Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
A közvélemény híradója Rengeteg témánk vart, egyik következik a másikból is A „Békés megye harminc éve” című, több száz oldalas jubileumi ismertetőben egyetlen oldalt kapott Csorvás. a nagyközség. A könyv 73. oldalán latható két fényképfelvétel, az egyik az új postát, a másik az új művelődési házat ábrázolja. A községről szóló cikk szűkszavú, okos ismertetőt ad az olvasónak, aki megtudhatja például, hogy mar a XV. szazadban lakott település volt ez a hely és 1944-ben négy grófi nagybirtok szorította a falut, mígnem elérkezett; az út világ és 7 ezer 504' hold földet kiosztottak az eredendő tulajdonosoknak. És innen számolva eltelt három évtized, örömben-bánatban, ahogy mondani szokták, nem cifrázva a szót. Iskola a mellékutcában A művelődési ház (ebben van a mozi és a könyvtár is) mellett rövid távon betonút visz az iskola felé, aztán földúton döcögünk tovább a bejárati kapuhoz. Nagy iskola! Nem új, de masszív falaiból még kitekint pár évtized. Miklya Sándor, az igazgató, évek óta tanít itt, helyettesei közül az egyik Barátit Lajos, a művelődési ház igazgatója. „Amikor kipróbáltuk ezt a rendszert, azt mondták: kísérlet. Szerintem régen nem az, talán nem is volt, hanem inkább a legkézenfekvőbb megoldás. El sem lehet képzelni, hogy a művelődési ház és az iskola külön utakon járjon. Pontosabban fogalmazva: ne tartson szorosan együtt, mindenben, ami művelődés.” Nagyszünet után érkezünk, az udvaron hirtelen csend lesz. és a kabinettermekből a jól ismert iskolai zsongás szűrődik ki. Az irodában, asztalunkon sárga-kék borító.;, nagyalakú füzet, a ,,Csorvási Híradó”. Szerkesztője, vagy ahogy az utolsó, stenci- lezett oldalon megjegyzik: „A kiadásért felelős: Miklya Sándor igazgató.” Ez most a téma. A híradó. LTo gyan született, hogyan kezdődött, mi volt és mi a céljuk vele? Szóval emlékezés, hasznos megidé- zés. ,.A bátyám, Miklya Jenő Szeghalmon népművelő. Mutatta egyszer, hogy náluk már olyan is van, hogy „Szeghalmi Híradó”. Innen kezdve roppant egyszerű a történet. Feljegyeztem, mit, hogyan csinálnak, hogyan szervezik a cikkek írását, a megjelentetést, a terjesztést. És, hogy milyen sokat jelent a községpolitikai munkában, a tanácstagok, a lakosság tájékoztatásában, meg abban is, hogy elmondhassuk egymásnak gondolatainkat, javaslatainkat, hogy tájékoztatókat írjunk eredményeinkről, meg arról, ami még nem jó. Javaslatom értő fogadtatásra talált. Különösen a pártbizottságon fogadták helyesléssel, mert már többször is felmerült az emberek sokoldalúbb tájékoztatásának hiánya.” I ©entmm i hétfő i §o% j Nylonfüggönyök, faliszőnyegek Tavaly, 1975. márciusában megjelentették az első számot. Kék-sárga borítóján Groska Mihály rajztanár tusra.iza: Csorvás. Előszavában az útraoocsatás- „Bízunk abban, hogy a Csorvási Híradó értékes és kézeníorgó kiadvány lesz, mely segít bennünket az írásos agitáció kiszélesítésében. mozgósítja lakosságunkat a helyi feladatok megoldására.” Azóta elkészült a hetedik szám is. Most sokszorosítják. Ugyanott a szerkesztőség Az igazgató irodája és a Csorvási Híradó szerkesztősége — ugyanaz. Itt tervezik meg a következő számokat, itt készül a stencilgépeles. A nyomás a tanácsházán. ahol az elnök, Szilágyi Menyhért nemcsak a leg- őszintébb támogatója, hanem egyik legtermékenyebb cikkírója is a híradónak. A hatodik számban két írása jelent meg, egyikben az „Egy napot Csorvás köz- j ségért” mozgalom helyzetét közli. a másikban pedig jogszabály- I ismertetőt ad. „Ez a rovat a leg- I olvasottabbak egyike, mondja j a .szerkesztő, kiderült: közigényt; elégítünk ki vele.” Ugyanezt mondja nem sokkal később a nagyközségi pártbjzott- í ság titkára. Széli László is. „Csak egv példa: a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban I megjelent rendelkezéseket sehol | sem értelmezik