Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

Vasúti modellezők, képzőművészeti és fotószakkör, irodalmi estf könyvtár és más szórakozás

Látogatás a MÁV-könyvtárban

A klubkönytár elnevezés nemcsak azt jelenti, hogy könyveket lehet kölcsönözni, olvasni. A békéscsabai MÁV-klubkönyv- tárban gazdag program várja a látogatókat. Eddig a Vécsey utcában működött, három kis helyiségben. Most a Tanácsköztársaság útján új épületben, ahol a földszinten klubterem, büfé, próbaterem és 400 személyt befogadó nagy tanácskozó van. Valamint a nyugdíjasok klubja és egy iroda. Az emelerembe. Rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált a modellező szakkör.

A költözködésnél segítettek a szocialitea brigádok, a vontatási főnökség, a villamossági szak- szolgálat dolgozói, és a takarító- brigád. Az új, korszerű klubkönyvtár rendezvényeire továbbra is várják őket családtagjaikkal együtt. Sőt kívülállókat, mindazokat, akiket ér- I dekel az őszi, téli gazdag progTóth István, a klubkönyvtár eg próba közben megbeszélést tart

len pedig 7000 kötetes könyvtár, szakköri helyiség és újabb klub, ahol a szocialista brigádok, magányosok klubja és más összejövetelre van lehetőség. A könyvtárban Zacharidesz Jánosáé. és Regős Ágnes könyvtáros felváltva dolgozik, fogadja a látogatókat, és nemcsak a mávo- sokat. A két hónap alatt, amióta ide költöztek, 180-an iratkoztak be.

ik lelkes aktívája — középen — citerazenekarral

ram, melyről Dányiné adott tájékoztatást.

A szocialista brigádok klubjában politikai előadásokat, vezetőkkel való találkozókat szerveznek. Az irodalmi színpad sikeresen működik. Legutóbb arany jelvényt szerzett egy versenyen és bejutott az országos döntőbe. Szeptember 21-én Veszprémben lép fel. Megalakul az ifjúsági klub, melynek szinA könyvtárban

Fotói Kocziszky László

Dányi Pálné, a klubkönyvtár vezetője szerint a vasúti modellezők a leglelkesebbek. Börcsök István vezetésével társadalmi munkában készítik a terepasztalt és egyéb tartozékokat. A beköltözés után hamarosan kiderült. hogy a részükre biztosított helyiség kicsi, így hát beköltöztek a földszinti probateBÉKÉS MfSWLSS

1916. SZEPTEMBER 7. |

tén érdekes programja lesz. Van : fúvószenekaruk, amely országos * hírnevet szerzett és egy citera- ! zenekar is. Tervezik a képző- : művészeti és a fotószakkör lét- : rehozását és tovább folytatják ; a gyermekfoglalkoztatásokat. ■

Gazdag és érdekes programja ■ van a klubkönyvtárnak, ahol ! mindenki megtalálja az érdek- : lődésének megfelelő témát. A : program szerint a város egyik ■ kulturális bázisává válhat, ez jó, » hiszen a közelben lévő lakótele- ■ pékről bizonyára sokan és szí- 1 vesen látogatják majd. :

Kasnyik Judit !

A munka tükröt tart eléjük

Közelkép a Horváth

Mezőkovácsházán, a Béke utcában dolgoznak. Kubikosok. Szerszámuk az ásó, a lapát és a csákány, amelynek vékony éle alatt szikrázik a kemény föld. Mélyül az árok, s ha felnéznek, csak egy darabka eget látnak, öten vannak. Messziről látni: jókedvűek, barnák. De milyenek közelről?

A java itt maradt

Mindnyájan békésiek. Még 1970-ben jöttek át vagy tizen- ketten a debreceni KEVIÉP-től a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz, Azóta elmen- tek páran ezért-azért, de a java itt maradt. Három évvel ezelőtt elhatározták: brigádot alakítanak és célul tűzik a szocialista cím elnyerését. Az idén már a bronzjelvényért küzdenek.

— Mit jelent nekünk a szocialista cím? Nagyon jó dolog — mondja Horváth Mihály, a brigád 28 éves vezetője. — összetart bennünket. Amit vállalunk, maradéktalanul teljesítjük. Nem lehet kilógni a sorból. Aki nem tartja a lépést, az magára vessen.

— A többiek is' azért mentek el — veszi át a szót Sur- man László, egy zömök, mindig mosolygó fiatalember. — Ittasan álltak munkába, s amikor igazolatlan napot kaptak, megsértődtek és továbbálltak. Volt olyan is. aki csak követelőzött, de nem dolgozott becsületesen.

Berki Sándor még hozzáteszi:

— Ha közülünk bárki megsérti a munkafegyelmet, nemcsak saját magának, hanem a kollektívának is árt vele. Persze, most már nincs baj. A havi átlagos teljesítményünk eléri a 120 százalékot.

— Mennyi jön össze havonta?

— Átlagban háromezer forint fölött van — válaszol a brigádvezető.

— S mire megy a pénz?

— Van annak millió helye — nevet —, hiszen hat gyermekem van. Az asszony nem dolgozik, nemrég építettem egy szoba- konyhás házat a telepen, az is belekerült több mint 70 ezer forintba.

— Mindnyájan a cigánytelepen laknak?

— Á, dehogy — tiltakozik Horváth István —, miközben [ végigsimít göndörödő, ébenfekete haján. — Nekem a vállalat adott 60 ezer forintot, amit nem kell visszafizetni. Az OTP- től 80 ezret vettem fel. s így van egy másfél szobás lakásunk, szép konyhával, fürdőszobával a Szabadkai utcában. Hű, de boldog volt a feleségem, meg a három gyerek, amikor beköltöztünk...

Csak elmondani nehéz

— Miért Toldi Miklósról nevezték el a brigádot? Surman László kihúzza magát, mutatja feszülő izmait, amiből megértem: aki kubikolásra vállalkozott, erősnek kell lennie.

— Van árokásó gépünk, de az nem tud mindig és mindenütt dolgozni. Ilyenkor jövünk mi a „kenyérmasinávaL’ — mondja mókásan, s a többiek jóízűen kacagnak rajta.

Egymás szavába vágva mesélik, hogy mindannyian törzs- gárdatagok. Horváth Mihály a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét is megkapta. Berki Sándor szintén kiváló dolgozó, ö mondja:

— Nem volt ám könnyű idáig eljutni. Szerintem a munka csinálta ezt velünk. Meg a vállalat, de úgy is mondhatnám, ez a rendszer. Sokszor csak kapkodjuk a fejünket, mi is történik velünk. Autóbusz hoz ben- nüket a munkahelyre, otthon meg majdnem a ház előtt tesz le. Megyünk kommunista szombatra, patronáljuk a békési 1. számú iskolát, mindennap figyeljük a postást: hozza-e már az újságot. Meghallgatnak, adnak a véleményünkre. Érzem én, csak elmondani nehéz, any- nyi minden megváltozott bennünk.

— Segítik az embert, csak élni kell a lehetőséggel — szólal meg a brigádvezető. — Nekem két osztályom volt. A 7—8-at éppen most fejeztem be. A vállalat munkaidő-kedvezményben részesített, ingyen adta a tankönyveket. Miért tanultam? Jobb, ha nem topogunk egyhelyben. Ezért mondom állandóan itt is: dolgozni, tanulni kell. Szakmunkások is lehetünk.

Most már úton vagyunk

Czerovszki Mihály művezető elégedett a Horváth-brigád

munkájával.

— Önállóan, pontosan dolgozÁ gazdaságfejlesztés kulcsproblémája

Yl. Irányelvek helyett gyakorlat segítséget

A munkaerő-gazdálkodásról, a létszámhiányról, a munkaerő- helyzetről. e sorozat előző részeiben bőségesen idézett tények, adatok és esetek további fölsorakoztatása helyett, ezúttal inkább egy tévhitről szólnék (elismerve, hogy a most következő mondatok — éppen a mai munkaerő- helyzet miatt — kissé mulatságosan hatnak.) A közhit, ugye, azt tartja, hogy azért kell a munkaerővel takarékoskodni, a rendelkezésre álló létszámot ésszerűen, gazdaságosan foglalkoztatni, mert nincs szabad munkaerő. S e gondolkodásmód mögött változatlanul felfedezhető a sok éven át folytatott gyakorlat. illetve feltételezés, hogy ^tudniillik: ha lenne szabad munkaerő, ha módunkban állna még több nőt bekapcsolni a társadalmilag szervezett termelő- munkába, ha mozgósítani lehetne a még munkaképes nyugdíjasokat (netán egy rendelet, egy határozat eredményeként), vagy ha már jó másfél évtizeddel előbbre lennénk (egy remélhetően újabb demográfiai csúcs tetőpontján), akkor jóval kevesebb gondunk lenne. Netán változatlanul — és számolatlanul — gyarapíthatnánk a munkahelyeket, továbbra is ésszerűtlenül foglalkoztathatnánk az embereket; nem kellene újabb és újabb szabályozási megoldásokhoz és adminisztratív intézkedésekhez folyamodni, egyszóval: feltehetően sokan furcsállanák napjaink racionalizálási törekvéseit. Meglehet: ez a maliciózus töprengés könnyen szembeállítható azzal a ténnyel, hogy a gazdasági növekedés üteméhez a foglalkoztatottak számának emelkedése is hozzájárul. Csakhogy: nem mindegy; hogyan, milyen elvek szerint növekszik — ha egyáltalán van miből növelni — a

brigádról

nak. Rájuk lehet bízni a csőfektetést, a vasbetonszerelést is. Van akaraterejük, s ez nagyon fontos dolog — summázza véleményét. Mind az öten részt vesznek politikai oktatáson, rendszeresen tájékozódnak a világ dolgairól, a sajtóból, a tévéből.

— Mit olvas legszívesebben? — kérdem Berki Sándort.

— Mindenfélét. Verseket, regényeket. Lakatos Menyhért ? Öt nem szeretem. Láttam a „Füstös képek”-et a tv-ben. Lehet, hogy ők úgy éltek akkor, de minekünk már idegen az a világ. Szívesebben nézem a Hét adását.

Arra gondolok: ők már nemcsak érzik, hanem tudják is, hogy ebben a társadalomban hejyük van, számít a munkájuk. a véletiényük.

„Most már úton vagyunk” — cseng vissza a brigádvezető szava, amit búcsúzóul mondott ott, a frissen ásott árok szélén, a szemerkélő esőben. Találkoztak a munkával, amely széles, nagy tükröt tartott eléjük: nézzétek csak, emberek vagyunk!

Seres Sándor

Szakmai vetélkedő a szeghalmi tanácsnál

Hasznos kezdeményezésről kaptunk hírt Szeghalomról. A Közalkalmazottak Szakszervezetének nagyközségi bizottsága a közelmúltban szakmai vetélkedőt rendezett. A résztvevők az általános államigazgatási tudnivalók mellett számot adtak a lakosságot közvetlenül érintő ügyek gyors, pontos, megbízható lebonyolításához szükséges ismeretekből. A tesztlapok kitöltése után 12-én maradtak versenyben, akik újabb kérdésekre válaszoltak. Az első helyet Baji Ferenc, a másodikat Macsári István, a harmadikat pedig Tóth Gyula szerezte meg. A csapatok közül első az adócsoport kollektívája lett. A legjobbak soron kívüli fizetésemelésben, pénz- és tárgyjutalomban részesültek. ' '

foglalkoztatottak száma. Nem mindegy, hogy a teljes foglalkoztatottság, mint társadalom- politikai cél, együtt, jár-e a gazdaságpolitikai és a gazdaságos- sági megfontolásokkal. Vagyis: az emberek ésszerű, a gazdaságosság követelményei szerint való foglalkoztatása — a tévhit szerint — nem függ össze azzal, hogy szűkében, vagy bőviben vagyunk-e a munkaerőnek.

S ez már átvezet egy másik tévhithez, ahhoz ugyanis, nogv a termelékenység elsősorban a munka intenzitása, illetve a jobb vállalati létszámgazdálkodás függvénye. Nem vitás: lenne mit fenni a munkafegyelem szigorítása, a munkaintenzitás növelése ügyében és lenne mit javítani a létszámgazdálkodáson is. De az sem mindegy, hogy a munkaerő elosztása és újraelosztása milyen, s hogy a munkaerő a népgazdaság szükségletei szerint koncentrálódik-e a megfelelő munkahelyekre.

S a másik kérdés: milyen konkrét segítséget kapnak a vállalatok a termelékenység sokat emlegetett feladatának megoldásához, a belső tartalékok felkutatásához és hasznosításához? Van-e nálunk olyan intézmény vagy intézményhálózat, amely nem csupán elméleti feladatának tekinti a termelékeny-