Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

„Oíí vagyunk a hétköznapokban „Csak így le­het. Olt lenni a hétköznapok­ban, odafigyel­ni a község életének leg­kisebb rezdü­lésére is. Per­sze, nem köny- nyű, sőt in­kább úgy mon­danám: nagyon nehéíz. Meg­győződésem,^ ij^ogy a közmű­velődés társa­dalmasítása itt kezdődik. Ha a népművelő, szerényen, oko­san, de bündig 1 jelenvalóan • mindenütt ' megtalálható, mindenütt van véleménye, megfelelő idő­ben és alkal­makkor kérése, és- minden ígé­retét teljesíti. Sokan sírnak a több pénzért, kapnak, felhasz­nálják és csodálkoznak azon, hogy nincs közönség. Mitől is lenne, ha nincs jó kontaktus, ..közegbeli érzékenység’", hogy olyasmit csináljunk, ami soka­kat érdekel. Félreértés ne es­sék: mindezt nem azért mond­tam el. mintha nálunk, a med- gyesegyházi művelődési otthon­ban ezeket a kitűnő igazságokat egytől-egyig megvalósítottuk volna már. Százszázalékos siker nem létezik a mi szakmánkban. De ha valami kilencvenötre, vagy netán csak kilencvenre sikerül, annak már lehet örülni...” Aki szemben ül velem, és han- j gosan gondolkodik, (ahogy mon- | dani szoktuk), Kacséra Lajos, a j medgyesegyházi „Kiváló” mű­velődési otthon igazgatója. Két hete, hogy átvette a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ez- ügyben keresem, mondana va­lamit önmagáról, életéről, mun­kájáról. Igaz ugyan, hogy nem ismeretlen olvasóink előtt, több­ször beszámoltunk már friss, ötlettel teli tevékenységéről, okos vezetési módszereiről és a legfontosabbról: elsőnek valósí­totta meg megyénkben a teljes társadalmi összefogást a kultúra, a művelődés támogatására. Med- gyesen a tanács, az üzemek, szö­vetkezetek 1968. óta, tehát kere­ken nyolc éve vállalták maguk­ra először, és vállalják azóta is a művelődési otthon fenntartá­sát. ..Elébe mentünk az álmaink­nak,- azzal kezdtük, hogy jó kap­csolat, emberi, nemegyszer ba­ráti szálak szövődtek köztünk, néoművelők és a gazdasági ve­zetők között, akik azóta is szí­vesen adják forintjaikat, mert kapnak is érte. Különben is roppant fele­lősség a közös ' fenntartásra adott pénzek­kel bánni, hi­szen azokat egyrészt vára­kozással, más­részt közgyűlé­si jóváhagyás­sal utalják át a kultúrháznak, és nem akár­mennyit! Az ’ellenszolgálta, tás pedig ne­hezen mutat­ható ki... Egy külföldi kirán­dulásra, tanul­mányútra köl­tött pénz, az kézenfekvőén hozza az ellen­értéket: az uta­zást, a látniva­lókat. az ismeretbeli gazda­godást. A művelődési ott­honban már sokkal bonyolul­tabb ez. A mi munkánk haté­konyságát mérni — rövid távon — lehetetlen. A hosszabb táv pe­dig évtizedek, legalább.” Cseng a telefon. Az egyik nagy medgyesi szövetkezet elnö­ke a vonal túlsó végén, öt perc múlva folytatjuk, „Ötezren laknak a községben. Mind az ötezer embernek adni kellene valamit, ez az, amin megállás nélkül töprengek1... De hogyan? Azt a pontot kell megtalálni, ahol sok száz, több ezer ember érdeklődése találko­zik. Ugyanakkor több ilyen pont is lehet. Például a nyúltenyész- tés, vagy a csillagászat, vagy a sakk, a lemezhallgatás, a fotó­zás. Ha van egy néhány ilyen pontunk, egyszeresük mind töb­ben érdeklődnek majd másféle dolgok iránt is. És nem szabad különösen nagy feneket keríteni a dolgoknak. A túlszervezéstől még nem lesz jó közművelő dés ... Sok jó népművelő kell a társadalmasításhoz, hivatásos és nem hivatásos egyformán.” Nem kérdeztem Kucsera La jóstól életrajzi