egységesen, illetve jól. Nálunk sem. Miután megjelent a híradóban mit, hogyan | kell érteni, a közvélemény is i megnyugodott. Más a leírt ren- [ delet és más, ha azt írásban meg is magyarázzuk.” Sokan írtak az eddigi hét j számban, melynek mindegyike 40—45 oldalas. Valóban sokarv közel húszán fogtak tollal, hogv i találkozzanak a közvéleménnyel, I az emberekkel. A tanácselnök j mellett a HÓDI KÖT részlegének vezetői, Baráth Lajos, a művelődési és ifjúság’: ház igazgatója, dr. Csanádi József körzeti állatorvos. Lele Károly úttörőcsapatvezető, Nagy Gábor tűzoltóhad- nagy, Gelegonva Sándor OTP- fiókvezető, a legújabban pedig Pelesz János AFÉSZ-megbízott ír a háztáji és házikerti termetes feladatairól, Kiss-Antal István a Lenin Tsz életéről, d’\ Lengyel Dezső a népfront munkájáról, Hlavcsek Tibor gyógyszerész a gyógyszerekről, Tar Ferenc anyakönyvvezető a családi jellegű társadalmi ünnepségek megrendezéséről: hogy csak néhányat előre kiemeljünk. „Nincs gondunk, rengeteg témánk van, közben egyik következik a másikból is, ahogy az élet diktálja. És ami a legfontosabb: mindenki pontos, betartja a határidőket. Es ami a legszebb: a cikkekért csak köszönet a honorárium. Meg a jó érzés, hogy tettünk valamit a községünkén.” Háromszáz példány kellene Kétszázötvenet stencileznek, aztán a „szerkesztőség” látja el 'boritokkal, és juttatják el a párt- bizottságra. a tanácshoz, az üzemekbe, a termelőszövetkezetbe, és olyan helyekre, ahol az emberek időt töltenek. A híradó legfrissebb példánya mindig ott van a postán, az OTP-nél, a tanácsháza folyosóján, a borbélynál. Két év alatt azonban kiderült, több kellene. „Javasoltuk, mondja a párt- titkár. Széli László, hogy legalább ötvennel emeljék meg a pél4 SiML Mccrcfs 1976, OKTÓBER 3. A munkáspártok dokumentumai könyvben Megjelent füzetalakban Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentumai (Berlin, 1976) a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A füzet tartalmazza Erich Ho- necker megnyitó beszédét, Leo- nyid Brezsnyev és Kádár János beszédét, valamint Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentumát. „Új Tükör” klubok megyénkben dányszámot, és adjanak belőle minden tanácstagnak. Pontosan ötvenen vannak. Véleményem szerint a tanácstag és a Híradó elvalaszthatatlan. A jó tanácstag sokat akar tudni a községről, mert másképp nem segíthet, nem képviselheti jól azokat, akik megbízták ezzel. A Csorvási Híradó jó segítő, mindennapi támasz, ha megkapják.” Ki gondolná, hogy néhány nagyközségünkben, ahol önzetlen és lokálpatrióta emberek összefognak helyi híradót írni, szerkeszteni. milyen nagy dolgot cselekednek? Csorváson ís így van ez, kétségtelen. Sass Ervin A közművelődés segítésére és a klubmozgalom szélesítésére a budapesti Jókai Klub felhívással fordult az ország közművelődési intézményeihez: alakítsák meg az „Új Tükör” közművelődési klubot. A felhívás visszhangra talált, s rövid időn belül országszerte alakultak a klubok. szám szerint eddig 82 közösség csatlakozott a mozgalomhoz. Pénteken délután Békéscsabán találkozott megyénk 17 legjobban működő ifjúsági klubjának vezetőjével, képviselőjével Győri Zsuzsa újságíró, a lap munkatársa. Az előzetes megbeszélések alapján az ifjúsági klubok tanulmányozták a felhívást, sőt néhány klubvezető már kész programmal vett részt az alakuló tanácskozáson. A klub- | munkában részt vehet minden j olyan üzemi, vállalati, intézményi, szövetkezeti közösség, amely megalakítja az „Új Tükör” köz- művelődési klubot 15—20 taggal. A klub programjának viszont tartalmaznia kell a közösség sajátos kulturális arculatát, s a lehetőségekhez képest kapcsolják ezeket más rendezvényekhez is. A benyújtott programok egyben pályázatok is, amit Garam- völgyi József kulturális miniszterhelyettes vezetésével társadalmi bíráló bizottság értékel. A legjobban működő klubokat jutalmazzák, így egy-egy 100 ezer forintos. 50 ezer forintos, és 25 ezer forintos díjat kap az első három helyezett. A változatos program összeállításához az „Űj Tükör” az igényeknek megfelelően segítséget ad. Győri Zsuzsa újságíró az Új Tükör olvasószolgálatáról, a klubok lehetőségeiről beszél a fiataloknak Fotó: Szekeres András A Minisztertanács megtárgyalta Állsitcsrcszségiisr i ti n Iá Legutóbbi ülésén a kormány megtárgyalta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését az állategészségügy helyzetének, elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek állatállománya egészségügyi ellátásának vizsgálatáról. Az első félévben történt ellenőrzések során a szakemberek arra kerestek választ, hogy milyen tényezők akadályozzák a színvonalasabb állategészségügyi, ellátást, s miként fokozható az állategészségügyi munka hatékonysága. A vizsgálat az 1973—1975-ös időszakot ölelte tel és kiterjedt az érintett főhatóságokra, megyei intézményekre, szakigazgatási szervekre, a Phylaxiára, valamint tíz megye kijelölt 22 állami gazdaságára, 153 termelőszövetkezetére. ezek társulásaira és a háztáji és kisegítő gazdaságokra. Az állategészségügy szerepét, fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország állatállományának évenkénti becsült értéke,, természetesen figyelembe véve az évközi szaporulatot is, 90—100 milliárd forint körül alakult.. 1975 végén az összes állatállományból a mezőgazdasági nagyüzemekben volt a szarvasmarhának 68.6 százaléka, a sertések 45,9 százaléka, a juhok 86.7 százaléka és a baromfi 22,3 százaléka. Ez az állatállomány mintegy 8400 állattartó telepen helyezkedik el. Az állam az állategészségügyi feladatok megoldására évente mintegy 900 millió forintot fordít. A gazdaságok az állatorvosok díjazásán túl. az állategészségüggyel kapcsolatos kiadásokra szintén jelentős összeget költenek. Ez a költség országosan mintegy 400—500 millió forintra tehető évente. Mindebből kitűnik, hogy az állattartók az állam támogatását is felhasználva, nagy összegeket költenek áz állatok egészségének védelmére. Ismert, hogy a nagyüzemi állatállomány koncentrálódása, a nagyüzemek feladatait is megváltoztatta. Előtérbe került a járványos, fertőző, valamint az állatok elhelyezésével és takarmányozásával kapcsolatos betegségek megelőzése. a szaporodás-biológiai feltételek megeremtése. Ezeknek a követelményeknek azonban még nem minden nagyüzemben tettek eleget. Az ok pedig, hogy iaf«a«Aaai kevés az anyagi eszköz, de előfordulnak tartási, higiéniai és takarmányozási hibák is. Az ország állategészségügyi helyzetét, az állategészségügyi szervek munkájának hatékonyságát az összes állatmegbetegedések és gyógyulások, illetve a veszteségek aránya, valamint az állatok élő szaporulatának alakulása alapján értékelték a népi ellenőrök. Megállapították, hogy a megbetegedések és a gyógyulások száma a vizsgált időszakban egyaránt növekedett, de a gyógyulások aránya javult. Az összes megbetegedések nagyrészt tartási, takarmányozási hiányosságokra vezethetők vissza. Viszont a fertőző megbetegedések és gyógyulások, valamint a fertőző megbetegedések következtében előállott veszteségek országos alakulása lényegesen kedvezőbb képet mutat. Mindezek alátámasztják, hogy az állatmegbetegedések számának csökkentését, a termőképesség fenntartását és fokozását, a tartási, gondozási, takarmányozási körülmények javításával elsősorban az állattartó gazdaságoknak kell megoldani. Ugyanakkor a széles körű nemzetközi áru- és személyforgalom feltételei mellett, a járványveszély a leghatékonyabb megelőzési rendszabályok betartása esetén sem küszöbölhető ki teljesen. Ezért is kell nagy figyelmet fordítani a megelőzésre és a védekezés előfeltételeinek fejlesztésére. Foglalkozik a jelentés a nagyüzemi állattartó telepek és a kisgazdaságok allatállományá-
