Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

Czetter Sámuel Báróti Szabó Dávid Impressziók Sass Ervin felel a fű heverj hozzám a virág felel itt vágyói; felelnek a fák rádhajolnak felel az út járjatok járjatok lélegzi a fű nézzetek rám szól a virág a fák ledőlnek zúgva az utak nem mennek tovább Hajnal felé Lázár Tibor Pulykatojás-éj, csillag pettyes, ezüst-stégen horgászbot nélkül a Hold nézi, amint a kedves menyasszonya a Göncölre készül, s a szerelmesek e jármüvével a hajnal elé megy, amely végül elhinti fényes tolláit. Czetter Samuel Dugonics András KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET „Orosházi Fi Czetter Sámuel metszette'' Czetter Sámuel — korá­nak legjobb hírnevű ma­gyar rézmetszője — 1765. jún. 12-én született a Győr megyei Felpéeen Czetter Gottfried és Krnuch Mária gyermekeként. Mi késztette a már felnőtt művészt ar­ra, hogy neve mellé mégis az „orosházi” melléknevet ragassza, azt a legutóbbi időkig nem tudtuk. A négy­kötetes Művészeti Lexikon kivételével minden lexikon orosházi születésűnek tart­ja és ez éppen elég fejtö­rést okozott az utóbbi száz évben a hely- és művészet- történettel foglalkozóknak, mert semmilyen orosházi feljegyzésben nem találták még a Czetter nevet sem. Veres József, aki az első komoly helytörténeti művet letette az orosháziak aszta­lára 1886-ban, tehát jóval közelebb az eseményekhez, azt írja róla: „a művészet­ben eddig egyedül Czetter rézmetsző, orosházi fi tűnt ki, életéről azonban mit sem sikerült megtudnom”. Az elkövetkező évtizedek­ben sem sikerült a rejtélyt megoldani. Az utóbbi hu­szonöt évben Pataky Dénes, Kózsa György és Illek László jelentős kutatási eredményeket értek el Czet­ter munkásságát illetően, de a kérdés, hogy miért vallja magát orosházinak a művész, megfejtetlen ma­radt. Felpécről van tudomá­sunk arról, hogy Czetter Gottfried 1767-ben (Sámuel kétéves) meghalt. További adatok nincsenek a család­ról. Feltételezhetjük, hogy az anya Orosházára jött férjhez. Nevét az itt háza­sultak között nem találni. Az elhalálozottak között 'azonban rábukkantunk a Czetter névre. 1774. szep­tember 6-án Orosházán meghalt Czetter felesége Zsuzsanna, 77 éves korában. Tehát mégis itt volt a csa­lád és az elhunyt minden valószínűség szerint Czetter Gottfried édesanyja, Sá­muel nagyanyja lehetett. Sajátos módon az anya ne­ve is a halotti anyakönyv­ből került elő. Az 1786. ja­nuár 19-én elhalt Krnuch Mária (Czetter Sámuel édesanyja) — legnagyobb meglepetésünkre — mint Horváth András ev. lelkész özvegye van bejegyezve. Házasságukat nem Oroshá­zán kötötték meg. Nehezíti a kutatást, hogy a halotta­kat csak 1771-től jegyezték fel és a születéseknél csak az apa neve szerepelt, míg az anyáé nem. Így csak va­lószínű, hogy az 53 éves, unokákkal körülvett Hor­váth András 1768. október 3-án bejegyzett „magam fi­am Horváth Dávid”-nak már Krnuch Mária az édes­anyja. Az biztosra vehető, hogy az 1770. rriájus 13-án „reggel 7 órakor született kislányunk Mária” Krnuch Mária gyermeke. Ezekből az adalékokból arra követ­keztethetünk, hogy a kisfiú Czetter Sámuel 1768—69- ben, három-négy éves korá­ban került Orosházára any­ja újabb házasságkötése­kor, vele, valamint apai nagyanyjával. Itt talált új . családra, itt eszmélt, itt jár­ta az elemi iskolát, ezért vallotta magát számtalan rézkarcán „orosházi fi”-nek­Nem derült ki még, hogy melyik orosházi tanítómes­ter, Antal János vagy Lacsny László ismerte-e fel tehetségét. Bizonyos, hogy nevelőapja, a külföldi egyetemeket járt Horváth András sokat tehetett an­nak érdekében, hogy a né­metül is jól tudó ifjú Becs­be kerüljön és művészeti tanulmányokat folytathas­son. A bécsi képzőművésze­ti akadémia anyakönyvében 1783—84-ben már előfordul a neve mint rajzolóé, aki a rézmetszők szakosztályát látogatja. Első metszete 1786-ból ismert. Ebben az évben hal meg anyja, előző évben nevelőapja és még otthonléte alatt nagyanyja és féltestvére, Mária, 1777- ben: „N. Horváth Mária az én Szerelmes Édes leányom megholt életének 7-ik esz­tendejében öt hetek és 3 nap héiával” — szól az apa. Horváth András megható beíegyzése. Amire Czetter művészi pályája megindul, addig a szűk család kihal, csak az idősebb Horváth féltestvérek maradtak Oros­házán. A XVIII. század végének magyar rézmetszői közül Czetter Sámuel művészete képviseli a legjobb művészi színvonalat. Görög Demeter és Kerekes Sámuel a „Hadi és Más Nevezetes Tudósítá­sok” szerkesztője karolták fel 1789-ben és tették nevét ismertté a műpártolók kö­rében. Görög ajánlólevelé­vel jutott Balassa Ferenc támogatásához, aki egyik legismertebb képét, a Vé­nusz diadalmát a maga költségén kinyomatta, hogy a fiatal rézmetszőt megis­merjék hazánkban is. Ugyanő anyagilag is segí­tette Czettert. Hamarosan alkalmazták is e folyóirat folytatói a Márton József és Császár József szerkesztette Magyar Hírmondó művészi munkatársaként. A lap 1793. április ,2-i számában helyet adtak egy róla szóló pár sornak: „Békés Várme­gye Orosház nevű helységé­ből származott hazánkfiá­nak nevét több ízben olvas­hatták erdélyi olvasóink az általunk leküldött képek alatt. Ezen szép tehetségű ifjú különös szorgalmatos- sággal fáradozott darab idő­től fogva egy Maulbertsch híres képíró által rajzolt képnek rézre való metszé­sében, mivel ezen munkája által kívánta magát a világ előtt megismertetni, minek utána az idevaló Akadémi­ában pályáját végezte volna ebben az esztendőben .. A képnek szélessége és hosz- szúsága nagyobb egy iáb- nyinál. Az ára 1 for. 30 kr,” Czetter szoros barátságot tartott Kazinczy Ferenccel, Virág Benedekkel, de Bat­sányi és Csokonai is kap­csolatban voltak vele. Isme­retségük eredményeként készült el Baróti Szabó Dá­vid arcképe. Kazinczy Cse­rei Farkashoz címzett leve­lében írja, hogy kérte a réz­metszőt „a Czetter nevet rúgja el magáról, s nevez­tesse magát Orosházinak.” Próbálkozása nem járt tel­jes sikerrel. Czetter a köz­beeső megoldást választot­ta. A Czetter nevet meg­tartotta, de odaírta minden jelentősebb műve mellé' az Orosházi Fi, Oroshaziensis. Békésiensis vagy Hungarus jelzőt. 1798-tól állandóan Czettemek írta nevét, el­hagyva az eddigi Tzettert. Az Egyetemi Nyomdához írt első levelében ezt írja neve alá: „gebürtig von Orosháza in Békése-Comi- tat”. 1794-ben elsősorban arc­képek készítésével foglal­kozott. Kortársairól, a köz­élet és az irodalom jelesei­ről (Dugonics, József nádor stb.) készített találó portré­kat, de katonaiviselet-kéoei, térképei, folyóirat’llusztrá- ciói (Nándorfehérvár ostro­ma, II. József a ravatalon) tették ismertté nevét. Az arcképeknél igen sokféle technikát használt. Vannak tiszta rézmetszetei, de elő­fordul rézmetszet és rézkarc közösen, gyakran használja a pontozómodort is. Kiskun­félegyházi Kotzkával együtt rhetszette több színezett rézmetszetét. A Konstanti­nápoly térképének aláírása: „Orosházi Fi Tzetter met­szette, Kézdi-Vasárhelyi Fi Kováts Jósiás írta.” A Csá­szári és királyi lakóhelyek fekvése Pécsben c. képé: „Tzetter írta, s mettszetle 1790. Sept.” 18ÖO-ban megházasodott, több gyermeke született. 1807-ben Sándor cár meg­hívására Bécsből Oroszor­szágba költözött. A szentpé­tervári tudományegyétem természettudományi múzeu­mában lett „chalcographus” 800 rubel fizetéssel. Orosz- országi működéséről még keveset tudunk. Legutolsó ismert és datált műve a Kreml látképe 1819-ben ke­letkezett. Karacs Teréz (apját, Ferencet tanította Czetter) szerint Oroszor­szágban őrnagyi rangban gazdagon élt és ott is halt meg. Mások azt állították, hogy 1821-ben hazajött és 1829-ben még élt Pesten. Czetter jelentős alakja a magyar sokszorosító grafika történetének. Magvar kor- társai közül — különösen arcképeivel — kiemelke­dett, de a bécsi művészek mellett is megállta a he­lyét. A XVIII—XIX. század fordulójáról a magyar szel­lemi élét sok vezető alak­jának arcvonásait Czetter metszetei (több mint száz­ról tudunk) révén ismeriük. Alkotásai itthon és külföl­dön is hatottak, méltó arra, hogy a magyar grafikusmű­vészet legjobbjai közé so­roljuk. Koszorús Oszkár Kövekkel, madarakkal... Antalfy István Kövekkel, madarakkal, karinges akácfákkal, vigyázni a világra, békélni a világgal. Békétlen krónikások aszkéta reménységben, hinnem kell önmagámnak, hogy nem hiába éltem. A füvek némasága, a szívem némasága, a csodákban hiszek még, és várok új csodákra.

Next

/
Thumbnails
Contents