Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-30 / 257. szám

Laktanya! konyvterjesztés Hadneregszerte egyre tervsze­rűbb és eredményesebb a könyvtárosok é6 a kijelölt könyvbizományosok együttmű­ködése. A könyvterjesztés sike­rét a hadseregben számadatok is tanúsítják: 1974-ben a Zrínyi Katonai Kiadó bizományosainál 1.2 millió forint értékű könyv talált gazdára, s 1975-ben már hárommillió forint értékű köny­vet adtak ei a laktanyákban. Még szembeötlöbb az úgyne­vezett általános könyvterjesztők — akik számára kiadóvállalat könyveit árusítják — sikere a hadseregben. Egy esztendő alatt hétmillió forintról 9,6 millióra növekedett a közvetítésükkel gazdára talált könyvek értéke. Igaz, hogy a felmérések tanú­sága szerint a katonafiatalok­nak mintegy 40 százaléka ma még nem vásárol könyvet, de vannak olyan alakulatok is, ahol csekély kivételtől eltekint­ve, mindenki a könyvvásárlók sorába tartozik, a tisztek, tiszt- helyettesek pedig évente átla­gosan 500—600 forint értékű könyvvel gazdagítják házi könyvtárukét. A hadseregben jelenleg csak­nem négyszáz könyvbizományos tevékenykedik. Közülük többen értek el kiemelkedő eredmé­nyeket Egyikük, Kosa József alezredes kiemelkedő könyvter­jesztői munkásságáért megkap­ta a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést. KÓ6a alezredes egy év !att csupán a Zrínyi Katonai Kiadó könyveiből csaknem száz­ezer forint értékű forgalmat bo­nyolított le. A laktanyai könyvterjesztők forgalma 1976-ban várhatóan tovább növekszik, s az általuk az olvasókhoz juttatott köny­vek értéke a műit évi szintet is túlhaladja. <KT) Szakmunkások lesznek Pult mellül az iskolapadba ’Újsághír: Az 1976—77es [ oktatási évre az ÁFÉSZ-ek j és takarékszövetkezetek sokkal több felnőtt dolgozó beiskolázását kérték a me­gyei szövetségtől, mint bár­mikor. Jelenleg 341 keres­kedelmi eladó és 159 ven­déglátóipari alkalmazott vesz részt a szakmunkás- képzésben. Az osztályok közül 11 kihelyezett. Nem tudta Dodity György, a baltonyai papír- és kultúrcikk- üzlet vezetője, hogy amikor be­léptünk a boltba, csupán annyi érdekelt: vajon hogyan szolgál­ják ki a vevőket? Nos, az üz­let fiatal vezetője bármelyik el­adónak példaképe lehetne. Vil- I lanásnyi idő alatt tett eleget j kérésünknek, s ínég arra is ma­radt ideje, hogy elmondja, mit j merre találunk a nagyközség­ben. Egyszóval ebbe az üzletbe J máskor is szívesen térünk be. j Ami, úgy hisszük, a legjobb j bizonyítvány efftr üzletnek. Szakmunkásképzés — helyben Annak érdekében, hogy a Bat- tonya—Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ valamennyi egységében hasonló legyen a helyzet, bizo­nyára még sokat kell fáradoz­niuk az ÁFÉSZ vésztőinek, leg­főképp pedig a boltokban és vendéglátó helyen dolgozó csak­nem 300 eladónak, felszolgáló­nak. A szakszerű és kulturált ki-1 szolgálás és ellátás javítása ér- j dekében évente sokan végzik el | a felnőttek számára szervezett szakmunkásképzőt. Nagy szükség van erre. mert ugyan egyre 'több érettségizett A személyi higiénia követeimen vei a vendéglátóiparban. Munka- védelmi óra a vendéglátósoknál (Szekeres A. felvétele) áll a pult túloldalán, szép szám- | mai vannak azonban olyanok is, akiknek bizony az alapvető számolási műveletek is gondot okoznak. Az idén először kihelyezett osztály indult Battonyán is. Döntő az előadás Amikor benyitottunk Bózsin Dezsónó , belső ellenőr irodájá­ba az ÁFÉSZ központjában, ! éppen órára készült, ő oktatja a biológiát és munkavédelmet. | — Nálunk két tagozat indult szeptemberben. A kiskereske­delmi eladó szakra 27-en, a ven­déglátóira 30-an iratkoztak be, s reméljük, valamennyien el is | végzik majd. Úgy tapasztalom, ! érdeklődéssel hallgatják az elő­adásokat. Ahol nehezebben j megy az anyag befogadása, , ott többet időzünk, újra átvesszük. ; Messzemenően figyelembe kell vennünk: a hallgatók többségét | a munka, a család köti le, ta- | nulmányaik elsajátításánál dön- | tö részben az előadáson el­hangzottakra támaszkodnak. A kétéves szakmunkásképzőn hétfőn délutánonként tartják a foglalkozásokat. A fő tantárgy mindkét szakon az áruismeret. A többi tárgyak: matematika, kereskedélmi ismeret, társadal­mi ismeret, értékesítési ismeret, biológia, munkavédelem. Bózsinné így folytatja: — Nagy előnye a kihelyezett osztályoknak, hogy csaknem minden hallgatónak helyben van, de a dombegyháziaknak sem mindegy, hogy Battonyára jár­nak be vagy Mezőberenybe au- tóbuszoznak, ahogy a mostani másodévesek. Bz órán A Nemzeti vendéglő külön­termében a „vendéglátósoknak’’ éppen matematikaórájuk van. Szirtes Ferencné számol a táb­lánál. Szálkásabbak a krétával felírt számok, gyakran szükség van Bozó Gábor előadó segítsé­gére, de közös erővel minden kérdésre megszületik; a válasz.­Ha lakásuk van... r A KÜT-ONFÉÉK társadalmi i r-Hegek lakáshelyzetéinek elem-1 zese mindig megkülönböztetett figyelmet érdemel. S ha az egyik legszélesebb értelmiségi réteg — a pedagógusok — la- I kasgondjainak taglalása kerül j erítékre, a figyelem szinte tár- j aadalmi méretű. Miért? A tanító, a tanár nem «supán a munkahelyén dolgo­zik, hanem a legtöbbször ottho­nába is elkíséri a munkája. Ki­javításra váró dolgozatok, elké­szítendő nevelési tervek, kidol­gozást kívánó, másnapra feltét­lenül szükséges óravázlatok, s lehetne még jó néhány otthoni feladatát ide sorolni. A peda- gógusmukának ez az otthoni „megtoldása” a pálya minden korosztályára jellemző, a fiatal, hivatásának gyakorlását éppen- hogy kezdőre ugyanúgy, mint az idősebb pedagógusnemzedékre. A Pedagógusok Szakszerveze­te, érdekvédelmi szervként is, de a munkaterület értő patró- nusaként is törődik — immár huszadik esztendeje megkülön­böztetett figyelemmel a nevelői társadalom lakásgondjainak env- ) hítésével. A szakszervezet leg­utóbbi elnökségi ülésén, ezt a két évi sdet elemezve, igen sok kedvező változást tekinthettek át, s a további teendők sorát is számba vették. Kezdjük talán az adatokkal! A mintegy 100 ezer pedagógus közül 10—12 százaléknak a la­káshelyzete kedvezőtlen. Két évtized viszonylatában elégedet­tek lehetnénk: az a sokféle kedvezmény, hitelforma, tanácsi és szakszervezeti törődés, amely társadalmunkban övezi a neve­lőket, igen gazdagon kamato­zott. Csak ízelítőnek egy kevés a segítés formái közül: a szo­ciális szempontból leginkább ráutalt nevelők maximálisan 200 ezer forint kölcsönt kaphat­nak lakásépítésükhöz; a külön­féle építkezések segítségével évente 1(H)—120 pedagógus szol­gálati lakás üresedik meg, javarészt, pályakezdő vagy szol­gálati érdekből máshol állást vállaló nevelőknek teremtve meg a letelepedés lehetőségét. A községi, járási, megyei tanácsok is juttatnak saját kereteikből lakásokat azoknak a nevelők­nek, akik kisiskolákban, gyen­gén ellátott területeken vállal­nak munkát NEHÉZ LENNE pontos ada­tokat mondani arra, hogy húsz év alatt hány lakásgondot si­került mégnyugtatóan megolda­ni. Szemléletes fejlődést jelez viszont az utóbbi öt esztendő áttekintése. Legalább 700 szol­gálati lakást sikerült vásárol­niuk ez idő alatt a megyéknek, a kölcsön segítségével felépített, korszerű, kényelmes nevelői la­kások száma pedig jó néhány ezerre tehető. Ha pedig olyan segítő tanácsi támogatást is számba veszünk, mint Dunaúj­város, Székesfehérvár, Komló tanácsainak törődése a letelepe­dő, kispénzű pedagógus házas­párokkal — a kép még kedve­zőbb. A szakszervezeti számvetések azonban nem elégedhetnek meg csupán az eredmények jóleső rögzítésével. Többről van szó. Olyan előrelátásra kell töreked­ni a pedagóguslakás-gazdálko- dásban, amely már a következő évtizeddel is gondol. A jövő esztendőtől a nappali tagozaton végző fiatal pedagógusok kizá­rólag pályázás útján helyez­kedhetnek el, s három évig el­ső munkahelyükön kötelesek ta­nítani. A „kötelesek” szó — lehetőségeket és feladatokat is takar. SOK-SOK KISEBB település t érdeke, közös gondja: megtar- I tani azokat a pályakezdő ifjú I nevelőket, akik — telve ambí­cióval, töprengésekkel, s termé­szetesen anyagi problémákkal is küszködve — a katedrákra lépnek. Ha nem méregdrága ab ' bérletet, hanem legalábbis „el- érhető” távolságban szolgálati lakás lehetőségével számolhat­nak; ha olcsón megvásárolható telek kínálkozik építkezésre; hal a családalapítás nem vágyálom­ként, hanem derék munkával közelíthető valóságként szere­pelhet az életükben — az első munkahely meg tudja tartani őket. Nem három évre „szer­ződnek” akkor, hanem — re­méljük, minél többen — az éle­tük munkáját ajánlhatják fel ott, ahova a pályázat szólította őket. Tenni értük nemcsak emberi kötelesség, hanem elsőrendű kö­zösségi érdek is. Ezért is kíván sorsukkal továbbra is nagy fi­gyelemmel foglalkozni a szak7 szervezet, biztosítva a mozga­lom útján és érveivel is a kü­lönféle kölcsönök lehetőségét. Ezért dolgozik — karöltve a ta­nácsokkal — újabb segítő for­mák kimunkálásán is. Helyesel­ve és támogatva — például — olyan munkáltatói lakásépítési támogatások sorát, mint amilye­nekei; Eger. Debrecen vagy Tol­na, Vás megye jó néhány* váro­sa kezdeményezett. > A PEDAGÓGUSOK gondjai­nak könnyítése lelkiismeretes nevelői munkában, nyugodt lég­körű, színvonalasabb oktatásban kamatozik, s úgy is. hogy értő, szíves támogatói lesznek a he­lyi közművelődés minden törek­vésének. Várkonyi Margit Újabb példák következnek. Tóth Istvánná, az egyik leg­fiatalabb tanuló. Csapos a dombegyházi ÁFÉSZ kisvendég­lőjében: — Most gyermek gondozó sin vagyok kilenc hónapos kislá­nyommal, de a nagymama vál­lalta, hogy hétfőnként átjár Kisdombegyházról vigyázni a picire. Mit mondjak? Tanulásra mindenkinek szüksége van. Gombkötő Györgyné öt éve eladó a báttonyai 1. sz. italbolt­ban. Hasonlóan vélekedik: — Szükség van a legfontosabb ismeretekre, amit sohase késő megszerezni. Ha végzünk, az alapbér is emelkedik. A másik osztályban, a keres­kedőknél, csupa asszony és lány hajol a füzetek fölé. Áruisme­reti órára toppanunk be. Az el­múlt foglalkozáson tanultakat frissítik fel. Pontos, kerek vá- ! laszok hangzanak, az előadók azt mondják, ez az „erősebb” csoport. fllapveiő követelmény A szünetben Nagy Károllyal, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosz­tályvezetőjével' beszélgetünk: — Százharmincötmillió fo­rint volt az első háromnegyed- évi forgalmunk, ez öt százalék­kal több a tavalyi, hasonló idő­szakénál. a színvonalas kiszol­gálás alapvető követelmény. ÁFÉSZ-ünknek 300 dolgozója Van. Ha a most indult szak­munkásképzőn befejeződik a f felnőttoktatás, eladóink, ki­szolgálóink 85—90 százaléka rendelkezik alapképesítéssel. Biztos vagyok benne, ez együtt jár a vevő- és vendéglátás szín­vonalának emelkedésével is. Nagy Károly megígérte, hogy ott lehetünk majd a szakmun­kásvizsgát) is, figyelemmel kí­sérhetjük a kétéves iskolát. A hallgatók persze naponta vizsgáznak munkahelyükön, a vásárlók és vendégek előtt. Ez a vizsga, ha lehet, még fonto­sabb. Ha nem is kérik mindig számon a pult innenső oldalá­ré- Fábián István Hz iskola tanít, a tanuló tanul Ami a rímben olvasható, alap­igazságnak kell lennie. Persze, az is, csak éppen nem valósul meg minden iskolában. Tudom, szinte lehetetlen lemérni, hogy az iskola hogyan tanít, milyen hatásosan, és a tanuló hogyan tanul, milyen hatásosan. Azért is nehéz lenne bármiféle mér­tékegységbe kényszeríteni a vá­laszt, mert régóta nyilvánvaló, hogy a lexikális tudásra, tehát magolásra törekvő iskola nyújt­hat ugyan ismeretanyagot a ta­nulónak, de arra már nem ta­nítja meg, hogyan kell alkal­maznia azt, alkotóan, értelme­sen, logikusan, meg sok minden egyéb. Ha mindehhez hozzávcsz- sziik, hogy a tanításon és tanu­láson kívül iskoláink fő funk­ciója a nevelés, (és nem Is akár­milyen nevelés!), akkor kiderül, hogy a tanítás és az elsajátítás értékmérőit talán nem is lehet egy-egy adott időpontban meg­határozni, sokkal inkább hosz- szabb folyamat, időszak alapján, és akkor is azt tekintve: a leg­különbözőbb dolgok ismerete hogyan gyümölcsözött a tanuló által, a köz és önmaga javára? A televízió pedagógiai adásait hallgatva, gondolkoztatnak el olyan részkérdések, melyeknek súlyát vagy nem ismerjük kel­lően, vagy nem figyelünk (el rá­juk megfelelően. Egyik neves pedagógusvendég például azt mondta a napokban: „nincs bu­taság, a tanártól függ minden”. Ha kiragadjuk mondatát az egészből, lehetnek vitatkozni va­lóink, mert ugyebár a tanár mellett, mögött olt kell lennie a családnak, a társadalomnak, ha­tásuk nagy mértékbei) befolyá­solja a tanuló teljesítményét, akár jó, akár rossz értelemben; aztán a tanulók személyiségé­nek is adottak a tágabb vagy szúkebb korlátái — de mind­ezeken belül kétségtelen igaz, hogy a jó tanárnak nem lehet buta a tanítványa! Hogy miért? Elsősorban azért, mert a jó ta­nár csalhatatlanul tudja, meg­érzi tanítványainak lehetőségeit, és úgy ténykedik, aszerint vá­laszt módszert, kereteket a taní­tási anyag átadásához, megér­tetéséhez. Ugyanakkor az ilyen helyzet — amikor minden ta­nítvánnyal értelmi képességei szerint és alaposan foglalkozik a pedagógus — bizony még ko­ránt sem általános. De, hogy er­refelé haladónk, hogy iskolá­ink korszerűsödése, a nevelők felkészültsége, és a szakrend­szerű oktatás teljes megoldása az általános iskolában bővíti majd a lehetőségeket, az kézen­fekvő. Igen. ha jó a tanár, jó az is­kola, nincs butaság. És az, hogy egyáltalán ne legyen vagy csak hatásában elenyésző mértékben: közügy. Jövőnk ügye, és ezzel nem mondunk közhelyeket. Egyszerűen arról beszélünk' amiről a hétköznapokon is több szót kellene ejteni. Sas* Ervin § iMM H&UUCl 1976. OKTOBER 39 f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents