Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

Pályaválasztás az iskolákban, szakmai és továbbképzések az üzemekben Üjkígyóson ülésezett tegnap, hétfőn délelőtt IC órától a Bé. kés megyei Pályaválasztási Ta­nács. Elsőként dr. Kincses Lász­ló, a PTI igazgatója beszélt az üzemi pályaválasztási tevé­kenységről megyénkben. El­mondotta, hogy a 44 órás mun­kahét bevezetése, a mezőgazda­ságban dolgozók nyugdíjkorha­tárának leszállítása munkaerő- hiányt idézett elő, s ez csak az iskola elvégzése utáni munká­ba állókkal, s az üzemi belső tartalékok feltárásával pótol­ható. Nagyon lényeges feladat, hogy az üzemi munkaerogaz- dálkodás segítsen a pályaválasz, iásí munkában, a betanított es szakmunkásképző tanfolya­mok, alap- es továbbképzési formák szervezésében. A PTI felmérte a megye szakember­szükségletét a jövő célkitűzé­seinek megfelelően, és támogat­ja a „hiánypályák” megismer­tetéséhez, képezi a munkahelyi pályaválasztási megbízottakat. A lehetőségek megismertetése érdekében tablós és vándorló pályaválasztási kiállításokat rendeztek, szakmai ismertető filmeket, diákat készítettek _a Békéscsabai Kötöttárugyárral, a gyulai húsüzemmel közösen, rádiós vetélkedőket szerveztek az Orosházi Üveggyárban. Pá­lyaválasztási játékban keresték a kereskedőknek legalkalmasabb tanulókat, találkozókra, üzemlá­togatásokra vitték a pályavá­lasztási felelősöket. Elindítot­ták az „Egy üzem — egy isko­la” mozgalmat. Az együttmű­ködés során üzemi szakkörök, nyári munkavállalások, látoga­tások alkalmával ismerkedtek a gyerekek a különböző munka- folyamatokkal. Bagyinka Mihály, a pályavá­lasztási tanács elnöke a taná­csi vállalatok és költségvetési üzemek dolgozóinak szakmai képzéséről tartott beszámolót. A vállalatok többsége felismerte, hogy ha dolgozói tanulnak, ter­melékenyebben, jobban dolgoz­nak majd, ezért a szakmai és továbbképzések szervezése to­vábbra is fontos feladat. A pályaválasztási tanács be­fejezésül elfogadta az 1977-es év munka tervét. R ■/.£ — Gratulálunk! — Vliher? — Ne szerénykedjen. a vásárdíjhoz. — Hát mégis kaptunk? — Nem tudtak róla? — A fokozatot nem tudtuk pontosan. — Akkor hadd mondjuk, úgyis ritkán fordul elő, hogy mi mon­dunk újat: a Csaba 75 típusú lakószobáért az őszi BNV-n vásárdíjat kaptak. Gyebnár János, a Békéscsabai Bútoripari Szövet­kezet elnöke a telefonbeszélgetés végén köszöni a jó hírt, s nyomban megállapodunk egy másnapi találkozó­ban. Hogyan nyerhet egy kis üzem is díjat a BNV-n? vásár­díjas üzemek Pávaszonatina, Meridián Okióberben Békéscsabára látogat a Szlovák nemzeti Színház A csehszlovák kultúra heté­nek egyik jelentős eseménye lesz megyénkben október ele­jén a Szlovák Nemzeti Szín­ház bemutatkozása a Jókai Színházban. Ez a szlovák intéz­mény századunk legfiatalabb színházai közé tartozik. 1920- ban alakult, az akkor már fej­lett és magas művészi színvona­lon dolgozó cseh színház tá­mogatásával. Működésük né­hány évtizede alatt gazdag vá­lasztékot kínáltak ' közönségük­nek klasszikus és modern da­rabok bemutatásával egyaránt. Két alkalommal lépnek a kö­zönség elé Békésben, október 7-én, csütörtökön este Jan So- lovic: Meridián című négyfel- vonásos színművét játsszák, ok- ióber 9-én pedig Osvald Zah- radnik: Pávaszonatina című da­rabját mutatják be. A csütör­töki bemutató írója a Szlovák Írók Szövetségének vezető tit­kára, ez a műve 1973-ban szü­letett. Hőse Benedik Tamás, egész életével szolgál az esz­méknek, amelyekért harcolt és amelyeket fia és felesége nem tisztelnek. Helyzetéből hasznot húzhatna, s mert nem