adatokat. Elél annyi, most utólag, hogy fiatal­ember, teli ambícióval, és kü­lönleges érzékenységgel a köz- művelődés iránt. Két éve, 1974. évi munkájuk alapján a med­gyesi művelődési otthon elnyer­te. a ..Kiváló” címet. Most újra megpályázták, eredményhirdetés 1977-ben. „Addig még rengeteg az idő. Nincsenek különleges napok. Hétköznap, ünnep. nekünk ugyanaz. De mindegyiknek ott kell lenni a fő sodrában. Az öröm is ott terem . . Sass Ervin A KISZ békéscsabai városi Csak a kulcsot kell a szögről leakasztani? Tízezer bejáró dolgozó vár a vonat- vagy autóbusz-indulásra nap mint nap a megyeszékhelyen MI SZÜKSÉGES ahhoz, hogy pezsgő klubélet alakuljon egy gyárban, ahol sok vidéki fiatal dolgozik? Elsősorban olyan em­berekre van szükség, akik sok fantáziával kiötlik a klubnak megfelelő helyet, megterem­tik a feltételeket, jó prog­ramokat kínálnak a tagok­nak, s szentül hiszik, hogy a munkatársadnak nemcsak a gé­pek mellett kell találkozniuk. A PATEX békéscsabai gyá­rában már majdnem minden együtt van az üzemi klubélet fejlődéséhez. Mégsem elégedet­tek a gazdasági és társadalmi vezetpk, mert a legfontosabb hi­ányzik, az érdeklődő, közössé­gért szót emelő és vitázó klub­tagság. Négyen beszélgetünk a közel 600 munkásról, akik itt Békéscsabán szövik a szebbnél- szebb kord bársony szöveteket, színes kelméket, írotír és ágy­neműanyagokat. Gonda Pál, a párttitkar már 21 éve dolgozik a gyárban. Időtlen idők óta mozgalmi ember, szinte min­denki gondját-baját ismeri az üzemben: — Nagyon sokan jár­nak vidékről, a dolgozó asszo­nyok 70 százaléka — kezdi a gyár bemutatását. A legtöbben Kaszaperről, Kondorosról, Csa- nádapácáról jönnek, ki vonattal, ki busszal, vannak akik két ke­réken karikáznak a munkahe­lyük és az otthonuk között. Kc- gebben, ha korábban érkezett a járat, az öltöző előtti folyo­són tereferéltek az aszonyok. Akinek nem jutott szék, még a j kövezetre is letelepedett. NEM VOLT EZ JÓ sehogy sem. Gondoltuk, gyári klubot te­remtünk. ahol a bejárók rádiót, magnót hallgatva, könyvet,’ új­ságot olvasva hasznosan töltik el ráérő idejüket. Csak annyi gondjuk lenne, hogy elkérjék a portáról a kulcsot. Vitatkoztunk is néhányan, KISZ-klub legven- e a helyiség neve? Én amellett kardoskodtam, hogy üzemi klu­bot szervezzünk. Oda minden korosztályt szívesen fogadunk. Felügyeljen, tervezzen a KISZ- szervezet, de bárkit lássanak vendégül a klubban. Nagyon sokat várok ennek a kis közös­ségnek a működésétől. Nehéz , még a kezdet, áprilisban nyi­tottunk, fel kell csalogatni ide az embereket. Tessék csak el­gondolni. a bejárók nagy része földmunkás volt, vagy ma is az! Amikor letelik a műszak, rohan­nak haza vetni, kapálni. Télen könnyebb az embereket ol­vasásra, beszélgetésre, elő­adásra hívni, amikor a háztájiban is kevés a munka. — Háromszáznál is több fia­talt foglalkoztat a gyárunk —, folytatja a beszélgetést Lóránt Mária KISZ-titkár. Kicsit nehe_ zen mondja ki a számot, amikor a tagságról kérdezem: 70 KISZ- tagunk van. Sokan otthon a fa­lujukban tagjai az ifjúsági szer­vezetnek. Az sem ritkaság, hogy a nagy távolság miatt csak any- nyi ideje, ereje marad egy-egy 'fiatalnak, hogy kipihenje mafeát a másnapi munkakezdésre. Ne- j hezen lehet összefogni, irányi- j tani a fiatalokat a munkáidé- i jükön túl. Két leányszállásun- kon élnék tanulók, betanított, ] illetve szakmunkások lesznek, j Ök aztán kitesznek magukért, j számítani lehet rájuk a mun- ; kában, a tanulásban, a közös I szórakozásban. — Az emberek mind változást várnak. Éveken át nem volt kö­zös kulturális megmozdulás nálunk. Szinte el sem hiszik, j hogy ez a klub létezik. Bizony­gatják „ígéret az, csak beszéd, majd meglátjuk mi lesz belőle fél év múlva ’. Persze az ő se- ] gítségük nélkül nem tudunk fél év múlva sem bizonyítani, vall­ja némi keserűséggel a fiatal j ldubvezető, Kosik Marika. A j kommunista műszakok pénzén bútoroztuk be ilyen szépen a i klubot, áprilisban nyitottunk. Minden fiatalnak levelet küld- ! tünk, mégis kevesen jöttek el j az első táncestre. Borzasztóan ! bántott a kudarc, a szocialista j brigádok segítségét kértem. j Nemrégiben átszervezték őket. j sok ismeretlen ember került j egy csapatba. Nem sokat segít­hettek a klubon, először a sa­ját soraikat kell rendezniük. Mások meg azt mondják, „any- nyi a gond a gyárban, örülök, ha hazamegyek, nemhogy meg a szabad idomét is itt toltsem” Az a célunk, hogy minél több ember kedves szórakozását el­találjuk, felkeltsük a művelő­dés igényét. Októberben" hobbi- kiállítást rendezünk, ki mit bütykölt, alkotott, elhozza, hogy mások is lássák. Dédelgetett ter­vünk á kismamák klubját meg­szervezni. Százötven kismamánk kap hamarosan levelet és kér­dőívet. Ha meg tudnánk, talán megoldanánk a gondjukat, sze­retnénk, ha visszajönnének hoz­zánk dolgozni. Minden hónap­ban, amikor a gyermekgondozá­si segélyért jönnek, a K1SZ- esek vigyáznának egész nap a gyerekekre, játszanának velük, amig a mamák munkatársaikkal beszélgetnek, orvosi előadást hallgatnak, vagy a gyár veze­tői tájékoztatják őket az üzem fejlődéséről, a jövőről. Könnyí­teni akarunk ügyes-bajos dol­gaik intézésében, továbtanula- sukról is gondoskodunk. KEVÉS MÉG a békéscsabai PATEX-hez hasonló termelő üzem, ahol éppen a gazdasági vezetők kezdeményezik, szorgal­mazzák legjobban a művelődési közösség fejlődését. Most még kicsit döcögve, időnként sikerte­len fáradozással nehezítve moz­gósítanak, de náluk már meg­értették, mindenkinek fontos, hogy ne legyen néptelen a gyári klu*>- Bede Zsóka Ajóndékcitera úttörőknek Népművészetét jól sikerült ki­állításon mutatta be Békés me­gye augusztus 13-tól 31-ig a debreceni közönségnek. A meg­nyitó ünnepség kedves élménye volt a kétsopronyi úttörő citera- zenekar fellépése. A jó szerep­lést bizonyítja, hogy nemrégiben csomagot kaptak a gyerekek Bartha János Hajdú-Bihar me­gyei citerakészítőtől. A hang­szerkészítő mester saját faragá- sú citerával ajándékozta meg a pajtásokat. Á gazdaságfejlesztés kulcsproblémája V. Elrejtett milliárdok kimutatásokat készít, ha a szak­munkás „anyagot mozgat" és takarít, ha az anyag- és alkat­részhibák miatt újra és újra neki kell fogni ugyanannak a műve­letnek, ha a könnyen gépesít­hető adminsztrációt primitív módszerekkel .végzik, vagy ha például a „nagyker" és a „kis- ker” kétszer és kétféleképpen végzi ugyanazt a munkát), te­hát az általános szervezetlen­ségből adódó felesleges tevé­kenység évente elvisz 1,7—1.9 milliárd munkaórát, ami 800 ezer, 1 millió ember teljes mun­kaidejével egyenlő. Mindezt a köznyelv rejtett tartaléknak ’’nevezi és az ember eltöpreng azon, hogy vájon mi­ért rejtett az, ami min­denki előtt nyilvánvaló? Per­sze vannak rejtettebb, va­lóban nehezen felderíthető és még nehezebben hasz­nosítható tartalékok, ame­lyek esetében — a jelek szerint — nem. sokat segítenek a hatá­rozatok és a rendeletek. Az egyik legutóbbi — és na­gyon jellemző — példa: a kor­mány az elmúlt tavasszal tár­gyalta az alkalmazotti létszám csökkentéséről szóló, jó másfél évvel korábban hozott határo­zatának végrehajtási tapaszta­latait. De azonkívül, hogy a határozat végrehajtása ..folya­matban van’’, semmi érdemle­ges eseményt, eredményt nem állapíthattak meg. Magyarán: az alkalmazotti létszám, a kor­bizottságának állásfoglalása: Az iskolaépítés segítése társadalmi feladat A békéscsabai . városi KISZ- bizottság a közelmúltban állást foglalt az MSZMP városi bizott­ságának tanteremíejlesztésre mozgósító kezdemenyezése mel­lett. A város V. ötéves tervének kidolgozásakor a felméréseknél nyilvánvaló lett, hogy az általá­nos iskolák, az óvodai férőhelyek fejlesztése elmarad az igények­től. Az MSZMP városi bizottsá­ga ezért felhívással fordult Bé­1976. SZEPTEMBER 5. | késcsaba dolgozóihoz, fiataljai­hoz, hogy az iskolaépítést ön­kéntes hozzájárulással segítsék. A KISZ-alapszervezetek tagjai feladatul kapták, hogy a KISZ IX. kongresszusának szellemé-, ben alkotó módon vegyenek részt ebben a munkában. 1976- ban és az azt követő mozgalmi években is a KISZ-tagok egyéni vállalásaikkal segítik majd az akció sikerét. Az iskolaépítés társadalmi feladat, szükségessé teszi, hogy minden fiatal tuda­tosan kapcsolódjon az üzemek­ben, a termelőszövetkezetekben, az intézményekben folyó szer­vező, előkészítő, mozgósító fel­adatokhoz — hangzik az állás- foglalás. Nincs sok értelme újra ismé­telgetni a meglehetősen remény­telen helyzetet tükröző munka­erőprognózisokat; újra és sokol - . dalúan bizonygatni, hogy a je­lenlegi foglalkoztatási 6zint például 10 év múlva, csak oly módon tartható, ha niég több nőt és idős korút sikerülne munkába állítani. A jól ismert adatokból következik, hogy leg­alább másfel évtizedig nem szá­míthatunk a társadalmi mun­kaidőalap jelentősebb növelésé­re. Más adatok viszont sejtetni engedik, hogy azért lenne hon­nan pótolni a kieső munkaidő- alapot, anélkül, hogy a foglal­koztatottak számát növelni kel­lene. Megbízható és korántsem túl­zó számítások szerint a munka­idő 20—25 százaléka megy ve­szendőbe évente, és ez nem ke­vesebb, mint 2—2,5 milliárd munkaóra. (összehasonlítás­ként: ha a társadalmi munka- időalap minden percét produk­tív munkával töltenék, akkor a jelzett 2—2,5 milliárd munka­órából az évente tervezett gaz­dasági növekedésnek éppen két­harmadára futná. Ez persze csak játék — de sokatmondó játék — a számokkal és arányokkal). Ez a roppant veszteség csak részben vezethető vissza a vál­lalati gazdálkodás szervezet­lenségére, a laza munkafegye­lemre, mert például a 2—2.5 milliárd elvesztegetett munka­órának majdnem fele, az egész­napos és legalább 600 millió óra, az úgynevezett törtnapi (fél-, vagy egyórás) hiányzások­ból adódik. (Üjabb összehason­lítás: ha — nemcsak a munka- fegyelem szigorításával, de pél­dául a szolgáltatások jobb szer­vezésével, a hivatalok munka­idejének célszerűbb beosztásá­val, vagy éppen a gyógykezelés koncentrálásával — csak 19 százalékkal sikerülne csökken­teni az egésznapos hiányzáso­kat. akkor ez évente körülbelül 100 millió munkaórát jelentene, nagyjából annyit, mintha a fog­lalkoztatottak számát 50 ezerrel növelnénk.) Még egy jelentősebb tétel a ■ueszteséglistáról: a felesleges­nek ítélhető tevékenység (ha például a diplomás közgazdász

Next

/
Thumbnails
Contents