Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
Kiállításról — kiállításra Tóth Lajos: ÉHSÉG A „CIFRA NYOMORŰ- szerencséje. A fészkén ülő SÁG” esztendejének, 1953- fácán valahogy belegaba- nak a tavaszán bizakodó lyodott a lucernába, s nem hangulatban gyülekeztek a bírt felreppenni. Miska kaszások a termelöszóvet- gyorsan lezorította, megkö- kezet lucernásának végé- tózte a lábát, s már tette ben. Némelyikük még ott- is a táskájába. Öt tojást is hon megreggelizett, mások talált a fészekben. Reggel a várakozás perceiben, ío- abból sütött rántottét »% gyasztották a«, árokparton asszony a gyerekeknek, a fűre terített újságpapír- JANKÓ PETER irigyről a szegényes reggelit, kedve haladt Miska mö- Szinte valamennyien so- gött. Legalább neki is len- vány, erejükben megfő- ne ilyen szerencséje. Le- gyatkozott emberek. Sza- hetne, ha ő járna elöl. Nem lonnája csak egyik-másik- is helyénvaló az, hogy ma nak volt, a többiek lekvá- is Miska az első kaszás, ros kenyeret majszoltak, Csak neki van lehetősége, vagy főtt tojást daraboltak hogy fácánt fogjon, Ha nem a szűkösen mért jegyes- sikerül, mások elől riaszt- kenyérre. ja el. De a fene enné meg Bizakodó hangulatukat a fácánokat is! Ma még egy még a gyönge reggeli se se röppent fel. Erre a rész- lohasztöfcta. Mögöttük volt re miért nem fészkeltek? már a keserves tél, amikor Balogh Miska már kiért a. jószágok takarmány hí- a tábla végére. Csodálkoz- jan teljesen kiasztak. Alig va figyelte a mögötte mesz- várták, hogy eltakarod jón a sze lemaradó Pétert. „Nem hó, s legeltetni lehessen. szokott ez ilyen kelletlenül A jószágok lassan-lassan dolgozni!” — villant meg felerősödtek, a tehenek már benne. Máskor mindig szo- tejet is adtak, de az embe- rosan a nyomában járt, rek továbbra is koplalnak, szinte hajtja maga előtt, hiszen messze van még az A kaszát is megfente, mi- új termés. re Péter kiért. A várakozás perceiben a — Veled meg mi van? — lucernással szemközti búza- kérdezte M-iska. táblát gusztálgatták, —< Mi lenne? Ma megint — A tavalyinál biztosan kenyér nélkül jöttem ki. jobb .lesz — szólalt meg — Nem volt a boltban? Misinszki Bandi, miután el- — Volt! — Majd elcsomagolj-' az ebédre szánt mondta, hogy tegnap dél- lekváros kenyeret, s rá- után elküldte az asszony a gyújtott. gyereket kenyérért. Csak — Ha közbe nem jön va- fél veknit kapott. A tanyálami! — óvatoskodott Ba- ra kifelé menet az utolsó logh Miska, a hosszúra falatig elcsipegette. — Ha nyúlt első kaszás. nem szalad el előlem, talán — Tavaly is jól indult, agyoncsapom , azt a büdös aztán mi lett belőle? — köiköt! — háborgott. — kérdezte a tömzsi Nagy Vacsorára krumplilevest et- Jani egy kantaíedő víz le- tünk kenyér nélkül, húzása után. — Na, gyere, koma! — Elhallgattak. indult vissza az árokpartra A múlt nyári aszályra Miska. Mikor odaértek, tás- borzongva gondolt mind- hajából kivett egy enyhén egyik. megzsírozott kenyérszeletet. HÉT ÓRA TÁJT Jankó — Egyél! — nyújtotta ko- Péter kivételével együtt májának, voltak. Rá és Kertes Józsi- Egy perc, s a kenyér el- ra, a brigádvezetőre vár- tűnt Péter gyomrában. Motak. . hóságában még az izzadt— Jönnek már! — muta- is kiverte homlokát, tolt a dűlő végére Misinszki — A keserves istenit! — Bandi, tört ki, miután lenyelte az Mire Kertesék odaértek, utolsó falatot. — Hát eddig mindannyian felkászálód- jutottunk? Míg napszámba lak, a kaszat is vállukra jártam, mindig volt kenye- vették. rém; — Jó reggelt! — köszönt Miska hallgatott Mit Kertes. mondhatott volna? Neki Péter nem szólt semmit, ebédre még egy fácáncomb csak lecsapta