teszi, el­lentétbe kerül családjával, meg_ hasonlik önmagával. Október 9-én a magány fel­oldásáról szól a közönségnek a Pávaszonatina című színmű. Az emberen csak egy másik ember segíthet, az embernek társakra van szüksége, vallja főhősével együtt Osvald Zah- radnik. Nem abszurd darab ez a játék. A mai Szlovákiában játszódik, s a téma látszólag borús volta ellenére meleg op­timizmust sugároz hallgatósá­gára. Bizonyosan szívesen tapsol majd szlovák nemzetiségben oly gazdag megyénk közönsége a Szlovák Nemzeti Színház ere­deti nyelven bemutatott előadá. sain. A bútoripari szövetkezet » többi kisipari szövetkezethez ha­sonló utat futott be: vegyes pro­fil, szétszórtság után termék­szerkezet-korszerűsítés, koncent­ráció, s ha mindezekhez páro­sult a piaci érzék, akkor hosz- szú távra megalapozta a jö­vőt. Előbbre nézni — Kollektívánk egyik legna­gyobb érdeme, hogy mindig 5— 10 évvel előbbre nézett — kéz- i di az elnök. — Azt láttuk,-hogy a nagy bútorgyárakkal nem ve­hetjük fel a versenyt, azok a hazai igények zömét kielégítik. Nekünk tehát a technológiai és egyéb adottságainknak megfe­lelő termékeket kell kialakíta­nunk. Ekkor álltunk rá a mun­kaigényes, de mégis jövedel­mező intarziabetétes, stilizált bútorok exportra történő gyár­tására. Kapacitásunk mintegy 30 százalékát köti le a két gar­nitúra, a Velence és a díjat nyert Csaba 75. Az előbbiből kétszázat, az utóbbiból százat gyártunk az idén. s szállítunk a Szovjetunióba. Jövőre már , a Csaba 75-ből is kétszázat ren­delt szovjet partnerünk. A 12 darabos garnitúra pom- j pás. Fénykép és írás nem adja i vissza szépségét. Sok embér munkája van benne, a. külkeres- | kedelmi vállalat tervezőié, s az itteni szakembereké. Az intar­ziaműhelyben csak nők dolgoz- i nak. Üzemi kísérőnk, Hoffmann | Ferenc főkönyvelő mondja is, I hogy figyelmességük és kéz- . ügyességük felülmúlja a férfia­két. Minőség és ár Nemcsak intarziabetétes bú­tort szállítanak a Szovjetunió­ba. hanem szállodai berendezé­seket is. Ezt egyébként először Angliának gyártották, s a minő­ségre jellemző, amit az elnök tVtWVWHVWWHWWWWHWWWWWHW« WWMWWWWWWWWtWWWWVW A képzőmövészBli világhét jegyében Bessenyei Antal kiállítása Szarvason Pénteken délután nyitotta meg Szarvason, az úttörőház nagytermében Miklósvári Sán­dor minisztériumi főtanácsos, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója Bessenyei Antal Szarvason élő festőművesz „A török félhold alatt” című ki­állítását. A művész képeit a mohácsi csata 450. évforduló­jának tiszteletére már nagy si­kerrel mutatták be Mohácson, a közeljövőben pedig Egerben, Szegeden és Szigetváron láthat­ják majd a képzőművészet ked. velői. Miklósvári Sándor bevezeti a kiállítást (Fotó: Veress Erzsébet) elmesélt. Londonban járt, és egy bemutatón véletlenül össze­találkozott annak a cégnek a képviselőjével, amelyiknek szál­lítottak. Az üzletember elpana­szolta, hogy a teljes szállodai berendezésből egy falra szerel­hető éjjeliszekrény leszakadt, mert rosszul szerelték fel — az angolok. Joggal kérdezhetnénk, ha ilyen szép. jó dolgokat tudnak csinálni külföldre, a hazai fo­gyasztókra miért nem gondol­nak? — Gondolunk — folytatja az elnök —, hiszen mint mondot­tam, kapacitásunk mintegy 30 százalékát köti csak le az ex­port, s a többi belföldi. Három garnitúrát gyártunk a belkeres­kedelem részére, a Napsugár, a Körös és az Aida nevűt. Ezek­ből évente 2500 garnitúra ké­szül, s az sem mellékes, hogy a 14 darabos garnitúrák ára nem haladja meg a 20 ezer fo­rintot. De nemcsak olcsó, hanem szép is. Szerettem