Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

Kádár János fogadta az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szó-1 cialista Munkáspárt Központi j Bizottságának első titkára csü­törtökön fogadta a hazánkban I tartózkodó Aziz Mohamedet, az Iraki Kommunista Párt Központi i Bizottságának első titkárát. A szívélyes légkörben és rz | elvtársi együttműködés szellemé-1 ben tartott találkozón tájékoz- j tatták egymást az MSZMP és az Iraki Kommunista Párt tevé­kenységéről, véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kér­déseiről. Hangsúlyozták a test­vérpártok két- és sokoldalú ta­nácskozásainak jelentőségét, a mozgalom egysége erősítésének fontosságát. Állást foglaltak a közel-keleti helyzet átfogó igaz­ságos rendezése, a libanoni vér­ontás azonnali beszüntetése, a válság politikai megoldása mel­lett. Megerősítették szolidaritá­sukat a libanoni haladó hazafias erőkkel, a Palesztinái felszaba­dítás! mozgalommal. Megállapították, hogy az MSZMP és az Iraki Kommunis­ta Párt testvéri kapcsolata, együttműködése tovább mélyült a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus szel­lemében. Méltatták a magyar és Púja Frigyes megbeszélései Púja Frigyes külügyminiszter szerdán New Yorkban eszmecse­rét folytatott dr. Husszein Abdul Kader Kasszimmal, a természeti erőforrások miniszterével, a Szo­máliái ENSZ-küldöttség vezető­jével és Ramon Escoi'ar Salom venezuelai külügyminiszterrel. Mindkét találkozón a közgyű­lésen napirenden szereplő kérdé­sekről, valamint a kétoldalú kap­csolatokról volt szó. Nürnbergi mementó C hampetier de Ribes, a nürnbergi per francia fő­ügyésze a tárgyalás utolsó napjaiban,' most három évtize­de kijelentette: — Miután bemutattuk a do­kumentumokat, meghallgattuk a tanúkat, lepergettük a filme­ket. amelyek láttán maguk a vádlottak is összerázkódtak a borzalomtól, a világon senki sem állíthatja, hogy a megsem­misítő táborok, az agyonlőtt ha_ diloglyok, a halomra öldösött békés lakosok, a hullahegyek, a testben és lélekben megnyo­morított emberek tömegei, a gázkamrák és a hamvasztöke- meneók — hogy mindezek a bűntettek csupán a németelle­nes érzelmű propaganda kép­zeletének szülöttei. Ezt többé nem állíthatja senki. Senki? 1976 szeptemberének utolsó napjaiban jelentették a hírügynökségek a Majna mel­letti Frankíurtból: „A német katonák harci szövetsége'’ ne­vű nyugatnémet újfasiszta szer­vezet a nürnbergi per befeje­ződésének közelgő harmincadik évfordulója alkalmából felfor­gató akcióba kezdett. Röplap­jain igyekszik hangulatot kel­teni a háborús főbűnösök pe­rében hozott ítéletek ellen, ame­lyek alapján — a neonácik sze­rint — ..ártatlan emberek” ke­rültek bitóra, illetve börtönbe. Ha más jelünk nem lenne rá, ez a hír önmagában is tanúsít­ja. hogy az 1945. október 18- tól 1946. október 1-ig tartott monstre per nem egyszerűen a nyugodtan lezárható múlt fele­désre megérett szakasza. Any- nyira nem. hogy a nyugatné­met jobboldal legszélsőségesebb elemei még a mostani válasz­tási kampányban is szemreb­benés nélkül felhasználják a nürnbergi évfordulót. A neofasiszta hecclapokban egvmást követik az uszító tá­madások Robert Kempner frankfurti ügyvéd ellen, aki an­nak idején a német nép nevé­ben a per egyik fővádlója. El­képzelhetőnek tartotta bárki 1946 októberében, hogy 1976 ok_ toberében nürnbergi szerepére hivatkozva követeljék egyesek Kempner eltávolítását az^ ügy­védi kamarából? A válasz egy­értelmű igen; meglepetésről szó si n es. Arkagyij Poltorak neves szov­jet jogász, aki a per idején Rugyenko főügyész egyik mun­katársa volt, könyvében emlé­keztet eg.v azóta híressé vált nyilatkozatra, amely 1946 októ­berében Amerikában hangzott el: ..Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” És ezt nem valamelyik csuklyás ku Klux Klán-vezér jelentette ki, hanem Robert Taft, az Egyesült Álla­mok szenátora. Igen, voltak és vannak kö­rök, amelyek akkor is sajnál­ták, most is sajnálják, hogy ér­vényesült a történelem kérlel­hetetlen parancsa és az esemé­nyek menete így alakult. A vád_ lottak vallomásaiból, a vád- és védőbeszédből, a száztizenhat szóbeli és több mint kétezer írásbeli tanúvallomásból, a tár­gyalás négyszázhárom nyilvá­nos ülésének minden percéből kiderült a korszak egyik leg­fontosabb tanulsága: ha azok a bizonyos nyugati körök nem ár­rá számítanak, hogy a „barna pestis”, a náci áradat majd el- ózönli a Szovjetuniót — és csak a Szovjetuniót —, akkor nem hunjának szemet a demilitarizált! Raj na-ö vezet megszállása, az Anschluss, Csehszlovákia „meg­szüntetése” és annyi más gaz­tett felett — és akkor talán nincs második világháború. Mondjuk ki: bizonyos körö­ket éppen a három évtizeden át is átívelő aktualitása miatt zavar a nürnbergi mementó. Ma is van számottevő párt a Né­met Szövetségi Köztársaságban, vezetőjét Franz-Josef Slrauss- nak hívják, amely hivatalosan is kétségbe vonja ennek az anv- nyiszor lángba borított konti­nensnek a határait: amelynek zászlai alig néhány hete lobog­tak t'toljára lengyel és cseh­szlovák területeket „visszasíró” találkozók ijplett. Ma is van or­szág — miniszterelnökét, Jo­hannes Vorstert a második vi­lágháború alatt az angolok ná­cibarát tevékenységéért, inter­nálták —. amelynek hivatalos politikája a fajelmélet és amely­nek hírhedt apartheidrezshnjét éppen most próbálja megmen­teni a washingtoni diplomácia. 1946. október 1-én huszonkét háborús főbűnös felett mondták ki az ezerszer megérdemelt íté­letet. De nemcsak emberek, ha­nem' jelenségek felett mondtak ítéletet Nürnbergben: A népir­tó brutalitás, a vakbuzgó anti- kommunizmus felett; a nyárs- polgái- felett, aki együtt üvöl­tött a farkasokkal; a monoklis junker felett, aki lenézte ,.a káplárt”, de meghódította ne­ki a fél világot: a szürke — csukaszürke — masszává nyo­morított tömeg felett, amely az engedelmesség jegyében futó­szalagon szállította a gazembe­reket. H árom évtized alatt sokat változott a világ, lakha­tóbb lett a glóbusz. Ha élni akarunk, nem lehetünk fe- ledekeilyek. IIarnu4 Emin­az iraki nép barátságának, a két ország sokoldalú együttműködé­sének. s azon belül az MSZMP ás a Baath Párt kapcsolatainak ki- szélesítésében elért eredménye- ket. A találkozón jelen volt. Adel Habba, az Iraki Kommunista Párt KB tagja és dr. Berecz Já­nos. az MSZMP KB külügyi osz­tályénak vezetője. (MTI) I Ilii A KUO-FENG -NEK, I a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megala- j kulásának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar j Népköztársaság Kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás ügye javára fejlődjenek. Elkeseredett harcok Libanonban Budapest, 1976. szeptember 39. LÁZÁR GYÖRGY, • Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ENSZ-közgyűlés Libanon hegyes vidékein a Szíriái alakulatok és a jobbolda­li keresztény fegyveres egységek szerdán egész nap, majd a csü­törtökre virradó éjszaka is foly­tatták támadásaikat a nemzeti­hazafias