Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka Kapjanak a megyék a szükségletüknek megfelelő arányú beiskolázási lehetőséget Varga Zsigmond Békés megyei képviselő felszólalása Amint lapunk tegnapi, pénteki számában közöl- ' tűk, a közművelődésről szóló törvényjavaslat feletti vitában csütörtökön felszó­lalt Varga Zsigmond, Bé­kés megye 11. sz. választó- kerületének országgyűlési képviselője, általános isko­lai igazgató is. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: • A kultúra fejlődésének nagy lendületet adott a Központi Bi­zottság 1972. júniusi, majd az 1974. évi márciusi határozata és az MSZMP XI, kongresszusa. Mindezek megalapozták a köz- művelődési törvény megalkot- hatóságát és egyben területi végrehajthatóságát is. Megyénk életéből néhány példával is il­lusztrálni szeretném ezt. Az elmúlt öt év alatt a me­gye 79 települése közül 29-ben került sor könyvtár korszerű­sítésére. Ezekben megduplázó­dott a könyvtárak alapterülete. Emellett 18 új zenei részleg lé­tesítésével ma már 23 zenei részleggel rendelkező könyvtá­runk van. Választókerületemben 1972 óta tanácsi és társadalmi erőből hét községben Itt tanterem, 5 óvodai csoportterem és 2 nap­közi konyhaebédlő épült fel. Nem kívánom terhelni a tisz­telt országgyűlést a közművelő­dés különböző területein tett megyei intézkedésekkel, ered­ményeinkkel. Azt a látszatot meg különösen nem szeretném kelteni, hogy mi itf a Viharsa­rokban mindent meg tudunk ol­dani önmagunktól is. A törvéhvtervezet 34. parag­rafusa az állami költségvetés elsődleges szerepéről intézkedik a fejlesztéshez szükséges anya­gi eszközök biztosításában. Ter­mészetesen hangsúlyozza a nép­gazdaság lehetőségeit és a tár­sadalmi igények összhangját is. Ez utóbbihoz feltétlen odakí­vánkozik a „területi igények, szükségletek” számbavétele, sőt a területi cselekvőkészség fi­gyelembevétele is. A XI. kongresszus határoza­tát, mely a szintkülönbségek fokozatos felszámolását tűzte ki célul, akkor szolgáljuk helyesen 2 BÉKÉS MEDY&­MHUSMt 1976. OKTOBER 16. ég eredményesen, ha az ala­csonyabb ellátottságú területek­re az állami költségvetés ará­nyosan többet juttat. Békés­csaba város megyeszékhely, felsőfokú központ szerepköré­nek a kulturális szolgáltatás te­rületén is akkor tud az elvárá­sok szintjén megfelelni, ha pél­dául lesz olyan művelődési há­za. mely az egyre növekvő tár­sadalmi igényeket ki tudja elé­gíteni. Erre viszont a megye sa­ját erőből már nem képes. Ér­vényesüljön tehát az elosztás­ban a társadalmi igény mellett a területi igény is, és a terü­let saját erőfeszítése is. A 34. paragrafus tehát — javaslom — a társadalmi igények mellett a területi igények összhangját is tartalmazza. (Erre különben az indoklásban utalás van.) A 33. paragrafus a közműve­lődési szakemberek, képzésével foglalkozik. A végrehajtásban itt is figyelemmel kell lenni a területi szakemberszükségletre. Kapjanak az egyes megyék szükségletüknek megfelelő ará­nyú beiskolázási keretszámot a főiskolákon és egyetemeken! A 33. paragrafus 3. bekezdése a közművelődésben részt vevő szakemberek és társadalmi munkások támogatásáról, anva- gi és erkölcsi megbecsüléséről I intézkedik. Szeretném kiemelni a szövetkezeti, vállalati, köz- jnűvelődési munka szervezett­ségének fontosságát. Azok az egységek járnak el helyesen, ahol az operatív mun­kának — a felnőttoktatástól az olvasómozgalomig — van egy külön (nem függetlenítettre gondolok) felelőse. Meg kejl szervezni ezek képzését külön­böző tanfolyamokon, hogy tuda­tos. tervszerű szervező és irá­nyító munkával egyre haszno­sabban szolgálhassák a korsze­rű termelőmunkához egyre nél­külözhetetlenebb permanens munkásművelődés ügyét. A törvényjavaslat helyesen hangsúlyozza az anyagi megbe­csülés szükségességét. Ennek fo­kozódása eredményesen segíthe­ti a vidéki közművelődés ügyét. A tiszta népi kultúra, népművé­szet ápolása a közművelődési törvény célja és feladaia. A vi­déki kulturális élet ritka gyöngy­szemei a népitánc-együttesek, mint például a szövetkezetek patronálásában működő gyomai Körösmenti néptáncegyüttes is, úgy tudják szakvezetőiket meg­tartani. számukat a fejlődésük­kel arányban növelni, ha megfe­lelő anyagi juttatásban is része­sülnek. Külön is szeretném felhívni a figyelmet a vidéki színészek igen értékes közművelődési munkájá­nak kellő értékelésére. Többek között a Békés megyei Jókai Színház művészei is kimagasló­an magas számban tartanak táj- előadásokat. Nem kell különö­sen bizonygatni az ezzel járó plusz terhet, de népművelő hatá­sát sem. A vidéki színházak dol­gozóinak anyagi megbecsülésé­ről a tájelőadások számát is mér­legelve hatékonyabban kellene gondoskodni. Sokkal hatéko­nyabb lehet a közművelődési munka — hangsúlyozta felszó­lalása végén megyénk ország- gyűlési képviselője —, ha azt mindannyian egyforma lelkese­déssel végezzük. Tegyük ezt az­zal a felelősségérzettel, köteles- séatudaltal, melyet volt, képvi­selőtársunk, Váci Mihály költő íev fogalmazott meg, s melynek szellemében a törvényjavaslatot örömmel elfogadom: „Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég az utat látni, az úton menni kell!” Dr. Simon Pál beszéde-„TT- -.- — M V A nehézipari miniszter beveze­tőben rámutatott: a Nehézipari Minisztérium tevékenysége össz­hangban van iparpolitikánkkal, s munkájának egyik fő célja a hazai nyersanyagkincs mind tel­jesebb mértékű kihasználása. A három központi fej­lesztési program, amelyről a t. országgyűlésnek beszámolok, ezeknek az irányelveknek gya­korlati megvalósulását tűzte ki célul. A programok megvalósí­tásának a IV. ötéves tervvel le­zárult első szakasza bizonyítja, meghatározó szerepüket a nép- gazdasági tervek teljesítésében, illetve túlteljesítésében. Jelentő­sen hozzájárultak ahhoz, hogy a j nehézipar túlteljesítette IV. öté- j vés tervét. A programok m'egala- j pozzák a további fejlődést is. j Egyértelműen állítható, hogy o j fejlesztések a népgazdaság terv- : szerű, arányos, gyors fejlődését! eredményezik már ms, és vár- hatóan a jövőben js. Teljesítésük tovább mélyíti a nemzetközi szocialista integró- j ciót. A hatékony nemzetközi I együttműködés pedig céljaink; megvalósításának alapvető félté- ; tele. Együttműködés a KGST- országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval, fejlett szakosítás és | termelési kooperáció szükséges a korszerű termelőberendezések előállításához, a szelektív ipar- fejlesztéshez. E programok meg­valósítása tette lehetővé néhány hasznos hosszú lejáratú egyez­mény — mint például a szovjet —magyar olefinegyezmény, a szovjet—magyar alumínium­egyezmény, a lengyel—magyar vegyiszólegyezmény. az orenbur- gi földgázvezeték építésére kö­tött sokoldalú egyezmény — megkötését a baráti országokkal. A KGST-országok komplex programjához szorosan kapcso­lódó nemzetközi egyezrnények iparunkat bekapcsolják a szocia-1 lista nemzetközi munkamegosz-j tásba. A magyar—szovjet öle- i finegyezmeny alapján megépült etilénvezeték — amely mint is­meretes Leninvarost a szovjet­ukrajnai Kalus-sal köti össze — a komplex program úttörő léte­sítménye. • Sikerült az érdekeket egyeztetni A központi fejlesztési progra­mok teljesítése során több nehéz­séggel, problémával kellett meg­birkóznunk. Gyakran nehéz volt a műszaki célok és a gazdasági lehetőségek egyeztetése, a nép- gazdasági hatékonyság és a vál­lalati érdek összhangjának bizto­sítása. Meg kellett előlegezni a költségét néhánv intézkedésnek, amely csak később hoz ered­ményt. IV. ötéves terv folyamán sike­rült az érdekeket egyeztetni: a programokban részt vevő trösz­tök és vállalatok gazdasági tevé­kenységét beillesztettük az álta­lános szabályzó rendszerbe. Ma már megállapítható, hogy a központi fejlesztési programok elérik, egyes esetekben megha­ladják az átlagos ipari vállalati jövedelmezőséget. A programok népgazdasági je­lentőségét érzékeltetve a minisz­ter megemlítette, hogy például a perolkémiai program elmaradá­sa esetén 1980-ban a népgazda­ság műanyagszükségletének dön­tő részét tőkés importból kellene fedezni, s ez több százmillió dol­lárral terhelné külkereskedelmi mérlegünket. A központi fejlesz­tési programok számottevően hozzájárultak dolgozó népünk életszínvonalának növeléséhez. A földgáz fokozott használatával, a vegyi anyagok és alumíniumter­mékek széles körű elterjedésével is kényelmesebbé vált minden­napi életünk. Húszmilliárdos beruházás a földgáz­program megvalósítására , Dr. Simon Pál ezután így foly­tatta: A földgázfelhasználás közpon­ti fejlesztési programjai hazai szénhidrogénkincsünk alapozta meg. Évtizedes; földtani kutató­munkával felderítettük olaj- és gázmezőinket, I s megkezdtük azok kiaknázását. Nagymérték­ben növekedett a propán-bután gáz termelése az olajfinomítók­ban is. Az elmúlt évben föld­gázból csaknem 6 milliárd köb­méter. a. propán-butául gázból j több mint 240 ezer tonna volt a fogyasztás. A hazai kutatások eredménye azonban jelzi, hogy földgázkészletünk csak az elfo­gyasztott mennyiség pótlására l elegendő. Ezért épült meg a j „Testvériség” gázvezeték, amely a Szovjetunióból szállít földgázt Magyarországra, s épül — KGST- j összefogással — az orenburgi földgázvezeték. Így lehetővé vá­lik. hogy 1980-ra 10 milliárd köb­méter földgázfogyasztást tervez­zünk. Nagyrészt hazai forrásból irányozzuk elő 19G0-ra több mint 300 ezer tonna propán-bután gáz felhasználását. A gáz, valamennyi tüzelőanyag közül a legkevésbé szennyezi a környezetet. Csővezetékes szállí­tása lehetővé teszi szolgáltató hálózatok létesítését, a propán- bután gáz felhasználása pedig a hálózaton kívüli helyeken a kor­szerű tüzelést. A központi fej­lesztési program kidolgozásakor ezért nagy gondot fordítottunk annak meghatározására, hogy milyen fogyasztókat lássunk el elsősorban ezzel az értékes ener­giahordozóval. A számítások azt mutatták, hogy a földgázt és a propán-bután gázt leggazdasá­gosabban a háztartásokban lehet hasznosítani. Jelenleg 135 város­ban, községben és településen több mint 709 ezer lakásban van vezetékes gáz; s 1,6 millió a pro­pán-bután gázfogyasztók száma. Tehát a számításba vehető fo­gyasztók mintegy kétharmadá­nak lakásában használnak gázt, 300 ezer lakásban pedig azzal fú- tenek. Számokkal ki sem fejez­hető a háztartásokban alkalma­zott gáztüzelés előnye. Megkí­méli a fogyasztókat a tüzelő száll lításától, felhordásától és a fű­téssel járó egyéb fizikai munkák­tól. A földgázfelhasználás gazdasá­gi hatékonysága különösen jó a vegyiparban, ahol a gáz nem­csak tüzelőanyag, hanem nyers­anyag is, az ammóniát és a nit­rogénműtrágyát teljes egészében a földgázból állítjuk elő. A földgázprogram beruházásai­ra az V. ötéves tervben töbh mint 20 milliárd forint áll ren­delkezésre. Ez újabb 20—25 tele­pülés vezetékes gázellátását, 140 ezer új fogyasztó bekapcsolását és további 80 ezer lakás gázfű­tését teszi lehetővé. A népgazdaság teherbíró ké­pessége még nem teszi lehetővé ebben az ötéves tervidőszakban minden igény kielégítését. Éppen ezért az előirányzott beruházá­sokkal takarékoskodnunk kell. Meg kell keresnünk a legjobb megoldást, amellyel a lakossági igényeket a lehető legnagyobb mértékben, s a. lehető legkisebb költséggel kielégíthetjük. Az is nyilvánvaló, hogy csak annyi új propán-bután gázfogyasztót tu­dunk bekapcsolni, amennyit a rendelkezésre álló töltőberende­zések, palackok, szállítóberende­zések lehelövé tesznek. Cél: a kemizálás fokozása Dr Simon Pál ezután a petrol­kémiai központi fejlesztési prog­ramról szólt. Mint mondotta, a cél a kemizálás fokozása. Közismert, hogy a vegyi folyamatok és a vegyipari termékek elterjedése növeli a hatékonyságot a terme­lésben és a felhasználásban egy­aránt. Ez magyarázza, hogy a vegyipar hazánkban már hosz-, szú ideje a legdinamikusabban fejlődő iparág. A > miniszter a továbbiakban azt fejtegette, hogy népgazdasá­gunkban a műanyagokat és a vegyi szálakat minden ágazat al­kalmazza. Az élelmiszergazda­ságban a fóliasátrak és az öntö­zőcsövek, a csomagolóanyagok, a gépiparban a szigelőanyagok és szakipari szerkezeti anyagok, az építő- és szerelőiparban csö­vek és burkolóanyagok, a Vöny- nyűiparban a cipő- és textilipari anyagok felhasználásának széles skálájával találkozunk. A hazai fejlesztésnek nem volt és1 nem is lehetett célja az, hogy mindezeket az anyagokat teljes választékban gyártsuk. Ezért a petrolkémia területén következetesen szelektív iparpo­litikát alakítottunk ki, és való­sítottunk meg. A már említett nemzetközi megállapodások le­hetővé tették, hogy méreteiben gazdaságos, korszerű alapanyag­gyártást létesítsünk Leninváros- ban — a kőolajfinomítás egyik terméke, a vegyipari benzin fel­használásával. Az olefinmüvet a IV. ötéves tervben megépítettük és siker­rel üzembe helyeztük. Az olo- finmüben a benzin-pirolizisnél! 5-6-féle olefin egymás mellett keletkezik. Ezékből mintegy 35—40-íéle közbenső terméket lehet előállítani, melyek azután mintegy 250—300-féle vegyiter­mék. műanyag, vegyiszál gyár­tását teszik lehetővé. A szelek­tív iparpolitika elvének megfe­lelően az olefineknek ezt az el­ágazó „családfáját” alaposan megnyirbáltuk, hazailag mind­össze két alapanyagot, az etilént és a propilént dolgozzuk fel. Ezekből az alapanyagokból csu­pán kétféle közbenső terméket és három készterméket gyár­tunk az V. ötéves terv végéig, Ezekből az anyagokból viszont olyan nagy mennyiséget állítunk elő. hogy hosszú lejáratú egyez, menyekben foglalt kötelezettsé­geinket teljesíteni tudjuk. A program keretében épül meg az V. ötéves tervben a Borsodi Vegyi Kombinát nagy kapacitású pvc-gyára. tgy az ötéves terv utolsó éveiben már 190 ezer tonna pvc-t 'fogunk termelni, ami a hazai igények, az export­kötelezettségek kielégítésén, il­letve teljesítésén felül 25 millió - dollár értékű tőkés exportot is lehetővé tesz. Ugyancsak a szocialista gaz­dasági integráció alapján fej­lesztettük és fejlesztjük vegyi- szál-termelésünket. A Magyar Viscosagyárban az előző ötéves tervidőszakban kezdtük meg a crumeron szál gyártását, most pedig az üzem kapacitását bő­vítjük tovább. A fejlesztés eb­ből a szálféleségből biztosítja a (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents