Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-21 / 249. szám

Kongresszus elült

I. Termelés és értékesítés az ipari szövetkezetekben

Október végén ül össze a 313 ezer embert foglalkoztató ipari szövetkezetek VII. kongresszusa, hogy értékelje a hazánkban működő 1049 ipari szövetkezet és 11 szövetkezeti vállalat, illetőleg közös vállalkozás munkáját, eredményeit. Ez a számvetés a legutóbbi öt évet öleli fel és sokat meríthet azokból az észrevételekből, javaslatokból is, amelyek a minden szövetkezetben, majd pedig területi es szakmai szövetségben megtartott tanácskozásokon hangzottak el. Gazdag források ezek az eszmecserék ahhoz is, hogy a kongresszus helyesen szabja meg az ipari szövetkezetek további feladatait és fejlődési irányát.

Sokrétű munkát végeznék ezek a szövetkezetek. Túlnyomó többségük ipari termelést folytat. Gyártanak gépeket, gépi be- j rendezéseket, műszereket, fém- i tömegcikkeket, bútort, textilru- J házati. bőr-, szőrme- és cipő- | ipari termékeket, s kórükbe tar- j toznak a háziipari szövetkezetek is. Együttvéve 35 milliárd forint értékű terméket állítot- ! tak elő 1975-ben az iparba sorolt szövetkezetek. Ez a teljesítmény — összehasonlítható | árakon számítva — 45 százalék- , kai haladta meg az 1970. évit.

Az ipari szövetkezetek elismerésre méltó fejlődésében szerep« volt annak, hogy sikeresen teljesítették a hetvenes évtizedre kidolgozott fejlesztési programjuk első felét. Szervesen kapcsolódik ehhez az országos könnyűipari rekonstrukciónak a szövetkezetekre jutó része és az is, hogy tevékenysé-. gük teljes összhangban van államunk területfejlesztési és ipartelepítési politikájával. Saját erejük mellett ezek voltak a legfontosabb tényezői annak, hogy jelentékenyen javult az ipari szövetkezetek termelési színvonala, gépesítettsége, s meggyorsult a korszerű, új technológia térhódítása.

Tíz évre szóló programjuk megvalósításának kezdetén három csoportba sorolták az akkori 1107 ip>ari szövetkezetét. Az elsőbe az a 388 került, amelyik véglegesnek tekinthető üzemi körülmények között, megfelelő felszereltséggel és telepekkel működött, s a szükséges műszaki fejlesztést üzemen belüli korszerűsítéssel, gépesítéssel meg tudta oldani. A második csoportba az a 364 szövetkezet tartozott, ahol 1975 végéig nagyobb rekonstrukciót, s új, korszerű üzemlétesítést lát- |

tak indokoltnak és lehetségesnek. A többi szövetkezet alkotta a harmadik csoportot azzal, hogv ott csak később kerülhet sor nagyobb beruházással járó rekonstrukcióra.

Negyedik ötéves tervünk időszakában 322 új, korszerű telepet létesítettek az ip>ari szövetkezetek. Ezzel, valamint a bekövetkezett 65 egyesülés révén elérték, hogy ma már 654 szövetkezet tartozik az első csoportba, a többi pedig felzárkózott a másodikba. Ezt a fejlesztési programot folytatják, s a tervek szerint 1960 végén 800 ipari szövetkezet dolgozik jó körülmények kozott, tartós termelési szerkezettel.

Azok a beruházások, amelyek a korszerűsítés eddigi eredményeihez vezettek, mintegy hárommillióid forintba kerültek. Ennek az összegnek a 80 százalékát tisztán szövetkezeti forrásokból teremtették elő. Az ötödik ötéves terv végéig előirányzott fejlesztések költségeinek a nagyobb hányadát is saját erejükből tudják fedezni.

Tavaly az iparba sorolt 747 szövetkezet közül 642 szállított árut a belkereskedelemnek, 473 exportra is termelt, 481 végzett szolgáltatást is a lakosság részére és 351 működött együtt állami vállala tikkal. A belkereskedelemnek a legutóbbi öt év alatt 46 milliárd forint értékű árut adtak el. Egyes áruk — alsóruházati termékek, lábbeli, kötöttáru —• termelésében számottevően nőtt a szövetkezetek aránya a szocialista i peron belül, örvendetesen segítették a szövetkezetek az igények jobb kielégítését csecsemő- és gyermekruházati cikkekből, gyermekcipőből — bútorból és kismama-ruhákból.

Külföldön nyolc és fél milliárd értékű ipari szövetkezeti termék talált vevőre 1975-ben. Az 1970. évihez képest — mind szocialista, mind tőkés viszonylatban — csaknem megkétszereződött az ipari szövetkezetekből származó export. A legutóbbi öt év alatt ennek az exportnak a 64 százaléka jutott szocialista országokba. A textilruházati szövetkezetek lényegesen növel- j ték a tőkés országokba irányuló bérmunkát. Tavaly az ipari szövetkezeteknek 37 nyugati céggel volt kooperációs szerződésük, főként a könnyűiparban.

Gulyás Pál

(Következik: Ipari szövetkezeti szolgáltatások).

awwvuwuwuwwawwwvvvwwtwwwwmm

...„Kilenc örmény lány"... — kezdi mondóké ját egy magas barna lány. Az energikus mozgása vezetőnő azonban félbeszakítja:

— Kérem a kórust is csatlakozni! A kórus középen nyit, te us ott jössz be.

.4 fenti jelenetnek a telekgerenJási ME- L)OSZ művelődési ház „TESZI" nevű irodalmi színpadán voltunk szem- és fül- tanúi. A „férhö kéne menni” című tréfás székely darab olvasó- es mozgáspróbáját tartották. Szünetben sikerült beszélgetni Fabulya Lészlónéval. az irodalmi színpad vezetőjével és néhány irodalombaráttal.

— Az együttes 1974 tavaszán alakult — magyarázza Fabulyáné. — Azóta létszámban gyarapodtunk. s több sikert •rallunk. . . örökké

emlékezetes marad a rádióban való szereplésünk, az ezüst diploma elnyerese. A most gyakorolt népi játékkal a megyei Ki mit tud-ra készülünk. Egu-egy előadásra való felkészít. les bizony nagy gond. Hisz az irodalmi színpad tagjai munkások. A fárasztó napi munka után örömmel jönnek próbálni, csak így tudunk sikeresen szerepelni.

Orlovics József ötgyermekes családapa. MAV-dolgozó mondja:

— A feleségem is lelkes irodalomkarát. Én is nagyon kedvelem a színpadi előadásokat, szeretek olvasni. A próbákra is rendszeresen eljárok. Legnagyobb örn- n:öm, ha a közönség

megérti az előadás mondanivalóját, figyelmesen hallgat nunket.

Balint Edit, a Békéscsabai Kötöttárugyár munkásnöje úgy véli: ne a kritikusok értsék a darab mondanivalóját, hanem a nézők. Ezt pedig akkor érik el, ha nagy gonddal tanulják meg az előadás minden részletét. Dohányos Judit, az AUTÖKER eladója Ugyancsak arról beszél, hogy az irodalmi színpad tagjainak többek között az a feladata: szerettessék meg az irodalmat a nézőközönséggel.

— Színpadra! — adja ki az utasítást Fa- bvlya Lászlóné......Kilenc örmény lány"... kezdi a kórus elölről.

Nagy Téter

Üzem és üzemi demokráeia — félúton

— Van maguknál üzemi demokrácia?

— Van is, nincs is.

— Maga szerint?

— Nem nagyon veszem észre. Hangoskodunk, sokat beszélünk róla. De a gyakorlatban még kevés van.

— Legnagyobb gondjaink közöl is első most az, hogy termékszerkezetünk a népgazdaság' és a piac igényeinek megfelelően alakuljon — tájékoztat készséggel Sándor József, a Hajtóművek és Festőberendezések 5. sz. gyárának szb-titkára. — Megrendelőink új elszámolási rendszert követnek, melynek lényege, hogy csak teljes, minden részében leszállított gépsorokat, berendezéseket számolnak el. Nagyon kell igyekeznünk, hogy a 234 millió forintos bevételi tervet teljesíteni tudjuk. Nemrég vettük át a volt Békéscsabai Vasipari Szövetkezet 190 dolgozóját, gépekkel, épületekkel, új termelési feladatokkal. Az átvett egység beépítése, a mi szervezetünkkel való egybe- kovácsolása is nehézségekkel jár. Fel kell készülnünk arra is, hogy kialakítsuk minden szempontból megfelelő, kommunális létesítményekkel is jól ellátott telep- helvünket a mostani helyett, ami már szűknek bizonyul, s meg- j érett a felszámolásra.

— Ilyen körülmények között hogyan valósul meg a gyáregy - \ ségben az üzemi demokrácia? |

— Megvalósítására több eszközünk, lehetőségünk is van — j mondja Sándor József. — Mindenekelőtt a negyedévenként sorra kerülő termelési tanácskozások, amelyeket munkahelyenként az úgynevezett műszaki konferenciák előznek meg. Itt szót ejtünk minden üzemrész termelést eredményeiről és hiányosságairól; jelen vannak az osztályvezetők, a társadalmi szervek képviselői, a művezetők és üzemrészenként néhány szocialista brigád vezetője is. Az utóbbiakkal félévenként tartunk megbeszélést, évente egy alkalommal pedig munkásgyűlést rendezünk, amelyen részt vesz minden dolgozó. Űj kezdeményezésünk az üzemi demokrácia működtetésére a fórum, amelyet első ízben a múlt héten rendeztünk meg.

— A tapasztalatok?

— Negyvenen jelentek meg. Többet vártunk. Egy részük kérdezett, javasolt is. mások bírálatot mondtak, javaslat nélkül. Elmondták például, miért nem lehet olyan helyen tárolni az anyagot, ahol nem rozsdásodik. Felmerültek kérdések* javaslatok a munkafegyelemmel kapcsolatban is. A fokozottabb tájékoztatást ma már egyre inkább elvárják az emberek. De változatlanul gond az, hogy egy részük még mindig közömbös. Ezen kell elsősorban változtatni. Olyan szemlélet kialakítására van szükség, hogy ha bíráljuk a vezetést vagy egymást, abból nem lehet baj. Mindig, mindenütt azt kérjük, mondják el a problémáikat, hogy javaslataikkal még gyakrabban jöjjenek hozzánk. Sehol sincs zárt ajtó; akár a gazdasági, akár a társadalmi vezetők szívesen fogadják bápki javaslatát, vé'e- ményét.

Ismét, a dolgozókhoz fordultam.

— Sok a meggondolatlan intézkedés, rossz a munkaszervezés — mondja egy fiatal marós. — Lehoztak például egy drága gépet Pestről. Falat bontottak, berakták; a villanyszerelők bekötötték. Itt állt a gép egy hónapig, nem dolgozott rajta senki. Aztán elszállították.

— Igaz, hogy kérik a véleményt. Erre van lehetőség — veszi át a szót egy idősebb szakmunkás. — De sokszor nem kielégítő a válasz. Ha szóvá teszünk valamit, könnyen elintézik azzal, hogy visszakérdeznek: „Hány százalékra teljesítette a tervét a múlt hónapban?” S ha a válasz így szól: 120-ra vagy 140-re, előfordul, hogy leintik az embert, pedig az, amit kérdezett, egészen másra vonatkozott. Igaz az is, hogy a munkafegyelem nem kielégítő; erről sok emberrel beszélgettem. Huszonöt éve dolgozom. Régebben soha nem fordult volna elő, ami ma bizony megesik: hogy valaki délelőtt fél tízkor ment volna el fürödni...

— Hogyan lehet ezen segíteni?

— Radikálisabban kellene kezelni az ilyent. Például kipellengérezni, megszégyeníteni azokat, akik rendszeresen vétenek a munkafegyelem legalapvetőbb szabályai ellen. Megfogni az embereket legjobban úgy lehet, ha folyamatosan biztosítjuk nekik az anyagot, a munkát. Mert ha már ketten megállnak beszélgetni, hamarosan akad hozzá egy harmadik is.

Nem vitás, hogy — a tervteljesítés, az anyagbeszerzés, s főleg az átmenet gondjaival küzdve — az üzem vezetése, a dolgozók megfelelő tájékoztatására egyelőre nem tud elég figyelmet fordítani. Hogy csak a fend példáknál maradjunk: az üzem csak része egy sok gyáregységből álló nagyvállalatnak, s a vezetők nem tehetnek arról, ha a gyakori profilváltozások miatt indokolatlanul szerelnek be egy gépet, hogy egy hónap múlva elszállítsák. Arról sem tehetnek a gyáregység vezetői, ha az üzem 10—20 darabos szériákat gyárt. Ez a feladata. Emiatt növekszik az állásidő, s növekednek az anyagbeszerzési nehézségek is. Még kevésbé tehetnek arról, hogy — éppen az átszervezések miatt — a gyáregység felső és középvezetői gárdájának több mint a fele kicserélődött, s a „tanuló” vezetők éppen a munkafegyelem, munka- szervezés emberi gondjaival nem tudnak — legalábbis egyelőre — kellőep törődni.

Ám ugyanakkor az sem lehet vitás, hogy a dolgozók alapos, körültekintő tájékoztatására — épp az átmenet, az átállás közös gondjainak megoldásáért, a most már KGST-viszonylatban jelentkező feladatok teljesítéséért — a mostaninál még több energiát, még több figyelmet kell fordítani.

Varga János

4 &

1976. OK TOR FH n.

{Jégyz#

Baleseti mérleg- tanulságokkal

A szaktanács elnöksége a közelmúltban megállapította, hogy a tavalyi első tél évhez képest az idén a mezőgazdaságban 21 százalékkal csökkent a bale e- tek száma. Az iparban azonban lényegében változatlan a helyzet. A részletes elemzésből az is kitűnik, hogy egyes ágazatokban — a villamosenergia-, a gép-, az építőanyag-, a köny- nyú- és a vegyiparban — a tavalyinál több halálos és csonkulásos sérülés történt. És az idén a sokáig változatlan arányban jelentkezett áramütéses halálos sérülések is gyakoribbá váltak.

Mindez nem tulajdonítható a véletlennek. Mint ahogyan azt sem lehet véletlennek tekinteni, ha a sorozatos fegyelemsértés, szabályszegés áldozatokat követel. Ilyen tanulságra vezettek az év első negyedében többször

— számszerint 33 esetben — bekövetkezett tömeges balesetek, amelyek csaknem kétszer múlták fölül az egy évvel korábbiakat, 179 ember sérülését, közülük 22 nek a halálát okozva.

Ez a veszélyes folyamat a jelek szerint valamelyest lassúb- bodott, ám nem állt meg. Erre vall a még tisztázatlan hátterű győri vagongyári robbanás, a XXII. kerületi iskolai tragédia, az Ózdi Kohászati Üzemekben történt gázömlés.

A baleset, az értelmetlen halál általában a pillanatnyi figyelmetlenség következménye. Közvetlen, kiváltó oka mögött rendszerint tetten érhető a fegyelmezetlenség, a munkavédelmi, technológiai előírások megszegése, az ellenőrzés elhanyagolása. És amint erről az oldalról kezdünk vizsgálódni, nyomban nyilvánvaló lesz, hogy nem a véletlen szülte a bajt. Illetve, hogy esetenként csak szerencse dolga volt elkerülni azt.

Különös, hogy ezt egyre-más- ra megállapítjuk, holott nálunk a munkavédelem, a balesetelhárítás intézményrendszere, a biztonsági, óvórendszabályok mindenre kiterjedő szabályzata szilárd bázist teremt a veszély elhárítására. Ám mindez csak akkor válik a mindennapok gyakorlatává, ha a maga posztján mindenki szigorúan betartja az előírásokat. Ha a munkás használja a védőeszközt, ha a vezető ellenőrzi, hogy ezt teszi-e. Ha a gépre szerelt óvóberendezést akkor sem kapcsolják ki, amikor senki sem látja...

Tehát, ha eljutunk oda. hogy nemcsak azért érvényesítik a szabályt, mert megszegéséért büntetés jár. Hanem azért, mert maguk is egyet értenek vele.

Ennek érdekében persze még sokat kell fáradozni. Agitálni, magyarázni, számonkérni, meggyőzni. Ha kell, büntetni is. Olyan következetesen, ahogyan ezt általában a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők teszik.

Éberen őrködve, hogy a munkahelyeken élnek-e minden rendelkezésre álló lehetőséggel, érvényesítik-e valamennyi előírást, a dolgozó ember testi épsége védelmében. Aligha tévedünk, amikor ennek a magatartás-, nak, a gazdasági vezetőkkel való együttműködésnek tulajdonítjuk, hogy a mezőgazdaságban szinte ugrásszerűen fejlődött a munka biztonsága.

Ugyanez a lehetőség az iparban is adott. Csak nem szabad belenyugodni, hogy a hosszú évek folyamán szívós igyekezettel megszüntetett veszélyforrások ismét utat kapjanak. Csak mert nem figyelünk rájuk.

U M.

\

Férhő kéne menni...