos, szép ter­mékeket létrehozni. De lehet úgy is, hogy viszonylag kevés fajta alapanyagból állítunk elő gaz­dag választékot, sok változatot. Újabban inkább az utóbbit kö­vetjük: nemcsak'a gyártással törődünk, hanem mind többet a kikészítéssel a festéssel is. Az utóbbi evekben új, korszerű gabonatárolók építtetésével sok ezer vagonnal bővítette tároló­terét a Fejér megyei Gabona felvásárló és Feldolgozó Vállalat. Rövidesen elkészül a legújabb, 600 vagonos fémsilóegyüttes és egy 250 vagonos tároloraktár is * székesfehérvári malom szomszédsá­gában ^Ti fotó — Jászai Csaba — KS) Magyarán; arra törekszünk, ami mindenütt a legjobb módja a gazdaságos termelésnek: a mi­nél készebb árukat itt, a gyáron belül előállítani. A tervezőiroda falán egész kollekció van a különböző el­ismerő oklevelekből. Egv részük a tervezői kollektívának szól: ta­valy egy első, két 2. és három 3., az idén pedig két első és négy harmadik díjat nyertek a Bu­dapesti Nemzetközi Vasár j „Korszerűség — Divat” pályáza­tán. Mészáros Sándor — érthe­tően — mégis arra az egyéni oklevélre a legbüszkébb, ame­lyet tavaly a külkereskedelmi minisztertől kapott. Meg arra, hogy ehhez az idén a szakma Kiváló Dolgozója címet is meg­szerezte. Elmenőben majdnem megkér­dezem, hogy elégedett-e. De a portán egyszerre ketten is meg­szólítják: a gyár mindennapos dolgai, gondjai... A kérdés így is. úgy is fölösleges. Nem igy azonban a jókíván­ság: további jó munkát, sok si­kert, „Mi S. mester”! Varga János Fogalmak — közelről A munkaerő szakmai összetétele A népgazdaságban foglalkoz­tatott munkaerő-állományt több szempontból vizsgálhatjuk. A területi összetételen például a vidék és városok, illetve egyes megyék közötti munkaerő-meg­oszlást értjük; az ágazati struk­túrán a munkaerőnek a népgaz­daság különböző ágazatai közöt­ti. megoszlását; s végül a szak­mai összetétel a munkaerő-állo­mány minőségi összetételére utal és százalékosan fejezi ki a szakmunkások, a betanított munkások, a segédmunkások, az érettségizettek, diplomások 6tb. arányát az összes foglalkozta­tott munkaerő-állományon be­lül. A munkaerő szakmai össze­tétele, iskolai végzettsége fo­lyamatosan változik. I960—1973 között pl. az érettségizettek szá­ma 389 200-ról 899 500-ra emel­kedett, a diplomásoké pedig 169 706-ról 336 100-ra. A munkaerő szakmai összeté­telét az iparban a következő adatok jellemzik: 1973-ban az állami ipar 1,5 millió dolgozót foglalkoztatott, 1078 OOO mun­kást, 144 692 műszakit, 137 896 adminisztratív dolgozót, 62 222 kisegítő alkalmazottat és 18 275 nem ipari csoportba tartozó dol­gozót. Á munkások megoszlása: 475 876 szakmunkás, 417 581 be­tanított munkás és 174 426 se­gédmunkás. 1960-hoz viszonyít; va nőtt a szak- és a betanított munkások száma a segédmun­kásoké pedig csökkent. Az egyedi és kis sorozatú termé­keket gyártó iparágakban a munkásállományon belül a szakmunkások száma és aránya dominál. Ennek fordítottja jel­lemzi a híradástechnika és a textilipar munkásállományát. Okos gondolat az ezermester- szolgálat Ha a lakásban elromlik a víz­csap, a villany, a fürdőszobában meglazul néhány csempe, vagy a ragasztáá miatt kiesik a szék lába, csak nagy nehezen talál az ember valakit, aki a hibát kija­vítja. Azt is munkaidőben Kell keresni és várni otthon, amíg megérkezik. Emiatt a dolgozók kénytelenek egy nap szabadsá­got, vagy a munkahelyről né­hány órai kilépést kérni. Az ilyen nem pihenésre fordi- tott „kényszerszabadság” és a kilépések miatt elveszett sok­sok munkaidő nemcsak az egyénnek, hanem a társadalom­nak is nagy kárt okoz. A megelő­zése tehát fontos közérdek. Ezt szolgálja most a Kisiparosok Or­szágos Szövetsége (KiOSZií bé­késcsabai körzeti csoportjának egy új kezdeményezése. Ennek alapján tervezi, hogy egy-egy lakótelepen vagy kerületben — a városi tanács támogatásával — néhány fontosabb géppel, esz­közzel. így hegesztőberendezés­sel, fúrógéppel, vasasztallal, sa­tuval, gyalupaddal, asztalosszer­számokkal, stb. ellátott műhelyt alakít ki. A műhelyben szakioa- ri javítócsoportot hoz létre olvan szakmunkásokból. akik­nek állandó munkahelyük van és vállalják. hogy munkaidő után — működési engedéllyel — néhány órát még itt tevékeny­kedjenek. Lehetőséi teremtődik a hozzáértő nyugdíjasoknak is arra, hogy bekapcsolódjanak a javítócsoport munkájába. Mindez eavelőre terv. ami ak­kor valósulhat maid meg. ha lesznek elegen, akik nemcsak ér­tenek a zár. a vízcsap, a villany­vezeték. a csempe, a bútor és mondjuk a gyermekkocsi. meg az o1a ikálvha javításához, hanem vái’a'koznak is az ezermester- szolgálat tejjesílésére. r. u-

Next

/
Thumbnails
Contents