erők és a palesztin el­lenállási mozgalom állásai el­len. Mint a bejrúti rádió közölte, a hegyekben folyó harcok egyre el­keseredettebbekké válnak. A Szí­riái és jobboldali erők létszám­ban felülmúlják a velük1 szem­ben állókat és ezenfelül korsze­rűbb haditechnikával rendelkez­nek. Csütörtökön a bejrúti újságok azt jelentették, hogy a szíriai csapatok és a jobboldal alakula­tai szerdán összpontosított tüzér­ségi támadás után elfoglalták a libanoni hegyvidék sok települé­sét. El Kholi, az Arab Liga képvi­selője Bejrutban találkozott Jasszer Arafattal, a PFSZ '’B el­nökével, valamint Raymond Ed- devel és Szaeb Szálammal. A megbeszéléseken a tűzszünethez vezető lehetőségeket vizsgálták meg. Csütörtökön El Kholi Da­maszkuszba utazott, hogy a Szí­riái vezetőkkel tárgyaljon. Az ENSZ-közgyűlés 31. ülés-; szakának szerdán, közép-európai idő szerint az esti órákban tar- j tolt vitájában a küldöttségveze- tők — túlnyomórészt külügymi­niszterek — a dél-afrikai, a kö­zel-keleti kérdéssel, valamint a fejlett és a fejlődő országok kap­csolataival foglalkoztak beszéde­ikben. Csütörtökön mondott beszédet Henry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter. Ugyanaznap össze­ül — a héten másodszor — a Biz­Gromiko Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter New Yorkban ta­lálkozott amerikai kollégájával, Henry Kissingerrel. A megbe­szélés során a két államférfi a szovjet—amerikai viszonnyal kap­csolatos kérdések széles körét te­kintette át. A megvitatott témák között volt a stratégiai támadó­fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás előkészítése is, amelynek alapjául a Vlagyivosz- toki magas szintű találkozón ki­dolgozott megállapodások szol­gálnak. Véleménycserét folytat­tonsági Tanács, hogy a namibíai kérdésről tárgyaljon. Az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, s nyugati szövetségeseik az ENS” ülésszakán is jelentős diplomá­ciai erőfeszítéseket tesznek, hogy támogatást szerezzenek jelenle­gi dél-afrikai politikai lépéseik­hez. Az afrikai, s általában a fej­lődő országok azonban, amint a felszólalásokból is kitűnik, kevés kivétellel elutasítóan, vagy nagy fenntartásokkal kezelik az' ame­rikai—brit terveket. (MTI) találkozói tak a közel-keleti helyzetről, va­lamint az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakának napirendjén sze­replő kérdésekről is. Andrej Gromiko találkozott Arnaldo Forlani olasz külügymi­niszterrel is. A szovjet és az olasz külügyminiszter a szovjet- olasz kapcsolatokat érintő kérdé­seket, valamint kölcsönös érdek­lődésre számot tartó nemzetközi problémákat vitatott meg, érin­tették az ENSZ-ben folyó mun­kát is. Á nemzetközi haladás fő erői Az elmúlt évtizedekben mély­reható változások mentek vég­be a nemzetközi színtéren. A délkelet-ázsiai népek történelmi győzelme, a portugál gyarmat- birodalom bukása, s nem utol­só sorban a helsinki tanácsko­zás sikere egyben azt is tanú­sítja, milyen kapcsolatban van a világ forradalmi erőinek te­vékenysége, küzdelme a nem­zetközi feszültség enyhülésével. Mind világosabbá válik; a for­radalmi erőknek kedvez a vi­szonylag békés nemzetközi hely­zet társadalmi küldetésük tel­jesítéséhez — miközben törté­nelmi kötelességük az enyhülés erősítése, hogy hatékonyabban lehessen fellépni az imperialis­ta háború lehetősége ellen, amely pusztító termonukleáris világégéssel fenyegetné az em­beriséget. A világíbrradalmi folyamatnak ma három fö osztagát különböz­tetjük meg. Az első A SZOCIALISTA VILÁG­RENDSZER, a folyamat fő ereje. Országai történelmi küldetést teljesíte­nek a szocialista társadalom eredményes építésével, az impe­rializmus szélsőséges köreinek elszigetelésével, a kedvező nem­zetközi viszonyok biztosításával és a többi forradalmi erő küz­delmének közvetlen és közve­tett támogatásával. Ami a köz­vetett támogatást illeti: nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy a szocialista rendszer lé­te, a szocializmusnak a legfon- Uisabo társadalmi, gazcUsagi es politikai problémák megoldásá­ban elért eredményei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az imperialista burzsoázia a fejlett tőkés országokban i-ugalmasabb és engedékenyebb legyen a munkásosztály és más dolgozó retegek követeléseivel szemben. A szocialista világrendszer­nek általában a nemzetközi vi­szonyokra és különösén a világ- forradalmi folyamatra gyako­rolt hatása nagy mértékben függ a Varsói Szerződés és a KGST hatékonyságától, a politikáju­kat egyeztető szocialista orszá­gok tudatos, közös fellépésétől. A több- és a kétoldalú találko­zók — mint az, amelyre leg­utóbbi Kádár János és Leonyid Brezsnyev között került sor a Krím-félszigeten — azt az el­határozott szándékot tanúsítják, hogy az együttműködésben rej­lő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk. A szocialista vi­lágrendszer különösen aktívan járul hozzá a régi rend pozí­cióinak gyengüléséhez, ellent­mondásainak elmélyüléséhez és kiéleződéséhez. Nyilvánvaló azonban, hogy a szocialista vi­lágrendszer előrehaladása és a tőkés, valamint a „harmadik” világban végbemenő forradalmi átalakulások között nincs s a jövőben sem lehet automatikus összefüggés: a társadalmi viszo­nyok megváltoztatása az egyes országok saját forradalmi erői­nek történelmi küldetése. A forradalmi világfolyamat másik nagy osztaga A FEJLETT TŐKÉS- ORSZÁGOK MUNKÁSMOZGALMA, mindenekelőtt a kommunista pártok. A tőkésországokban a lakosság túlnyomó többsége ki­zsákmányolt Az 1969—1970-es adatok szerint a fejlett tőkés- országok aktív kereső népessé­gének csaknem 80 százaléka (Angliában 93, az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában 85 szá­zalék stb.) bérből és fizetésből élő. S e kategória több mint fele üzemi munkás. A közepes fejlettségű tőkésországokban az aktív kereső népességnek 40— 60 százaléka (Latin-Ameriká- ban átlagosan 61 százaléka) tar­tozik a bérből es fizetésből élők kategóriájába. A tőkésqrszágok munkásosz­tálya nagy létszámú (meghalad­ja a 30 milliót) s a társadalom legszervezettebb osztálya. Ez a munkásság sok tapasztalatot szerzett a tőkével vívott harc­ban. A munkásmozgalom szá­mos országban nagy forradalmi hagyományokra tett szert a de­mokráciáért és a szocializűiu- sért folytatott küzdelemben. S a társadalomban állandóan nő a munkásosztály tekintélye, be­folyása. A forradalmi világfolyamat harmadik nagy ereje A NEMZETI FELSZABADÍTÓ MOZGALOM. Nem lehet alábecsülni annak jelentőségét, hogy a volt gyar­matokon és félgyarmatokon másfél milliárd ember vívta ki a politikai függetlenséget. S bármily különbözőek legyenek is a mozgalom nagy áramába tartozó szervezetek, mégis foko­zott erővel hódit közöttük a felismerés: közös ellenségük az imperializmus és a neokolonia- liztnus. Ezt tükrözte — noha összetétele szükségképpen hete­rogén volt — az el nem kötele­zett országok colomból csúcs­értekezlete is, amely, lig nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents