Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

Vasúti modellezők, képzőművészeti és fotószakkör, irodalmi estf könyvtár és más szórakozás Látogatás a MÁV-könyvtárban A klubkönytár elnevezés nemcsak azt jelenti, hogy köny­veket lehet kölcsönözni, olvasni. A békéscsabai MÁV-klubkönyv- tárban gazdag program várja a látogatókat. Eddig a Vécsey ut­cában működött, három kis he­lyiségben. Most a Tanácsköz­társaság útján új épületben, ahol a földszinten klubterem, büfé, próbaterem és 400 sze­mélyt befogadó nagy tanácsko­zó van. Valamint a nyugdíjasok klubja és egy iroda. Az emele­rembe. Rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált a modellező szakkör. A költözködésnél segítettek a szocialitea brigádok, a vontatási főnökség, a villamossági szak- szolgálat dolgozói, és a takarító- brigád. Az új, korszerű klub­könyvtár rendezvényeire to­vábbra is várják őket család­tagjaikkal együtt. Sőt kívül­állókat, mindazokat, akiket ér- I dekel az őszi, téli gazdag prog­Tóth István, a klubkönyvtár eg próba közben megbeszélést tart len pedig 7000 kötetes könyv­tár, szakköri helyiség és újabb klub, ahol a szocialista brigá­dok, magányosok klubja és más összejövetelre van lehetőség. A könyvtárban Zacharidesz János­áé. és Regős Ágnes könyvtáros felváltva dolgozik, fogadja a lá­togatókat, és nemcsak a mávo- sokat. A két hónap alatt, amió­ta ide költöztek, 180-an iratkoz­tak be. ik lelkes aktívája — középen — citerazenekarral ram, melyről Dányiné adott tá­jékoztatást. A szocialista brigádok klubjá­ban politikai előadásokat, veze­tőkkel való találkozókat szer­veznek. Az irodalmi színpad si­keresen működik. Legutóbb arany jelvényt szerzett egy ver­senyen és bejutott az országos döntőbe. Szeptember 21-én Veszprémben lép fel. Megalakul az ifjúsági klub, melynek szin­A könyvtárban Fotói Kocziszky László Dányi Pálné, a klubkönyvtár vezetője szerint a vasúti model­lezők a leglelkesebbek. Börcsök István vezetésével társadalmi munkában készítik a terepasz­talt és egyéb tartozékokat. A beköltözés után hamarosan ki­derült. hogy a részükre biztosí­tott helyiség kicsi, így hát be­költöztek a földszinti probate­BÉKÉS MfSWLSS 1916. SZEPTEMBER 7. | tén érdekes programja lesz. Van : fúvószenekaruk, amely országos * hírnevet szerzett és egy citera- ! zenekar is. Tervezik a képző- : művészeti és a fotószakkör lét- : rehozását és tovább folytatják ; a gyermekfoglalkoztatásokat. ■ Gazdag és érdekes programja ■ van a klubkönyvtárnak, ahol ! mindenki megtalálja az érdek- : lődésének megfelelő témát. A : program szerint a város egyik ■ kulturális bázisává válhat, ez jó, » hiszen a közelben lévő lakótele- ■ pékről bizonyára sokan és szí- 1 vesen látogatják majd. : Kasnyik Judit ! A munka tükröt tart eléjük Közelkép a Horváth Mezőkovácsházán, a Béke ut­cában dolgoznak. Kubikosok. Szerszámuk az ásó, a lapát és a csákány, amelynek vékony éle alatt szikrázik a kemény föld. Mélyül az árok, s ha fel­néznek, csak egy darabka eget látnak, öten vannak. Messziről látni: jókedvűek, barnák. De milyenek közelről? A java itt maradt Mindnyájan békésiek. Még 1970-ben jöttek át vagy tizen- ketten a debreceni KEVIÉP-től a Békés megyei Víz- és Csator­namű Vállalathoz, Azóta elmen- tek páran ezért-azért, de a java itt maradt. Három évvel ezelőtt elhatározták: brigádot alakíta­nak és célul tűzik a szocialista cím elnyerését. Az idén már a bronzjelvényért küzdenek. — Mit jelent nekünk a szo­cialista cím? Nagyon jó dolog — mondja Horváth Mihály, a bri­gád 28 éves vezetője. — össze­tart bennünket. Amit vállalunk, maradéktalanul teljesítjük. Nem lehet kilógni a sorból. Aki nem tartja a lépést, az magára ves­sen. — A többiek is' azért men­tek el — veszi át a szót Sur- man László, egy zömök, min­dig mosolygó fiatalember. — It­tasan álltak munkába, s ami­kor igazolatlan napot kaptak, megsértődtek és továbbálltak. Volt olyan is. aki csak követe­lőzött, de nem dolgozott becsü­letesen. Berki Sándor még hozzáte­szi: — Ha közülünk bárki meg­sérti a munkafegyelmet, nem­csak saját magának, hanem a kollektívának is árt vele. Per­sze, most már nincs baj. A havi átlagos teljesítményünk el­éri a 120 százalékot. — Mennyi jön össze havon­ta? — Átlagban háromezer forint fölött van — válaszol a brigád­vezető. — S mire megy a pénz? — Van annak millió helye — nevet —, hiszen hat gyermekem van. Az asszony nem dolgozik, nemrég építettem egy szoba- konyhás házat a telepen, az is belekerült több mint 70 ezer forintba. — Mindnyájan a cigánytele­pen laknak? — Á, dehogy — tiltakozik Horváth István —, miközben [ végigsimít göndörödő, ébenfe­kete haján. — Nekem a válla­lat adott 60 ezer forintot, amit nem kell visszafizetni. Az OTP- től 80 ezret vettem fel. s így van egy másfél szobás lakásunk, szép konyhával, fürdőszobával a Szabadkai utcában. Hű, de bol­dog volt a feleségem, meg a há­rom gyerek, amikor beköltöz­tünk... Csak elmondani nehéz — Miért Toldi Miklósról ne­vezték el a brigádot? Surman László kihúzza magát, mutatja feszülő izmait, amiből megér­tem: aki kubikolásra vállalko­zott, erősnek kell lennie. — Van árokásó gépünk, de az nem tud mindig és mindenütt dolgozni. Ilyenkor jövünk mi a „kenyérmasinávaL’ — mondja mókásan, s a többiek jóízűen kacagnak rajta. Egymás szavába vágva mesé­lik, hogy mindannyian törzs- gárdatagok. Horváth Mihály a megyei tanács elnökének di­csérő oklevelét is megkapta. Berki Sándor szintén kiváló dolgozó, ö mondja: — Nem volt ám könnyű idáig eljutni. Szerintem a munka csi­nálta ezt velünk. Meg a válla­lat, de úgy is mondhatnám, ez a rendszer. Sokszor csak kap­kodjuk a fejünket, mi is törté­nik velünk. Autóbusz hoz ben- nüket a munkahelyre, otthon meg majdnem a ház előtt tesz le. Megyünk kommunista szom­batra, patronáljuk a békési 1. számú iskolát, mindennap fi­gyeljük a postást: hozza-e már az újságot. Meghallgatnak, ad­nak a véleményünkre. Érzem én, csak elmondani nehéz, any- nyi minden megváltozott ben­nünk. — Segítik az embert, csak él­ni kell a lehetőséggel — szólal meg a brigádvezető. — Nekem két osztályom volt. A 7—8-at éppen most fejeztem be. A vál­lalat munkaidő-kedvezményben részesített, ingyen adta a tan­könyveket. Miért tanultam? Jobb, ha nem topogunk egy­helyben. Ezért mondom állan­dóan itt is: dolgozni, tanulni kell. Szakmunkások is lehe­tünk. Most már úton vagyunk Czerovszki Mihály művezető elégedett a Horváth-brigád munkájával. — Önállóan, pontosan dolgoz­Á gazdaságfejlesztés kulcsproblémája Yl. Irányelvek helyett gyakorlat segítséget A munkaerő-gazdálkodásról, a létszámhiányról, a munkaerő- helyzetről. e sorozat előző ré­szeiben bőségesen idézett tények, adatok és esetek további fölsora­koztatása helyett, ezúttal inkább egy tévhitről szólnék (elismerve, hogy a most következő monda­tok — éppen a mai munkaerő- helyzet miatt — kissé mulatsá­gosan hatnak.) A közhit, ugye, azt tartja, hogy azért kell a munkaerővel takarékoskodni, a rendelkezésre álló létszámot ésszerűen, gazdaságosan foglal­koztatni, mert nincs szabad munkaerő. S e gondolkodásmód mögött változatlanul felfedezhe­tő a sok éven át folytatott gya­korlat. illetve feltételezés, hogy ^tudniillik: ha lenne szabad mun­kaerő, ha módunkban állna még több nőt bekapcsolni a tár­sadalmilag szervezett termelő- munkába, ha mozgósítani lehet­ne a még munkaképes nyugdí­jasokat (netán egy rendelet, egy határozat eredményeként), vagy ha már jó másfél évtizeddel előbbre lennénk (egy remélhe­tően újabb demográfiai csúcs tetőpontján), akkor jóval keve­sebb gondunk lenne. Netán vál­tozatlanul — és számolatlanul — gyarapíthatnánk a munkahelye­ket, továbbra is ésszerűtlenül foglalkoztathatnánk az embere­ket; nem kellene újabb és újabb szabályozási megoldásokhoz és adminisztratív intézkedésekhez folyamodni, egyszóval: feltehető­en sokan furcsállanák napjaink racionalizálási törekvéseit. Meg­lehet: ez a maliciózus töprengés könnyen szembeállítható azzal a ténnyel, hogy a gazdasági nö­vekedés üteméhez a foglalkoz­tatottak számának emelkedése is hozzájárul. Csakhogy: nem mindegy; hogyan, milyen elvek szerint növekszik — ha egyál­talán van miből növelni — a brigádról nak. Rájuk lehet bízni a csőfek­tetést, a vasbetonszerelést is. Van akaraterejük, s ez nagyon fontos dolog — summázza vé­leményét. Mind az öten részt vesznek politikai oktatáson, rendszeresen tájékozódnak a világ dolgairól, a sajtóból, a té­véből. — Mit olvas legszívesebben? — kérdem Berki Sándort. — Mindenfélét. Verseket, re­gényeket. Lakatos Menyhért ? Öt nem szeretem. Láttam a „Füstös képek”-et a tv-ben. Le­het, hogy ők úgy éltek akkor, de minekünk már idegen az a világ. Szívesebben nézem a Hét adását. Arra gondolok: ők már nem­csak érzik, hanem tudják is, hogy ebben a társadalomban hejyük van, számít a munká­juk. a véletiényük. „Most már úton vagyunk” — cseng vissza a brigádvezető sza­va, amit búcsúzóul mondott ott, a frissen ásott árok szélén, a szemerkélő esőben. Találkoztak a munkával, amely széles, nagy tükröt tartott eléjük: nézzétek csak, emberek vagyunk! Seres Sándor Szakmai vetélkedő a szeghalmi tanácsnál Hasznos kezdeményezésről kaptunk hírt Szeghalomról. A Közalkalmazottak Szakszerveze­tének nagyközségi bizottsága a közelmúltban szakmai vetélke­dőt rendezett. A résztvevők az általános államigazgatási tudni­valók mellett számot adtak a lakosságot közvetlenül érintő ügyek gyors, pontos, megbízható lebonyolításához szükséges is­meretekből. A tesztlapok kitöl­tése után 12-én maradtak ver­senyben, akik újabb kérdésekre válaszoltak. Az első helyet Baji Ferenc, a másodikat Macsári István, a harmadikat pedig Tóth Gyula szerezte meg. A csapa­tok közül első az adócsoport kollektívája lett. A legjobbak soron kívüli fizetésemelésben, pénz- és tárgyjutalomban része­sültek. ' ' foglalkoztatottak száma. Nem mindegy, hogy a teljes foglal­koztatottság, mint társadalom- politikai cél, együtt, jár-e a gaz­daságpolitikai és a gazdaságos- sági megfontolásokkal. Vagyis: az emberek ésszerű, a gazdasá­gosság követelményei szerint való foglalkoztatása — a tévhit szerint — nem függ össze azzal, hogy szűkében, vagy bőviben vagyunk-e a munkaerőnek. S ez már átvezet egy másik tévhithez, ahhoz ugyanis, nogv a termelékenység elsősorban a munka intenzitása, illetve a jobb vállalati létszámgazdálkodás függvénye. Nem vitás: lenne mit fenni a munkafegyelem szi­gorítása, a munkaintenzitás nö­velése ügyében és lenne mit ja­vítani a létszámgazdálkodáson is. De az sem mindegy, hogy a munkaerő elosztása és újrael­osztása milyen, s hogy a munka­erő a népgazdaság szükségletei szerint koncentrálódik-e a meg­felelő munkahelyekre. S a másik kérdés: milyen konkrét segítséget kapnak a vállalatok a termelékenység so­kat emlegetett feladatának meg­oldásához, a belső tartalékok felkutatásához és hasznosításá­hoz? Van-e nálunk olyan intéz­mény vagy intézményhálózat, amely nem csupán elméleti fel­adatának tekinti a termelékeny-

Next

/
Thumbnails
Contents