Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

Az új téliszalámi-gyár Belvízrendezés Gyula körzetében Két és fél hónappal a kitűzött határidő előtt befejezték a Szeged Szalámigyár rekonstrukcióját. A gyár átépítése alatt a termelés folyamatos volt, sőt ebben az évben terven felül még negyven va­gon szalámit készítenek (MTI Fotó — Ilovszky Béla — KSt ' Több mint 200 négyzetkilo­méter területet érintő belvíz­rendezési munkák fejeződtek be a napokban Gyula környé­kén. A Fehér-Körös bal ol­dala, áz országhatár, a Békés­csaba—Lökősháza és a Bé­késcsaba—Gyula vasútvonal által határolt területen mint­egy 26 kilométernyi új csator­na épült, és csaknem 50 kilo­méter csatorna bővítésére ke­rült sor, számos új berende­zéssel. A belvizek visszatartá­sára alakították ki a Tavasz­réti tározót, melyben 4,3 mil­lió köbméter belvíz tartható vissza. Az új létesítmények elké­szítését határidő előtt, költ­ségmegtakarítással sikerült megoldani. A költség 28 ‘mil­lió 153 ezer forint. A munká­latok befejezése kedvező ha­tással lesz Kétegyháza község belvízmentesítésére is. Száz évre épülő betonvárak — Az a szóbeszéd járja: Bé-! késcsabán. a Lencsési úton épü- | lő 11 szintes lakóházak „kártya­várak". — Építésük hasonlít hozzá, ■ lapokból, elemekből készül. A ■ kártyavár nem bír el egy só- j hajtást sem. ezek az épületek viszont földrengés- és robba- j násbiztosak — válaszol Orvos János, a DÉLÉP fiatal müve- I zjetője. — Nagy szilárdságú be­tonból készülnek az alapok, a kapcsolatok. Hogyan? Javaslom, nézze meg, s győződjön meg ró­la — invitál. »...nem születtem dologra...." Tizenhármán vannak, s mind­egyikük cigány, többségük törzs- gárdatag. Hatan az elemet tart­ják, a brigádvezető pedig kezé­vel dirigálja őket. — Sokan azt tartják, hogy a cigány kezébe csak a .hegedű il­lik, ráadásul a nóta is azt tart­ja: .......nem születtem dolog­i si... ” — mondja a szakállas Rostás Béla, s közben combján veri a cigánydal ütemét. — Ök erre a szóbeszédre iga­zán nem szolgálnak rá — bi­zonygatja Orvos János, akit vajdájuknak tekintenek, s leg­alább úgy is tisztelik. — Nem a hegedűt hozták, a lapát nyelét fogják meg, de azt aztán ala- j posan. — Sajnos, ez a bélyeg sokáig megmarad, pedig már nem úgy j élünk, mint ezelőtt 50 évvel—| sorolja Balogh Vilmos. — Édes- j apám 1947-től egy munkahelyen dolgozott nyugdíjazásáig ... Megbecsülte a munkahelyét, és öt is megbecsülték. Hát mi ilye­nek akarunk lenni ... — int bú- 1 csúzóul, mert megérkezett az! újabb elem. Lány, tervekkel Az építkezésen látszatra keve­sen dolgoznak. A házgyári épít­kezési módnál az előregyártás dominál, az összeszerelés a be­fejező munkákhoz tartozik. A daru alatt elemekkel rakott tré­lerek várakoznak. Ezek a hatal­mas szállítójárművek naponta kétszer fordulnak Szeged és Bé­késcsaba között, egyszerre négy elemet szállítanak. Az egész sze­rzés, szállítás programozott, a daru a kocsiról emeli a pane­leket a beépítés helyére. Az ember megszokta, hogy az építés férfimunka. Itt viszont nem áll ez a megállapítás. Far- mernadrágos, fiatal szőke lány tervekkel járkál, mér, szervez, irányít. Kozmetikai szerek he­lyett az októberi hűvös idő fes­tette pirosra az arcát. Kölcsönös bemutatkozás után megtudom, hogy Kulcsár Edit­nek hívják, fiatal műszaki, az idén érettségizett Békéscsabán, a Vízműben. — Hogy miért lettem kivite­lező? Az egész család műszaki érdeklődésű, engem is erre ne­veltek — sorolja. — Az iskolá­ban sem a rajzasztali'ól és a fe­hér köpenyről álmodoztam. Már ott is a végső megvalósítás ér­dekelt. Igaz. itt jobban kell al­kalmazkodni a munkához, ez nem divatbemutató — mondja mosolyogva, s közben elnézést kér, mert hívják. Építőmunkások veszik körül, kérdeznek tőle, ő válaszol, mér, eligazít, majd mindenki folytat­ja tovább munkáját. — Meghallgatja, megfogadja az idősebbek tanácsait, javasla­tait? — Nem csak meghallgatom, igénylem is Én vagyok a kezdő, sok gyakorlati dolgot tanultam s tanulhatok tőlük. Kölcsönösen segítjük egymást, annál is in­kább, mert akik itt dolgoznak egymásrautaltak — válaszol, majd eltűnik az épülő házba. Egyre magasabbra A toronydaru 44 méter maga­san levő kezelőfülkéjében Óno­di István darussal beszélgetünk. Alattunk, -i mélységben trélerek sora áll, valamivel közelebb az ötödik emeleten az utolsó vá­laszfalakat szerelik. Az oldalfa­lak, mint a mesebeli labirintu­sok, úgy osztják a teret. Közben a daru horgait be­akasztják s lentről intenek: „emelheti a panelt”. A karvastagságnyi drótkötelek megfeszülnek, a 68 méter ma­gasan levő gémen futnak a kötelek. Az egész építményt megbillenti a hatalmas teher. — Nem billenünk fel. ezzel a szovjet gyártmányú géppel 80 tonnát lehet emelni 65 méterre — nyugtat Ónodi István, aki több ezer lakás elemeit daruzta Szeged-Tarjánban, Újszegeden, Makón ... Közben a hatalmas vasezerke- zet méltóságteljesen gördül a sínen, s alig észrevehetően for­dul az épülő ház felé. Kezelője gyakorlott mozdulatokkal kezelt a karokat, centiméterről centi­méterre engedi a szoba falát, míg az végül megpihen a beépí­tés helyén. Az ötödik emeleten 11 tagú brigád dolgozik. Huszonnégy éves művezetőjük, Hruska Já­nos mutatja a lakásokat. Egy- egy épületben 60 lakás készül, másfél, két- és háromszobás vál­tozatban. A falak biliárdasztal simaságúak, a fürdőszoba komp­letten, összeszerelve érkezik, s csak a helyére szerelik. — Valamennyi lakásban egy­más fölött vannak a fürdőszo­bák, s amikor elkészült mind a 10 szerelt szint. a vízvezetéke­ket és a szennyvízvezetékeket egy közcsavarral összekötjük. A lakás szobáiban egy betonréteg készül, majd a helyére kerül a több színű ragasztott szőnyeg- padló, a tapéta, legvégül a nyí. lászárók színfedő mázolása ké­szül — mondja végig a folya­matot a művezető. é m * Ot műszak — egy szint Az elmúlt évtizedben megvál­tozott, szinte átalakult az épí­tőipar. A nagyarányú lakásépí­tésekkel a hagyományos módón már egyetlen vállalat sem ké­pes megbirkózni s ahol lehet, a beruházók igyekeznek kihasz­nálni a házgyárak adta lehető­ségeket, a bennük rejlő elő­nyöket. Természetesen mind ez az építőmunkások szakmai át- rétegződését is megköveteli. — A házgyári lakásoknál a hagyományos szakmáknak kevés a jelentőségük, mindent csava­runk. hegesztőnk, majd a csomó­pontokat betonozzuk — mondja Bus Ferenc betonozó. — Csak a jeleket kell ismerni, akkor az ember akár bekötött szemmel is tudja, mi hova következik — folytatja. S milyen ütemben halad az építkezés? öt műszak alatt sze­relnek össze egy szintet, vagyis hat lakást. — Láthatta, így készül a „kár­tyavár”, s csak mellesleg emlí­tem: százéves időtartamra. Szekeres András 4 titismaB&si 1976. OKTÓBER 29, MÉZNEK, DE MÉM LÁTNAK F igyelmetlen emberre mond-^ ják, hogy néz, de nem lát, ám használhatjuk-e a töb­bes számot, állíthatjuk-e, hogy emberek bizonyos csoportja — figyelmetlen? Szűkítve a kört: emberek bizonyos csoportja alatt gyári, vállalati vezetőket, irányí­tókat értve, kimondhatjuk-e, hogy néznek, de nem látnak? Gyakorlati s elméleti tapasztala­tok egyaránt figyelmeztetnek e furcsa „vakság” meglétére, a gyorsabb haladás egyik, nem csekély akadályára. Aligha hihető, akadna olyan ember, aki elismerné a „nézni, de látni nem” vétkes fogyatékos­ságát. Mégis, sűrűn lehetünk ta­núi olyan eseményeknek, me-, lyekről az érintettek váltig ál­lítják, váratlanok, holott valójá­ban nagyon is előre láthatóak voltak. Nincs vállalat vagy ipar­terület, ahol egyik napról a má­sikra következnék be a nehéz helyzet, a súlyos gond. Tünetei, jelei már mutatkoztak a bajnak, ám az intézkedésre hivatottak csak néztek, de nem láttak. Nem akartak, vagy nem tudtak látni, a végeredményt tekintve mind­egy, előbbinél a felelősség, utób­binál a képesség, hiánya ad ma­gyarázatot. Véletlennek, váratlannak, elő­re föl nem fedhetőnek tarthat­juk-e, hogy befejeződik a sok­millió forintot követő rekonst­rukció, s akkor derül ki: nincs elegendő képzett ember az új be­rendezések kezeléséhez? Pasztán annyi történt: az irányítók ki­zárólag a rekonstrukció gépi, technikai előnyeit számították ki papíron, s nézték, mekkora ered­ményekkel kecsegtetnek, de nem látták, milyen további hatások származnak a változásokból, mi az, amiben még cselekedniük kell, idejében. A. példa nem egyedi, mert ez a helyzet a tex­tilipar. az élelmiszeripar több üzemében. Folytathatjuk azok­kal az esetekkel, amikor „várat­lanul” kiderül, a devizáért vásá­rolt drága eszközök nem működ­tethetők az addig feldolgozott nyersanyaggal, jobb, más minő­ségű kell. ám azt idehaza nem állítják elő. Az meg már szinte tipikus ügynek \ számít, hogy csupán a gyárkapuig terjed a lá­tótávolság, s a kooperáló partne­reket nem értesítik a technoló­giai változásról, á gyártmány módosított műszaki jellemzőiről, ezt csak akkor tudják meg, ami­kor befut az első szállítmány. K isebb és nagyobb horderejű tények magas halma ta­núskodik a néznek, de nem látnak módon dolgozók táborának kiterjedtségéről. Hi­szen beletartoznak e körbe azok is, akik nem látták meg egy-egy növényfajta fokozatos romlását — utalhatunk olyan ipari nö­vényre, mint a len, s olyan tö­megfogyasztási cikkekre, mint a burgonya —, akik akkor vásárol­tattak nagy nyersanyagkészlete­ket vállalatok számára, amikor a világpiacon ezeknek a cikkek­nek az ára a legmagasabban állt. Sok szó esett és esik a terve­zés tudományos alapjainak el­mélyítéséről, de vállalati, s oly­kor tágabb körben is a szüksé­gesnél még kevesebb a gyakorla­ti bizonyíték. A párt XI. kong­resszusának határozata félreért­hetetlenül mondta ki: ......á nép­g azdaság fejlesztésében változat­lanul a szocialista tervszerűség érvényesítését kell alapvető fel­adatnak tekinteni. Ezért szüksé­ges a központi irányítás haté­konyságának növelése, a népgaz­dasági és a vállalati tervezés színvonalának emelése, az ér­ték- és mennyiségi mutatók, va­lamint a tervcélok és -eszközök teljesebb összhangja.” Ez az. alapvető feladat azonban nem korlátozódhat a dolgok, teendők egyszerű összeillesztésére, ha­nem mérlegelni kell a várható hatásokat, következményeket is. Azok viszont, akik csak néznek, de nem látnak, pontosan az ösz- szefüggéseket hanyagolják el — vagy nem ismerik fel! —, az egész helyett a részt teszik a legfontosabbá. E z a sz.emlélet- és cselekvés- mód vezet sokfajta egye­netlenségre, feszültség­re. A gazdasági tevékeny­ségben vannak, s lesznek is kockázati tényezők, azaz előre nem látható akadályok, nehézségek. Ha most ezeket sú­lyosbítják fölfedhető, de takar­va hagyott kátyúk és buktatók, akkor valóban nyomasztóvá vál­hatnak a terhek. A szemész- orvos sokféle pápaszemet kínál­hat betegeinek, hogy vissza­nyerjék képességüket a megfe­lelő látásra. A társadalomnak is módjában áll a furcsa, nem or­vosi értelmű vakság gyógyítása, s jó okulárék tucatjai használ­hatók erre. Olyanok, mint a ve­zetői alkalmasság szigorú érvé­nyesítése, a felelősség számonké­rése, a, kihasználatlanul hagyott lehetősetek okozta veszteségek áthárítása a vétkesekre, s így to­vább. Egy valami viszont nem engedhető meg. Az, hogy beletö­rődve a helyzetbe, tudomásul vegyük, vannak, akik néznek, de nem látnak. Mert ha ezt tesszük, akkor velük együtt botladozha­tunk. ■ Veress Tamás Miről ír a Szjtulnyik novembsri száma? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe alkalmából a folyóirat közli Lenin egyik legközelebbi harcostársa, Luna- csarszkij visszaemlékezéseit, amelyek Az új világ embere cí­mű kötetben láttak napvilágot. 200 millió évvel ezelőtti kon­tinensekről. á belőle kiszakadt földrészekről — Antarktisz, Ausztrália, Dél-Amerika, Afri­ka, Hindosztán — szól a Hond- vana titka című érdekes írás. Honnan származnak a szlá­vok? Mikor különültek el az in­doeurópai népektől? A szláv né­pek őstörténetével foglalkozó cikk nyomon követi a szlávok sorsának alakulását. A tudomány és technika vi­lágában című rovat Injekció tű nélkül című írása a moszkvai Klinikai és Kísérleti Sebészeti Intézet új módszerét ismerteti. Mindegy-e a búzának, a bur­gonyának, a zöldségféléknek, hogy nyugat-keleti vagy észak­déli irányba vetik. Hogyan hat növekedésükre a Föld mágne­ses tere? Ezekre a kérdésekre ad választ egy érdekes kuta­tásról, a mágneses [ejtrágyázás­ról szóló cikk, melynek címe: Kenyér, mágnes és zöldségfélék. Jaroszlavl területen halad át a híres Nagy Volgái Üt, amely régmúlt időkben Európa északi területeit kötötte össze a keleti országokkal. Földmunkák köz­ben több mint kétezer arab pénzérmét, dirhemet találtak ezen a vidéken. A VIII—IX. századból való ezüst dirhemek numizmatikai értéke óriási. Az Ermitázs szakértői megállapí­tották, hogy néhány, a maga nemében egyedülálló példány is található a pénzérmék között. Erről a kincsről szól az Ezer év múltán című írás. I

Next

/
Thumbnails
Contents