válláról a is maradt. ' kopott bőrtáskát, s még be- Mire a többiek is megérte is rúgott. keztek, Miska újra az élre — Itt van mindenki? — állt. Kicsit lassabbra fogta kérdezte megszokásból a tempót. Kertes, majd megszámolta Egyszer csak fácán röp- a csapatot. Tizenhat kaszás, psnt fel előtte. Tegnap is ennyien kezdték — Az anyád! Megvárhat - meg a lucernavágást. — Iái volna! Hát akkor! — intett Balogh Még néhány erős suhin- Miskának, aki nyomban be- tás, s kiszabadult a fészek, állt, majd utána sorban a ÉPPEN A KÉT REND többi. Negyed óra múlva határán volt. Vajon kit 11- már suhogott mind a tizen- *et meg a hat tojás? Írathat kasza. lan törvény volt köztük, Kertes kis ideig még ma- hogy a tojás mindig azé, radt. „Vajon mi tartja ben- akinek a rendjében van a nük a lelket?” — töpren- fészek, gett, ahogy az egyre job- Miska is, Péter is eldobban távolodó kaszásokat fi- la a kaszát, s egyenest a gyelte. Majd ö is a búzát fészekhez. Miska volt gusztálgatta. „Csak jó tér- előnyben, s mire Péter oda - més lenne!” — sóhajtott és ért, már a tojásokat akarta lassan elindult, hogy meg- a zsebébe rakni, nézze, lehet-e már kapálni — Várj! — fogta megPé- a kukoricát. Ier Miska kezét. — Az én A kaszások ekkorára már rendemben van! a tábla közepén haladtak. — Az enyémben! A koplalásra kényszerült — Nyisd ki jobban a emberek szinte mindannyi- szemed! an arra gondoltak, milyen Erre már a többiek , is jó lenne legalább egy Iá- megálltak, cánt leszorítani a kaszával, — Gyertek! — hú/la oaa hiszen akkor mái- biztos őket Péter. r- Döntsétek eh lenne a vacsora. Tegnap kinek a rendjében van a Ealo*n Miskának volt ilyen leszek? színek mégsem derűt, köny- nyedséget, hangulatot, hanem sokkal inkább egy tőlünk mindig is idegen világ hátborzongató rítusait, mozgalmasságát és különösségét jelentik. A „Hálaadás”, az „Imádkozó törökök”, a „Muszlinok imája”, a „Török utca”, a „Töröli negyed” és a többi igen jó példa arra, amit elmondottunk. Végül a magyarság a misfél évszázados hódoltság idején, a küzdelmek, a túlélés népi összefogásának nagy misztériumából hozza J.átomásos képeit, a „Bujdosó magyarok”-at, a ,.Vásár”-t, a „Mohácsi legen- cá”-t és a tárgyakat, melyek magukon hordják készítőik teljes életét. Bőkezű művész Bessenyei | Antal. „.4 török félhold alatt” című kiállításának mintegy félszáz képe élete nagy alkotása, és igaz emberi, művészi arculatának pompás kifejezése. Sass Ervin A török félhold alatt Szarvason Bessenyei Antal Mohács után A döntésre senki sem vállalkozott, csak vonogátiak a vállukat. — A tied is, meg nem is — mondta a kényszerű hallgatás közben Misinszki Bandi. — Fele-fele! — hangzott végül a salamoni döntés. — Nem felezek! — tiltakozott Péter. — Én se! — makacsolta meg magát most már Miska is, pedig előtte a felezésbe is belement volna. Lehajolt á "fészekhez..Péter odaugrott s ellökte. Felkapott egy tojást, s mire Miska feltápászkodotl, már ki is szippantotta. — Te piszok! — ugrott neki Miska. — Elveszed, ami az enyém? — s beleütött Péter arcába. — Megöllek, te disznó! — rohant kaszája felé Péter. Misinszki Bandi alig tudta elgáncsolni. A többiek is beleavatkoztak a váratlan verekedésbe. — Marhák! — - kiáltott rájuk Nagy Jani. — Képesek vagytok egymásnak esni ezekért a vacak tojásokért? — Az enyémek! — dulakodott az őt lefogokkal Péter. — Az enyémek, az enyémek! — ordítozta Miska is. Péter hirtelen kiszakította karját a szorításból, a fészekhez ugrott, s az ott maradt öt tojást széttaposta. — Vigyed! Vigyed! Most már a tied! — nevetett görcsös. haldoklással, majd ledobta magát a földre, s sírva rángatózni kezdett. — Az anyátok hülye istenit! — támadtak a többiek Miskára. — Kellett ez? MISKA MEGRÉMÜLT. Hirtelen lehajolt az eszelősen íetrengő Péterhez. — Koma! Koma! — rázo- gatta kétségbeesetten, majd hátára fordította. — Ne haragudj, koma! — igyekezett felemelni. Péter Miska riadt szemébe pillantva felült. Kiaszott arcát sárosra piszkította a könnyáztatta por. Élénkülő tekintetéből már nem a vak düh. hanem a tehetetlen szomorúság sugárzott, és elfogadta Miska talpra segítő kezét. Bessenyei Antal kiállításához érdekes, szép katalógust készíttetett a szarvasi Városi Tanács. Ebben a katalógusban írja dr. Pogány C. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatói?., hogy a művész 10 önálló kiállításon szerepelt eddig, festményeiből a Magyar Nemzeti Galéria és más intézmények is vásároltak. Bessenyeit mindig is a ritkán publikáló festők közé soroltuk, ö maga sem híve a gyors és tömeges alkotásnak, mert azt tartja, hogy az ily módon született művek már nem is alkotások, a szó igaz értelmében. Témáját, kifejezésre szánt gondolatait, filozófiáját, n- láglátását hosszasan érleli, formálja, mert - számára az ihletett órákban is lényeges az értelem kontrollja, biztonsága. Régebben alföldi tájakat, életképeket, portrékat festett, ezen a nagyszabású történelmi sorozaton — melyet szeptember 24-én nyitott meg Szarvason, az úttörőház dísztermében Miklósvá- ri Sándor minisztériumi főtanácsos — tizenhét éve dolgozik. Nem vitás, hogy életműve jelentős részét al. kotta meg Bessenyei Antal „A török félhold alatt” című sorozatával, és ajánlotta azt a mohácsi csata hőseinek tiszteletére, emlékére. A kiállitóterem, mellyé a nemrég felépült szarvasi úttörőház dísztermét változtatták erre az alkalomra, kitűnő. A rejtett hangszórókból halk török zene szól — a török követség ajándéka — és már a bejáratnál két jellegzetes, szimbólummá magasodó, nagyméretű kép: a ,,Viliódzó kaszák” gyilok- erdeje és elnyűtt parasztjai, mellettük a kor világhatalmát drasztikus erővel hordozó „Allah akbar!”. Végigjárva a kiállítást, a történelmi sorozat több részre osztható. Egyikben megtörtént események realisztikus, mégis látomásos jelentőségű megfogalmazásai sorakoznak, másikban a világuralomra törekvő török áradat mindennapos elete és a hátország mesés gazdagsága, különös világa tárul élőnkbe, míg a harmadik részben, a hódoltság alatt élő magyarság önmaga megtartásának, küzdelmeinek, élete-vagyona pusztulásának felidézett képi krónikái gondolkoztatják el a látogatót a történelem különös útvesztőiről, változásairól. Az első rész talán legjelesebbje a Mohács után című nagyméretű kép, a feltartott karú szenvedés, rémület, a pusztulás rettenetes újrafogalmazása. Mohácsról és mégsem az 152ö-os nyár végéről üzen a festő, hiszen az iszonyodott alakok előtt koponyákkal telített, megnyitott tömegsír tátong: múltat és jelent összemosva. Nagyerejű alkotás ebben a sorban „A Zrínyi-támadás után”, mely a pécsi dzsámi körül kavargó pusztulás, Zrínyi Miklós, a költő bátor támadásának emléke, az egyik főfalon pedig a hatalmas arányú-méretű „Eger ostroma”, a romhalmaz- bástyákat halálig védő maroknyi magyar sereg hősi apoteózisa. Közel félszáz képet kapunk a művésztől ezen a nem mindennapi kiállításon, rendre felsorolni mind, szinte lehetetlen. A sorozat második része a török élet evidéken, a hosszú utánpótlási utak mentén és a Boszporusz táján: külön újdonság művészünk munkásságában. Keleties, tarka színek, kékek, sárgák, zöldek, narancsok és a nagy bravúr: a derűs Bessenyei Antal Viliódzó kaszák