volna megnézni [ milyenek, de csak fényképről i láthattam, mert a raktárban egy darab sem volt belőfük. Ez persze nem bírálat, ellenkezőleg, elismerés, mert egy üzem ak­kor dolgozik jól, ha gyakran üres a készáru raktára. Válasz a hogyanra Hogyan sikerült ilyen színvo­nalat elérni egy viszonylag kis, évente nem egészen százmillió forintot előállító szövetkezet* nek? Az elnök és a főkönyvelő sorolja, hogy mi tette lehetővé mindezt. Az elején már emlí­tett termékszerkezet-korszerűsí­tés, a koncentráció, a piaci ru­galmasság. Ezekhez viszont meg kellett teremteni a feltételeket: a IV. ötéves tervben 28 millió forintos fejlesztést valósítottak meg, kevés épülettel és sok gép­pel. Automaták és félautomaták, cseh, lengyel, olasz gépek du* ruasolnak és nem dübörögnek. A szerelőcsarnokban, a modern elszívóberendezés révén, nem köhögted a fűrészpor az embe- neket, a nyers la tiszta illat* érezhető csak. — Ez még az egyik oldal — mondják —, a. másik és nem ke­vésbé döntő a kollektíva, a mű* szaki gárda. Három faipari mér­nök, számos technikus és tucat­nyi szakember együttes mun­kája. Az egykori derékhad, az alapító bűtorasztalosok átültet­ték a szakma szeretetét a fia­talokba, akik legalább úgy örül­nek most a vásárdíjnak, mint az idősebbek. Apropó, vásárdíj. A végén az­zal búcsúztunk, hogy azért köl­csönösen tudtunk egymásnak újat mondani. Mi a díj elnye­résének hírét, ők a hogyanját. Csupán arra figyelmeztettek, jövőre ismét mi következünk újat, persze ugyanilyen jó hírt mondani. Se teszt Ferenc Szeptemberben ezerötszáz diák segédkezett a konzervgyárban Több gép, korszerűbb anyagmozgatás Az őszi betakarításkor nagy mennyiségű zöldség, gyümölcs érkezik a feldolgozó helyekre. Ha az üzemek és a gyárak nem biz­tosítanának erre az időre meg­felelő munkaerőt, rengeteg ter­mék menne veszendőbe. S hogy ezt elkerüljék, igénybe veszik a diákok segítségét is. Bordás Sándor, a Békéscsabai Konzervgyár munkaügyi, és Ko­vács János, a tervosztály vezető­je szerint nagyon ;ió együttmű­ködés alakult ki a város közép­iskoláival. Elmondták, hogy már tavasszal megállapodást kötnek az intézmények vezetőivel. így a nyáron például a Rózsa Ferenc Gimnázium tanulói segédkeztek a csomagolási és raktározási munkákban. Ugyancsak a nyári időszakban eredményesen műkö­dött a KISZ KB által szervezett építőtábor. Szeptemberben mint­egy 1 400—1 500 középiskolás di­ák vesz részt a kézi tisztításban. Figyelemre méltó, hogy a gyár külön is megjutalmazza a leg­jobb teljesítményt elérő osztá­lyokat és tanulókat. A felnőtt fizikai dolgozók létszáma 1975 óta 66-tal csökkent. A termelés­ben mégsem volt különösebb fennakadás, mert a diákok fog­lalkoztatása és a gyár I—II. szá­mú előkészítő telepeinek üzemel­tetése sokat enyhített a gondo­kon. Jelenleg mintegy 50») vagon zöldség- és gyümölcsfélét tartó­sítanak. Előfordul, hogy napon­ta ennél jóval több árut kell mozgatni. A korábbi 50—60 ra­kodómunkás helyett most 15 dol­gozik. A nagyarányú gépesítés, az egyes berendezések vonalsze­rű összekapcsolása lehetővé tet­te, hogy a feldolgozandó termé­kek anyagmozgatási többszöröse 15-ről 10-re csökken, vagyis: ré­gebben minden nyersanyagot ti­zenötször kellett kézbe venni, mielőtt elhagyta a gyárat. Több ember egyórás nehéz fizikai munkáját most néhány perc alatt elvégzik a szállítószalagok, a motoros és villamos targoncák. Számszerűen is kimutatható, hogy 1962 óta az anyagmozga­tásban a termelékenység 333 szá­zalékkal nőtt. —V —« Q BÉKÉS Hieran 1976. SZEPTEMBER 81.

Next

/
Thumbnails
Contents